sziasztok! előre is bocsi, hogy ez egy elég nyomi rész lett. :S nem volt ötletem. ha lesz majd megint írok.:) addigis itt van ez. kommenteljetek, légyszii.:)
51. rész
Pénteken majdnem megnyúztam Isabellt (megint). És megint Noel rántott vissza, ezúttal egyből elkezdtem püfölni a mellkasát. Lily és Laura jót nevettek rajtunk. :D Így telt a délelőtt. Amikor Sophieval hazaértem boldogan mentem a szobámba, bár programom nem volt hétvégére.
- Hétvége - sóhajtottam majd elterültem az ágyon.
Valószínűleg elaludtam, mert csak arra lettem figyelmes, hogy valaki benyit a szobába. Nem ugrottam fel, inkább próbáltam visszakerülni az álomvilágomba.
- Alszik? - hallottam húgom suttogását. El sem bírtam képzelni kihez beszél.
- Honnan tudjam? - kérdezett vissza egy felháborodott hang. Joe volt az. Remek, Jonasék. Akkor tényleg jobb lesz visszaaludni. Pár másodperc múlva valaki leült az ágy sarkára, majd meg is szólalt:
- Szerintem nem kéne felébreszteni - suttogta Nick. Ő is? Még jobb! - sóhajtottam magamban.
- Van egy ötletem! - Mondta egy kicsit hangosan Joe. - Csókold meg - ezúttal már halkabban beszélt.
- Ki, én? -szörnyülködött Sophie. Szinte láttam magam előtt az arcát.
- Nem te! Nick!
Hirtelen felültem és Nickkel egyszerre kérdeztem, hogy: - Mi?
- Áh, fent vagy! - kiáltott Joe és Sophie egyszerre.
- Az ekkora marhaságokat még álmomban is meghallom! - Ránéztem Joera, majdnem megszakadt az elfolytott röhögéstől.
- Mi olyan vicces?
- Látnod kéne az arcod - nevette a hasát fogva. Elmosolyodtam majd rendeztem vonásaimat.
Ezután mindenki ült és nézett ki a fejéből. Én visszadőltem az ágyra és a plafont tanulmányoztam.
- Amúgy miért vagytok itt? - kérdeztem pár perc csend után.
- Péntek van - vont vállat Nick.
- Elmenjünk? - vágta be a mű durcit Joe, Sophie mosolygott rajta.
- Hajrá - vicceltem, de Joe vagy komolyan vett, vagy csak szórakozásból indult az ajtó felé.
- Csak vicceltem! - mondtam, majd hozzá vágtam egy párnát.
Ebből persze pár másodperc alatt párnacsata alakult ki. Szegény párnáim...szegény hátam. XD A végén - kb. 20 perccel később - már egymáson hevertünk. Nick volt legalul, rajta Sophie, Joe és legfelül én. Egymáson és a képtelen helyzeten nevettünk, amikor megszólalt egy telefon.
- Sophie, vedd fel - nyögte Nick a kupac legaljáról.
- Miért, a tiéd?
- Nem,Keviné.
- Jajj, majd joe felveszi - ellenkezett tovább a húgom.
- Rólam szálljatok le! - Válaszolt felháborodva Joe.
- De te heversz rajtunk! - nevettek Nickék egy kicsit nehézkesen.
- Emma, légy szíves! - Nick küldött felém egy mosolyt a kupac aljáról, így én egy kicsit kótyagosan indultam az ágy felé.
- Ismeretlen - mondtam, majd megnyomtam zöld (zőőd -by tesóm. :D) gombot. - Igen, tessék?! Nick Jonas telefonja.
- Öhm... kivel beszélek? -kérdezte egy zavart női hang a vonal másik feléről.
- Emma-val.
- Oh, nos Selena vagyok - nagyot nyeltem. Nick?
- Most mászik ki Joe és a húgom alól. - néztem rá a kis csoportra.
- Add őt - a durva hangnem hallatán megköszörültem a torkom. - Légy szíves!
- Mindjárt más! Nick, Selena az - meglengettem a srác felé a telefont, aki közben kimászott Joeék alól.
- Szia... Igen... Nem tudom... Csak úgy szórakozni... Persze... Igen, de ezt már megbeszéltem vele... Öhm, miért is?... Ja, oké, megbeszéltük!... Rendben, szia!
Miután kinyomta hatalmasat sóhajtott. Sophieék közben felültek a padlón, én ledobtam magam a fotelbe.
- Mi az, öcsi? - nézett fel J0e, a földről.
- Mennem kell. Lányok, majd beszélünk!
Nekem megveregette a térdemet - amit idők közben felhúztam magam elé -, Sophienak pedig a feje búbját. Szótlanul bámultunk utána, hisz nem értettünk semmit. Majd Joe is felpattant.
- Taylorral találkozok. Bocsi, sziasztok! - Ő egy- egy puszit nyomott mindkettőnk arcára, majd elhúzott az öccse után. Sophieval kérdőn néztünk utánuk, majd elmentünk sétálni a partra.
A pénteki napon más nem is nagyon történt velem, este msneztem egy kicsit. Szombatra nem volt semmilyen programom, így a szobámban kuksoltam zenét hallgatva és fotóalbumokat nézegettem. Mivel már több helyen is éltem, így rengetem képem van. 6 elég vastag album van teleragasztgatva képekkel, mindegyik alatt ott van a dátum és a helyszín. Közben az egyik montreali barátnőm, Kate is felhívott. Vele a régi időkről beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy most már L.A-ban lakom, őt meglepte a hír. Ő is mesélt az ott történt dolgokról. Jó volt beszélni vele. Még mindig beszélgettünk, amikor kopogtak.
- Kate, egy perc, valaki kopog. Gyere - kiáltottam az ajtón túlra. - Szia, apu!
Rámosolyogtam apámra aki bejött és leült a fotel karfájára - amiben tudniillik én ültem.^^
- Em, van mára programod? - kérdezte.
- Nem, nincs. Miért? - kíváncsiskodtam.
- 7kor lenne egy vacsora - apám hangjából egy kis félelmet is kihallottam, ugyanis tudta, hogy utálom ezeket a vacsorákat. Ezúttal azonban egy kicsit meglepően reagálta:
- Remek! Örülök, apa! Mikor indulunk? - kihúztam magam ülés közben és várakozón néztem apám arcába.
- Fél 7 - jött a meglepett válasz.
- Oké. köszi, apu az infót. Most már legalább van programom - örültem, elsősorban, a saját fejemnek. XD
Apám még mindig egy kis meglepettséggel az arcán távozott a szobából, én pedig folytattam a beszélgetést Kate-tel.
Később még begyűjtöttem annyi infót, hogy mennyire öltözzek ki. A válasz: eléggé! Oké. Szóval előkerestem az egyik ilyen alkalomra vásárolt ruhámat. Lila színű, térdig érő spagetti pántos ruha volt. A hajamba vasaltam néhány erősebb hullámot, majd egy enyhe, lila smink. Egy lila magassarkú cipőt is találtam a ruhához. A tükörbe nézve meg voltam magammal elégedve. Átmentem Sophiehoz, 6:20-kor. Ő épp a cipőjét vette fel. Rajta narancs ruha volt, ami nagyon is ment a szemeihez. :D
Lent még megvártuk anyát -aki mindig utoljára készül el -, majd indultunk a megbeszélt helyre.
Az aznapi vacsora partner Mr. Lawner és felesége, Henriette valamint gyerekei Flora és Dorothy voltak. :D Én Flora mellé kerültem, aki mint kiderült pár napja múlt 16. Vele jól eltudtunk beszélgetni, nem is nagyon figyeltünk a felnőttekre. Szerencsére, ezúttal nem kérték ki a véleményem - ezért áldottam az eget.
Az este gyorsan eltelt, 11 után estünk haza. Apáék állítólag megbeszéltek valamit, de nem volt szó költözésről - hál' Istennek. :D
