22. rész
Nem, ez nem ilyen egyszerű – gondoltam.
-Nem, ez nem ilyen egyszerű – mondtam ki hangosan is. Értetlenül nézett.
- Nem, ilyen egyszerű. Komolyan, még most sem értem. Miért baj, hogy láttalak azzal a Miley-val? Félsz, hogy jó barátnők leszünk, vagy mi? – kérdeztem, egy kicsit nyersebben, mint akartam.
- Ha erről lenne szó, akkor holnap elhoznám bemutatni. – mondta a suttogásnál kicsit hangosabban. Ha egy máterrel messzebb ülök tőle, biztosan nem hallottam volna.
- Akkor meg?
- Figyelj, te akkor felhoztad ugyanezt a helyzetet Joeval. De amikor le akartad neki írni, hogy mi most mik is vagyunk barátok, ellenséget vagy szerelmesek… - hangja elgondolkodó volt, de valami más is rejlett benne.
- De komolyan nem tudtam leírni. Miért, te letudod? – tiltakoztam, majd inkább ellentámadásba kezdtem. De azért valahol reménykedtem is. Talán ő le tudja ezt írni.
- Talán barátok… Nem gondolod? – hirtelen fürkészően nézett rám.
- Gondolom. – mondtam tétovázva
- Akkor jó! – felpattant az ágyról, nyújtózott egyet és felém fordult.
- Jössz?- kérdezte
- Mégis hova? – kérdeztem, egy kis rémülettel a hangomban, bár semmi okom nem volt megrémülni.
- Ő… sétálni?
- Figyu, nekem holnap suli. – mondta, és lopva a fürdő felé néztem.
- Muszáj menned? – nagyon, de nagyon reménykedett, sajnos ki kellett ábrándítanom.
- Igen. – és elnevettem magam.
- Oh – sóhajtott csalódottan
- De… - kezdtem
- Igen?
- Honnan ez a nagy érdeklődés a társaságom iránt? Úgy értem… Szóval, érted. Eddig nem igazán… vagyis… – azt hiszem, ebből nem sokat értett. XD
- Hm… Nem tudom. – mondta elgondolkozva, majd megint rám nézett és kijelentette: - Mennem
kell, neked pedig aludni. – ezen elmosolyodott – Majd beszélünk. Jó éjt!
-Szia – köszöntem, de ekkor már kilépett az ajtón.
Döbbenten, összezavarodva mentem lezuhanyozni. Éppen fogat mostam, amikor valaki berontott a fürdőbe. Annyira megijedtem, hogy lenyeltem a számban lévő habot. XD
-Emma! – kiáltotta egyetlen, drága húgom a nevemet.
- Sophiee! Megőrültél? :O Majdnem belefulladtam a fogkrémbe!
- Bocsi, Emma, de most hívott Joe! – ugrált beszéd közben. Komolyan, mint egy nikkelbolha. XD
- Ééés? – kérdeztem, majd folytattam a fog mosást.
- És azt mondta, hogy te is jössz… holnap. – tette hozzá értetlen fejemet látva. Oh, ennyire jó hír?
- És anya mit mondott? – kérdeztem, miközben rásandítottam.
- Elengedett. Azzal a feltétellel, hogy legkésőbb éjfélre itt vagyunk, és nem rúgunk be. – mosolygott
- Oaaah. – mondtam, kiöblítettem a számat. Rávillogtattam Sophiera fehér fogaimat majd elpakoltam a cuccaimat. Közben Sophie visszament a szobájába.
Nem voltam álmos, nem is tudtam volna aludni. Csak a mai nap járt a fejemben. Sok minden történt. Bella, Joe, Sophie, a buli, Nick. Igen, a legnagyobb meglepetés egyértelműen Nick. De nem baj. Ezen még gondolkozok. Csak azt nem tudom, hogyan nem lehet ismerni a saját érzéseinket. Velem ilyen még nem volt. Tudtam, hogy nekem Nick, és a többi Jonas is csak egy haver. ENNYI.^^
Szóval, elmélkedést félretéve elővettem egy könyvet. Rég óta meg van. Régen nem értettem a lényegét, most már értem. Désirée. (olvasd el, tényleg nagyon jóóó .(L) – by szerk.)
Szal olvastam.xD Utána pedig elmentem aludni.^^
