6. rész
Az igaz, hogy már fél 10 volt mire hazaértem, de Sophie már tűkön ülve várt a bejárati ajtó előtti lépcsőn. Mikor meglátott elkezdte kiabálni a nevem, meg azt hogy mi volt. Szépen nyugodtan elmondtam neki ő meg „nyugodtan” végig hallgatott. A történet után néhány másodpercig emésztett, majd elkezdte elemezni a történteket.
- Szóval, azt mondta azt hitte ismer téged, pedig sehol semmi. Nos, nos, nos… Igen!- kérdően néztem rá, de nem izgatta. Inkább folytatta az összefoglalást: - És azt hitte fan vagy,mert már voltál koncerten. Nos, ha nem ismernélek minden bizonnyal én is ezt gondoltam volna… De mivel a húgod vagyok.
- Mivel a húgom vagy kérlek, ebbe ne menjünk bele. Folytasd az elemzést- szakítottam félbe, mert nem akartam hallani a megrovásait, mert én nem szerettem bele se Richiebe se Billbe vagy Tomba. :/
- Oké, oké, oké!!! Szóval örült neki, hogy nem vagy fan. Bizonyára nem akar egy olyan lánnyal ismerkedni aki mindent tud róla alapból is és csak az ingyen koncertjegyekért van vele… És a barátkozásra igaz az amit az előbb mondtam. Szép. - mosolygott Sophie
- De te most úgy beszélsz erről a témáról, mintha én és Nick járni akarnánk. De ez nem igaz. Nekem Nick egyáltalán nem jön be, és lehet, hogy belülről tök kedves meg aranyos meg mittudom én, de nem hiszem, hogy egy párt alkothatnánk, szal szállj le erről a témáról, légyszíves!- mindig is utáltam, ha Sophie kitalál valamilyen kapcsolatot velem és egy fiúval, főleg ha az a srác nekem nem jön be. Most ezzel a Nick üggyel nagyon felhúzott.
- ÉS amúgy is, biztos vagyok benne, hogy van barátnője. - jelentettem ki magabiztosan.
- Sajnálom, de most tévedsz. Úgy tudom, hogy nincs barátnője. De rendben, hagyjuk ezt a témát. Hagyjuk a Jonas Brothers, és inkább beszéljünk arról, hogy holnap mit veszünk fel arra a vacsorára. - javasolt Sophie inkább egy jobb témát. Jó sokáig elbeszélgettünk a holnapi ruhákról, de a szó átterelődött néhány más dologra is, mint pl.: új suli, LA, meg sok minden. Kb, 11 óra volt, amikor a kertből felmásztunk a szobáinkba. Gyorsan elmentem lezuhanyozni + fogat mosni majd aludni
/ Másnap reggel/
Anya keltett. Nagy nehezez felkeltem és összekapartam magam a fürdőben és 15 perccel később már normális fejjel és normális öltözékben mentem le a földszintre. Apa újságot olvasott, Ron tv-t nézett, Anya a konyhában volt Sophie pedig még nem volt lenn. Addig én megettem egy pirítóst, és miután Sophie is megevett egyet elindultunk. Először vettünk írószereket meg ilyeneket majd egy-egy táskát is és végül olyan kellékeket, amikre szükségünk lesz valamint füzeteket. Jó 2 óra alatt végeztünk, majd mivel se Ron, se apa nem reggeliztek beültünk egy mekibe. Otthon kipakoltam az íróasztalomra a cuccokat és megkérdeztem apát, hogy mikor lesz az a vacsora. 8 kor, nos, akkor még van időm. :D Elmentem sétálni az mp4-emmel. Útközben találtam egy tökjó kis park szerűséget szökőkúttal, nagyon megtetszett. Ez lesz az én helyem- gondoltam. Csak ültem az egyik padon és elmerengve néztem ki a fejemből, szóval nem csoda, hogy majd meghaltam mikor valaki megszólított, vagyis a második nevemet mondta. Hátranéztem, és láttam, hogy csak az egyik Jonas az. Jaaajjj, nem bírnak békén hagyni? -gondoltam. Nem voltam mérges rájuk, sőt semmi bajom nem volt velük, csak hát rosszkor bukkant fel az egyikük, akinek a nevére nem emlékeztem.
- Szia!- üdvözöltem, de a nevét még mindig nem tudtam. :P
- Carolinenak hívnak, ugye? Nem emlékeztem a másik nevedre -mosolygott Jonas
- Emma, de én egyáltalán nem emlékszem a te keresztnevedre. - mosolyogtam vissza
- Joe- Oooohh, hugica álompasija. XD - De hívhatsz Jonasnak.
- Inkább nem. Hogyan ismertél fel?
- Nagyon kábán néztél, meg a hajadról- ez egy újabb KO. :D A hajamról? =O =O Ez a Zsó nem normális
- Ő… biztos.
- Mit keresel itt egyedül, nem a barátoddal kéne lenned?- hogy mi??!! Milyen barátommal? dupla KO.
- Kivel? Nincs barátom- néztem értetlenkedve Joera. El sem tudtam képzelni ezt honnan szedte. Hisz nem is ismer. :O
- Azt hittem van barátod. Na, mindegy. - mondta Joe, majd beszélgettünk néhány marhaságról, és rá kellett ébrednem, hogy tök vicces és kedves srác. 2 körül hazaindultunk, mert neki valami fotózásra vagy hova kellett mennie nekem meg mehetnékem volt. XD
- Akkor majd találkozunk, Szia!
- Hello- köszöntem el és a házunk felé vettem az irányt.
A délután folyamán még elfoglaltam magam olyan dolgokkal, hogy tv nézés. XD Majd 6 körül apa felküldött öltözni. Gyorsan magamra kaptam a fekete alkalmi ruhámat, ami kifejezetten az ilyen eseményekre lett véve. Kisminkeltem magam, a hajam feltűztem és lementem. 10 perc múlva már indultunk is. Egy elegáns étterem előtt álltunk meg néhány perc kocsikázás után. Bementünk apa valamit bragyogott a pincérnek, aki utána a helyünkre kísért minket. Az illetők (akikkel találkoznunk kellett) már itt voltak. Apa mindenkit bemutatott mindenkinek, majd leültünk az asztalokhoz és felvették a rendelést. Apáék üzleti ügyekről beszélgettek, nem igazán értettem miről, de megpróbáltam odafigyelni, mert volt már olyan, hogy kikérték a véleményem. :/ A vacsora felénél tarthattunk, amikor apáék egy költözés féle dologról kezdtek el beszélni. Erre felkaptam a fejem.
-… Persze nem lenne gond, hiszen már megszoktuk, amennyire ezt meglehet, de örülnék egy közelebbi irodának. - mondta apa a pasasnak, akit ha jól emlékszem George Hiltonnak hívtak
- Igen, megértem. Ezt persze meg lehet beszélni, de kicsi az esélye- jelentette ki a hapsi, és kortyolt egyet a borából
- Emma mit gondolsz?- fordult felém apa. Na, igen. Tudtam én, hogy megéri figyelni. xD
- Jó lenne megismerni jobban Los Angelest, de ha a munka megkívánja és nincs jobb ajánlat, akkor… - nem fejeztem be, mert nem akartam, de apa ebből is megértette mire gondoltam. Igazából maradni akartam, nagyon is.
- Wilfried, a lányából egyszer nagy ember lesz- mondta Mrs. Hilton mire én elmosolyodtam. Még mindig a felvetődött költözésen agyaltam. Hiszen csak most jöttünk, nem akarok elmenni. Csak adjanak esélyt, hogy megismerjem LA-t. Hál’ Istennek leszálltak erről a témáról, de végülis nem egyeztek meg semmiben. Ennek valahol örültem, valahol nem. Így, egy ideig biztosan nem megyünk sehova :D Annak viszont nem örültem, hogy ez azt jelenti, hogy még lesznek ilyen vacsorák. Na, egy fene. :D xD 10 óra után néhány perccel indultunk haza. Nekem otthon nem kellett sok, levetkőztem, lezuhanyoztam és előbb olvastam egy kicsit, majd elaludtam.
