Fúú, gyerekek! Ez nagyon hosszú lett, szóval *örül*.xD Remélem tetszik majd.;D komik jöhetnek.:P na hagylak olvasni.^^ puszii:***
24.rész
Anya sürgött forgott körülöttem, de én néhány perc után elaludtam…
/Sophie szemszögéből/
Jajj, szegény Emma! Tuti nem jön, bár nem is néz ki élőként. Nick nem lesz boldog… Mindegy, először is felhívom Joet, hogy Em nem tud jönni.
-Szia,Joe! Sophie vagyok. – szóltam bele a készülékbe.
- Szia, Sophie! Hívott már Kevin, hogy mikorra kell jönnötök?
- Igen, már hívott. De csak én megyek. – jelentette ki, mire néhány másodperces csönd volt a válasz. – Joe, Joe, ott vagy? – ijedtem meg.
- Igen, itt vagyok, csak… megdöbbentem. Miért nem jön Emma? Megint összeveszett Nickkel? Esküszöm, neki megyek ann…
- Nem, nem vesztek össze! – csitítottam- Annyi az egész, hogy rosszul van. És nincs abban az állapotban, hogy bulikba járkáljon. Igazából, olyan állapotban sincs, hogy kimenjen a szobájából. – mondtam szomorúan, Emmára gondolva.
- Oh, add át neki minden jó kívánságomat – mondta ünnepélyesen.
- JOE!
- Oké, oké, bocsi! Tényleg sajnálom. Remélem holnapra jobban lesz. De azért te tudsz jönni? – valahol még mindig reménykedett.:P
- Persze, tudok. Tudom hova, mikor és merre. Csak ennyit akartam mondani. Szia, Joe! – köszöntem el gyorsan, mert még össze kell magam kapnom.
- Szia, Sophie!
Gyorsan kerestem valami jó ruhát és elmentem zuhanyozni. Egy piros egyrészest választottam hozzáillő fekete övvel. Fekete magas sarkú, egy kis smink, és nagyjából kész voltam. A hajamat feltűztem, csak azért, hogy ne lógjon 600 felé.XD Amikor elkészültem 5 óra volt. Még volt időm, szóval átmentem Emmához.
Alszik. Inkább nem keltem fel, had pihenjen. Lementem anyához a konyhába.
-De csinos lettél. – szólt anya, amikor meglátott.
- Köszi! – pirultam el. Ilyet nagyon ritkán mond. xD
- Akkor mikor leszel itthon? – kérdezte a vacsorát kevergetve.
- Olyan 11 és 12 között – mondtam jól nevelte, egy kicsit korábbi időpontot mondva, mint amit megengedett.
- Rendben – mosolyodott el a kijelentésemen. – Égve hagyom a villanyt az előszobában. Oh, mivel jössz haza? Lesz nálad kulcs? – aggódott, mint mindig
- Van nálam kulcs. Elméletileg taxival, de lehet, hogy valaki hazahoz.
Még aggódott néhány sort, aztán negyed 6kor kijelentettem, hogy indulok, mert lassan oda kéne érnem. Hívott egy taxit, és már mentem is.
Fél után 5 perccel értem oda a buli helyszínére. Egy szép kis kávézó. Az ajtóban Kevin állt. Amikor meglátott megölelt és „melegen” üdvözölt.
-Szia! Hallottam Carót. Remélem, jobban lesz. Gyere csak be! Ott van Joe! Menj oda, mondani akar neked valamit. – az utolsó mondatnál huncut mosoly húzódott szét az arcán, de mielőtt rákérdezhettem volna ellökött Joe irányába. Nem volt más választásom, odamentem.
- Szia, Joe! – köszöntem – Kevin valami olyat mondott, hogy beszélni akarsz velem. – néztem fel rá tétovázva, mire az ő arcán is mosoly terült el.
- Szia, Sophie! Igen, igen! – elhúzott a terem egyik sarka felé, mint egy cselszövő, majd belekezdett:
- Szóval, mivel te vagy itt a tiszteletbeli tag, ezért rád ruházunk egy nagyon fontos feladatot. – izgatott lettem, de következő szavai mindent összetörtek odabent – Neked kell idehívnod Nicket! – újságolta boldogan.
- Mi? – döbbentem le, hangom néhány oktávval feljebb csúszott.
- Jól hallottad! – mosolygott Joe. Megpróbáltam kitalálni valamit, de nem igazán jutott semmi az eszembe. Ilyenekben Emma a jó.
- Mégis hogyan? – kérdeztem tétovázva
- Nem tudom! Légy kreatív. Van 10 perced, hogy kitaláld! Addig én odamegyek a többiekhez. – megpróbált bíztatni (eredménytelenül), majd odament néhány lányhoz. 10 percig törtem a fejem, majd az utolsó pillanatban, amikor Joe már jött felém jutott eszembe valami. :D Igen, ez jó lesz!
- Na, megvan? – mosolygott tétovázva Joe.
- Persze! – mosolyogtam, ezúttal őszintén.
- Akkor hajrá! – kezét a mosdó irányába tartotta. Vettem a célzást, szal megcéloztam a mosdót. Gyorsan tárcsáztam Nick számát.
- Szia, Sophie! – köszönt Nick minden életkedv nélkül.
- Szia, Nick. Figyu, segítened kéne. – mondtam mosolyogva.
- Aha, miben? – most egy kicsit fellelkesült.
- Ajándékot szeretnék venni Emmának. – megpróbálkoztam egy kicsit izgatottam hangnemmel, sikerült is.
- Oh, értem. Mire gondoltál?
- Mondjuk egy acélbetétes bakancsra. – a hangomból azt lehetett kivenni, hogy nagyon büszke vagyok magamra. XD Nicket nagyon meglephettem, ugyanis 10 másodpercig meg sem szólalt.
- Nick, halló?!
- Bocsi, itt vagyok. – monda a döbbenet elszáll tával.
- Szóval akkor segítesz? – kérdeztem szépen
- Aha. – megint unott hang.
- Okés! Akkor találkozzunk a …-n. – lelkesültem fel.
- Oké. Ott vagyok 10 perc múlva. Szia – köszönt el, megint élettelen hangom.
- Köszi, szia!
Miután kinyomtam kimentem a mosdóbál. Joe lelke arcával találtam szembe magam.
-Naaaa? Mi volt? – kérdezte ingatottan.
- 10 perc és itt van. – jelentettem.
- Hogyan sikerült elhívnod? – kérdezte Kevin, aki akkor ért oda hozzánk. Elmondtam nekik mindent, mire úgy elröhögték magukat, hogy mindenki felénk fordult.
- Ezért 2 szelet tortát kapsz! –röhögött Kevin.
Az elkövetkező tíz perc azzal telt, hogy a meghívottak elbújtak és besötétíttek, kivéve engem. Én szépen kiálltam az utcára, de azért magamra vettem egy kabátot, hogy Nick ne lássa mennyire kiöltöztem. XD Néhány perc múlva jött is.
-Szia! – köszönt, amikor odaért hozzám.
- Szia. Na, megyünk? – intettem a kávézó melletti cipőbolt felé.
Bementünk, és én közöltem az eladó hapekkel mit akarok venni. Meg is mutatta a készletet. Igazából nem értettem mit beszél szóval vettem egy feketét.
-Biztos vagy benne, hogy Emma örülni fog –ennek? – kérdezett rá a „lényegre” Nick, miután kifizettem a bakancsot.
- Persze, hogy fog! Nem ismered Emmát! – jelentettem ki ellentmondást nem ismerve. XD
- És milyen alkalomra lesz? – kíváncsiskodott tovább.
- Születésnap – válaszoltam-, persze nem most lesz. De ismerem magam és addig tutira elfelejtem. – mosolyogtam el a végét.
- Mikor lesz? – hoppá, most tuti lebukok!
- Februárban. – válaszoltam kurtán.
Már le akart inteni egy taxit, de odaszóltam neki.
-Nem iszunk meg valamit?
- De, menjünk. – mondta kedvtelenül. A kávézóig egymás mellett mentünk, de előreengedtem az ajtónál.
Amikor belépett az ajtón minden fény felgyulladt, és egyszerre kiáltott mindenki:
-BOLDOG SZÜLINAPOT, NICK!!!!
Szerencsétlen gyerek nagyon megijed. :D Miután magához tért elkezdett mindenkit végigölelgetni. Én voltam az utolsó.
-Hát nem is kellett a bakancs? – kérdezte miközben megölelt.
- Dehogyis! – szörnyülködtem – Az életben nem merném Emma közelébe vinni. –ezen elnevette magát, és együtt nevettünk. Ha ez elmondom Emmának… xD
- Oh, tényleg. Emma? – körbenézett a teremben, de sehol sem láthatta a nővérem. Hoppá! :S
- Ő… Nem tudott eljönni. – mondtam, de kerültem a pillantását.
Néhány perc múlva behozták a tortát, és Joe odahúzta Nicket az asztalhoz.
/ innen Nick szemszöge^^/
ÁH, torta. XD 16 gyertyával.
-Oké, öcskös! Itt a tortád. Fújd el a gyertyákat, de előtte kívánj valamit! – kiáltott Kevin.
Mit is, mit is? Áh, megvan. Behunytam a szemem és: Azt kívánom… - majd elfújtam a gyertyákat.
Joe elkezdett fecsegni valamit a skacoknak, de nem értettem. Csak arra bírtam gondolni amit kívántam. Nem vagyok normális… Huh! Most jönnek az ajándékok. Jézus! :D
/vissza Sophiehoz/
Mennyi az idő? Már 10 óra! Nick úgy döntött nem kezdi el kinyitogatni az ajándékokat. Nagyon sokat kapott. :D Nagyon sokat táncoltunk, is . Nagyon jól éreztem magam. 10 órakor elmentem, tehát, Joehoz, hogy kikunyeráljam a 2. szelet tortámat. XD
-Szia, Joe! – üdvözöltem mosolyogva. – Emlékszel mit ígértél nekem?
- Oh, Sophie! Hát persze, gyere. – intett, majd elindult a terem másik vége felé. Nick éppen Demi Lovatóval táncolt.
- Köszi! - mondtam miután megkaptam a tortámat. Szépen leültem a terem szélén, és eleszegettem. :D Később még visszamentem egy kicsit táncolni, de 11 előtt néhány perccel úgy döntöttem elindulok haza. Még egy szer köszöntöttem Nicket és elköszöntem a másik 2 Jonastól, majd fogtam egy taxit és hazamentem.
