Ímeee. :D
44.rész
Szóval elrohant és hiába kiabáltam utána. Körülbelül úgy érezhettem magam mint ő, miután megcsókolt... Pedig én csak válaszoltam a kérdésére, ez lett volna az oka? Az, hogy én a barátja akarok lenni? Vagy én vagyok túlságosan is büszke, vagy ő érzékeny. De vajon melyik?
Sophie szerint mindkettő.
Miután elmondtam neki mi történt a parton, hogy úgy érzem túl büszke és makacs vagyok közölte, hogy szerinte mindkettő. Talán húgomnak igaza van, remélem. Persze én is csak olyan vagyok aki mindig arra gondol- nem is mondtam semmit ami megbánthatta, szóval ő a hibás. Igen, ilyen vagyok, de most próbáltam máshogy gondolkodni.
Pati szerint az önemésztés nem segít. Szerinte inkább fel kéne hívnom és megkérdeznem mi baja. Igen, válaszoltam neki, de ezt már próbáltam. Szombaton kb. 50szer hívtam, de vagy kinyomta vagy hagyta csörögni. Aztán írtam 2 sms-t vasárnap, de azokra sem válaszolt - valószínűleg kitörölte őket.
- Em, gondolkodj már! Hiszen beléd van zúgva. Egy jó hétig abban a reményben élt, hogy igent mondasz neki. Te nem lennél egy kicsit sem összetörve? - Lily így próbált vigasztalni, de ezzel csak azt érte el, hogy még jobban bűntudatom lett.
Barátnőim és húgom próbáltak vigasztalni, de én csak azt válaszoltam:
- Semmi baj, már nem törődök vele. Nick szeszélyes. Ha akar majd valamit akkor odajön hozzám... és elmondja.
Ebben persze én sem voltam 100%-ig biztos, de ezután a válasz után legalább 2 órára békén hagytak. Békén, egyedül a gondolataimmal. Aztán újra kezdődött minden. Egészen péntekig...
Igen, eltelt egy hét a hatalmas csendben. Bár a csend csak Nickre vonatkozott. :D
Szóval pénteken, miután anyám és öcsém elmentek vásárolni, Sophie pedig elment a barátaival, beültem a nappaliba egy könyv kíséretében és elmerültem benne. Nem jutottam sokáig, csöngettek.
- Pati - motyogtam az orrom alatt.
Barátnőm megígérte, hogy délután valamikor beugrik "társasozni", ahogy ő fogalmazott. Féltem, hogy a társasozásból nem lesz semmi, legalább is Patit ismerve. Szóval letettem a könyvet az asztalra és mentem ajtót nyitni. A vendég nagyon türelmetlen volt, már vagy ötödszörre csöngetett.
- Megyek már - kiáltottam.
Elfordítottam a kulcsot az ajtóban és...
Először is megráztam a fejem, nem hittem a szememnek.
Most persze mindenki azt hiszi, hogy a Jonas Brothers legifjabb tagja áll előttem... tévedtek. Az ajtóban 2 lány állt, fülig érő mosollyal. Amint meglátták döbbent arcom megöleltek.
- Bella... Ginny! - nevettem boldogan.
Igen! Ez kell nekem most! Két rég látott barátnő! Nagyon boldog voltam, izgatottan húztam be őket a házba. Érdeklődve néztek körül a házban, egyből ledobták magukat a nappaliban.
- Em, mi a fenét olvasol? - Ginny nagy szemekkel nézett rám, miközben felemelte az asztalon fekvő könyvet. - Alkonyat... nem vagy te szerelmes?
- Persze, hogy az vagyok! - Grimaszt vágtam, közben kivettem chicagó-i barátnőm kezéből a könyvemet. - Lányok, ez nem az a pillanat amikor a szerelmi életemről akarok beszélni.
- Hogy hív... - kezdte volna Bella, de Ginny fejbe vágta.
Míg én rajtuk mosolyogtam csengettek.
- Ahhh! - A hatalmas sóhajtás után felkeltem a kanapéról és mentem újra ajtót nyitni. Szerencsére csak anya és az öcsém voltak azok.
- Anya, talált ki kik vannak itt? - kérdeztem anyát miközben elvettem tőle az egyik zacskót.
- Kik? - Ron kíváncsian rohant be a nappaliba. - Sziaaasztok! - kiáltotta mikor meglátta a két lányt.
Anyám érdeklődve nézett utána, majd követte Ront.
- Jó napot, Mrs. Lamont - köszönt Bella és Ginny jól nevelten.
- Áh, lányok! - Sóhajtott anyám meglepetten. - Ti itt? Iskola idő alatt, ráadásul?
Erre a kérdésre persze számítottam tőle, de a hangjából ítélve örült barátnőimnek.
- Igen. Anyuméknak van egy elintézni való dolguk itt, L.A-ban. Szóval rávettem őket, hogy jöhessek és Ginny is - Bella rámosolygott anyámra, aki bólintott egyet, majd bevitte a vásárolt cuccokat a konyhába.
- De jóó - nevetett Ron.
- Milyen elintézni való? - Néztem Bellára, eddig én sem kérdeztem, hogy hogyan kerültek ide. :D
- Lehet, hogy anya itt kap munkát. Szóval eljöttek megnézni a várost és elsősorban, hogy milyen a munkahely...
Ginny szomorúan nézett le a kezére, miközben Bella beszélt. Talán arra gondolt, hogy "de jó, egyedül maradok Chris-szel!". Ekkor újra csöngettek. Nem érdekelt ki az, odaszóltam a két lánynak:
- Gyerünk fel a szobámba. Ott nyugodtan beszélgethetünk, nincs átjárás.
Egymásra mosolyogtak, majd követtek a lépcsőn. A szobámban szintén jól körbenéztek, majd helyet foglaltak. Ginny Sophie foteljában, Bella pedig az asztalom előtti székben. Én az ágyra ültem.
- Szép a szobád - mondta Bella.
- Igen, hasonlít a chicagóira... - bólogatott Ginny, én mosolyogtam.
- Szóval, Ginny... egyedül maradsz? - néztem rá, hirtelen szomorú lett az arca.
- De még nem biztos, hogy Bells-ék elköltöznek. Ha meg igen? Vele jövök! - Ginny dacosan kihúzta magát a fotelban. Arra gondoltam, hogyan jöhetne Bellával ide? Hisz neki a családja mégis csak Chicago-ban van...
- Bells, visszamentek még Chicago-ba? - kérdeztem.
- Persze, most csak egy hétre jöttünk. Ezért is jöhetett Ginny is. Jövőhét pénteken visszamegyünk Chicago-ba. Ha anya elvállalja a munkát akkor csak elintézzük a költözést, meg az ottani dolgokat és jövünk vissza. Ha nem,? Hát akkor azt hiszem Ginny lesz a legboldogabb.
- Az tuti - nevettem egyszerre Ginnyvel.
Kopogtak.
De hogy ki? Az csak a következő részben derül ki.... :D
