2. évad ~ 1. rész


Azt hiszem álmodtam. Sütött a nap a tengerparton és én egy sziklán álltam, néztem a tengert. Egyszer csak csendes gitárszólót fújt a fülembe a szél. Szétnéztem a parton, de az üres volt. Lemásztam a szikláról és elkezdtem a hang irányába sétálni. A dallam egyre hangosabb volt és már egy éneklő hangot is hallani véltem. Az erdő szélén megpillantottam egy fehér ruhás illetőt, fekete gitárral a kezében. Ahogy közelebb mentem hozzá megállapítottam, hogy Nick az. Egy gyönyörű dallamot játszott a gitárján, én csak ámulva hallgattam. Amikor meg akartam kérdezni mit játszott, eltűnt és Selena Gomez jelent meg a helyén.
Nick nevetett.
- Ilyen marhaságot álmodtál? Na, és mit csinált ezután Selena? - kíváncsiskodott nevetve.
- Most miért Selenáról kérdezősködsz?
- Féltékeny vagy? - gúnyolódott.
- Nem. Hisz te dalt énekeltél az álmomba. Selena meg belőled lett...vagyis valami ilyen - mondtam zavartan.
- Oké, valamit állapítsunk meg! - bólintottam. - Soha nem fogok Selenává átváltozni.
Elnevettem magam, majd tovább kérdezősködött a furcsa álmomról. Álmodtam már furcsát...pl amikor álmomban szerelmet vallottam Nicknek... jó álom, jobb ha nem avatok be senkit.
Csütörtök délután volt. Eljött értem a suliba és épp egy gyorsétteremben ültünk. Ez nem igazán volt ínyemre, mert nem akartam magam újra az újságok címlapján látni. És féltem attól is, hogy harmadszorra már felismernének az osztálytársaim...:S
Megkértem Nicket, hogy ezúttal ne haza, hanem Patihoz vigyen.
- Megint együtt fogtok tanulni? - kérdezte.
- Legalább is megpróbáljuk - mosolyogtam.
Mikor megállt a barátnőm háza előtt búcsúzás képen puszit nyomott az arcomra majd kiszálltam a kocsiból. Csak akkor hajtott el amikor Pati már beinvitált a házba.
Nicknek, mint általában, most is igaza volt. A tanulásból nem lett semmi. Bár az angolt és törit meg tudtuk csinálni. Ez elég jó, azt hiszem. 7 óra körül indultam haza, majd otthon vacsiztam, befejeztem a tanulást, elkészültem az esti dolgokkal és lefeküdtem.
Reggel első dolgom volt kiszínezni még egy napot a naptáron. Ezúttal nem a franciaországi utazáshoz számoltam vissza, hanem a "Sweet 16"-emhez. Hisz csak egyszer 16 éves az ember. Chicago-ban Bellával és Ginnyvel mindent megterveztünk a nagy partihoz. Nem tudom, hogy LA-ban mi a divat, de az biztos, hogy még egyetlen utalást sem hallottam a születésnapommal kapcsolatban. Elfelejtették volna? Biztosan nem! Vagyis... Vagyis remélem.
Azért minden féleképen pozitívan mentem suliba. Jó kedvem volt, és ezt csak tetézte a matek 4es.
- Em, mit csináltál? A dogát jobb lett mint az enyém! - kérdezgette felháborodottan a szín egyes matekos, Adam.
Hulla fáradtan értem haza, ám a tudat, hogy hétvége van, ráadásul mindjárt elseje, felvidított.
- Anya, kutyát akarok sétáltatni - panaszkodtam anyunak.
- Akkor menj el Nickhez - mondta anya.
- De Nick nem egy kutya - rosszallóan ráztam a fejem. Anyám úgy nézett rám mint az űrlényekre szokás.
- Nem is arra gondoltam, hogy Nicket sétáltasd meg - ellenkezett.
- De...ez nem is rossz ötlet - pattantam fel a székből.
- Emma Caroline, ne merd! - kiáltott utánam anya, de meg se hallottam.
Persze, semmi értelme nem lett volna megsétáltatni szerencsétlen srácot, így nem is készültem rá. Inkább tettem egy kört a parkom felé, majd miután 5 percig bámultam szökőkutat tovább mentem a Jonas házhoz. Talán Elvist meglehet sétáltatni.
- Szi...a - köszöntem egy ismeretlen lánynak.
Nem is lány, inkább nőnek. Bár nagyon csinos volt biztosra vettem, hogy több mint 20 éves. :D Barna hosszú haja volt és elég magas volt.
- Szia! Camilla Belle vagyok - mutatkozott be, közben beengedett.
- Emma Caroline Lamont - kezet ráztunk. - Öhm... Nick itthon van? - kérdeztem.
- Igen. Zongorázik, vagy legalább is legutóbb még azt csinálta - válaszolt mosolyogva, majd ő felment az emeletre, én pedig megkerestem Nicket.
 - Szia, hogy vagy? - köszönt a srác, mikor meglátott.
- Szia, jól köszi! Figyu, ki volt ez a csaj? - kíváncsiskodtam.
- Ki? Ó, hogy az a csaj... Ő Camilla, Joe újdonsült barátnője. Vagyis azt még nem tudom, hogy járnak-e...De Joenak nagyon bejön a csaj - magyarázta, közben lejegyzett valamit az előtte lévő kottára.
- Nem túl idős hozzá?
- Három év!
- Ó - sóhajtottam. - Amúgy, mit irkálsz olyan lelkesen? - kérdeztem és jobban szemügyre vettem a kottát.
- Semmit ez csak...
- Kevin azt mondta, hogy ha ihleted van akkor mindenütt kották hevernek - mondtam.
- Igen, de nem is hever mindenütt kotta - ellenkezett.
Felvontam a szemöldököm és a fejemmel az ablak alatti kukára böktem.
- Látod, nem hever mindenütt. A rosszakat a kukába dobtam - mondta mosolyogva. Rosszallóan megráztam a fejem, majd közelebb húztam magamhoz a szöveget.
- Fly with me... Hm, most írtad? Úgy látom kész - mondtam.
- Fogalmazzunk úgy, hogy most fejeztem be - valamin nagyon mosolygott, de inkább nem kérdeztem rá.
- Nos, akkor ideje felavatni - szóltam és játszani kezdtem a hangokat.
A dal nagyon megtetszett. Először nem is találtam rá szavakat. Eljátszottam az első reflén végéig, majd felnéztem Nick arcába.
- Ez nagyon szép - dicsértem.
- Köszi, neked írtam - mondtam, mire nekem leesett az állam.
- Ne...kem?
Válaszként mosolygott. Folytatta a dal játszását onnan, ahol én abbahagytam, de ezúttal énekelt is hozzá. A fejemet a vállára hajtottam, úgy hallgattam a zenét. Így még százszor jobban tetszett, így, hogy tudtam nekem írta. A szám végére egy könnycsepp is lecsordult az arcomon. Mikor Nick észrevette, letörölte az arcomról, majd a dalért köszönet képen megcsókoltam.
- Na, és mit terveztél a hétvégére? - váltott témát hirtelen.

hát itt van.:D

remélem örültök neki, mert én igen. nehezemre esett leírni, mert nem volt iheltem. vagyis vol, csak nem tudomtam hogyan írjam le.^^:$

a lényeg, hogy köszi Era a bíztatást.♥ és azoknak is köszi akik írtak kommentet. [nagyon szeretlek.<3]

most megyek is mert már késő van.XD sziasztook. :Dóri.:*