9. rész
Reggel anya ébresztett.
-Caroline azonnal kellj fel - mondta tíz perccel az után, hogy feljött ébreszteni, ugyanis egyáltalán nem akaródzott felkelni. Nagy nehezen erőt vettem magamon és bementem a fürdőbe fogat mosni és fésülködni. Utána felvettem az egyenruhát, amit a tanévnyitóra kellett felvennünk.=/ Egy mínusz pont az iskolának. xD Miután felvettem a ruhámat és a cipőt is lementem a földszintre. Sophie már ott volt, és ő is egyenruhában feszített.
- Jó reggelt!- köszöntem
- Jó reggelt - köszönt Sophie és apa.
- Apa, ugye nem kell majd minden nap ebben járnunk? - kérdezte Sophie kétségbe esetten.
- Nem, dehogy- mosolygott apa - csak most kell felvennetek, valamint ünnepélyeket vagy nagyobb eseményekkor.
Ez engem és Sophiet is megnyugtatott. 5 perccel később pedig már a kocsiban ültünk és mentünk a suli felé. Mikor odaértünk már állt néhány kocsi az épület előtt. Szépen beballagtunk, majd én is és Sophie is megkerestünk a saját osztálytermünket. Az enyém az 1 emeleten volt, Sophié pedig a 2.-on. Mikor bementem a terembe csak 3 lány akik az ablaknál beszélgettek, valamint 2 fiú voltak ott. Gyorsan kerestem magamnak egy padot a hátsó sorban, remélve hogy ott nem ül senki. Egy perce sem ültem le mikor az egyik lány, akik eddig a többivel beszélgetett odajött hozzám. Alacsony volt. Nem magasabb, mint én, és fekete haját összefogta. Szemei zöldes-kékek voltak.
-Szia! Én Laura Brown vagyok, láttam, hogy új vagy itt. hogy hívnak? - kérdezte tök kedvesen. Nem is gondoltam, hogy az első ember, aki hozzám szól kedves lesz. XD
- Szia! Én Emma Caroline Lamont vagyok. Igen, nem rég költöztünk LA-ba. - válaszoltam.
- Nincs kedved beszélgetni egy kicsit velem és a többi lánnyal. Bemutatkoznánk neked. És persze meg is szeretnénk ismerni. Ha gondolod akár körbe vezethetünk, vagy akármi.- kedvesen mosolygott.
-De, miért ne? - válaszoltam és odamentünk a barátnőihez.
- Sziasztok!- köszöntem a 2 lánynak
- Szia!- köszöntek ők is
- Csajok,ő itt Emma Caroline. Emma, ők itt Patricia és Diana- mutatott be minket egymásnak Laura. Patricia egy szőkésbarna hajú, zöld szemű lány volt. Nagyjából olyan magas, mint én. Diana szőke és barna szemű lány, aki egy jó 5 centivel magasabb, mint én.
- Szép a neved. - mondta Diana
- Köszi - mosolyogtam rá.
- Emmának vagy Carolinenak szereted, ha szólítanak? - kérdezte Patricia, miközben végig nézett rajtam. Rajtuk is ugyanolyan egyenruha volt, mint rajtam. Ez megnyugtatott. :D
- Hát Emmának, Em-nek szeretem. Inkább csak anyum szokott Carolinenak szólítani, ha mérges rám. - mosolyogtam, mire ők elnevették magukat - ÉS titeket, van valami becenevetek?
- Hát engem inkább Patinak szoktak hívni. Nem igazán szeretem ha Patriciának szólítanak. Úgy vagyok, mint te. Csak anya hív úgy. - ezen megint nevettünk. Az első benyomásom a 3 lányról egyértelműen az volt, hogy viccesek és szimpatikusak.
- És mond csak, mikor költöztetek ide? - kérdezte Laura miközben visszaült az ablakpárkányba
- Nem régen. Egy jó hete. Szóval még térképpel mászkálok mindenhova. De lassan már megtanulom, hogy mi, hol, mikor, hánykor.
- Hát igen, nem olyan könnyű az. És honnan költöztetek ide? -kérdezte Pati
- Chicagóból - válaszoltam csüggedten. Mindhárman hallattak egy „Ohhh”- t
- És szomorú, vagy amiért ide költöztetek?- kérdezte a vállamat veregetve Diana
- Hát, igazából már megszoktam. - mondtam. Miközben beszélgettünk a terembe folyamatosan szálingóztak az emberkék. Mindenki elfoglalta a helyét. Néhány másodperc múlva bejött egy tanár, mi pedig gyorsan a helyünkre iszkoltunk.
- Üdvözöllek titeket újra itt! Mint látjátok, egy új diákot köszönthetünk köreinkben. Kérlek, gyere ki és mutatkozz be. -szólított fel a tanár és én kelletlenül kimentem az osztály elé.
- Sziasztok -köszöntem - Emma Caroline Lamontnak hívnak és nem rég költöztünk ide Los Angelesbe a családommal. - mondtam el a mondani valómat, majd a tanár visszaküldött a helyemre.
- Rendben, akkor most a szokásos ismertetőt fogom felolvasni, és remélem, hogy nagyobb figyelemmel fogjátok végighallgatni, mint tavaly. - mondta a tanár, majd leült a tanári asztal mögé, amin egy kis táblára egy volt írva: Mrs. Lucia Johnson. Szóval így hívják. Jó tudni - mosolyogtam magamba. Amit felolvasott papír sajnos ugyan arról szólt, amiről az előző sulimban is beszéltek ilyenkor a tanárok. Nem igazán tudtam odafigyelni, bár 1-2 szót szerencsére elkaptam. Inkább azzal mulattam az időd, hogy tanulmányoztam a termet és az osztálytársaimat. Laura közvetlenül előttem ült, és az ő jobb oldalán Diana. Pati eggyel Laura előtt jobbra. (remélem érthető volt - by: szerk.:D ) Fél órás monológ után a tanár végre felnézett a papírból, az osztály pedig felébred az álmából. xD Utána a tanár kiosztotta az órarendet és a könyvlistát.
- A könyveket azután lehet megvenni, hogy itt végeztünk. Remélem, mindannyian készek lesztek beszerezni őket - húzta a száját, és a hátsó padsorban ülő egyik srácra nézett egy sokat mondó pillantással.
- És remélem, hogy sokatok fog jelentkezni a különböző szakkörökre. Ezekről ismertetőt a faliújságokon találtok. Nos, akkor azt hiszem, hogy ennyi volt. Köszönöm a figyelmet. - ezután kivonult a teremből mi pedig kezdünk kifelé oszolni. Gyorsan odamentem Lauráékhoz, és együtt mentünk megvenni a könyveket. Ezzel szerencsére gyorsan végeztünk. Gyorsan felhívtam apát, hogy jöhet értünk, mert végeztünk, addig is legalább megkeresem Sophiet.
- Na, akkor holnap találkozunk. Tényleg, itt a számunk, hogy tudj hívni - mondta Pati majd megadta mindhármuk számát és én is az enyémet, majd ők elmentek én pedig keresni kezdtem Sophiet. Elég gyorsan megtaláltam. Ott állt az egyik padnál egy csajjal.
- Sziasztok! - köszöntem nekik - Sophie, jössz?
- Szia! - köszöntek nekem ők is
- Igen, mindjárt. Oh, tényleg. Emma ő itt Ivy, Ivy ő itt Emma a nővérem - mutatott be Sophie új barátnőjének. - Na, Ivy, sajnos nekünk mennünk kell, de holnap találkozunk. Szia! - köszönt el a húgom
- Sziasztok!
- Szia!- köszöntem én is, majd kimentünk a nagykapunk, közben pedig arról beszélgettünk, hogy Sophie kivel és én kivel találkoztunk. Elmondtam, hogy találkoztam 3 rendes lánnyal. Közben Sophie kifejtette véleményét az egyik srácról az osztályukban, aki egész végig stírölte. Miközben vártunk néhány méterrel arrébb sétáltunk a nagy kaputól, mert ott apa tuti nem találna ránk. 10 perc múlva már meg is érkezett, mire mi gyorsan b pattantunk.
- Na, milyen volt?- kérdezte mosolyogva. Mire mindketten végeztünk a beszámolóval már haza is értünk. Ron még nem volt otthon. Minden bizonnyal ő is a suliban volt még, anyával.
- Gyorsan felmegyek átöltözni- jelentettem ki, mire Sophie követte a példámat. Felvettem egy szűk farmert és egy lila felsőt valamint egy lila nyakláncot és lementem. Anyáék is pont akkor érkeztek meg.
- Hello - köszöntem nekik
- Szia, kicsim! Na milyen volt? - kérdezte anya is. Majd elmeséltem és arról kérdeztem mi volt Ronnal.
- Óh, semmi különös. Neki is abból állt a napja, mint neked. Csak nekik az igazgató is beszélt. - mondta anya. közben leért Sophie is. Ameddig ő anyának segített a konyhában és közben az élményeit mesélte én beültem a tv elé és keresgélni kezdtem egy jó műsort. Az egyik csatornán megint Szpartakusz ment, így jobbnak láttam gyorsan elkapcsolni, amíg Ron meg nem látja. XD
Valami hülye filmet néztem, amikor anya kikiáltott a konyhából, hogy „ Ebéd” ….
