12.rész
Sophie a part irányába vezetett. Gyorsan odaértünk, majd vártunk a fiúkra akik néhány percre rá szintén megjöttek.
-Sziasztok! – köszöntünk
- Sziasztok! - köszöntek
- Tök jó hogy eljöttetek! Tudjuk, hogy suli van nektek, de na, értitek! - mosolygott Joe, közben elindultunk a parton.
- Kibírjuk. Amúgy meg az első hét még nem durva – mondta Sophie mire én lesújtóan ránéztem. Volt is okom. A kémia tanárunk mindjárt az első órán bejelentette, hogy a következő órán ismétlő dolgozatot írunk. Na pifff. -.-”
- Em?
- Emma!
- Emma?
- Tessék?
- Jól vagy?
- Köszönöm kérdésed, jól! És te Ni?
- Nick! – röhögött Nick. XD
- Nick, jól vagy?
- Jól!
Míg mi így szórakoztunk a többiek a hasukat fogták, a végén meg már mi is.
-Ni, te beteg vagy!
- Te meg nem vagy 100-as Em!
- Összeilletek! – szólt közbe Kevin
- Fogd be! – kiáltottuk egyszerre Nickkel, erre még jobban kitört a röhögés. Nagy sokára mire abbahagytuk a röhögést végre elkezdtünk normálisan beszélgetni, bár Joe és Kevin gyakran közbe szúrtak 1-1 beszólást, amik miatt a pokolba kívántam őket.
- Honnan szedtek ennyi marhaságot? – kérdezte egyszer Sophie miután Joe megkérte Nick helyett a kezemet. :O :O XD
- Egyszerű. - válaszolta Kevin – Nickkel egy szobában kell aludni. „Mi van?!” – gondoltam. Mik derülnek ki. Szegény Nick
- Nem is alszotok velem egy szobában – durcázott Nick
- Nem, ez igaz – esett gondolkodóba Joe
- Szóval csak kitaláltátok. – mutattam rá – Hagyjátok az öcsétek. Én sem bántom Sophiet vagy Ront.
- Áhh, dehooogy –legyintett Sophie
- De tényleg nem! – bizonygattam.
- Na, látod. Mi sem. Csak viccelünk vele. De nagyon elvörösödik, ha otthon szóba kerültök…- gondolkodott el Joe
- Te meg akkor vörösödsz el ha háttal áll neked Danielle – mondta csak úgy mellékesen Nick, mire Joe vörösödött el
- Mi van? – kérdezte Kevin, közben Sophieval meghaltunk a röhögésben
- Semmi – mondta Joe
- Áh, semmi! Csak annyi, hogy teljesen belezúgtál Kevin barátnőjébe
- ???? – Kevin
- Nem igaz! Tudod, hogy nem. – védekezett Joe, és látszott Kevinen, hogy kezd hinni neki.
- Szent a béke! – jelentették ki, miközben Sophieval még mindig nevettünk.
- Na látod, Em! Jobb, hogy nem maradtál otthon a keresztrejtvényeiddel – mondta Sophie
- Hát már látom.
Ezek után még nagyon sokat szórakoztunk, majd mikor indulni készültünk kaptam egy sms-t.
-Bocsi! – gyorsan elköszöntem a fiúktól és előrementem, hogy elolvassam az sms-t.
„Szia! Találkozzunk 6:30-kor ott ahova Sophieval jöttél délután. Nick”
Öhm..Mi? :o Biztos. Hát végül is ráérek. Lehet, hogy csak ki akarja magyarázni azt amit Joe és Kevin beszéltek. Amíg gondolkoztam Sophie utolért.
-Na ki írt? – kérdezte izgatottan
- Nick
- Kicsoda? – hitetlenkedett Sophie és kivette a kezemből a mobilom. Elolvasta az sms-t és magabiztosan rám nézett.
- tuti, hogy bocsánatot akar kérni Joék miatt – jelentette ki.
- Majd meglátjuk – mondtam. Amikor már ott voltunk ahova még délután megbeszéltünk a fiúkkal Nick nem volt ott.
- Akkor, szia! És sok sikert! – mosolygott Sophie és elment. Leültem az egyik padra és vártam, amikor Nick megérkezett leült mellém, és 2 percig csak ültünk.
- Most mi lesz? – kérdeztem végül – Nem mondasz semmit? Kezd hűvös lenni.
- Fázol? – végre rám nézett
- Nem – mondtam – Csak szeretném tudni miért hívtál ide. És hogyan írtad azt az sms-t?
- Ügyesen. Majd egyszer megmutatom hogyan. – rám mosolygott, majd folytatta: - Szóval, tényleg bocsi, azért amit délután Joe és Kevin leművelt. Fogalmam sincs honnan szedték ezeket a marhaságokat! – rosszallóan nézett el a távolba.
- Nem baj – nyugtattam meg – Csak kérdezhetek valamit?
- Persze!
- Nem akarlak megbántani, de olyan érdekes vagy.. Úgy értem nem kell bocsánatot kérni minden apróságért, csak nekem furcsa ez vagy mindig ilyen vagy? Megbántottalak?
- Nem bántottál meg, nyugi! Igen, tudod, én mindig is ilyen voltam. Joe szerint ez a gyenge pontom. Mardos a lelkiismeret-furdalás, ha valakit megbántok. – mosolygott – Biztos nem fázol?
- Biztos, na de mi ugye csak barátok vagyunk? – kérdeztem a „csak”-ot megnyomva.
- Hát persze – mondta mosolyogva, de láttam, hogy a szeme nem mosolyog. Szóval neki ez nem elég? Vagy megint csak félreértettem?
- Akkor.. Em?
- Már megint?- röhögtem
- Aha! Hívhatlak Em-nek? – kérdezte szép szemekkel
- Igen, ha én is hívhatlak Ni-nek.
- Megegyeztünk- nyújtotta a kezét és kezet ráztunk. Utána elindultunk haza, közben arról beszélt Nick, hogy mikor lesz a következő koncertjük.
- Biztos vagy te ebben? – kérdeztem miután felajánlott egy VIP jegyet
- Igen!
- De a rajongók… És én nem vagyok az..
- El akarsz jönni? - szakított félbe
- Nem tudom… Mikor lesz ez a koncert? Ha nem lesz kedvem majd elmegy Sophie valakivel. – erre elhúzta a száját - Ennyire szeretnéd? Biztos hogy nem volt délután Joenak igaza, Nick?
- Akkor jöjjön egyedül Sophie! Nem kell jönni – szórakozott
- Jaaajj Nick! Megőrjítesz! – röhögtem
- Na nekem itt be kell mennem az utcába – mondta végül
- Okés, majd beszélünk! Jó éjt! – köszöntem el
- Holnap hívlak 4 körül – kacsintott - Jó éjt! – mondta majd 2 puszit nyomott az arcomra és befordult az utcába én pedig meglepetten mentem tovább…
