10. rész
Sophival reggel a becsöngetés előtt 5 perccel értünk be a suliba. Ő megkereste a saját termét én meg az enyémet. Mikor beléptem csak az osztály három negyede volt ott. Laura azonban már szokásos helyén, az ablakpárkányon ült. A cuccomat leraktam a padomra, és odamentem hozzá. Ahogy végig néztem rajta szinte tutira vettem, hogy gördeszkázik.
- Szia!- köszöntem neki
- Jó reggelt! Látom fel tudtál kelni - mosolygott rám.
- Igen - nevettem- Nem volt nehéz, ugyanis tegnap korán lefeküdtem. De te frissebb vagy, mint én - kacsintottam rá
- Áh, igen. Mert én csak 10 percre lakom innen, szóval nem volt nehéz ideérni -gúnyolódott.
- Deszkázol? -kérdeztem hirtelen
- Igen! -újságolta mosolyogva, közben pedig beesett Diana és Pati is. Lepakoltak és ők is odajöttek hozzánk.
- Sziasztok! -köszöntem nekik Laurával.
- Sziasztok!- köszöntek kórusban
- Képzeljétek kivel találkoztunk -mondta egy kis gúnnyal a hangjában Diana
- Isabellel - mondta vészjósló hangon Pati, mire Laura arcára idegesség ült ki.
- Mi? - néztem értetlenül - Ki az az Isabel? - kérdeztem őket, ám a kérdésemre csak az ajtó felé fordultak. Éppen most lépett be rajta egy szőke, magas, csinos és persze fogpiszkáló vékony lány. A ruhái méregdrágák lehettek, és volt egy olyan érzésem, hogy ő a suli „menő csaja”. Isabel leült az első padsorban középre, és láttam, hogy a legtöbb fiú az osztályban sóvár szemeket mereszt rá. Isabel mögött két lány jött be és leültek a lány két oldalára. Ők is szőkék voltak, de nem olyan szépek mint Isabel, már ha őt annak lehetett mondani. Ők lehetnek a „szolgálói” -gondoltam.
- Szóval ő a menő csaj? -kérdeztem
- Igen, így is fogalmazhatnánk. Nagyon el van szállva, mert az apja holt gazdag. - válaszolt megvető hangon Pati és levette szemét Isabelről. Látszott mindhárom lányon, hogy nem igazán mondhatók kebelbarátnőknek Isabellel. Nem volt több időnk beszélgetni, mert jött be a matek tanár és gyorsan a helyünkre intett minket. A matek óra nagyon lassan telt el. A tanár valami ismétlő dolgozatról beszélt, utána pedig kiadott 4 oldalt olvasni a könyvben és néhány feladatot is. Utána az angol óra szerencsére gyorsan eltelt. Aztán történelem, fizika, ének és egy művészettörténet. Nagyon durva nap volt, de hál’ Istennek gyorsan azon kaptam magam, hogy a buszmegállóban állok Lauráékkal. Mint kiderült, Diana és Pati nem messze tőlünk laknak, csak 2 utcányira. Laura nem lakott a közelünkben, de mivel útba esett neki a buszmegálló így elkísért minket.
- Délután elmegyünk valahova? - kérdezte hirtelen Pati
- Okés! Tőlem! Benne vagyok!- hangzottak a válaszok kórusban.
- Okés, akkor 5kor a Gold bar és a Stanley utca végén a fagyizóban- mondta Pati
- Rendben- mondtuk, és gyorsan felszálltunk a megérkezett buszra. Útközben egyre több mindent tudtam meg Patiról és Dianáról. Jó érzés volt, hogy valakikkel összebarátkoztam, és ráadásul ilyen könnyen.
- Na és van barátod, Emma? -kérdezte Pati az után, hogy leszálltunk a buszról.
- Nincs - mosolyogtam. - És nektek?
- Nincs- mondták mindketten
- Áhh, a 3 szingli csaj. - röhögtem
- Négy, mert Laurának sincs. - ezen mindhárman nevettünk.
- Na akkor 5kor! És ne felejts el!- mondta Diana
- Nem fogom. Sziasztok!
-Szia! - köszöntek el, ugyanis szétváltunk és én befordultam az utcába ők pedig egyenesen mentek tovább. Otthon nem találtam senkit. Felvittem a cuccomat a szobámba és átöltöztem. Felvettem, egy fehér shortot és egy fehér topot, majd lementem a földszintre. Ron pont akkor ért haza.
- Szia, öcsi!- köszöntem neki
- Szia, Em!- köszönt ő is, majd ledobta a táskáját a cipős szekrényre. - Van valami kaja? -kérdezte, miközben bement a konyhába
- Nem tudom. Én is nem rég jöttem. De sztem ha keresel, találsz. Mennyi az idő? - válaszoltam neki, miközben követtem a konyhába.
- Köszi! Asszem fél 4. Sophie itthon van?
- Nem, még nincs. - válaszoltam
- Értem - mondta Ron, majd le is tudtuk a beszélgetést. Ő csinált magának egy szendvicset és leült a pulthoz enni. Én meg csak ültem mellette és néztem. 10 percre rá Sophie is beesett az ajtón.
- Sziasztok!- köszönt nekünk, mikor meglátott
- Szia! -köszöntünk neki
- Képzeld Em, lekéstem a buszt. - röhögött, mire én és Ron is elkezdtünk nevetni.
- Na, és hogyan késted le? -kérdezte miután abbahagytuk a nevetést.
- Hát úgy, hogy elbeszélgettem Ivyvel, és csak azt láttam, ahogy a busz elindul.
- Az szép!- röhögött még mindig Ron
- Szép! Ahoz képest gyorsan hazaértél. - mondtam, és tényleg meglepődtem, hogy ilyen gyorsan ideért, gyalog.
- Igen! Mert szaladtam - nézett rám büszkén a húgocskám.
- Sok eszed van. - mondtam - Na, gyere, és mond el mi volt olyan fontos ,ami miatt lekésted a buszt. - húztam magam mögött föl az emeletre Sophiet. Bementünk a szobájába és én lehuppantam az egyik fotelba ő pedig leült az egyik puffra.
- Na, mesélj! Tetszik valakiii? -kérdeztem
- Háát, talááán. De nem csak ez miatt maradtam le. Ivy nagyon sok mindent mondott, ami érdekes volt. Meg beszélgettünk arról a srácról - mondta az „arról”-t hangsúlyozva. xD
- Oooh! Na és hogy hívják? -kérdeztem, ugyanis nagyon érdekelt kibe szerelmes a húúgocskám.:)
- Richie Torres- nek hívják - mondta és valahova „elszállt”
- Értem, szép név. Osztálytársad?
- Nem, sajnos. A folyosón láttam meg, és Ivy mondta, hogy hogyan hívják. 16 éves, veled egy idős. Nem rég töltötte be a 16-ot. -közölte az infókat mosolyogva Sophie
- Oh, én még nem vagyok 16. - mondtam - Tudod, hogy csak februárban leszek annyi. De ez not problem - rámosolyogtam
- Na jah, és te találkoztál valaki érdekessel? Egy helyes srác? Vagy valaki?- kérdezősködött ő is. Én elmeséltem neki, hogy találkoztam valami Isabellel, és a „szolgáival”.
- Igen, velük én is találkoztam a mosdóban. Ott sminkelték magukat a tükrök előtt. Alig engedtek minket oda. - emlékezett vissza Sophie, és elhúzta a száját -Nem igazán szimpatikus az a csaj.
- Hát nekem sem. Na de most mennem kell. Mond meg anyának, hogy elmentem a lányokkal egy fagyizóba, és hogy majd jövök. Sziaa!- mondtam, és egy puszit nyomtam az arcára és már mentem is.
- Szia, Ron! - kiáltottam be a nappaliba, és már az utcán is voltam. Még csak háromnegyed 5 volt, de ismertem magamat és tudtam, hogy idő kell ahhoz, hogy odaérjek a fagyizóhoz.
