2. rész

- Na, és mit tervezel a hétvégére? - váltott témát hirtelen.
- Gondoltam kinyírok néhány embert - ugrattam.
- Most komolyan!
- Nem tudom, semmi ötletem - mondtam pókerarccal. - És neked?
Még jó, hogy volt ötletem a hétvégére! Hisz ma már harmincadika van! És már csak 2 nap. Épp azért tettem hozzá a kérdést... Talán leesik neki valami. Vagy majd seggbe rúgom, akkor eszébe jut. Férfiak...:/
- Nekem sincs tervem - vállat vont.
- És van ötleted, hogy most mit csináljunk? - kérdeztem, bár nekem volt pár ötletem.
- Üljünk és beszélgessünk - ajánlotta.
- Én tudok egészségesebbet is - vigyorogtam, kérdőn nézett rám. - Sétáltassuk meg Elvist, légyszii - kiskutyaszemekkel néztem rá.
Sóhajtott egyet, majd elfojtott nevetés közepette átkarolt és megkerestük a kutyust.
- Ha még egyszer így nézel rám téged is megsétáltatlak - nevette.
- Érdekes - motyogtam. - Anyu azt mondta sétáltassalak meg... Vagy azt én mondtam? Igen, anya azt mondta, hogy jöjjek hozzád - beszéltem össze-vissza, ezen is jól elvigyorgott.
- Feleségül?
- Aha, egyből - mondtam.
Elvist befogtuk, majd elindultunk valamerre. Közben beszélgettünk, és nevetgéltünk. Vicces sztorikat meséltünk, ami jó szórakozásnak bizonyult. Elvis néha elrángatott ide-oda(én fogtam a pórázt), ám ilyenkor Nick mindig visszarángatott. :DXD
- És Joe hol találkozott ezzel a... lánnyal? - kíváncsiskodtam, miután Nick szerencsésen kirángatott egy bokorból, ahova a hatalmas termetű kutya behúzott.
- Január elején fogattunk egy új klippet, a Love bug-ét, és ott - mondta.
Valami rémlett a távoli múltból. Joe jön le a lépcsőn és énekel? Előtte pedig Nick nem hajlandó énekelni? Hm...
- Ez az a szám, amelyiket Joe énekelt?
- Öhm... igen. Nagyon jó memóriád van - mosolygott.
- Csak a marhaságokat jegyzem meg - nevettem saját magamon, majd megkértem Nicket, hogy meséljen a lányról.
Sokáig elvoltunk, Elvis is kezdett elfáradni, hisz nem rángatott be minden második bokorba. Mikor ezt mondtam Nicknek elnevette magát és ezt mondta:
- Ja, csak minden harmadikba.
Rosszallón ráztam a fejem, majd megfordultunk és visszamentünk a Jonas házhoz. Sajnos Nicken nem volt se napszemüveg se sapka, se semmi olyan mi eltakarná a túlságosan felismerhető és gyönyörű arcát. Észrevett minket pár Jonas Brothers rajongó, így az utolsó 500 métert rohanva tettük meg.
- Ezek edzőteremben edzenek arra, hogy ha találkoznak veletek akkor bírják a tempót? - lihegtem, mikor ledőltem a Jonas-ház kertjében a padra.
- Kinézem belőlük - lihegte Nick is.
Még Elvis is kifáradt. Felitta a tálkájából az összes vizet, majd bedőlt a pihe puha ágyába.
- Nem jó ez így - sóhajtottam fáradtan.
- Hogyan?
- Nem t'om.
Pár percig csendben ültünk, majd fázni kezdtünk és bementünk a házba. Leültünk a nappaliba Kevin bá' mellé, aki épp a Híradót nézte. Már a sporthíreknél tartottunk, amikor Joe és Camilla lesétáltak a lépcsőn, majd Joe kikísérte a lányt, és beült mellénk.
- Franciaország női kézilabda-csapata 5 ponttal megverte az USA válogatottját. A mérkőzést Marseilles-ben játszották, ahova jelentős számmal utaztak amerikai szurkolók. A meccs végig szorosan alakult, ám az utolsó 10 percben a Franciák akarata érvényesült - mondta be a hírt a riporter.
- Ó jeee!!!! - vigyorogtam. Joe keserű képet vágott, miközben én boldogan néztem a képeket a legszebb gólokról.
- Ne már! Pedig magunknak szurkoltam - morogta morcosan.
- Haha! - hallatszott a nevetésem. - Hajrá mi! Hajrá mi!
- 20 dollárba fogadok, hogy nem vernétek meg minket baseballban! - szakította félbe a hahotázásomat Joe.
- Csaaak?:D
- Igen, le vagyok égve - suttogta, mert nem akrta, hogy az apja is meghallja.
- Le vagy égve? - mennydörögte Kevin bá'. - Egy hete kaptál zsebpénzt! - ezt mát inkább mosolyogva mondta.
- Bocsi, apa...
- Semmi baj - zárta le Kevin bá' a témát, Nicket fuldokoltunk az elfojtott nevetéstől.
- Gyere, Em! - megfogta a kezem és felmentünk a szobájába.
- Ugye, hogy jobb így, Joe nélkül? - kérdezte.
- Ami azt illeti, elég jól néz ki. Nem mehetnénk vissza? - ugrattam.
- Jó! - eljátszotta a megsértettet és elfordult tőlem.
Az orrát magasra emelte, a karját összefonta a mellkasán. Közelebb húzódtam hozzá, a fejemet az ölébe hajtottam és felnéztem rá.
- Tudod jól, hogy te vagy a leghelyesebb ebben a házban - mondtam bocsánatkérőn.
- És a legkedvesebb, a legaranyosabb, a legviccesebb... - folytatta a sort.
- Meg neked van a legnagyobb egód - tettem hozzá.
- Nem ismered eléggé a bátyáimat - vigyorgott, vállat vontam.
Így ültünk és beszélgettünk. Ő az ágyon ült, én az ölébe hajtottam a fejem és simogatta a hajam. Néha megjegyzett valamit, vagy kérdezett, ilyenkor illedelmesen válaszoltam, de amúgy nem törte meg senki sem a csendet.
- Kéne csinálni egy pizsama partit - szólalt meg egy tartósabb csend után.
- Miért?
- Mert még nem voltam olyanon - magyarázta. Döbbenten néztem vissza az arcára, arról viszont semmit nem tudtam leolvasni.
- Csak tudnám mit gondolsz ilyenkor - morogtam, elvigyorodott. - Mikor akarsz pizsipartit csinálni?
- Most?
- Most olyan jól megvagyunk magunknak. Nem kiabál egyikőnk öccse sem, nincs itt Sophie, Joe, Kevin... Senki nem zavar. Ne tegyük tönkre - ellenkeztem.
- Jó, legyen neked gyereknap - adta be a derekát, majd pár másodpercig megint csendben ültünk.
- Jövőhéten?
- Ah, rendben! - sóhajtottam.
Ezután már csak vigyorgott egész este. Mivel péntek este volt, bátran maradhattam fél 7nél tovább. Hétköznap az volt a módi, hogy fél 7ig maradok, aztán hazamegyek. Ám ma még fél 8kor is Nick szobájában üldögéltünk, mikor megkordult a srác hasa.
- Éhes vagy?
- Nem hallod? - kérdezett vissza felháborodva.
- De, ami azt illeti, igen - mosolyogtam és felültem.
- Jól van, Boris, mindjárt kapsz enni - suttogta, miközben a hasát simogatta.
- Boris?
- Aha, elneveztem. Mikor te beszéltél a hasaddal, nos átvettem ezt a jó szokást - magyarázta nekem.
- Remek! - nevettem, közben már a lépcsőt róttuk.
Nick megtömte élelemmel Borist, majd még visszamentünk a szobájába, de akkor már csak ökörködtünk. Végül fél 9kor mondtam azt, hogy nem kéne tovább feszíteni a húrt, így hazakísért. Kézen fogva mentünk az utcánkon, sötétben senki nem ismerhetett fel. A házunk előtt megállva láttam, hogy az előszobában ég a villany. Reméltem, hogy nem kerülök nagy bajba... Valószínűleg Nick is megérezte a félelmemet, mert szorosan átölelt és ezt suttogta:
- Hidd el, nem fognak bántani. És ha igen? Akkor hívj fel és kimentelek.
- Köszönöm - mosolyogtam.
Búcsúzás képen egy csókot nyomott az ajkaimra, majd elindult haza. Kábán álltam az okítás elébe.

hallottátok már a Jb-t amikor az amerikai himnuszt éneklik?:D ma unatkoztam és megtaláltam. nem rossz, de Demi nekem jobban bejött. :D

JonasB: https://www.youtube.com/watch?v=xnmPzTYhLh8

DemiL:   https://www.youtube.com/watch?v=PIv1YM7XL0c

Csak ennyit akartam. puszii.:*