helloka.:D
mivel ma van az utolsó nap a nyári szünetből hoztam nektek egy elég fordulatos részt..vagyis a fordulat eleje van benn...:D naszal értitek.xD
ésmég megakarom köszönni a levelet barbynak. köszi.jólesett.:D:DD:D ♥ öztönzöm a többieket is az írásra.^^ előreis kössz.
ésmost megyek.hagylak olvasni.
puszi. Dóri.:* peace.^^
52. rész
Vasárnap honvágyam volt. Egész nap azon keseregtem, hogy csak egy hónap múlva megyünk Franciaországba és, hogy addig mi a fenét fogok csinálni. Szóval a napom azzal telt, hogy búslakodtam. Noel felhívott, de csak mert ő is unatkozott. Kitalált valami olyan marhaságot, hogy ő is jön. De amikor közöltem vele a repülőjegy árát gyorsan témát váltott.
Még tanultam - így telt az izgalmas vasárnap. Aztán a hétfői nap annyival volt eseménydúsabb, hogy mehettem suliba. :S Délután fel voltam dobva, bár különösebb ok nélkül. Rengeteg házit kaptam. Úgy pörögtem, mintha felfaltam volna egy csomó csokit, pedig nem! Max hangon hallgattam Pink egyik CDjét és ordítottam vele a szöveget. XD Sophie és Ron rémülten jöttek be, hogy mi bajom. :D Öcsém kijelentette, hogy tanulni szerette így levettem feleannyira a hangerőt, közben közöltem vele:
- Én is, csak nem bírok.
Aztán kedden felhívott a 3 Jonas és megkérdezték hány órám van szerdán. Na, persze én egyből rájöttem a hátsó szándékokra.
- Joe, mondd meg az öcsédnek, hogy hazatalálok... és Sophie is!
- Ő nem értetek akart menni... valami Pati érdekli - röhögött Joe a másik oldalról. Nagy csattanás, egy 'au' és Kevin röhögése.
Igen...tudom...:/
Szerdán csupán annyi történt, hogy Laura, Lily és Pati végig röhögték a töri előtti szünetet eddig tisztázatlan okokból. Aztán délután amikor Sophieval a suliudvaron sétáltunk szembe jött velünk Richie. Amikor elment mellettünk a haverjával én boldogan ráköszöntem - hisz semmi bajom sem volt vele. Sophie elfordította a fejét és a srác is ugyanígy tett. Annyit motyogott, hogy 'szia, Em'. Kabumm. :/
Jó, tudom, hogy ezek olyan dolgok amiket nem kéne megemlíteni, de na. Fel kell vezetnem az érdekes eseményeket. Ugyanis az elmúlt időben egyre több ember zaklat ezzel:
- Emma, sokat vagy azzal a Noel gyerekkel. Jóban vagytok? - Anyám aggódó hangja.
- Em, jártok Noellel? - Diana, aki mindenből viccet csinál.
- Már megint a bátyámmal leszel délután? Jártok? - Kíváncsiskodott Lily.
- Szerintem összeilletek - sóhajtozta Laura is.
De ezek még nem is voltak annyira meglepőek. Barátaim szívesen hittek a hazugságban. Ám amikor Joe és Nick vetették fel a témát, akkor már kiakadtam:
- Emma, mond csak barátod van? - Kíváncsiskodott péntek este Joe, amikor nálunk punnyadt.
- Mim? - néztem rá elkerekedett szemekkel.
- Igen! Olyan sokat vagy azzal asráccal... hogy is hívják? Noel! - Tette hozzá Nick.
Hát igen...
Oké, lehet, hogy tényleg sokat lógok Noellel és még mindig bejön... Talán tényleg össze kéne vele jönnöm?XD Oké, ez egy hatalmas marhaság volt Emma! - szólítottam fel magam. közöltem Jonasékkel, hogy Noel a barátom. Az már nem tettem hozzá, hogy a részemről tényleg lehetne több... El is szomorított. Sophie volt az akinek mindent elmondtam. Ő pedig csak biztatott. Hajts rá, Em! Hisz tényleg összeillenétek. Oké, de ő a barátom... és nem akarom elrontani a barátságunkat. :S Erre húgom sem tudott mit mondani így inkább kimentem a szobájából és elmentem sétálni.
Sok mindenen kellett gondolkoznom. Biztos voltam benne, hogy nem akarom tönkretenni a barátságomat Noellel így rajta is túllépek. Egyre jobb. Ő a második srác akibe bele vagyok zúgva és nem lehet az enyém - bár ő más okokból. És ezek az okok erősebbek, mint Selena... Még is próbáltam nem gondolni Nickékre és ez az utóbbi napokban egész jól összejött. Úgy értem, hogy nem arról álmodtam éjszaka, hogy Selena valamilyen okokból meghal vagy ilyesmi. Hanem olyanokról, hogy egy gyönyörű réten heverészek amikor jön egy sms-em: 'Szakítottunk Selenaval. Jó lenne ha tudnánk beszélni. Te megértesz - Nick'.
Ezt álmodtam egymás után 3 éjszaka.
Közben a parton sétáltam és néztem a lemenő napot. Most elkezdtem az életemen gondolkozni. A sok élményen, emberen akit megismertem, a barátaimon akiket ott hagytam és az eddigi egyetlen pasimról. Elöntött a szomorúság - inkább eltereltem a gondolataimat.
Leültem egy sziklára és néztem ki a fejemből. A Jonas fivérek elutaztak kötelezettségeik elvégése miatt. Így Ron sem tud átmenni Frankiehez - rossz neki, jó nekem. :D Istenem, mit csinál egy majdnem 16 éves lány Los Angelesben szombat este? Valószínűleg bulizni megy... abból én nem kérek.
Inkább hazaindultam és otthon is csak a gép előtt punnyadtam.
Vasárnap egy család költözött a szomszéd házba. Volt egy lányuk, nálam egy évvel idősebb. Amíg a bútorokat pakolták be a házba átjött velünk megismerkedni. Vállig érő, barna haja és sötétbarna szemei voltak - és nagyon kedves volt. Jól összebarátkoztunk vele. Sophie legnagyobb elkeserédése nem abba a suliba jött ahova mi is járunk.
Hétfőn megint Noellel baromkodtam meg Adammal... Barátnőim egész érdekesen néztek rám, de megnyugtattam őket:
- Nem esznek meg. És amúgy is még be kell illeszkednem.
Isabell sem háborgatott aznap, így jól megvoltunk. Délután megint Noellel készültem tölteni az időt, teniszezni mentünk. Én körülbelül 3 évig teniszeztem - Madridban - és ő is. Végül is az lett belőle, hogy ő leütötte magát az ütővel én pedig a hálóig sem bírtam elütni a labdát. 6 óra után nevetve léptünk ki a csarnokból.
- Azt hiszem, hogy holnap kapunk néhány egyest - sóhajtozott egész úton. Hát persze, hisz még nem is tanultunk. :/ Nem baj, majd később.
- Carrie, mond csak ti jártok Nickkel? - Kérdezte, nagy szemekkel néztem fel az arcába.
- Öhm, nem! Miért?
- Sokat vagytok együtt - mosolyogta, elnevettem magam.
- Érdekes, ő is ugyanezt gondolja. Túl sokat vagyok veled... Valamelyik nap azzal zaklatott, hogy tuti járunk - hitetlenkedve megráztam a fejem. Ám elkaptam egy mondat foszlányt, amit Noel csak úgy magának motyogott.
- Jó is lenne...
- Miről beszélsz? - Néztem rá rémülten.
- Sem..
- Noel!
- Én csak... - sóhajtott és inkább megrázta a fejét.
- Nem értem... Olyan vagy mint Nick - az összehasonlítás miatt elhúzta a száját. - Ő is pont így viselkedett mielőtt...
Elakadtam a beszédben, mert leesett, hogy mit is akarok mondani. Nem, nem azzal volt a gond, hogy elmondom Noelnek, hogy megcsókolt... Hanem azzal, hogy ugyanúgy viselkedik... Megtorpantam, Noel is megállt és lenézett rám.
- Carrie, jól vagy? - Rémült meg.
- Én csak... - nyeltem egy hatalmasat. Azt hiszem rájött, hogy mire gondolok.
- Te csak rájöttél az igazságra...
