~JB~. I'm sure it's more than us. [Ł]

47. rész


- Szia, újra - motyogtam a telefonba.
- Megvan? - vágott egyből a leves közepébe.
- Igen, olvastam. Most épp azon ujjongunk, hogy  Ginny benne van az újságban.
Szinte biztos voltam abban, hogy mosolyog a megjegyzésemen, Ginny is oldalba bökött egy kicsit durcásan. :D
- Örülök. Mit szólsz? - kíváncsiskodott.
- Biztosan tudni akarod? - grimaszt vágtam, bár tudtam, hogy nem látja az arcomat.
- Inkább kitalálom. Legszívesebben elégetnéd az összes példányát a lapnak és a szerzőket is a máglya tetején. - Bella, aki odahajolt hozzám most mosolyogva nézett rám. Igen, pontosan erre gondoltam.
- Pontosan...csak azt nem értem miért nem hagynak békén?
- Talán mert ez a munkájuk? - adta meg a választ mellőlem Ginny.
- Igen...figyelj, Em... Emma, sajnálom, hogy téged is belekevernek.
- Mi... ühm.. persze...
Bella és Ginny kérdőn nézett rám, és valószínűeg tartottam, hogy Nick is érdekesen néz.
- Jaj, bocsi, elgondolkoztam. Nem tehetsz róla...de megpróbálom túlélni - elhúztam a számat.
Az értetlenségem az okozta, hogy elálmodoztam. Azon, hogy milyen szépen mondta... milyen szépen sajnált engem..
Emma! Miken gondolkozol!Ezzel le lehet állni! - utasítottam magamat. Próbáltam be is tartani és a valóságban élni...
- Köszi. Akkor, csak ennyit akartam. Szia - elköszönt és most sem várta meg a reagálásomat.
- Szia - motyogtam a néma telefonba.
A telefont ledobtam a fotelbe, majd hátravetettem magam az ágyon.
- Em, jól vagy? - aggodalmaskodott Ginny, Bellával kíváncsian néztek rám.
- Persze, persze! - motyogtam, de nem valami meggyőzően. - Én csak... - kezdtem volna, de nem tudtam mit akarok ezzel.
- Tudod mit? Itt hagyunk egy kicsit elmélkedni - ajánlotta Bella.
- Jaja, majd megnézünk egy filmet - bólogatott hozzá Ginny is, majd, mivel nem válaszoltam, ott hagytak egyedül, a gondolataimmal.
De nem értem őket. Miért kéne gondolkoznom. Nincs rá okom. Ha csak az nem, hogy majdnem elolvadtam amikor Nick bocsánatot kért. De miééért!? Ordított bennem a kérdés. Király, most már tudom min kell elmélkednem - gondoltam.
Korábban is használta már azt a hangnemet - emlékeztem vissza. Amikor bevallotta, hogy mit érez. Vagyis kiszedtem belőle - elhúztam a számat a gondolaton. Akkor nem zavarodtam így össze, akkor nem akartam leolvadni a padról. Csak visszamenni Párizsba.
Jajj, mekkora hü.lye gondolat volt az is. Most, ha vissza kéne mennem ordítanék. De miért is? Hiszen semmi nem köt ide. Jó, persze a barátaim, osztálytársaim. ÉS amúgy is szeretem ezt a várost.
Oké, elterelődött a téma... :D
Szóval... miért ugrik görcsbe a gyomrom, ha meglátom, meghallom a hangját? Gyorsabban dobog a szívem.. az előbb is, amikor megtudtam, hogy ő hív. És most miért remegek, ha csak rá gondolok? A legfontosabb pedig : miért akarom Selena Gomezt is máglyán elégetni az újságírókkal? Talán kezdek megőrülni... el kéne mennem egy orvoshoz.
 - Nem, ez nem lehet betegség - suttogtam.
- De akkor mi? - gondoltam magamban, talán válaszként a kérdésre.
Talán Belláék segítenének, de nem, ezt nekem kell megoldanom. Igen.
Oké! Akkor először tisztáznom kéne mit érzek..
Persze, egyértelműen baráti szeretetet. Vagyis Nicket inkább úgy szeretem mnit a bátyámat. Ahogy Kevint és Joet is... így vaan! De én nem... - tiltakoztam volna saját magamnak, de ezt még elméletben sem gondoltam végig... inkább, inkább nem. Aztán hirtelen remegés járt rajtam végig, amint elképzeltem magam előtt Nick arcát. Csuklottam egyet, majd elsuttogtam:
- Szeretem.
Meg is bántam. Egyből rohantam a könyvespolchoz és fejbe vágtam magam egy Harry Potter kötettel.
Ennyi elég is volt - gondoltam és rohantam megkeresni Ginny-t és Bellát. A nappaliban néztek egy filmet. Jesszus, már megint egy Orlando-s. A héten már a 3. és még csak szerda van. :DxD
- Nem unjátok még Orlandot? - kíváncsiskodtam miközben leültem melléjük.
- Soha nem lehet őt megunni - mosolygott Ginny.
- Amúgy, mire jutottál? - kérdezte Bella, mikor már 5 perce ültem velük.
- Azt talán nem itt kéne megvitatni - suttogtam, mert pont akkor lépett be anyám.
- Rendben, menjünk sétálni - ajánlotta fel Ginny.
- Csak egy perc!
Gyorsan felszaladtam átöltözni. Felvettem egy szürke rövidnadrágot, egy kék, feliratos pólót és leszedtem magamról a nyakláncaimat, helyettük felaggattam magamra egy kék karkötőt.
- Mehetünk is - mosolyogtam néhány perccel később.
Szóval mentünk amerre láttunk, csak előre. Közben beszámoltam nekik mindenről. Szó szerint felidéztem az összes marha gondolatomat, ám a végéről végül kihagytam a "szeretem" szót. Mikor végeztem a beszámolóval éppen a parkomban voltunk. Leültünk egy padra, majd fél perc után Bella szólalt meg:
- Én már tudom a választ - jelentette ki, Ginnyvel kérdőn néztünk rá, benne viszont egy kis félsz is volt.
Mi van, ha rájött arra, amit kihagytam. Ha most kijelenti, hogy te, Emma totál belezúgtál Nickbe.
Így is lett...
- Emma, te totál belezúgtál Nickbe - mosolyogta. Kelletlenül elhúztam a számat és lehajtottam a fejem.
- Azért ez nem nagyon igaz... - motyogtam, hisz tudtam, hogy lehetetlen.
Ezen veszekedtünk kb. fél órán keresztül. Azon, hogy szeretem-e Nicket, szerelemből. Végül Bella maradt ott, hogy igen, Ginny viszont egyetértett velem abban ,hogy nem, nem és nem.
Persze, hogy nem. Ez olyan egyszerű! Egyszerű mint az 1x1, ahogy anya mondaná. Biztos voltam magamban. Igen, biztos. De azt viszont nem tudtam miért nem jó ez így....
Na mindegy, mára elég volt ez a zűr.
Bőven 6 óra után értünk haza. Én gyorsan elmentem tanulni a másnapi dolgozatra.
Csütörtökön kiderült, hogy Belláék végül is nem költöznek LA-ba. Persze Ginnynek aznap este nem lehetett letörölni a mosolyt az arcáról, sőt még másnap sem. Csütörtökön este Bella szülei is eljöttek hozzánk, csaptunk egy vacsizós estet. :D A gépük pénteken 4kor indult, így legnagyobb örömömre én is kikísérhettem őket a reptérre.
Szóval a péntek délelőtt azzal telt, hogy tanultunk XD, nevetgéltünk a suliban, legfőként Willen és Adamon. Ők ugyanis kitalálták, hogy aki tesin veszít a játékban az megkéri az irodalom tanárnő kezét. Igen, nos a kihívó fél vesztett, így Adamra és Willre hárult ez a feladat. Noel egy pizzázással akarta megünnepelni a győzelmet.
- Ma 6kor megyünk értetek! - mosolygott rám és Patira, majd már el is tűnt a folyosó végén. Patival vállat vontunk, majd indultunk a buszhoz.
Bella és Ginny nagy kalandnak fogta fel az LA-i kiruccanást. De azt is kijelentették, hogy Chicago-nál nincs szebb. Persze ebben nem értettünk egyet, hisz én azt állítottam, hogy Párizs a legszebb. Ezen veszekedtünk, persze csak szórakozásból a reptér felé vezető úton. A reptéren nevetve vettünk egymástól búcsút, bár egy kicsit szomorú is voltam, hisz olyan jó volt ez az egy hét. Sok minden meg változott a 2 lány hatására, az biztos.
- Ugye tudjátok, hogy felforgattatok itt mindent? - kérdeztem tőlük mosolyogva.
- Hát perszeeee - nevettek rám, majd csoport ölelés következett és mentek felszállni a gépre.
Én meg indultam vissza apámhoz, aki kint várt rám...