70. rész


Biztos voltam benne, hogy álmodtam az egészet. Igen, és abban is, hogy még csak január 2-a van. De jó, megyünk haza!! Hisz ez nem lehet valóság! Még, hogy szakított velem Noel és most Nickkel járok. Kreatív vagy álmodban, Caroline! Szörnyen kreatív!
Ám sajnos ezek a gondolatok egyből elszálltak, amikor ránéztem a naptárra és láttam, ahogy január 14-e van. És szerda...ami - pár másodperc gondolkodás után le is esett: - iskolát jelent. Kipattantam az ágyból, berohantam a fürdőbe és gyorsan megmosakodtam. Fogat mostam, majd kerestem ruhát. Épp annyit időm volt még, hogy bedobáljam a szükséges könyveket a táskámba, lerohanjak, bedobjam a tízórait a táskába és rohanjak Sophie után. Anyám kiáltását még hallottam:
- Mi a fenét csináltál eddig? Sophie már 5 perce elment!
Ahhoz képest, az utca végén állt és várt valakire vagy valamire.
- Te? - kérdeztem meglepetten.
- Rád vártam - felelte, majd közösen indultunk a buszhoz.
Amikor Pati és Diana meglátták, hogy mosolygok és nem vagyok zombi egyből rá is kérdeztek. Sophie sem tudhatta mi bajom, mert miután tegnap hazaértem felmentem a szobámba és bezárkóztam. Most három kíváncsi arc nézett rám, de én csak vigyorogva megráztam a fejem. Nem akarom elrontani a hangulatomat!
Végig vigyorogtam a napot.
- Látom jó kedved van! Mi az oka? - kíváncsiskodott Laura.
- Jó kedved van? - kérdezte Adam. - Elrontsam?
- Azért van jó kedvem, mert mondta Pati, hogy kidob téged! - a srác arcáról lefagyott a mosoly és már rohant is megkeresni a barátnőmet.
Oké, talán nem volt a legszebb húzás, de ő kezdte! Van kifogás egyenlő nincs probléma. Az utolsó óránk után csoportosan nyomultunk a buszhoz. Leghátul ültem. Pati, Diana, Lily, Noel és Fred társaságában. Bár Fred csak 5 percnyire lakott a sulitól, ezúttal felszállt a buszra. Valamit meg akart beszélni Noellel.
Ami Noelt illeti: igaza volt. Mintha elfelejtettük volna az elmúlt 2 hónapot. Persze, nem lehet elfelejteni! Sza.r érzés, ha egyszerre két embert szeretsz. De már nem kell ezen rágódnom. Remélem, hogy többet nem leszek ilyen helyzetben. :D
A buszon majdnem elaludtam, olyan fáradt voltam. A hétvégén alig aludtam...:S Lehet, hogy betegnek kéne lennem. :/ De lehet, hogy nem kéne. Holnap még írok egy dogát és az az utolsó...
Egész délután arra tanultam. A fejem szörnyen fájt így inkább leraktam a könyvet. Majd kipuskázom. :S Vagy reggel átnézem - gondoltam magamban. Majd hátradőltem az ágyamon és egyből elaludtam.

A dolgozatot szerencsésen megírtam és úgy éreztem: ez sikerült az egyik legjobban.  Mindenki boldogan lépett ki az utolsó óra után.
- Vége! Érted, Emma! Vége! Év végéig egy dolgozatot sem akarok látni - sóhajtozta boldogan Laura.
Én is örültem, hogy vége volt a félévi felméréseknek, de tudtam, hogy attól még holnap is be kell jönni. Patival egymást átkarolva mentünk a buszhoz. Lily és bátyja kocsival mentek haza - a mázlisták. :D Sophienak pedig még volt egy órája.
- Csinálunk ma valamit? Vásárlás? Part? Deszkázás? - kérdezgette Diana.
- Tőlem elmehetünk valahova, de még mindig nincs egy vasam sem - válaszoltam szomorúan.
- Tényleg.... De akkor is ott van még a part és a deszkázás.
- Oké, de hívjuk Laurát is deszkázni - mosolyogta Pati.
- Akkor mondjuk 5kor találkozunk Lauráéknál. Neki legyen meglepetés - vigyorogtam.
A két lány bólintott. A buszon a délutánt részletesebben is megterveztünk.
Háromnegyed 5kor már felöltözve battyogtam le a lépcsőn.
- Kicsim, apával elmegyünk. 8 óra után jövünk. Tudnál vigyázni a testvéreidre? - kérdezte anya, aki kosztümbe volt felöltözve.
- De... mondtam, hogy a lányokkal megyek deszkázni - ellenkeztem.
- Ó! - sóhajtott meglepetten anya.
- Sophie tud vigyázni Ronra - folytattam. Anya keserűen nézett rám majd megegyezően bólintott.
- Sophie! Vigyázz az öcsédre! - kiáltott fel az emeletre apu. Sophie elrohant a földszintre és védekező szónoklatba kezdett:
- Úgy volt, hogy Emma vigyáz majd rá! - gyilkos pillantást vetettem rá.
- Miért kellett nekem még egy harmadik gyerek - morogta anyu tehetetlenül.
Fogtam a Laurától karácsonyra kapott deszkámat és kiléptem az ajtón. A kapuban egy ballonkabátos hapek állt kalapban.
- Apa, jött hozzád valaki! - kiáltottam be még apunak és már le is ugráltam a lépcsőn.
Kinyitottam a kaput.
- Jó napot! Apa mindjárt itt lesz - mondtam az idegennek és tovább mentem.
- Miről kéne apuddal beszélnem? - hallottam az ismerős hangot a hátam mögül.
Megfordultam. Nick levette a fejéről a kalapot és így már felismerhetővé vált. Épp azzal volt elfoglalva, hogy szemügyre vegyen.
- Tegnap emo, ma deszkás... Mi van veled? - kérdezte ironikusan. Rámosolyogtam, majd odamentem és átöleltem.
- Most tényleg, hova készülsz?
- A lányokkal deszkázni - válaszoltam.
- Kár...pedig be akartam mutatni a barátnőmet a bátyáimnak - morogta szomorúan.
- Ba...óóóóóóóó! - sóhajtottam. - Nagyon be szeretnéd mutatni őt? - kíváncsiskodtam.
- Aha.
- Akkor lehet, hogy lemondja a programját...
- Köszönöm - ölelt át újra.
- De ezért még hatalmas árat fizetsz. Pati meg fog ölni... - motyogtam vészjóslóan.
- Kibírom.
Felhívtam a lányokat és azt mondtam, hogy közbejött valami. Nagyon nehezen elfogadták, hogy nem megyek, de aztán megígértették velem, hogy holnap elmondom mi volt az a "valami". Úgy gondoltam, hogy ha Jonaséknak elmondom akkor nekik is elmondhatom.
Mikor Sophie megtudta, hogy végül Jonasékhoz megyek ő is jönni akart, szóval Ronnak is jönnie kellett. Ő ezt persze cseppet sem bánta. :D
Negyed óra múlva pedig Frankievel futkároztak az udvarban. Én a földön ültem és Elvist simogattam, Nick fél méterre tőlem. Sophie, Joe és Kevin a hintaágyban várták, hogy megjelenjen a titokzatos lány és Nick bejelentse:
- Ő itt a barátnőm!
Nem, nem, ez nem így történt. Pár percig csendben ültünk. Nick néhányszor az órájára pillantott, Joe le sem vette a szemét a ház melletti ösvényről.
- Nem fog onnan jönni senki - szólalt meg végül Nick.
- Akkor szólalj már meg!
- Na szóval, ugye azt mondtam...
- Már tudjuk, azt mond meg, hogy hívják az új barátnődet - vágott közbe Kevin. Az ő arcán is az izgatottság jelei mutatkoztak.
Éreztem, hogy Nick rám pillant, de a szememet Elvisre szegeztem.
- Emma - most biztos voltam abban, hogy mindenki engem néz. Felemeltem a fejem.
- Azt hiszed Emma tudja a választ? - kérdezte szórakozottan Sophie.
- Jajj! Emma az.
- Ez...igaz? - tátogta Joe.
Nickkel egyszerre bólintottunk, majd azon kaptam magam, hogy Sophie átölel.
- Erre várok mióta megláttad Nicket - motyogta.
Bátyjai sorban gratuláltak Nicknek és nekem is adtak egy-egy puszit. Aztán Joe és Kevin belekezdtek a nosztalgiázásba.
- Ó, mikor először küldtük el Nicket érted a suliba...
- Ó, mikor szerencsétlen egy vörös folttal a képén jött haza és közölte megcsókolt...
- Te meg lekevertél neki egyet...
- Ó, mikor Selenához ment vigasztalásul...
- Ó, mikor bevertem Kevinnek és Joenak egyet - szólt közbe Sophie is ilyen álmodozó hangon.
- De...hisz  olyan még nem is volt - ellenkezett Kevin, aztán leesett neki.
Joe és Kevin egymás ellen futottak. Ki bír messzebb kerülni Sophietól. A futkosásra Elvis is azt hitte, hogy játékidő van. Ő Sophiet kezdte kergetni. A Jonas fiúk öccse és az én öcsém hasukat fogták a nevetéstől.
- Hagyjuk őket egy kicsit - suttogta Nick a fülembe, majd kézen fogott és elmentünk sétálni.
Egészen a partig elmentünk és végig beszélgettünk.
- Hogy hogy ennyit beszélsz mostanában? - kérdeztem, amikor már a parton ültünk a homokban.
- Nos, a legutóbbi veszekedésünkkor hozzám vágtad, hogy semmit nem tudok rólad. Igazad volt. Elhatároztam, hogy ez megváltozik és velem is lehet majd órákat beszélgetni - magyarázta vigyorogva.
- Ó, köszi - motyogtam meglepetten.
Pár percig némán néztük a naplementét. A fejemet a vállára hajtottam, ő pedig átölelt.
- Emlékszel, amikor először találkoztunk azt mondtam neked, hogy ismerős vagy. Mintha láttalak volna már valahol - kezdte.
- Igen, emlékszem.
- Akkor igazat mondtam. Az előtti nap volt egy villanás. Mintha láttam volna egy szempárt, ami később teljesen úgy nézett ki mint a tiéd - magyarázta.
- Varázslatok nem léteznek, Nick - ellenkeztem.
- De szerelem első látásra igen.
- Honnan veszed?
- Onnan, hogy azokba a szempárokba első látásra beleszerettem - válaszolta.
Felnéztem az arcába és elmosolyodtam. Közelebb húzott magához, majd szenvedélyesen megcsókolt, mintha csak azt akarna bebizonyítani: igenis első látásra szerettem beléd.

                                                              

sziasztok!:D

hát itt van.:D remélem tetszik. és szeretném, ha most is írnátok véleményt. :) ha írtok, akkor pls. azt is írjátok bele, hogy szeretnétek-e 2.évadot?:D:P

hát, előre is köszi.:) Ó, és a másik törim linkje: www.lovemusicgirl.freeblog.hu   annyit hozzá tennék, hogy ez nem JonasBrothers-es.:D:( [nemszomorúXD] a másik kedvenc bandámról, az US5ról szól.:) de azért nyugodtan elolvashatjátok.;) 

megyekiss:D puszi :Dóri.:*