~JB~. I'm sure it's more than us. [Ł]

28. rész




A vasárnap eseménytelenül telt. Vagyis annyi történt, hogy leckét írtam és Laurával bepótoltuk a régebben elmaradt deszkázást. :D Jól elszórakoztunk.
Hétfőn reggel eszembe jutott mit mondott Nick. Hogy biztosan van jó képű osztálytársam. Hát - gondoltam - most majd olyan szemmel nézek rajtuk végig. Szóval amikor beértem a terembe Dianával és Patival úgy néztem szét mint aki először jár itt. Csak néhányan voltak a teremben. A Savoy ikrek, Noel és Lilly. Megállapítottam, hogy Noel nem csúnya. Az ablaknál csak Mary, Isabell barátosnője állt. Leültem a helyemre, közben Laura a tegnapi deszkázást mesélte Patiéknak. Lassan kezdett megtelni az osztály Jött Isabell és Nora, utánuk Adam, akiről szintén megállapítottam, hogy nem csúnya és legjobb haverja, Will. Igen, miután már mnidenki bent volt a teremben boldogan nyugtáztam: az osztály jó pasijai: Adam és Noel. :D Egyikőjükkel sem beszéltem eddig sokat. Néhány szót, meg hát köszönő viszonyban voltunk. Hát így állunk, majd beszámolok Nicknek.
Matekon, 3.óra, már éppen ott tartottam, hogy Noel túlságosan is helyes. Laura észrevette, hogy őt stírölöm.
- Em, mit csinálsz? - kérdezte meglepetten
- Öhm.. Semmit, csak. Semmit! - összevissza beszéltem.
- De, de!Szünetben beszélünk. - figyelmeztetett sejtelmesen.
Amit ígért be is következett.
- Szóval, miért bámultad Adamot egész matekon? - suttogta, hogy más ne hallja csak én. Patiék viszont meghallották.
- kit bámultál? - kérdezték kórusban.
- Adam Keverett-et! - háborodott fel Laura.
- Nem nagy dolog. - suttogtam.
- Végül is tényleg nem. - jelentette ki Diana.
- De...
- Tetszik? - kérdezte Pati selytelmesen.
- Jól néz ki.
- Mi történt veled Emma? - nézett rám Laura rosszallóan - Eddig felé sem néztél.
Elmeséltem, hogy miről beszélgettünk Nickkel.
- És úgy döntöttem, hogy ma majd "olyan" szemmel nézek szét a teremben. - fejeztem be a történtet.
- És kiszúrtad Adamot? - mosolygott Diana
- Attól tartok. De arra a döntésre jutottam, hogy Noel sem csúnya - válaszoltam Diana kérdésére. szerencsémre Lilly, Noel ikertesója éppen akkor ment el mellettem.
- Mi van a bátyámmal? Ha ki akarjátok cikizni benne vagyok! - ránk mosolygott, majd tovább ment.
Egyáltalán nem hasonlított Noelra. Állítólag Lilly teljesen az apjára, Noel pedig az anyjára ütött. Lilly haja vöröses, szemei barnák, míg Noelnek világosbarna haja és zöld szemei vannak. Pati azt mesélte, hogy Lilly az idősebb néhány perccel, de mindig bátyusnak hívja Noelt. Szeretik cikizni egymást, de szinte mindig együtt lógnak. Mint Fred és George a Harry Potterben. :D
- Caro, Caro, Caro. Nem baj. Örülök ha bepasizol. Legalább te nem leszel sszingli. - Diana rámkacsintott, majd bement a terembe. Pati mosolyogva megveregette a hátam majd kézen fogja behúzott Diana után.
Így telt a hétfőm, a keddem egy kicsit unalmasabban. Szerdán elmentem egy matek korrepre majd rajz szakköröm volt. Ezalatt a 3 nap alatt lettem figyelmes néhány furcsaságra. Apám érdekesen viselkedett. Korán járt haza. Úgyértem, midig 6 körül járt haza, de most már 4kor itthon volt. És anya? Délelőtt dolgozik. Délután másnapra főz kaját és 5 órától eltűnik. Nem szó szerint, persze. Denise-szel vannak. Vásárolni járnak meg minden "anyás" cucc. Nem értem anyámat. :D Szombat óta nem voltunk Jonaséknál, ők se nálunk. Nem is találkoztunk. Sophie azt mondta, valamit forgatnak, de nem volt benne biztos. Viszont arra volt idejük, hogy felhívjanak. És a "nagy" beszélgetés közepette közölték velem, hogy Denise és anyám együtt elmentek vásárolni. -.-" Történnek itt dolgok, csak nem vesszük észre.;)
Csütörtökön amikor nagyjából végeztem a leckével smsem jött. "Szia,Em! ráérsz most? Van kedved lejönni sétálni a partra? Válaszolj, légyszi." Nicktől jött. Miközben elmélgedtem a viselkedésén visszaírtam neki: "Okés, ráérek! Fél óra múlva az utcátok végén vagyok."
~Fél óra múlva~
- Szia! - köszöntem Nicknek
- Hali. Kössz, hogy eljöttél.
- Semmiség. Joe? Kevin? - körülnéztem, de sehol nem láttam a bátyjait.
- Most otthon hagytam őket. Beszélgetni szeretnék. - mosolyogtt egyett majd elindultunk a tengerpart irányába.
- És miről?
- Persze, nem Chicagóról szeretnék megtudni dolgokat. Az érdekel, hogy korábban merre laktatok. Azt mondtad, hogy ez az 5. hely ahol élsz. - miközben beszélt az utcán lévő embereket nézte.
- Hát, öhm.. Sokáig tart elmesélni. - próbáltam tiltakozni.
- Utána én is mesélek. - ajánlotta, rámosolyogtam.
- De...
- De barátok vagyunk és ennyit elmondhatsz egy kíváncsi barátnak. - fürkészően nézett rám, szemeiben kételkedés.
- Oké! - adtam be a derekam.- Mit szeretnél megtudni?
- Hol laktál eddig? Hiányoznak-e azok a helyek? Vissza-e jársz oda? Milyen gyakran mész Párizsba? A rokonaidat milyen gyakran látod? Örülsz neki, hogy a költözésekkel új embereket ismerhetsz meg? - szó szerint eláraszott a kérdéseivel. Megpróbáltam sorban válaszolni rájuk.
- Páriszban születtem, utána Madrid, Montreal és Chicago. Igen, elégge hiányoznak. Chicago jelenleg nagyon is- mosolyogtam. - Montrealban azóta nem voltam, hogy eljöttünk onnan. Madridban egyszer voltam azóta, 2 éve azt hiszem. Párizsba minden évben visszamegyek.... - és így tovább. Miután ezekre a kérdésekre válaszoltam újabbakat tett fel. Jól nevelten válaszoltam rájuk. Majd mikor már nem kérdezgetett én kérdeztem.
Elmesélte, hogy New Jerseyben született, ő kapta a lemez szerződést, de már Kevinékkel vágtak bele.
- És mi van azzal a Mileyval?- néztem rá amikor válaszolt legutóbbi kérdésemre. Várt egy fél percet, talán gondolkodott, majd így válaszolt:
- Mileyval akkor találkoztam először 2006ban talákoztam. Megkedveltem, jó barátok lettünk. Sokáig titkoltuk, hogy együtt vagyunk. De aztán amikor szakítottunk, Miley írt egy dalt a "7 things"-et. Utána nyílt titok lett, de már vége. - rám mosolygott. Mintha meg akarna győzni arról, hogy semmi és senki nem áll köztünk. De miért is? :O
- Értem- elnéztem a távolba és próbáltam megemészteni a hallottakat. Az elmélkedésből hangja ébresztett fel.
- Az a csók csak azért volt, mert újra rájött a féltékenykedés. Nem értem miért.
- Értem. - ismételtem. Ránéztem az órámra és elképedtem. Fél 7? Jézus!
- Öhm... Azt hiszem mennem kéne. - mondtam
- Okés! - sóhajtott majd felálltunk a padról és hazafelé indultunk. Útközben nem sok szó esett köztünk. Amikor ahhoz a kereszteződéshez értünk ahol szétválnak útjaink megfogta a kezemet és behúzott egy fa alá. Értetlenül néztem rá amikor felém fordult.
- Emma - nézett rám-, van itt még valami.
- Hm? Mi? - vett egy nagy levegőt majd lassan kifújta. Kezdtem megijedni. Halvány lila fogalmam sem volt arról, hogy mit akar.
- Nick? - próbálkoztam újra, de választ már nem kaptam. Nem kaphattam.
Nagyon gyorsan történt, nem is láttam hogy egyáltalán megmozdult. Csak azt éreztem, hogy ajkait erősen az én ajkaimra tapasztja. Egyik keze a tarkómon hogy ne menekülhessek, a másikkal a kezemet fogta erősen. Minden erőmmel szabadulni próbáltam, de erősebb volt nálam. Csak csókolt, csókolt és csókolt. Először vadul majd gyengédebben. Nagy nehézségek árán kirántottam a kezem az övéből és ellöktem őt magamtól. Nem tudtam milyen arcot vághatok, de biztos voltam, hogy megőrülök a dühtől. El akartam rohanni, de előtte még... Emeltem a jobb kezem és felpofoztam. Majd úgy rohantam haza ahogy csak a lábaim bírtak. A nevemet kiabálta, de nem érdekelt. Gyűlöltem azért amit csinált. Soha többé nem akarom látni. Hü.lye, elkényesztett, nagyképű rocksztár. Néhány perc alatt hazaértem, minden szó nélkül fel rohantam a szobámba és bezárkóztam.