~JB~. I'm sure it's more than us. [Ł]

Emma, a francia származású lány kalandos utat jár be. Los Angelesben megismerkedik a Jonas Brothers tagjaival, akiknek megjelenése gyökeresen változtatja meg a lány életét. És amikor a zavaros elválás után, 7 év múlva ismét feltűnnek, Emma csak menekülni próbál érzelmei elől. Vajon a korábbi szerelme iránt még mindig érez valamit? És változtathat ezen az a tény, hogy Emma menyasszony? Ha megszeretnéd tudni, csak olvass bele:DDD

Friss topikok

What was the matter?

2009.05.08. 20:42 doore.us5

Halliii.:)

Remélem tetszik. Ha igen akkor légyszii írjatok kommentárt. Nagyon örülnék neki. ;) ♥

Vagy írjatok emailt. dorikah_us5.fan@citromail.hu

Vagy akár msn-re is felvehettek.^^ tolnai.dora@hotmail.com

Élvezzétek az olvasást. :)

 

 

 

 

 

14. rész

 

 

Már csak néhány mm-re volt az arcomtól az ő arca… Nem akartam ezt. Biztos vagyok ebben. De hogyan állítsam le? Már csak néhány centi. Istenem! ... Ajtócsapódás és Nickkel egyszerre nézünk az ajtó felé. Ron volt az. Nem is tudja mit tett. :)

-Sophie mondta, hogy Nick itt van! Átmehetek hozzátok? – mosolygott Nickre és hál’ Istennek nem vette észre milyen pózban vagyunk.

- Hát persze, Ron!  - mosolyogott Nick is vissza, én közben nagy nehezen felültem.

- Okés! Akkor Em, Sophie elkísér, mert anya megint nem ér rá! Sziasztok! – és már rohant is egy egyetlen öcsém, akit mostantól dupla annyira szeretek. Mikor becsukódott az ajtó Nick rám nézett én pedig bocsánatkérően vissza rá.

- Bocsi, hogy rád másztam. – suttogta

- Nem baj – bátorítóan rá mosolyogtam – De biztos voltál ebben, Nick?

- Nem tudom. Azt hiszem… - félénken mosolygott

- Sajnálom, azt hiszem, hogy én csak barátként szeretlek – mondtam halkan mire lecsüggesztette a fejét

- Azt hiszem én is…

- Nick, a barátok nem csókolóznak – vigyorogtam. Tanácstalanul nézett fel rám. Néhány másodpercig tanulmányozta az arcomat majd elmosolyodott. Valami az eszébe juthatott.

- Eljössz a koncertre? – kérdezte. Ez most hogy jött? – gondoltam

- Egyet ígérj meg előtte!

- Mit?

- Ne csináld ezt újra, légyszi – szépen néztem rá, de az ő arcán először a csalódottság és düh suhant át, majd megállapodott egy komoly arckifejezésen.

-  Megpróbálom – szólt kurtán

- De Nick! Az előbb azt mondtad csak barátok… - kezdtem

- Megpróbálom. Nem elég? – szólt közbe

- De elég. – mondtam mosolyogva

- Akkor meg? – láttam rajta, hogy valamin felhúzta magát.

- Mi a baj? – kérdeztem, mert féltem, hogy valami rosszat tettem vagy mondtam.

- Semmi! Csak… Hagyjuk! Inkább elmegyek – jelentette ki majd felpattant és kiment az ajtón – Nyugi, kitalálok! – szólt még vissza. Én meg ott maradtam ledöbbenve, értetlenül. Mit csináltam? Mit mondtam? De akárhogyan gondoltam vissza a dolgokra annál kézenfekvőbb volt, hogy semmit. Hirtelen azt vettem észre, hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon. Gyorsan letöröltem és lementem a nappaliba. Fortyogtam a dühben. Mérges voltam Nickre és magamra is! A srácot nem értettem. Talán tényleg valami rossz megjegyzést tettem? Tuti én vagyok a hibás. De nem érdekel. Majd elmagyarázza valamikor mi a baja. Mondhatom, jól kezdődik a hétvégém.. :/

 

Amikor Sophie és Ron hazaértek még mindig fortyogtam. Észre sem vettem, hogy Ron nagy hangosan felszalad az emeletre és azt sem, hogy Sophie szólítgat.

-Em? Emma? Mi történt? Amikor Nick hazaért úgy csapkodta maga után az ajtókat, hogy azt hittem kitörik az összes a helyéről. Emma? Emma Caroline? Carrie? – de én az egyiket sem hallottam.

- Mi történt? EMMA CAROLINE! – kiáltott rám Sophie

- Gyere fel és elmondom – mondtam végül és elindultam fel majd bementem Sophie szobájába és levágódtam az fotelba és felhúztam a térdeimet. Sophie leült az ágyra és nézett engem.

- Na, szóval mi történt? – kérdezte bátorító mosollyal. Én elmondtam neki mindent. Onnan, hogy Nick felhívott odáig, hogy kirohant a szobámból.

- Mondtál neki valamit? – kérdezte Sophie miután végeztem.

- Ezen gondolkozok már egy órája! De nem rémlik. Lehet, hogy félre értett? – tűnődtem szomorúan

- Nem tudom. Lehet. Beszélned kell ve…

- NEM! Ha akar valamit majd szépen idejön. Lehet, hogy makacs vagyok, de semmi oka nem volt csak úgy elrohanni!

- Meg akart csókolni? Mondtam, hogy bejössz neki! – terelte egy kicsit el a témát Sophie. Jól tette.

- Igen! De nem értettem őt. Miért? Ah! Én csak a barátja akarok lenni…

- Tudom. De úgy látszik, hogy ő nem… Vagy lehet, hogy rosszul vonjuk le a következtetést. – elhúzta a száját – Idővel kiderül. Nem tudtok bujkálni egymás elől.

- Nem… - hagytam rá.

 

/ Jonaséknál/

 

Nick mikor hazaért bezárkózott a szobájába és dolgokat hajigált a falhoz.

-Kevin, menj be az öcsédhez! Ha jól hallom most azt a vázát törte össze, amit anyámtól kapott! – mondta az idősebb Kevin

- Höhh? – mondta Kevin majd felment. Nick szobája előtt előbb hallgatózott, majd csak utána kopogott be.

 - Hagyjatok békén! – kiáltotta Nick, de Kevin bement. Nick az ágyon ült és amikor meglátta Kevin elfordult tőle.

- Hagyj békén! – ismételte

- Nem! – ellenkezett a bátyja

- Hagyj békén! – mondta újra Nick, de most már halkabban

- Nem hagylak, Nick. Mond el mi történt! – ellenkezett tovább Kevin és közelebb ment az ágyhoz.

- Barom voltam! Hülye voltam! Ennyi!  - mondta Nick idegesen és visszafordult Kevin felé. Szemei ki voltak sírva, de most már nem sírt.

- Sírtál? Figyelj Nick, mond el légy szíves mi történt. Megpróbálok segíteni!- kérlelte Kevin öccsét és leült mellé.

- Oké. – mondta Nick és mindent elmondott. Kevin nem szakította félbe csak hallgatta.

- És akkor kirohantam a szobájából és hazajöttem. – fejezte be

- Hm… Kezdjük az elején.. Tetszik?

- Nem tudom. Áh! Talán! De nem biztos! – Nick teljesen tanácstalan volt

- Szerintem igenis tetszik. – mosolygott Kevin mire Nick arca eltorzult a rémülettől - Nyugi! De nem értem, hogy miért jöttél el? – most Kevin volt tanácstalan

-  Megijedtem. Attól, hogy meg kell ígérnem, hogy többet nem mehetek közel hozzá.

- Tuti, hogy beleestél! Figyu, szerintem bocsánatot kéne kérned tőle… Például holnap hívd el valahova! Vagy menj el hozzájuk. Igen, ez jó lesz! Frankie át akar menni az öccséhez, asszem Ronnak hívják. Kísérd el Frankiet és beszéljetek.

- Ő… na jó! –adta be a derekát Nick

- Tényleg, miket törtél össze? – vigyorgott Kevin

- Néhány vázát, azt a tolltartó izét tollastul vágtam a falhoz… - most már Nick is mosolygott.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://me-jonasb.blog.hu/api/trackback/id/tr861110541

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása