11.rész
Amikor odaértem fagyizóhoz csak Pati volt ott.
-Szia! – köszöntem neki
- Sziia! –köszönt amikor meglátott engem
- Többiek? – kérdeztem
- Még nincsenek itt. De szerintem az ott Diana! – mondta és egy emberkére mutatott, aki abból az irányból jött ahonnan én is.
- Igen, ez tényleg ő lesz. – mondtam, amikor már meg tudtam állapítani, hogy az tényleg Diana.
- Halii! – köszönt nekünk Diana
- Szia!
- Már csak Laura hiányzik – nyújtotta a nyelvét Pati. 5 perc múlva azonban már Laura is megérkezett és együtt mentünk be a fagyizóba. Kértünk fagyit majd leültünk egy asztalhoz a hátsó részben, és beszélgetni kezdtünk.
- Em, emlékszem mondtad, hogy nem bírod a „szépfiúkból álló bandákat”. Most kik a hugod kedvencei? – kérdezte elmélyülve Laura
- Most? Várj.. Asszem valami Jónásék – mondtam, és be is ugrott. Joe Jonas. XD Ron haverjai.^^
- Jónásék? A Jonas Brothers-re gondolsz? – röhögött Pati és Diana
- Aham – bólogattam –Mi az ami ennyire vicces? – tettem hozzá mikor már egy perce ezen röhögtek. Láttam, hogy Laura sem tudja min
- Tudjátok, Isabel. Szóval most állítólag a Jonas Brothers nagyon menő. Jó a zenéjük, jól játszanak hangszereken, jó a hangjuk, testvérek és nem utolsó sorban jól is néznek ki – húzta a száját Diana
- Igen, és most ők Isabel nagy kedvencei. Ma is reggel, amikor jöttünk erről beszélt a két barátnőjével, Norával és Maryvel. Isabelnek valami Joe tetszik. Tudjáátok! – tájékoztatott Pati
- Aha, ismerem. – szóltam el magam, mire három csodálkozó szempár meredt rám.
- Mi van? – kérdezték
- Háát – kezdtem és elmeséltem nekik, hogy el kellett kísérnem Sophiet egy Jonas koncertre és, hogy Ron összebarátkozott a három srác öccsével, Frankievel. Valamint, hogy egész jó fejek – ezt elég nehezen hitték el. XD
- Végül is. Abból, ahogy meséltél róluk nem tűnnek szemétnek, vagy elszálltaknak. – töprengett Diana
Ezen a témán sokáig elbeszélgettünk, majd utána még néhány dologról. Kifaggattak szinte az egész életemről, és arról, hogy voltak-e helyes srácok mondjuk Chicagóban…
-Nem mondhatnám. Nekem egyik sem jött be. – válaszoltam mosolyogva. Mikor ők már szinte mindent tudtak rólam én is kérdezgetni kezdtem őket. Jó sok mindent megtudtam, majd fél 8 körül úgy döntöttünk, hogy már tényleg itt az ideje hazamenni. Mikor hazaértem felmentem a szobámba és varázsoltam valamit a feladott leckével és bepakoltam holnapra. Elmentem fürdeni majd pizsamában lementem a földszintre. Anyáék a nappaliban voltak.
- Sziasztok! – köszöntem
- Szia! –köszöntek nekem ők is miközben a konyha felé vettem az irányt.
- Ilyenkor akarsz enni? – kérdezte ledöbbenve anya
- Aha! Alig ettem ma. Éhes vagyok – mondtam mosolyogva és ettem egy kis müzlit majd visszamentem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t.
- Sophie? – kérdeztem 5 perc múlva
- Szerintem a szobájában van. – válaszolt apa. Nem sokkal később felmentem lefeküdni mert kell az alvás. is. xD
Nem sokkal később felmentem lefeküdni mert kell az alvás.is. xD
/2 nap múlva/
Az óra csörgésére keltem.Kimásztam az ágyból és bementem a fürdőbe. 15 perc múlva már normális fejjel, öltözékben és táskával a vállamon mentem le.Már mindenki lent volt csak apa nem, ugyanis ő korán elment. Mikor Sophieval a buszmegállóba mentünk arról beszélgettünk, hogy Sophie hogy tudna össze jönni Richievel. Jó téma volt. A buszra várva találkoztunk Dianával és Patival is.
A suliban nem volt semmi extra, szóval túléltem. Délutánra a lányokkal nem terveztünk semmit szal nyugodtan ültem a szobámban és rejtvényt fejtettem, amikor Sophie rontott be.
-Tudod, hogy nem leszel érte oda, de az előbb hívott Nick, hogy nem akarunk-e elmenni valahova és azt kérte, hogy majd hívjam vissza. Szóval mit gondolsz? - kérdezte izgatottan.
- Hm... Mi az arany vegyjele? Ag?
- Nem! Az az ezüsté! Au. De most kérlek, válaszolj a kérdésemre - mondta Sophie miközben kivette a kezemből a keresztrejtvényes újságot és a tollat.
- Nem tudom, Sophie. Kéne mennem?- kérdeztem
- Igen! Kéne! - mondta Sophie majd se szó, se beszéd behúzott a gardróbba és kiválasztott egy normálisabb ruhát, majd amíg felöltöztem addig ült a szobámban és utána együtt indultunk, bár én semmilyen beleegyezést nem nyilvánítottam
