Eljött ez a nap is - hát nem gondoltam volna. Két éves vagy, drága JB-s sztorim<3 Úgy imádtalak. És még mindig imádlak, csak már nem te vagy az első. Bocsi, de egyszer minden elmúlik, ami fontos volt jelentéktelenné lesz... (egy költő veszett el bennem :/)

Szóval csak meg akartam köszönni ezt a két évet, amiből a második már inkább szenvedés volt. Nem tudom mit kezdjek veled, te lány! Komolyan!? Örülnék, ha legalább nekem elmondanád kit szeretsz...(Most gyorsan visszanézem mit írtam tavaly ilyenkor, csak hogy fogalmam legyen róla :O)

Őszintén szólva annyit szeretnék, hogy a következő rész(amit már egy hónapja írok) NAGYON HAMAROSAN fenn lesz:)))) komolyan csak egy részlet van már belőle amit meg kell írni. Aztán írok egy utolsó - nagyon, igazán, VALÓSAN utolsó részt. És au revoir, Emma <3

 Csak ennyi. Még egyszer boldog szülinapot, Carrie :P

♥