ez nem lett hosszú rész. de a következő jobb lesz, megígérem. talán még ma fölrakom.^^ addigis olvassáto kezt és komment.^^ köszi.:*
53. rész
- Te csak rájöttél az igazságra - mosolygott le rám.
Nevetni próbáltam, de a torkomra fagyott a kacaj. Biztos voltam benne, hogy rosszul hallottam. Eddig magam elé bámultam, most segélykérően néztem fel az arcába. Azt hitte rosszul vagyok.
- Jól vagy? - Kérdezte.
- Nem! - Vágtam rá. - Azt hallottam, hogy... mit is? - Már magam sem voltam biztos abban, amit hallottam. Most ő nézett kérdőn.
- Menjünk haza - ajánlottam fel, majd elindultam.
- Figyelj, Em, sajnálom! Nem így akartam elmondani. De... te kezdted. Nickhez hasonlítottál és láttam az arcodon, hogy rájöttél. Miért tagadtam volna le? - Nem volt nehéz követnie. A tempó számomra majdnem futás volt, ám ő mindig így közlekedett (ilyen gyorsan).
Nem válaszoltam csak "rohantam" és próbáltam nem gondolkozni.
- Carrie, ne csináld ezt! - kérlelt. - Mit vársz tőlem? Hogy tűnjek el? - Ez milyen jó ötlet - gondoltam. - Oké, figyelj! Bevallom én kértem meg Lilyt, hogy meséljen rólad. Csak tudni akartam, hogy... hogy mit gondolsz rólam. Aztán kicsúszott a száján, hogy bejövök neked. És remélem, hogy ez a véleményed még mindig nem változott!
- Hagyj békén! - sóhajtottam, nem bírtam hangosabban beszélni.
- Jó tudom, hogy nem vagyok olyan mint Nick. Ő minden bizonnyal sokkal jobb...
- Ez nem igaz! - motyogtam és még lejjebb hajtottam a fejem, úgy mentem. Valószínűleg erre gondolt: - Jól hallottam, vagy tényleg azt monda jobb vagyok Nick Jonsnál?!
Megfogta a csuklómat és megállt. Én persze mentem volna mint a lökös, de visszarántott.
- Állj csak meg! - Szólított fel.
- Ah, mit akarsz?!
- Ne legyél már ilyen dühös! Oké, bevallom: szerelmes vagyok beléd. Most jobb? Vagy nem is ezt akartad? -nézett le rám a nagy zöld szemeivel.
Nem tudom, hogy tudta-e: ezekkel elvarázsol és nem tudok megszólalni. De én pár napja döntöttem. Úgy döntöttem, hogy nem akarom tönkretenni a barátságomat vele... Ő se akarja, legyen szíves. Oké, még mindig belé vagyok zúgva, de ez elég erős indok, nem?! Ugye, az?
- De ez mindent tönkre tenne! - sóhajtottam. - Most inkább hazamegyek. Majd beszélünk, szia.
Kirántottam a kezemet a szorításából és elindultam a megfelelő irányba. Igaz elég messze volt és így egyedül a gondolataimmal még lassabban telt az út, de jól esett. Egész úton azon gyötörtem magam, hogy ez nem lehet igaz.
Először Nick, akiről azt hiszem, hogy jó barát meg minden. De ő legalább túl lépett rajtam - ezt ő maga mondta! Még mindig jobb. És most Noel?! Mikor már azt hittem, hogy tudok barátként ránézi kiderül ez... Nem lehet igaz! Hogy lehetek ekkora.. mi a megfelelő szó? Mázlista? Nem, az biztosan nem! De ez miért éppen velem történt meg? Montrealban volt barátom, de nem úgy, hogy előtte barátok voltunk. Daviddel inkább egyből egymásba szerettünk és miután jobban megismerkedtünk elkezdtünk járni. Ennyi! Nem volt ez a kalamajka! Korábbi szerelmi élet elemzés - vége!
Na szóval! Most mihez kezdjek magammal? Én - mint már korábban megegyeztem magammal - nem akarom tönkre tenni a barátságunkat. Igen, igen! De ő úgy látszik elakarja.
Közben hazaértem és bevonultam a szobámba. Közben mosolyogva köszöntem tv-ző öcsémnek és anyának. Apa épp akkor lépett be a garázsból így neki is.
- Hogy telt a napod? - kérdezte apa.
- Kellemesen. Érdekes híreket kaptam - mosolyogtam majd felsprinteltem a szobámba tanulás indokkal. Ez a pókerarc csak a kérdezősködés mellőzése miatt került fel az arcomra.
Koncentráltam inkább a tanulásra és nem a fiúkra. Sikerült, ez boldogsággal töltött el.
Kedden nem szóltam Noelhez. Hogy miért? Mert gondolkoznom kellet azon, hogy mit lépjek. Este addig jutottam, hogy túl kell lépnem Nicken. A legjobb út? Egy barát? Miért is? Mert neki is van barátnője! Ennyi, ennyi. :D Okos vagyok ( by szerk.).
Laurának tűnt csak fel a ridegségem ami Noel felé irányult, de hál' Istennek nem kérdezett rá. Szerdán végre beszéltünk. Már mint én és Noel. Annál a résznél akadtunk el, hogy mi lesz a barátságunkkal...
- Tönkre fog menni - sóhajtoztam folyton amivel az agyára mentem.
- Megígérem, hogy soha nem megy tönkre. Még akkor sem ha szakítasz velem tragikus körülmények között - a szívére tette a jobb kezét, mint a Himnusz alatt szokás.
- Nem vagy normális - röhögtem.
- Emmaaa, kérlek. Szeretném, ha a barátnőm lennél. Nem mondjuk el senkinek. Titokban tartjuk és a közönség előtt csak "barátoknak" mutatjuk magunkat.
Ez a beszélgetés a suli udvarban zajlott le köztünk. Persze egész nap a válaszomra várt. Remegő hangon mondtam neki, hogy jó talán...
