60. rész



Kézen fogva mentünk a tornaterem felé.
Szétnéztem a parkolóban:  körülbelül két tucat autó parkolt itt. Bár hivatalosan csak 8kor kezdődik - emlékeztettem magam. Az egyik beparkoló kocsiból két évfolyam társunk szált ki, fél perccel előttünk léptek be a tornaterembe.
Amikor megpillantottam a tornatermet eltátottam a számat. A falak tele voltak aggatva lila és ezüst lufikkal és néhány masni is felköttetett a csövekre. A terem másik felében volt felállítva egy kisebb színpad szerűség, amelyen egy mikrofon állvány és a háttérben dobok és egyéb hangszerek. Lily mesélte, hogy minden évben fellép egy a sulinkban alapult banda. a DJ pult jobbra a színpadtól nagy hangfal között állt. Egy számomra ismeretlen végzős állt mögötte és valamit beszélt egy idősebb emberkével.  
Ránéztem Noelra. A DJ pult felé nézett és nagyon vigyorgott.
- Mi az? - kérdeztem.
- Azt mondta Will, hogy majd pár szám erejére bepróbálkozik a pultnál - lenézett rám még mindig vigyorogva.
Elmosolyodtam és megint ránéztem a  beszélgető emberre.
- Gyere, keressünk ismerősöket - ajánlotta Noel és elindultunk a fal mellett.
Megpróbáltam felismerni egyik osztálytársunkat a színpad előtt álló tömegben, de nem láttam ismerős arcot. Aztán elmentünk a büfé előtt is, ahol megpillantottuk húgomat és Johnt.
- Ne zavarjuk őket - mondtam, mert láttam, hogy nagyon jól elbeszélgetnek.
Pár perc járkálás után mi is beálltunk a színpad elé és vártunk. Jó negyed óra alatt megtelt a tornaterem. Az egész suli próbált beférni és ez egész jól összejött.
- Eddig nem gondoltam volna, hogy ennyien beférnek ide - vigyorogta Noel.
Mióta becsöngetett hozzánk vigyorgott. Nem tulajdonítottam különösebb jelentősséget neki. Aztán az igazgatónk, Mr. Johnson felsétált a  színpadra és csendet kért.
- Jó estét, mindenkinek! Örülök, hogy eljöttetek és remélem jól érzitek majd magatokat. Mivel ez az utolsó alkalmunk arra, hogy idén együtt legyünk, megkérlek titeket... - mindenki lélegzet visszafojtva várta az utasításokat...: - BULIZZATOK! - kiáltotta a 40es  évei végén járó Mr Johnson és intett a DJ srácnak, hogy mehet a zene.
Persze igazgatónk érdekes megszólalása mindenkit meglepett ám, talán a tanévben először, mindenki követte az utasítását.
- Gyere - Noel megfogta a derekam és behúzott a táncolók közé.
Sokat, sőt rengeteget táncoltunk együtt. Épp azon voltunk, hogy igyunk valamit amikor egy lassú számot tettek be.
- Hé, gyere vissza! - párom visszarántott magam mellé, mivel én már indultam innivalóért. - Ezt az egyet.
Szépen rám mosolygott majd átkarolta a derekam. Én a nyakára fontam a karjaimat és így táncoltunk. Közben énekelte a szöveget, én pedig mosolyogva szívtam be parfümjének illatát. A 3 perc alatt amíg lassúztunk azt kívántam bárcsak örökké így táncolhatnánk. Még azt is elfelejtettem, hogy a suliban vagyunk, bár tudtam senki nem figyel minket.
Elfelejtettem, hogy másnap be kell pakolnom az utazásra, elfelejtettem, hogy hétfőn hazamegyek. Elfelejtettem, hogy minden bizonnyal vasárnap Jonasék át fognak jönni és a bálról kérdezősködnek majd. Ha ekkor eszembe jutott volna Nick talán tényleg csak barátként gondoltam volna rá.
De nem. Nem, mert csak arra gondoltam, hogy Noel itt van mellettem és szeretem őt.
Amikor vége lett a számnak mi is tapsoltunk egy kicsit, majd vettünk magunknak inni. Kiültünk a suli udvarára és ott beszélgettünk.
- Mond, Carrie, meddig lesztek Franciaországban? - kérdezte Noel miközben a poharát nézte.
- Majdnem két hetet. 2-án jövünk haza - válaszoltam.
- És karácsonykor? - még mindig a poharát nézte.
- Párizs - ez logikus.
- Értem... - motyogta kedvtelenül, majd pár másodperces csend után felnézett rám.
- Mit vettél nekem karácsonyra? - megdöbbenten néztem rá.
- Miért érdekel? Nagyon kíváncsi vagy - vigyorogtam rosszallón. Vállat vont. - Miért, te mit vettél nekem?
- Tudod mit? - kíváncsian néztem rá - Holnap odaadjuk a másiknak az ajándékot és karácsonykor a fa alatt bontjuk ki.
Büszkén vigyorgott, ami arra engedett következtetni: ezt bizony egyedül találta ki.
- Rendben. De 9 óra idő eltolódással érdekes lesz - elhúzta a száját - erre nem gondolt.:D
- Mondjuk csináljuk azt, hogy te 25-én reggel hatkor bontod ki, én pedig 24-én este 9kor...
Gyors fejszámolás, majd bólintottam. Ez egy jó ötlet volt. Pár percig még kint ültünk, én a vállára hajtottam a fejem, ő pedig átkarolt.
- Fázok, menjünk be.
Bólintottam, majd elindultunk az ajtó felém. Ám fél úton megálltunk és megcsókolt. Szorosan átöleltem, viszonozta az ölelést.
Amint beléptünk az ajtón szemben találtuk magunkat Lilyvel és párjával, Daniellel. A pár kézen fogva állt meg előttünk.
- Sziasztok - mosolygott Lily.
- Sziasztok!
- Hova, hova? - kíváncsiskodott Noel.
- Ki. Meguntuk a tömeget idebent - felelt Daniel.
Kikerültek minket majd kiléptek az ajtón, előtte Lily rám kacsintott. Megkérdeztem a mellettem álló srácot, hogy most mi lesz.
- Menjünk vissza táncolni - ajánlotta fel, majd elindultunk a táncolók felé.
Körülbelül negyed órája táncoltunk, amikor csörömpölést hallottunk a büféasztalok felől. mivel a táncparkett szélén táncoltunk csak jobbra kellett fordítanunk a fejünket és már láttuk is, hogy egy lány ejtett le egy tányért. Egymásra néztünk Noellel. Mindkettőnknek fel volt vonva a bal szemöldökünk - elnevettük magunkat. Majd folytattuk volna táncot, de egy újabb csörömpölés. Ezúttal jobban megnéztem a lányt. Isabell volt az és egy 3-os lány sietett felé. Ahogy a gyér világításban meg tudtam ítélni, nem azért, hogy közölje: drágák lesznek az összetört tálak.
A két lány heves szóváltásba kezdett, majd pár másodperccel később egymásnak estek. Tépték egymás haját. A közelben állók közül néhányan nevettek mások szörnyülködve nézték a csatát. Két fiú rohant oda a civakodó lányokhoz - valószínűleg velük jöttek -, és megpróbálták szétszedni őket. Nem sok sikerrel.
- Vajon ezek min vesztek össze? - kérdezte tőlem Noel, de nem vette le a szemét a balhézókról. Megvontam a vállam.
- Valószínűleg azon, hogy melyikőjüknek drágább a ruhája - feleltem. Párom vigyorogva elhúzta a száját és még mindig a büfé asztalok felé nézett.
Nagy nehezen a két srác szétszedte a lányokat és mindenki azt hitte, hogy vége a balhénak, de akkor... Isabell felemelt egy pohár puncsot az asztalról és leöntötte a lány sok száz dolláros ruháját. Ekkor ért be a rajz tanár és az igazgató. A zenének is vége lett, így hallottuk mit beszél:
- Nem hiszem el, hogy még ilyenkor is képesek vagytok balhét csinálni. Mind a négyen az irodámba. És Ms Forto nem fog az édesapjára hivatkozni. Ezután az esemény után csodálkoznék, ha kiengednének a szobámból a téli szünetben!
Ezzel Mr Johnson az ajtó felé mutatott és a 4 fiatal mögött kilépett a teremből. Noellel egymásra vigyorogtunk, majd folytattuk a táncolást, immár nyugodtabb környezetben. A négy diák később sem tért vissza, vagy legalább is nem láttuk őket. Viszont összetalálkoztunk Patival és Adammel. Le is ültünk egy asztalhoz beszélgetni. Ahogy végignéztem a fiún majdnem elnevettem magamat. Nem, nem nézett ki nevetségesen, inkább azon, hogy régebben bejött. Oké, persze nem csúnya, de azóta sok víz lefolyt a Szajnán.
- Meddig maradunk? - kérdezte Noel miután Pati és Adam visszamentek táncolni.
- Nekem mindegy - válaszoltam és a DJ pult felé néztem.
Will pár perce állt fel a pulthoz. Jót nevettünk amikor megláttuk DJ Nyulat és amikor bemutatkozott:
- Sziasztok srácok! DJ Nyúl vagyok.
Nem sokan érthették a viccet, de az a 20 ember aki igen az a hasát fogva nevetett.
Szóval most elnéztem abba az irányba és láttam, hogy milyen jól érzi magát ott a srác.
- Menjünk sétálni és utána hazaviszlek - szólalt meg mellett Noel.
Bólintottam és kimentünk a levegőre. Mivel már elmúlt 11 óra elég hűvös volt. Fázósan összefontam a karomat a mellkasom előtt. Párom meglátta, hogy fázok, levette a zakóját és rárakta a hátamra.
- Ha megfagysz akkor hiába voltam úriember, anyud nem enged el többet velem - rosszalón rázta a fejét, vigyorogtam.
Belebújtam a zakóba és körülbelül fél óra séta után elindultunk a parkoló irányába. Még a hazafelé vezető úton sem bírtuk befogni a szánkat. Rengeteget beszélgettünk egész este. A házunk előtt megállva érdekes érzés futott rajtam végig.
- Akkor holnap? - kérdezte.
- Inkább ma - mondtam, mire ránézett az órájára.
- Igen, ma. Mondjuk... átjövök délután 3kor. Akkor már fel leszel, ugye? - Vágtam egy "ennyire nem vagyok lusta" fejet.
- Jól van, Carrie, tudom én - vigyorgott.
- Akkor jó éjt - mondtam inkább. Mielőtt kiszálltam volna még megcsókoltam, majd egyedül hagytam a "még egyet" arckifejezésével.
- Jó éjt - motyogta, de én már nem hallottam.