Másnap reggel kómás fejjel ébredtem. Megcéloztam a fürdőt, hogy normális fejet varázsoljak magamnak. Nagyjából sikerült is majd fogat mostam és felöltöztem. Leérve finom illatokkal találkoztam, bementem a konyhába és magam elé húztam egy vajas pirítóst.
-Jó reggelt! – köszöntem
-Neked is – köszönt anya, Sophie és Ron. Megreggeliztünk , majd Sophieval elmentünk futni. Futás közben egyszer csak azt vettem észre, hogy Sophie már nem fut mellettem. Hátra néztem és láttam hogy egy hirdetést olvas.
- Mi az? - kérdeztem amikor odaértem mellé
- Jonas Brothers koncert lesz ma este!- ujjongott. Aah , szóval ők az új kedvencei. pfff
-Éééés? - kérdeztem
- Nos, Emma ez azt jelenti hogy ha anya beleegyezik el kell velem jönnöd! - jelentette ki Sophie, amivel engem kiütött
- Hogy mi?! Na neem. Sophie ebbe nem viszel bele! Mentem már veled minden h.lye koncertekre. Chicagóban is elrángattál mindenhova. Tudod, hogy szeretlek, de határozottan NEM! Jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon és indultam tovább.
- Nem baj! Ha anya elenged akkor nem mehetek egyedül, ezt te is tudod. Meg amúgy is, ők most tényleg jól néznek ki és még a zenéjük is király. Hidd el tetszeni fog .- bíztatott mosolyogva a húgom.
- Oké, elhiszem. De honnan szedsz a koncert napján két jegyet?- kérdeztem egy ravasz mosollyal
- Azzal nem neked kell foglalkoznod! Egyezzünk meg abban, hogy meglesznek a jegyek. Naaaa, Em! Légyszii- nézett rám kiskutyaszemekkel
- Gondolkozok még rajta, na de most fussunk- mondtam egy kis féloldalas mosollyal. Kb. egy óra múlva már otthon ittuk az ásványvizünket. Sophie közben anyával tárgyalt a Jonas koncertről, én pedig imádkoztam. Semmi kedvem nem volt 2 órán át állni egy koncerten ahol egy csomó tini lány sikoltozik néhány jóképű srácért…
- Anya, láttam ma egy hirdetést, hogy lesz egy JB koncert itt a városban. Nem mehetnék el?Persze Emma is elkísérne .- kezdte Sophie. Jaajj! Ez nem kezdődik jól - gondoltam.
- Hát, nem is tudom. Most jöttünk ide és te a második nap koncertre akarsz menni??Meg amúgy is honnan lenne jegyed?-kérdezte tanácstalanul anya
- Igen, mert úgy gondolom ,hogy így legalább egy kicsit szétnézhetünk. Meg amúgy is anya, a koncert egy kávézó udvarában lesz. És ki volt írva a plakátra, hogy ingyenes a belépés.- egyszer meg kell kérdeznem Sophiet, arról hogy hogyan ilyen meggyőző…
- Hát.. Na oké! Mikor kezdődik?- adta be a derekát anya, az én legnagyobb bánatomra
- 8kor kezdődik és másfél órás lesz. Szóval elég korán haza tudunk érni .- mondta Sophie közben pedig diadalittasan engem méregetett.
- Értem. Akkor. Oké. De legyetek itthon legkésőbb 11-re - utasított anya- Most pedig elviszem Ront egy parkba vagy valahova. Itthon nem tudja elfoglalni magát semmivel. Oh! Igen, és ne felejtsétek el hogy holnap iskolalátogatás.
- Jajj!- nyögtem fel mikor anya már kilépett az ajtón Ronnal az oldalán. – Ezt hogyan csináltad? Engem bezzeg soha nem enged el…
- Nos, csak légy meggyőző- jelentette ki Sophie mire én hozzávágtam egy díszpárnát. Sophie visszadobta, így egy szép kis párnacsata alakult ki kettőnk között. 20 perc múlva kifulladva feküdtünk a parkettán.
- Mennyi az idő?- nyögtem
- Negyed 12.- kaptam a választ a lábaimnál heverő húgomtól
- Mikor beszéltél utoljára Iwával?- kérdeztem. Iwa volt talán az egyetlen olyan barátnője Sophienak aki nem a közvetlen környezetemben élt, és jóban voltam vele. Aranyos egy lány volt, és Horvátországban élt. Azért is bírtam, mert ő volt az egyetlen aki támogatott a „Szép fiú bandák ellenes klub”ban :D.
- Mielőtt eljöttünk, este. Azt mondta, hogy pedig el akart jönni Chicagóba hozzánk. De most inkább marad otthon, mert LA nagyon messze van .- röhögött Sophie, én is vele nevettem. Igen, Iwa mindig is viccet csinált a legkisebb dologból is.
- Kár... Na mindegy. Felmentem. Majd olyan hat körül gyere be légyszi hozzám, mert nem tudom hogy egy Jonas koncertre milyen ruhában illik menni- vicceltem, majd felmentem. Csak feküdtem az ágyamon, végül asszem elaludtam, ugyanis arra riadtam fel, hogy vki berontott a szobámba és a kezemet rángatja.
- Mi a..??!!!
- Emmaaaa!!Kéépzeld, találkoztam egy tök aranyos fiúval és azt mondta, hogy holnap menjek el hozzá. És azt is mondta hogy van 3 bátyja, és amikor mondtam hogy nekem van 2 nővérem azt mondta hogy holnap menjek el hozzá veletek. Veled meg Sophieval.- rángatott Ron
- Tényleg? És hogy hívták a fiút?- ültem fel
- Frankienek. Az anyjával volt ő is, és nagyon jól összebarátkoztunk. Azért voltunk ilyen sokáig .- mondta mosolyogva Ron
- Ilyen sokáig? Miért mennyi az idő-értetlenkedtem, közben felugrottan az ágyról
- Fél 6
- Jézusom! Hogy bírtad eddig a parkban? És hogy bírtam eddig aludni?- kérdeztem hitetlenkedve
- Nem tudom! Na de gyere, menjünk enni, éhen halok! -mondta Ron és kiment az ajtón én pedig utána. A konyhában találtuk anyát, apát és Sophiet. Leültem az asztalhoz apa mellé és szedtem a tányéromba egy kis levest.
- Szép a hajad!- mondat apa, miközben felnézett az újságjából. Én erre csak vállat vontam. Lesz még időm visszaállítani a normális helyzetébe.
- Milyen volt a napod, apa? -kérdeztem inkább.
- Egész jó, köszönöm kicsim. Éppen az előbb mondtam anyádnak és Sophienak, hogy úgy néz ki megint lesz néhány vacsora, amin ott kell majd lennetek. tudom, hogy nem a kedvenceid, sajnálom .- Jaaj, ne. Tényleg nem a kedvenceim azok a vacsorák.
- Nyugi apa! Csak kibírom majd őket. Ezelőtt is kibírtam azt a néhány órát, most is kifogom. Ha csak le nem öntenek megint a levessel- nevettem, ezen apáék is elkezdtek nevetni. Miután megvacsoráztunk Sophieval felmentünk a szobámba, hogy Sophie segítsen ruha ügyben.
- Naa, szóval - kezdte Sophie. a következő fél órában kidobáltuk az egész gardróbomat, majd egy szürke farmer mellet és egy fekete rózsaszín feliratos felső mellett döntöttünk. Ezek után Sophie átment az ő szobájába én pedig bementem a fürdőbe, kivasalni a hajamat. Utána feldobtam egy kis sminket- soha nem szerettem kisminkelni magam, max szemceruza.(L)
Lementem a nappaliba ahol anyáék tv-t néztek. Leültem közéjük, ugyanis a kicsi hugocskám még nem volt kész. Mikor lejött már 7 volt. Még meghallgattuk anya utasításait, amíg apa hívott egy taxit. Mikor megjött a taxi kimentünk és beszálltunk. Megmondtam a sofőrnek a címet és már indultunk is. Az út kb. fél órás lehetett. Kifizettük az utat és kiszálltunk. Első látásra nem úgy nézett ki a hely mintha tini lányok több százait bírná befogadni, de hát lehet, hogy belülről nagyobb- gondoltam. Sophie után besétáltam a kávézóba, majd a hátsókert felé vettük az irányt, ahogy néhány szőke csaj is.
-Fúú!- nyögtem fel. A hátsó kert hatalmas volt. Leghátul egy kisebb színpad, ahol gondolom Jónásék fognak fellépni. Sophie előretolakodott az udvar közepéig, ahonnan nagyon jól lehetett látni. Nem álltunk rég óta amikor minden fényforrást lekapcsoltak. Kezdődött a koncert…