~JB~. I'm sure it's more than us. [Ł]

38. rész




Visszaérve először Joe idióta kérdéseire kellet válaszolnom. Volt egy olyan érzésem, hogy válaszaimat később továbbítja, de nem foglalkoztam vele. Eközben Denise 1000szer kiáltott, hogy ebéd. A kérdezősködést még evés közben is folytatta, míg apjától nem kapott egy lesújtó pillantást. :D
Ebéd után Ronnal szórakoztam egy kicsit, majd Sophievel mentem beszélgetni. Beszámoltam a történtekről, majd ő is a tegnap estiekről. Épp indultam volna tanulni amikor Nick lépett elém.
- Szia, álomszuszék - köszöntem neki, közben próbáltam elmenni mellette.
- Bocsi, de Joe küldött - lenyugodtam. - Van kedvetek eljönni a mai koncertre? Előtte lesz egy rádiós beszélgetés.
- Várj egy percet - böktem meg -, nekünk holnap suli.
- Igen - most ő bökött meg - , ezt tudjuk. Nyugi, 10re itthon vagyunk.
Ránéztem húgomra, aki mosolyogva bólogatott.
- Rendben, mikor indulunk?
- Fél 6 - ránéztem az órámra: 4 lesz. Még van idő tanulni. :D
Átmásztam Nick keze alatt és mentem tanulni. 6 körül amikor már mindennel kész voltam és  mentem ruhát keresni, belépett szobatársam. Gitár volt a kezében és egy összefirkált papír. Leült az ágyra és amíg én a bőröndben keresgéltem elkezdett pengetni egy dallamot.
- Ez mi? - kérdeztem, mert megtetszett.
- Egy új dalt írok. Csak elkergettek a zongorától - kelletlenül mosolygott.
- Meghallgathatom? - kíváncsiskodtam, közben felmásztam az ágyra.
Először elkezdett pengetni, majd énekelt:
- If it's you and me forever, if it's you and me right now, that'd be alright, be alright....
- Naaa! Ez nagyon jóó - nevettem.
- Igen, de nem jutok tovább - húzta a száját.
- Nick! Nem tudom kinek énekelgetsz szerelmes dalokat, de ideje készülődni! - kiáltott Kevin.
Mindketten elvörösödtünk, majd követtük Kevin utasítását. Nick bespurizott a fürdőbe, én pedig gyorsan magamra kaptam kék gatyát, sárga pólót és a zöld converse-met. Együtt mentünk le, röhögve egy viccen.
Egy kis busz várt ránk a ház előtt, az vitt -értelemszerűen-, a koncert helyszínére. :D A rádió beszélgetés alatt Frankievel és az öcsémmel nevettünk. Sophie és én, mint akik visszafejlődtek. Csak Sophie kapott el néhány szót, abból arra következtettünk, hogy a nemrég megjelent CD sikereiről beszélgetnek. A koncerten Sophie tombolt. XD ÉN is jól éreztem magam. - Jézus mit írtam!!?? XDXDXD
A színpadról a három fivér fülig érő szájjal jött le. Ezt a mosolyt egész hazaúton nem lehetett letörölni az arcokról. Ron egész hazaúton azt beszélte, hogy " Ils sont en amour!", ami annyit jelent: "Szerelmesek!"

/Másnap/
Reggel nagyon jó kedvem volt. Mosolyogva mentem öltözni és fogat mosni. Legnagyobb ámulatomra Nick is kimászott az ágyból és letámolygott utánam a konyhába. Nem tudom mi lelte. Nem voltam éhes, így csak néztem ahogy Sophie megreggelizik.  Evés közben azt kérdezgette tőlem, hogy melyik busszal jövök haza.
- A másodikkal. Az osztály valamilyen filmnézést tervez. Will hozza a filmet. Már most félek - fakadtam ki.
- Adam haverja? - nézett rám Sophie elég érdekesen.
- Hm...? Ja, igen! - sóhajtottam. - Komolyan, agyilag Chris szintjén van.
- Sprite! Akkor megint egyedül megyek - csalódottan rázta a fejét.
Elköszöntünk Deniséktől majd indultunk.
/Néhány óra múlva/

- Will egy állat! Nem tudom milyen filmet hoz, de Mrs. Johnson azt mondta, hogy...
- Nem tudjuk befejezni a filmet - fejezte be Laura megkezdett mondatát Diana. Közben megszólalt a mellettünk elmenő Isabel mobilja.
- Már nem azért, de ez a szám ismerős... - megvakartam a fejem.
- Talán, mert ez a szobatársad? - nézett rám Pati, értetlenül néztem rá.
- Oh - sóhajtottam, mikor leesett.
Volt még 2 óránk, majd jött a filmnézés. A film nem kötött le: valamilyen vígjáték volt. Korgott a gyomrom. Nem ettem ma még semmit. Reggel nem voltam éhes, délben nem volt étvágyam. :/ Egy órát néztünk meg a filmből.
- A másik felét jövő héten ilyenkor nézzük meg! - jelentette ki Mrs. Johnson.
A buszmegállóba mentünk, ahol Diana és Laura leültek a padra, én és Pati pedig szembe álltunk velük. Egy kis idő után arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik elsős srác Laurát stíröli.
- Na, Jó! Odamegyek és megmondom a magamét! - fakadt ki Laura.
- Miért? Hisz összeilletek! - szórakozott Pati.
- Persze, egyből - mosolyogtam.
- Annyi az esélye annak, hogy összejöjjünk, mint annak, hogy Emma és Will - vágott vissza Patinak Laura. Csak azt nem értettem miért engem hozott fel. :/ Közben a hátunk mögött száguldoztak az autók.
- Hogy jövök én a képbe? - érdeklődtem. - És miért éppen Will?
- Talán, mert vele soha nem fogsz összejönni - nevetett Diana.
- Szellemes vagy... - sóhajtottam.
- Talán Nicket kellett volna mondanod - mosolygott Pati, kapott egy lesújtó pillantást.
- Ez..
- Talán nem most kéne... - nyögte Diana.
- Nicket!? - horkantam mosolyogva.
- Emma...
- Persze! - nevetett a markába Pati.
- Talán, nem! Mondjuk azzal kellett volna visszavágnod, hogy... - próbálta más vizekre evezni Diana, de Laura közbe vágott.
- Talán azzal, hogy Noel még mindig jól néz ki, ugye, Emma?
- Kezdem unni a témát! - sóhajtottam, majd, csak, hogy szétnézzek megfordultam. Egy napszemüveges, nagykabátos valaki állt előttem. Az álruha ellenére egyből felismertem: Nick volt az. Eleresztettem egy félős mosolyt, erre a Joe féle 2 km-es mosoly terült el az arcán.
- Sziasztok! - köszönt a három barátnőmnek.
- Jó napot - mind hárman elég érdekesen néztek. Eltátogtam, hogy "Nick", erre meglepetten sóhajtottak. Szerencsére csak mi voltunk csak a buszmegállóban.
- Nick, ezek itt az osztálytársaim. Pati, Diana és Laura - sorban rámutattam a lányokra. - Lányok... ez itt Nick.
- A szobatársad - gúnyolódott Laura.
- Az - sóhajtottam.
- Bocsi, hogy megszakítom a beszélgetést... Emma, hazavihetlek? - kérdezte.
- Nos, miért ne? - néztem rá kíváncsian. Diana megbökte Laurát.
- Remek! Lányok, örültem - rámosolygott barátnőimre, majd ment a kocsihoz.
- Erről még tárgyalunk - kacsintott rám Pati.
- Félek... - nyögtem feléjük, majd elköszöntem és bemásztam a kocsiba.
Tudtam, hogy legalább a beszélgetésünk végét hallotta, ezért néz most kíváncsian rám. Elhessengettem néhány bolond gondolatot.
- Miért nézel ki ilyen nevetségesen?
- Csak, hogy ne kergessenek az újságírók és a rajongók... - egy újabb óvatos pillantást vetett felém, amit megelégeltem.
- Mi az? - kérdeztem.
- Semmi...
Az elkövetkező fél perces csöndet a gyomrom korgása törte meg.
- Csss! Mindjárt eszek - magyaráztam a hasamnak. Új sofőröm elnevette magát, és a következő elágazásnál nem a megfelelő irányba fordult.
- Hova megyünk? - néztem rá kíváncsian.
- Enni - nevette.
Megforgattam a szemeimet. Egy Mcdonalds- hoz vitt, megállt a parkolóban, majd rám mosolygott és kiszállt. Kelletlenül követtem. Ennyire azért nem voltam éhes. A pultnál megkérdezte mit kérek.
- Sajtburger...
Miután megkaptuk a kaját leültünk egy asztalhoz. Nagyon jó kedve volt, nem kérdeztem miért. Inkább azon agyaltam, hogy nem lesz-e ebből baj. Mármint abból, hogy itt ebédelek Nick Jonas-szal...