- Jonas Brothers. - reagálni már nem volt időm, mert akkor lépett be a nappaliba Denise és 3 fia. Egy göndör hajú, 2 pedig vasalt hajú. Nagyon hasonlítottak egymásra, mintha hármas ikrek lennének. XD Mellettem Sophie valami olyat makogott, hogy „Em, kelts fel” meg „ Ezek nem ők”. Ahogy tudta minden szót más nyelven mondott. Ilyet tényleg nagyon ritkán csinál… :D
- Srácok, ők itt annak a kisfiúnak a nővérei akikről tegnap Frankie olyan sokat beszélt.
- Kevin Jonas- nyújtotta felém a legidősebbnek tűnő srác a kezét.
- Emma Caroline Lamont - fogtam meg a kezét, és megráztam.
- Szép hosszú neved van. Hogy bírod megjegyezni?- kérdezte hülye fejet vágva
- Hidd el nem nehéz. - mosolyogtam.
- Sophie Lamont- mondta Sophie mikor Kevin neki is odanyújtotta a nevét.
- Joe Jonas- fogott velem kezet a másik vasalt hajú srác is majd Sophieval is
- Nicholas Jonas, de csak Nick- mondta a göndör hajú srác, aki a legfiatalabbnak tűnt. Mikor megfogtam a kezét, és ránéztem az arcára, találkozott a szemünk, és megint olyan érzés fogott el, mint amikor tegnap azon a koncerten annak a Nicknek a szemébe néztem. Miközben visszaültünk a kanapékra, már a fiúk társaságában odasúgtam Sophienak.
- Nem b.szol, hogy ezek a Jónásék??!!- besz.rtam. Szó szerint. Ha ezek tényleg azok a Jónásék akiknek tegnap a koncertjükön voltunk, akkor most 3 hírességgel ülök egy nappaliba, és ráadásul az egyikőjük le sem veszi rólam a szemét :S
- Na és lányok mit kerestek itt? - kérdezte Kevin, mire anyjától egy lenéző pillantást kapott.
- Elkísértük Ront, mert anya nem ért rá -válaszolta Sophie. Közben én magamon éreztem Nick nézését, de egyrészt nem érdekelt, másrészt pedig nem értettem. Joe hülye kérdései és Denise nevelő szavai, nem kevésbé Kevin kíváncsisága gyorsan elkergette az időt. Jó sokat nevettünk. Ahogy jobban megismertem Kevint és Joet rádöbbentem, hogy Joe a mókamester. :D Nick hangját viszont 2 órán keresztül nem lehetett hallani. Nagyon ritkán nevetett velünk, és (legnagyobb bánatomra) nagyon ritkán vette le a szemét az arcomról. Denise többször is megkérdezte:
- Nick, jól vagy?
- Igen, anya. Csak egy kicsit fáradt. - jött mindig ugyanaz a válasz. 6 óra előtt néhány perccel Nick bejelentette, hogy felmegy és lefekszik.
- Lassan nekünk is mennünk kéne - mondtam néhány perccel később. – Esetleg, felmennék Ronért.
- Oh, persze. Menj fel és az első emeleten jobbra az első ajtó Frankie szobája. - igazított útba Denise
- Mindjárt jövök- suttogtam Sophienak majd elindultam fel a lépcsőn. Már majdnem kopogtam be az ajtón mikor valaki megköszörülte mögöttem a torkát.
- Igen? - kérdeztem Nicktől, aki pont akkor léphetett ki az egyik szobából.
- Kit keresel? - kérdezett vissza közben közelebb jött hozzám.
- Az öcsémet, tudod, indulnánk haza - válaszoltam majd bekopogtam az ajtón. Egy „Szabad!” után pedig benyitottam. Ron és Frankie valami videojátékon játszottak
- Sziasztok! Ron, figyelj lassan kezd összeszedni magad, mert 6 óra.
- Okés, 5 perc és lett leszünk. - válaszolta az öcsém, közben pedig rám sem nézett. Na, ez szép. XD Mikor becsuktam az ajtót és megfordultam Nick még mindig ott ált.
- Esetleg még valami? - néztem fel az arcába
- Kérdezni szeretnék valamit. - mondta tétovázva. mint aki valami közveszélyessel beszél.
- Ömm.. Oké, kérdezz
- Nem itt- grimaszolt- Nem találkozhatnánk valahol?
- Hát… Izé.. Rendben, hol?- kezdtem kíváncsi lenni. :P
- Az XY kávézóban, 8kor?- kérdezte
- Okés. De ez hol van? Bocsi, csak tudod, nem igazán ismerem a környéket. - vágtam h.lye képet. Leírta egy cetlire a címet, majd lementem. 2 percre rá Ronék is leértek majd elbúcsúztunk és elindultunk hazafelé. Útközben Ron az élményeit mesélte, Sophie valami olyat motyogott, hogy „ Em, ébressz fel! Joe olyan helyes” XD Otthon senki nem volt. Ron és Sophie elmentek enni valamit én pedig kerestem egy térképet. Megkerestem rajta a helyet, ahol az a kávézó volt.
- Emma, mi a baj?- kérdezte Sophie mikor már a tv előtt ültünk Ronnal. elmondtam neki mi történt amikor felmentem.
- De hát mégis miről ??-kérdezte meglepődve sophie
- Háát - erre elmondtam neki hogy mi történt a koncerten és akkor amikor Nickkel kezet fogtam. De hozzátettem, hogy a koncerten valószínűleg csak képzelődtem.
- Szerintem nem. ÉN is észrevettem, hogy Nick alig veszi le rólad a szemét. Kíváncsi vagyok, mi lehet olyan fontos amit ott nem lehetett elmondani. Még sokat beszélgettünk erről a témáról, majd fél 8 körül felálltam.
- Hát, akkor. De majd mond el mi volt- kísért ki Sophie ezekkel a szavakkal a házból. szerencsére a kávézó nem volt messze a házunktól, szal gyorsan odaértem és Nick még nem volt ott. Leültem egy a kávézó előtt álló padra és vártam. Néhány percre rá Nick ült mellém a padra.
- Szia - üdvözöltem mosolyogva
- Hello
- Na mi az a nagy dolog amit mondani akarsz?- kérdeztem. Már nagyon kíváncsi voltam, és ezt a kíváncsiságot csak növelte komoly arckifejezése.
- Ömm…Gyere- mondta majd elkezdett húzni az utcán. Néhány perc múlva pedig megszólalt:
- Szóval, van itt több minden is.
- Kezdhetnéd az elején - mondtam, mert már untam, hogy csak húz maga után.
- Igen. Jó ötlet- csillant fel a szeme. Mi van? - Szóval, voltál te már JB koncerten?
- Miért font… - mondtam volna, de mivel elkaptam a tekintetét inkább megmondtam az igazat.
- Igen, voltam. Tegnap este. -Nem tudom mit mondtam, de egy pillanatra megállt és a semmibe nézett.
- Fan vagy?- kérdezte ijedten
- Neem, dehogy! Az kéne még. Csak a húgomat kísértem el. - Nagyon kiütött ez a kérdése.
- Értem. És… Nem tudom, hogyan kérdezzem. Amikor ma délután bemutatkoztál, és a…hát a szemembe néztél… olyan érzésem volt, hogy ismerlek. - nyögte ki nehezen, és ezt így hallani elég érdekes volt. Elkerekedett szemekkel néztem rá.
- Hát, izé. Nem tudom, hogy ismerhetlek-e. Úgy értem, hogy korábbról. Ha csak nem éltél vagy voltál valaha is Chicagóban, Párizsban, Montrealban vagy Madridban.
- Hát Chicagóban már voltam, de nem hiszem, hogy találkoztunk. - tűnődött
- De akkor miből gondoltad, hogy ismersz?
- Abból, hogy.. nem tudom- Azt már nem tudtam meg miből, de szinte biztos voltam benne, hogy volt rá oka ezt gondolni.
- Van még valami? - kérdeztem. Nem akartam menni, de kicsit érdekesen éreztem magam a közelében.
- Igen, lenne.
- És mi?
- Hát az, hogy lehetnénk barátok? Tudom, hogy még nem nagyon ismerlek, de szeretnélek megismerni. - Na ez totál KO. Nagyon meglepett és egy jó fél percig nem tudtam megszólalni. Nick Jonas, aki nagyon-nagyon híres a tini lányok körében barátkozni akar egy lánnyal aki minden 3. és 4. évben költözik. Na jóóó.
- Oké, tőlem. - mondtam mosolyogva, amikor már tudtam reagálni.:D
- Rendben, hát akkor most megyek. Majd beszélünk. Jah, és itt a számom. Szia!- nyomott a kezembe egy kis cetlit, és elment. Húúú!!! Ha ez Sophie megtudja. XD Gyorsan feleszméltem a kábulatból és elindultam hazafelé.. már amennyire tudtam, hogy merre kell mennem.
