Itt a tegnapra megígért rész. Ízért, írok így külön, mert ma délután megyek be nagyimhoz, szóval nem tudok majd írni nektek. :S LEgközelebb kedden várjatok rész.:D Addigis itt van ez. Remélem tetszeni fog, bár nem nagy szám.. :D Puszii.Dórii.
35. rész
- De, Sophie!
- De, Emma!
- Ne legyél hü.lye! Honnan szedhetsz ekkora marhaságokat? - kérdeztem rémülten, bár nagyon dühös voltam.
- Ahogy néz! Te ne legyél hü.lye. Látom, hogy megváltozott néhány dolog. Hisz mindenki láthatja - Sophie nagyon mulatságosnak tartotta, hogy felhúztam magam azon amit mondott.
egyetlen húgom azt állítja, hogy én és Nick... Szóval értitek? Hogy köztünk több van mint barátság. ÉS ezt úgy adta a tudatomra, hogy közölte, látja, hogy megváltoztak az érzéseim. hahaha. Sophie-kám milyen vicces vagy. -.-"
- Soha - suttogtam. Közel voltam ahhoz, hogy elordítsam magam, de a telefonom csörgése félbe szakított.
- Bella. Bocsi, Sophie, de keresek egy csendes zugot. Nincs harag - rámosolyogtam majd megöleltem és kimentem a szobából. közben felvettem a telefont.
- Szia, Bells.
- Helló Em! Mizujs? - rikkantott a telefonba Bella.
- Semmi, semmi. Egy perc, várj. - Láttam, hogy most csukódik Joe szobájának ajtaja, azt hittem oda zárkóztak Jónásék. Bementem hát Nick szobájába és leültem a fotelba.
- Itt vagyok, kedves- mosolyogtam -, mi újság felétek?
- Áh, meg vagyunk. Ginny mondani akar valamit. - Bella prüszkölt az elfolytott röhögéstől majd adta Ginnyt.
- Szia, Emma - köszönt másik chicagói barátnőm.
- Szia. Min röhögtök annyira?
- Csak azon, hogy Chris meghallott minket rólad és Jónásékról beszélni. És most el akarja kérni Miley Cyrus számát. - Mihelyst kimondta elröhögte magát, én pedig csak hápogni tudtam.
- Miley Cyrus? - kérdeztem vissza.
- MILEY CYRUS! - ordítottak egyszerre a készülékbe. El kellett tartanom a fülemtől.
- Nyugi, értettem, csak meg vagyok lepve. Honnan kéne tudnom a számát? - kíváncsiskodtam.
- Nem tudom. Kérdezt Christ... -
- Jajj, lányok. Mégis mit csináljak? Menjek oda Nickhez és csak közöljem vele? Összehugyozná magát a...
- A röhögésben. - fejezte be Bella a másik oldalon.
- Így van. - mosolyogtam. Kopogtak majd Nick jött be. - Szia - köszöntem neki.
- Mi? Kinek köszönsz? - értetlenkedtek a másik oldalon Belláék.
- Szia - köszönt nagyon boldogan Nick.
- A szobatársamnak - válaszoltam a lányok kérdésére, erre Nicknek még nagyobb lett a mosoly a fején.
- Oaaaah.
- Szóval, érted mekkora marhaság? Mondd meg Chrisnek, hogy felejtse el! - megpróbáltam lezárni a problémát, de a lányok nem hagyták annyiban.
- Ha Nick Jonas a szobatársad és az előbb jött be a szobába, akkor add oda neki a telefont és mi majd megkérdezzük. Úgy is itt van Chris néhány méterre. - Ginny felajánlotta azta lehetőséget amitől a legjobban féltem. - CHRIS, gyere ide! - kiáltott.
- Te pedig szóllj Nicknek, hogy az egyik chicagói barátod beszélni akar veled. - adta ki az utasítást nekem.
- Persze, egyből! Akkor már hozzátehetném, hogy a volt pasim is, nem? Köszi. - Hoppá! Ezt egy kicsit hangosan mondtam. Nick kérdőn nézett rám.
- Nem is tudtam, hogy jártatok - hülyült Ginny. Na, Chris már itt is van. Bella most felvázolja neki a helyzetet. Gyerünk Emma!
- De... - tiltakoztam
- EMMA! - kiáltott. Sóhajtottam, majd Nick felé fordultam, aki a szekrényben matatott.
- Öhm, Nick! - megpróbáltam mosolyogni, nem jött össze.
- Hm?
- A vonalban néhány chicagói osztálytársam beszél. És, öhm, az egyikőjük szeretne kérni tőled valamit. Hozzáteszem nem az én ötletem volt. - a végére muszáj volt odatennem a tiltakozást. Felém fordult, talán azt hitte szórakozok, majd az arcomat látva odalépett és elvette a telefont.
- Halló? - szólt bele.
- ...
- Oh, szia. Igen, igen, én vagyok. - mosolygott Chrisen.
- ...
- Valóban? - lepődött meg.
- ...
- Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e.
- ... - Szinte biztos voltam benne, hogy Chris minden marhaságot összehord neki, csak azért, hogy megkapja a számot.
- Mi rá az esély?
- ...
- Ebben biztos vagyok.
- ...
- Erről Emmát kérdezd. - Féloldalasan mosolygott.
- ...
- Miley nem szereti az ismeretleneket. - jelentette ki, még mindig mosolyogva.
- ...
- Persze, megbeszéltük.
-...
- Oké, oké. Vissz'hall. - köszönt el majd néhány másodperc után visszaadta nekem a telefont.
- Mit mondott? - kíváncsiskodtam.
- Egy csomó hülyeséget. Miley számát kérte. Nem tudtam, hogy ilyen beteg osztálytársaid voltak. - Mosolyogva folytatta a turkálást a szekrényben.
- Igen. Persze - motyogtam az orrom alatt.
Míg ő a szekrényben keresett valamit én gondolkoztam. Hogy lehetnek Belláék ennyire hü.lyék? Miley Cyrus száma. érted? MILEY CYRUS! ÉS még azt hittem megkapja. XD Hahaha. :D Chriset ismerve egész nap telefonon molesztálná szerencsétlen lányt. xD
A nap további részében nem történt sok minden. Nick elmondta Joenak, hogy az egyik osztálytársam Miley Cyrus számára áhítozik. Joe egész nap ezen röhögött, még énekelni is elfelejtett. xD Sophie amikor meghallotta a történetet egyből rájött, hogy kiről beszélünk.
...
Szombat délelőtt Patiékkal lógtam. Jókat röhögtünk majd elmentünk Dianáékhoz és a leglehetetlenebb öltözékekben fényképezgettük egymást. XD Délután 3 körül Jónásékkal mentünk egy sportcenter szerű valamibe. Baseballoztunk, ping-pongoztunk, teniszeztünk, fociztunk...
A focit élveztem a legjobban. :D Joe abban a hitben volt, hogy én és sophie egyáltalán nem tudunk játszani, sőt még a labdától is félünk. Hát tévedett. XD Chicagoban mindketten játszottunk a lány csapatban.
Két csapatra osztottuk magunkat. Az egyikben Joe és Kevin, a másikban én, Sophie és Nick. A szülők, Frankie és Ron pedig néztek minket.
Nem sokkal a kezdés után PONT OTT találtam el szerencsétlen Kevint. :$ Ron leesett a padról a röhögésben. Sophie összefejelt Joeval, a labda Nickhez került és ... GÓÓL! Juppíí.^^ 1:0 ide.
A játék folytatását is így képzeljétek el. Végül fél óra múlva az állás 10:3 volt nekünk. :D
- Oké! Kész! - kiáltott Kevin bá' a játékidő leteltével.
- Nem rémlik, hogy említetted volna: tudsz focizni. - tettette a durcásat Joe.
- Nem, bocs - mosolyogtam. - De elfogadod, hogy jobbak voltunk?
- Rám nevetett, majd mint egy bátyj aki megbocsátja húgai csíntalanságát, átölelte a vállamat és Sophie-ét. Nick gyilkos pillantást vetett ránk. :OxD
Hazafelé felidéztük a vicces pillanatokat. Már 6 óra is bőven elmúlt amikor berontottunk a házba. Mindenki evett valamit majd Joe, Kevin és Sophie felmentek készülődni. Kevin és Danielle valahova bulizni mentek, Joe Taylorral készült valahova. Sophie pedig Richievel indult egy szintén titkos helyre. Amíg Sophie készülődött beültem hozzá. Nem tudta mit vegyen fel. Végül nagy nehezen döntött. Amikor fél 8ra jött érte Richie elköszöntem tőle majd bementem Nickkel közös szobánkba. Szobatársam az ágyon hasalt, teljesen elfoglalva azt, és netezett. Én fogtam a rejtvényes füzetemet, lefeküdtem a földre és elkezdtem lapozgatni.
Király, megint itt vagyunk, csak mi ketten. Frankiék játszanak vagy nem tudom mit csinálnak, mi meg itt ülünk a nagy csendben. Megszakíthatná már...
- Mi nem megyünk randizni? - viccelt. Oké, nem erre gondoltam. :/
- Persze, egyből - azért, nem volt olyan vicces.
- Oké, gyere! - felpattant az ágyról, de mielőtt felhúzott volna elkezdtem tiltakozni:
- Héé! Csak vicceltem. Na, Nick, engedj eeeeeeel!!! - a végén már kiabáltam, nevetve elengedett.
- Tudod, hogy csak én is - grimaszt vágtam.
- Oké! De akkor mit csináljunk? - fakadt ki néhány perc múlva.
- Fogalmam sincs...
Hirtelen elmosolyodott. Olyan mosoly volt az arcán mint Joenak szokott amikor valamilyen ötlete támad.
- Mi....?
