hát itt van. a híres rész.XD becsüljétek meg, hisz az elejét 2x írtam újra( elment az áram.:S) ráadásul a vége nem tetszett sza'l azt is totál újraírtam.:D remélem tetszik majd.

amúgy mégegyszer köszi a kommenteket.;D és jőn mennyből a csoda, jobban vagyok. már tudok rendesen beszélni, nem fáj a torkom stb. az orrom még ömlik.:D apám duzzasztógátat akar építeni.:D elvan az a lényegxD

na azt hiszem nem is fárasztalak titeket.inkább olvassátok a következő részt.

puszi. :* Dórii:D

57. rész

A bál, a bál, a bál.
Nem gondoltam volna, hogy a húgom is ennyit bír róla beszélni. Nem volt elég a suliban azt hallgatni?! Dehogy nem. Hiába kérlelte Sophiet, hogy hagyja abba az áradozást, nem ment neki. Oké, én is elmélkedtem rajta, de nem EGÉSZ nap. Amikor már tényleg megelégeltem húgom kérdéseit és folytonos szóáradatát megkérdeztem:
- És te kivel óhajtasz menni?
Erre persze nem tudott válaszolni, zavartan nézett körül a szobámban majd ki is ment.
A kérdés amit Sophienak feltettem végül elgondolkoztatott. És én kivel óhajtok menni?! Természetesen Noellal, de akkor be kéne vallanom Patiéknak, hogy mi is a helyzet. Ettől persze nem kéne rettegnem, hisz megértenének. De ha végül a titok mellett maradok? Akkor nem mehetek Noellal, vagyis kivel mennék? Nem is ismerek az osztálytársaimon kívül más fiúkat a suliban. Jó indok lehetne, hogy csak 3 hónapja járok ide. De hát akkor is! Jaj, ciki.:S
A zongorámnál ültem a gondolkozás alatt. Eszembe jutott, hogy hétfő van és tanulni kéne. Szóval a nap hátra lévő részét okulással töltöttem, jól is jött.
Másnap amikor beértem a termünkbe barátnőimet az ablaknál találtam. A bálról beszélgettek, bár ők kijelentették: nem hozza őket lázba egy ilyen iskolai esemény.
Úgy látszik nem bírták sokáig. :D Laura épp arról áradozott, hogy kivel akar menni.
- .. Jake Wilson.. tudjátok, a rajz teremben!
Épp ezt mondogatta a többieknek, amikor odamentem hozzájuk.
- Sziasztok. Miről folyik a téma? - kérdeztem, csak úgy megszokásból bár tudtam a választ.
- Arról, hogy kivel akarunk a bálba menni.
- Igen, Emma, te kivel? - mosolygott Diana.
- Hm... nem tudom. Majd azzal aki elhív. Nem igazán hoz lázba... - a végére egy mosolyt küldtem a barátnőm felé.
Hárman kérdőn néztek rám, egyikőjük pedig értett mindent. Ahogy így láttam az arcukat rádöbbentem: nem tudok hazudni nekik.
- Mi az?  -tettettem az értetlen. - És ti kivel?
Mihelyst kimondtam a kérdést belépett az összes fiú osztálytársunk. Nagyon jó ízűen nevettek valamin, de amikor megláttak, hogy mi négyen és még 3 másik lány kérdőn nézünk rájuk, abbahagyták a nevetést és csendben a táblához battyogtak.
Közben mindhárom lány felsorolt pár nevet, de nem hallottam őket.
- Egy pillanat - mondtam higgadtan.
Odamentem a fiúk csoportjához és kikerestem a barátomat. Mikor megláttam a hátát, gyorsan karon ragadtam és kihúztam a teremből .Szegény biztosan nem tudta mi történik.
- Carrie mit csinálsz?
A folyosó egy csendesebb részénél megálltam és elkezdtem beszélni.
- Oké, tudom, hogy én akartam ezt, de nem megy. A hú...nővéred tudja mi a helyzet és ő is miattunk hazudik. Én már nem bírom tovább. Mondjuk el.. mondjuk el, hogy együtt vagyunk!
Az utolsó mondatomnál rángatni kezdtem az ingét. Kérdőn nézett le rám, de azt hiszem megértett. Pár másodpercig mosolygott majd megkérdezte:
- Mikor akarod elmondani?
- Most! - Sóhajtottam, mire meglepetten mosolygott. Biztosan nem számított erre. Hogy pont én akarom majd szétkürtölni a kapcsolatunkat?!
Csengettek.
- Azt hiszem, hogy ez nem fog menni - nevetett, majd visszarángatott a terembe.
Az első két órát kibírtam, majd a harmadikat és negyediket is. Úgy beszéltük meg, hogy ebédszünetben vágjuk ki magunk alól a fát. :D Szóval amikor ott ültünk a törzsasztalunknál megszólaltam:
- Mondanom kell valamit. Lily te már tudod  - motyogtam. Lilynek leesett, hogy mi az a nagy dolog és csendben meghúzta magát. Erősen lehunytam a szemem és kimondtam, bár nem túl hangosan: - Én és Noel járunk.
Erősen elhunyt szemekkel vártam a reakciókat, de nem hallottam senki megdöbbent hangot. Noel, aki a bal oldalamon ült, bökte meg a karomat. Óvatosan kinyitottam a szemem. (Lehet, hogy elég gyerekesen viselkedtem, de komolyan be voltam sza.rva. :/) Barátnőim mosolyogtak.
- Mi? - Döbbentem le.
- Ez tök jó!!! - kiáltották egyszerre.
Néhányan felénk fordultak ám nem foglalkoztak az arcommal. Nem tudom mire gondolhattak, de engem tuti érdekelt volna, hogy az a lány miért néz akkora szemekkel és tátott szájjal. Barátom is kíváncsian nézett Patiékra, szóvá is tette meglepettségét.
- De hisz totál összeilletek - mosolygott Laura.
- Így van. Szerintem szép pár vagytok - Pati biztatás ként még a hátamat is megveregette.
Becsuktam a számat és viszonoztam egy hatalmas mosolyt.
- Azt hittem nekem estek, mert nem mondtam el...
- Miért mióta vagytok együtt? - Nézett rám Diana egy "mond csak el!" fejjel. :D
- Másfél hete.. körülbelül - motyogta Noel. Az arcán látszott az erőlködés, fejben számolt.
- Akkor nem maradtunk le sok mindenről.
Örültem annak, hogy így fogadták Patiék a hírt. Igazából később már nem is tudtam mitől félek. Vagy legalább is nem értettem miért féltem ennyire. Oké, ez durva volt. Maradjunk annyiban, hogy végül ráébredtem: nem kellett volna remegnem. Még fizika órán is boldogan mosolyogtam a tanárra, bár több okból sem bírtam a fejét. Barátnőimmel legközelebb a buszon tudtam 6 szemközt beszélni.
A leghátul ültünk, Savoyék nélkül. Nekik valamilyen foglalkozásra kellett menniük. Szóval a lányok ki faggathattak. Mosolyogva válaszoltam Pati idétlen kérdéseire, amik arra vonatkoztak: hogyan csókol?
Idézhettem volna a Harry Potterből miszerint a csók "nedves volt". Nem tettem, hisz nem sírt senki. Inkább így válaszoltam:
- Nagyon jól. Szorosan átölelt és... te mióta vagy ilyen? Nem szoktál csókokról kérdezősködni. Amúgy előtte mélyen a szembe néz. Legszívesebben... Pati! Megőrjítesz! Én nem beszélek így!
A közbeszólások, amiket a saját beszédembe szúrtam viccesek voltak a számukra. Aztán Diana is ilyen dolgokkal kapcsolatos kérdéseket tett fel. Próbáltam normálisan válaszolni és nem arról beszélni, hogy milyen... Végül is az már magán ügy, nem? De.. ennyi erővel a csókok is. Talán ebbe nem kéne jobban belemerülni - gondoltam gyorsan és visszatértem a valóságba.
Már Sophie is tudta, a gondolat miszerint már Jonasék is tudják nem izgatott. Kevin mindig úgy támogatott, hogy pasizzak be. Már az első órákba arról beszélt, hogy:
- "Itt Los Angelesben rengeteg jó képű srác van".
És Joe? Ő biztosan meg fogja kérdezni hogyan néz ki, meg ilyenek. De az ő kíváncsisága és őrült beszólásai nem voltak félelmetesek. Na és Nick? Ő, mióta összejött Selenával, talán abban reménykedik, hogy én is találok valakit és VÉGLEG lezárhatjuk a korábbi ügyet. Talán, persze és ez csak az én gondoltatom. Lehet, hogy totál féltékeny lesz, nem érdekelt. Hisz eldöntöttem: túl lépek Nick Jonas-on. Bár még mindig éreztem valamit, ami több egyszerű szeretetnél reméltem, hogy ez még változhat. Az, hogy Noellal megyek - végül - a bálba megoldhat mindent és tudtam, hogy akkor ez lesz az utolsó lapja a szerelmi ügyünknek. Ezzel lezárul egy fejezet - új kezdődik. Egy új, amiben Emma és Nick csak barátok lesznek. Csak, csak, csak barátok.



Talán...

Ui.: egyik barátnőm megjegyezte Emma nem lesz-e náthás mivel most én is az vagyok. mondhatom jó vicc volt.XD nem, nem lesz náthás. majd legközelebb.xD azért kösz.♥