sziasztok!:D mizujs? jó kedvem van, több okból kifolyólag. Persze, a suli nem fog boldogítani, de mindegy is. Azért írok külön, mert elértem az 50. részhez. Hát nem tökjóó?XD :D örüljetek velem és élvezzétek a következő részt.:) [ooh és örüljünk a debrecen sikeréének.XD:D] oh, és komiizzatok. itt vagy emailben.[dorikah_us5.fan@citromail.hu] :* Dórii.
50. rész [fúúúúú.:P]
Másnap reggel nagyon kómásan keltem. Elmentem venni egy hideg zuhanyt, hogy attól felébredjek. Az öltözéssel problémáim voltak, de végül eltudtam dönteni, hogy melyik testrészemre húzzam a melltartót. Ezután még hideg vízzel alaposan megmostam az arcom. Felvettem egy szürke farmert és egy fehér, feliratos pólót. Táskával a hátamon mentem le a földszintre.
- Jó reggelt, Em! - Mosolygott rám anyám. - Jézus, úgy nézel ki mint egy földönkívüli.
Berángatott a lenti fürdőbe és megpróbálta eltüntetni a karikákat a szemem alól.
- Anyaaa, el fogok aludni a buszon - motyogtam, amikor már a kappucino-mat kevergettem.
- Akkor megnyúzom a Jonas fiúkat - fenyegetőzött anya, Sophieval egymásra mosolyogtunk.
- Kezd Nickkel - ajánlottam, majd leesett mit mondtam.
- Már megint összevesztetek? - kérdezte anya.
- Nem, nem, felejtsd el! - hadartam gyorsan és felpattantam. - Nekünk mennünk kell, szia anya!
Olyan gyorsan haladtam az ajtó felé, hogy szegény Ront majdnem fellöktem és Sophie is alig bírt velem tempót tartani.
- Mi? Emma, lemaradtam! Magyarázd el! - kiabált utánam.
Megtorpantam, így beért. Aztán elkezdtem beszélni arról, ami akkor történt amíg ő a mosdóban volt. Elmondtam miről beszéltem Selena-val. Elmondtam, hogy közölte: tartsam magam tisztes távolságban Nicktől. És azt is, hogy már biztosan elmondta Nicknek... Valamint még a véleményemet is a Gomez lányról. Mindezt franciául tettem. Nem foglalkoztam a mellettünk elhaladó autókkal, emberekkel. Semmivel. Egyszer csak azt érzékeltem, hogy már a buszmegállóban vagyunk. Abbahagytam a beszélést - egy mondat közepén - és szétnéztem. Pati és Diana Sophie mellett álltak és kíváncsian néztek rám. Intettem nekik. Pár méterre tőlem 2 srác nézett rám érdeklődőn, nem foglalkoztam velük.
Aztán folytattam a beszélést az "apanyelvemen". Épp megérkezett a busz, amikor végeztem. Pati még mindig kíváncsian nézett rám.
- Ne mondd el nekik, azt amiről beszéltem - tettem még hozzá. majd befejezettnek nyilvánítottam a beszélgetést.
A buszon Pati mellém ült és Diana is mögénk.
- Miéről beszéltél? - kérdezték kórusban.
- Tegnap felhívott a volt barátom és eléggé felhúzott - válaszoltam egy kis gondolkodás után.
Ez, úgy gondoltam, hogy tökéletes válasz volt, hisz feldúlt voltam. Ezzel ezt is megmagyaráztam. :D A suliba beérve Laura már az ablaknál várt minket. Beszámoltam nekik a buli minden részletéről. Ez nem tartott volna sokáig, ha utána nem kérdezősködnek. Diana egész ebéd szünetben Joeról érdeklődött. El is felejtettem, hogy úgy oda van érte. Vagy nem is tudtam?! A 6 óra elején tekinthettem lezártnak a témát. Hálásan fel is sóhajtottam.
A történésekből kihagytam a Selenával lezajlott szóváltásomat. Az órákon, amikor nem tudtak faggatni, próbáltam megoldást találni. Újra és újra felzengettek bennem Bella szavai és próbáltam eltervezni, hogyan is lehetséges túl lépni rajta...
- Hisz én nem is szeretem! - Győzködtem magam.
- Csak meg akarom védeni!
Igen, így van. Akkor könnyű lesz túl lépni rajta, nem?! Igen, így van. Akkor mostantól elnézek a kapcsolatuk fölött. Nem foglalkozok vele. Már csak azt a problémát kell megoldanom, hogy hevesen ver a szívem, ha hozzám ér. De ez nem lehet olyan nehéz - gondoltam.
Pati és Noel társaságában mentem a buszhoz. Valaki majdnem fellökött, olyan sebességgel haladt.
- Á, Isabell! - sóhajtottam.
- Jajj, túnj már el az utamból, te elkényeztetett kis senki! - nyávogta.
- Elkényeztetett? - visszhangoztam és neki akartam ugrani Isabellnek, Noel azonban visszatartott. Még hogy én elkényeztetett? Ő apuci kedvence.
- Megnyúzom! -Sikítottam.
- Még is hova rohansz? - kiáltott a lány után Pati.
- Nyugi, Em! Ha leszállunk a buszról engem verhetsz helyette.
- De te előbb szállsz le - elhúztam a számat, de már nem akartam kitörni Noel szorításából.
- Majd veletek szállok le - mosolygott, nekem pedig tetszett az ötlet.
- Hova ment annyira? - kérdeztem fél perccel később.
- Fodrász, manikűr, pedikűr. Jonas koncertre megy - nyávogta Pati Isabell hangján.
Leültünk a buszmegállóba, a fejemet pedig - magam sem tudom miért -, de Noel vállára hajtottam.
- Nyugodtan - mosolygott, mikor megkérdeztem zavarja-e.
Pár perccel később egy autó állt meg néhány méterre tőlünk. Én épp a kezemet vizsgálgattam, így csak akkor vettem észre amikor Pati szólt. Egy göndör hajú srác szállt ki belőle és jött oda hozzánk. Először hevesen kezdett verni a szívem, de aztán eszembe jutott a tegnap este így egyből lenyugodtam. Talán tényleg jobb lett volna levezetni a stresszt Isabellen -gondoltam. :S
- Sziasztok - köszönt mosolyogva.
- Hello
- Em besz...
- Emma - mint mindig, most is megmosolyodta közbe szólásom.
- Emma beszélni szeretnék veled... ha a barátod megengedi - Pati megköszörülte a torkát - és Pati kedves. Erre meg totál elpirult. :D
- Én viszont ne... - kezdtem, de barátaim közbe vágtak.
- Nyugodtan menj, Em! - Pati biztatóan rám mosolygott és Noel is bólogatott, ám ő egy kicsit kelletlenül.
- De akkor kit verek meg? - néztem fel kétségbeesetten.
- Azt hiszem Nick is elég jó erőben van - mosolygott Noel, Nick elhúzta a száját és értetlenül nézett ránk. Ő ezt nem értheti - futott át rajtam.
- Rendben -sóhajtottam. Elköszöntem Patiéktól és követtem Göndörkét.
Már elhagytuk az utcát, amikor megtörte a csendet.
- Miért akarsz megverni?
Elmondtam neki, hogy Isabell majdnem fellökött, mert megy a fodrászhoz. Azt is, hogy hogyan hívott. Aztán még véleményt is... :D Néhány helyen elhúzta a száját. Akkor megremegtem és arra gondoltam, hogy milyen helyes ilyenkor. Emma, ezt verd ki a fejedből! - szólítottam fel magam minden egyes ilyen alkalommal. Visszaemlékeztem Bella szavaira és délelőtti döntésemre. Ekkor az is az eszembe jutott, hogy valószínűleg miről akar beszélni.
- Nem baj, ha megint a partra megyünk? - kérdezte, miután leparkolt egy parti kávézó mellett. Vállat vontam. - Oké, gyere!
Lerángatott a partra és ott sétáltunk. Közben beavatott a problémájába. Elmondta, hogy Selena elmondta, hogy mit mondtam neki. Most én húzogattam a számat. Aztán én is elmondta, hogy Selena milyen eszközzel kényszerítette ki belőlem az elhangzottakat.
- Nem tehetek róla, hogy kiborultam. Tudod, hogy ez a téma érzékenyen érint...
- De nem értem -sóhajtotta és elnézett a tenger irányába.
- Mit? - böktem meg a karját.
- Azt, hogy miért érint érzékenyen - megrázta a fejét és felém fordult, grimaszt vágtam.
- Oké, figyelj! Mond el nekem: mit tennél, ha valaki felkérne rá, hogy szállj le Joeról. mit válaszolnál neki? - Kérdőn néztem fel az arcába és elgondolkoztam a válaszon.
- Azt, hogy köztem és Joe között nincs több mint barátság. És nem is volt. Meg azt, hogy nekem Joe olyan mint egy báty - válaszoltam a legkézenfekvőbb dolgot.
- Igen, így van! Akkor Selenának miért nem ezt mondtad? - Hoppá, bekaptam a csalit. :S Jól van, Em, most gondolkodj el szépen a válaszon...
- Azért, mert ez nem lenne igaz. Azért mert te szerelmes... voltál belém. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig csak barátok ként néztünk egymásra.
Ez a válasz meghökkentette, biztos voltam benne, hogy nem erre számított. Elmosolyodtam.
- Szent a béke?
- Szent - válaszolt egy kis hezitálás után.
Megrázta a kezem - ez már kezd szokásává válni. Aztán hirtelen magához rántott és megölelt. Olyan erősen, hogy alig kaptam levegőt.
- Nick... nem kapo...levegőt - nyögtem.
- Jaj, bocs. elfelejtettem, hogy te nem szeretsz ölelkezni - mosolygott, én szigorúan néztem rá. - Na, Emmaaa, csak egyszer...
Kitárta a karjait, vállat vontam, hisz bajom nem lehet belőle. Most is erősen ölelt, de legalább kaptam levegőt. Mosolyogva álltunk így egy fél percig, körülbelül. Majd feleszméltem és gyorsan kimásztam az öleléséből.
- Azt hiszem, jobb lenne ha hazavinnél.
Pár perc alatt visszaértünk a kocsihoz. Az úton addig, majd utána is nevettünk. Én nagy részben rajta, ő saját magán.
- És, öhm... a ma esti koncerten...
- Mi van vele? - kérdeztem.
- Küldhetek neked egy számot? - egy másodpercre felém fordult, én pedig döbbentem néztem ki a szélvédőn.
- De én...
- Nem de! Régebben megígérted, hogy küldhetek...
- Érdekes nekem nem rémlik - motyogtam, nevetett.
- Emmaa
- Mégis melyiket? - néztem fel. Talán ha valamelyik normálisabbat akkor belemegyek.
- Just friends. - Ez de kedves, majdnem elolvadtam. :D
- Ah, jól van. De csak most és csak ezt az egyet! - adtam be a derekam, mire elterült a száján a Joe-féle 2 km-es mosoly.
- Köszönöm.
- Nincs mit. De, most megyek. Szia - még rámosolyogtam egyszer, majd kiszálltam a kocsiból és besiettem a kapun.
