68. rész


Tudom, hogy az emberek hü.lyének néznének, ha tudnák mit csinálok. Más ha szerelmes egy srácba és a srác is belé akkor egyből karjaiba esnek. De ha barátja van akkor kidobja. Még akkor is, ha az a srác egyben a legjobb barátja is. Az aki a legtöbbet tud róla. És nagy, de nagyon szereti.
De én nem vagyok ilyen. Hisz most is mit csinálok? Ülök az ablakban és nézem az utcát. Pedig most épp - a pláza cica törvénykönyv szerint - Nick szájában kéne matatnom és egyáltalán nem azon keseregni, hogy milyen szerencsétlen vagyok. Dalt kéne írni - ó, hányszor futott már át rajtam ez a gondolat!? Ám akárhányszor papírt és tollat vettem elő csak, már megszületett és befutott szerelmes dalok szövegeit tudtam lefirkálni.
Vasárnap délben amikor lementem a földszintre egy üveg ásványvízért és Ron beszámolóját hallgatták a szüleim. Akkor ért haza Frankietől.
- Igen, és Nick bá' is hazajött. Egy kicsit sápadt volt, de azt mondta jól van. Aztán felment a szobájába és bezárkózott. Frankievel be akartunk menni, hogy elkérjük Elvist, de nem nyitotta ki - öcsém vállat vont én pedig gyorsan eltűntem a lépcsőn.
Az az érzés, amely egész hétvégén arra késztetett, hogy zombi képpel mászkáljak és keseregjek, túlélte a vasárnap éjjelt és hétfőn is rajtam virított.
Egész nap nem voltam jelen csak testben. És ennek délután láttam kárát....
5 óra után pár perccel hallottam, ahogy csöngetnek a bejárati ajtón. a szobámban, az ablakban ültem, de nem láttam, hogy ki jött. Egy perccel később kopogtak az ajtómon.
- Ki vagy? - kérdeztem. Ha Nick az akkor semmi féleképpen nem jöhet be!
- Noel vagyok - hallottam a fiút.
- Nyitva van  -feleltem, majd visszafordítottam a fejemet a kert felé.
Noel pár másodperc múlva leült az ágyra velem szembe. Nézte az arcomat de én nem néztem rá. Nem voltam mérges rá vagy ilyesmi. Egyszerűen csak utáltam az érzelmeket és Los Angelest.
- Mi történt veled? - szakította félbe a csendet Noel.
- Semmi - vontam vállat.
- De igen, valami történt - ellenkezett. - Úgy nézel ki mint egy zombi! Azóta vagy ilyen, hogy a kórházban találkoztunk. Vagy legalábbis eljöttünk onnan. Csináltam valamit?
Keserűen felé fordítottam a fejem.
- Nem te vagy az oka - nyugtattam meg. - Hanem ez a város!
- Szeretném ha megint mosolyognál - kérlelt. Megpróbálkoztam egy műmosollyal. Sóhajtott.
- Figyelj. Azt hiszem sejtem mi a baj - mondta egy újabb csendes perc után. Kérdőn ránéztem.
- Szereted Nicket, ennyi.
Meglepetten néztem rá. Hogy jött rá?! Tiltakozni próbáltam.
- De én...
- Nyugi - felállt és odajött hozzám. - Nincs harag! Csak azt szeretném tudni, hogy igazam van-e.
Felnéztem az arcára. hisz még mindig hevesen dobog a szívem, ha ránézek. Bólintottam.
- De én téged is szeretlek! - tiltakoztam. - És...
- Elhiszem! De, Emma! Én azt szeretném ha boldog lennél - mondta.
Ez volt az a mondtad ami előcsalta a könnyeimet. Sírva öleltem át a derekát. Megsimogatta a fejemet, mint egy kiskutyának.
- Emlékszel mit mondtam, amikor azt szerettem volna, hogy járj velem? - kérdezte miközben még mindig a fejemet simogatta.
- Azt, hogy ha tragikus körülmények között szakítok veled még akkor sem leszel rám mérges. Mert belement ebbe járásba. És azt, hogy szeretsz - szipogtam.
- Nem is vagy annyira buta - nevettem.
- És te mérges leszel, ha azt mondom, hogy szakítok veled, mert azt szeretném, hogy Nickkel járj?
Eltoltam magamtól és felnéztem az arcába. Ezt most komolyan mondta?! Azért hihetetlen, mert tudom mennyire nem bírja Nicket.
- Igen, komolyan mondtam - válaszolt a ki nem mondott kérdésre. Oké, már megint hangosan gondolkodtam.
- Én nem fogok Nickkel járni! - jelentettem ki.
- Ó, igen? És miért nem? gúnyolódott. - Azért, gondolom, mert mindketten szerelmesek vagytok egymásba és ez túl nagy akadály...
- Jajj, ne már!
- De, igen! Emma, ne legyél bolond!
- De én az akarok lenni - sírtam újra.
...

Szóval megtette. Azt mondta azért, hogy nekem jobb legyen, de nem lett jobb. Azt ígérte, hogy ezek után a legjobb barátok leszünk akik mindent elmondanak egymásnak. Ma reggel kezdte el ezt. Próbáltam vigyorogni a rókás vicceken amiket a buszsofőr mondott. Patiék elég érdekesen figyelték a kétségbeesett próbálkozásokat. Ők próbáltak rajtam segíteni, de nem ment. Ez helyett inkább beszámolót tartottak arról, hogy az összes fiú görény.
De nekem nem a fiúkkal volt gondom - mondtam nekik. Hanem az egész várossal. És, hogy ezt ne begyék magukra, mert nem rájuk vonatkozik. Ők a szememben a legkedvesebb spanyolok.
Kedd délután volt. Zenét hallgattam és közben a neten császkáltam. Msn-re nem mentem fel, mert tudtam, hogy rám írna néhány kellemetlen személy. Na jó, egy.
És akkor elhatároztam, egy hirtelen ötlettől vezérelve, hogy beöltözök emo-nak!
Azért teszem ezt, mert el szeretnék menni sétálni, és túlságosan felismerhető vagyok.:S Kerestem néhány szöveget az emokról és elolvastam őket. Aztán beugrottam a gardróbba és kerestem fekete vagy színes cuccokat. Találtam egy fekete csőnadrágot, egy világoskék pólót és egy lila, kockás ing szerű valamit. Egy fekete-fehér övet is találtam. Aztán egy kicsit feltupíroztam a hajamat és tettem bele egy lila hajpántot. Aztán a lila Conversemet is a lábamra húztam.
Felraktam néhány kék és lila kiegészítőt, majd egy nagy napszemüveget. A zsebembe raktam a telefonom és kimentem az utcára.
Sétáltam az utcákon míg el nem jutottam a kedvenc parkomhoz. Ott leültem az egyik padra. Felhúztam a lábamat, átöleltem a karommal és ráhajtottam az állam. Csendben ültem és néztem a szökőkutat meg az embereket. Örültem annak, hogy a szabadban vagyok még is senki nem ismer fel.
Ám ez az érzés nem boldogított fél óránál tovább.
- Szia, Caroline!

pacsee.

bocsi, ilyen sokat kellett várni a részre:S Pénteken és szombaton full nem voltam itthon, szóval nehéz lett volna írni.:S ma is rengeteget tanultam, na meg forma 1<3

A lényegre térve, remélem tetszett a rész. Írjatok kommenteket meg ilyenek.:D köszönöm Erának.:D 2 nap? Gratula és mégegyszer köszii♥

És ha már szóba hoztad akkor még leírnám ide, hogy hamarosan tényleg vége lesz...De mondjuk már gondolkodtam azon, hogy írok egy 2. évadot... Naa, mit gondoltok?^^ írjatok egy igen-t vagy nemet a komment végére. vagy a levélbe[dorikah_us5.fan@citromail.hu]

és akk. ennyi lenne.:) puszi :Dóri.:*

u.i.: a másik törim, amit nem rég kezdtem írni.:D olvassátok el, még akkor is ha nem vagytok a banda rajongói.;D www.lovemusicgirl.freeblog.hu