54. rész


Szóval most le voltam maradva. Igen, tényleg azt mondtam neki, hogy rendben. De ez nem jogosít fel rá. Megígérte, hogy a többiek előtt csak barát ként viselkedik velem és velem is megígértette ugyanez. Így Lily és a többi barátnőm csak annyit tudott meg, hogy hétfőn összekaptunk Noellel és most békültünk ki.
Csütörtök délután kettesben sétáltunk a parton és beszélgettünk. Kézen fogva, ami nekem nagyon is szokatlan volt. :/:D 6 óra után indultunk haza - másnap suli indokkal.
- Akkor holnap látlak - mosolygott.
- Igen, szia - nyomtam egy puszit az arcára.
Épp indultam volna a megfelelő irányba, amikor megfogta a csuklómat. Visszafordított maga felé és megcsókolt. Hirtelen nem fogtam fel mi történt, ám pár másodperccel később boldogan csókoltam vissza. Fél perccel később amikor lemásztunk egymásról hatalmas vigyorral az arcán köszönt még egyszer majd megfordult és hazaindult. Figyeltem amíg befordult az egyik utcába. A kezeit lezserül a farmerja zsebeibe rakta és a haját fújta a szél.
Totál feldobva mentem haza. Aznap még Jónásékról is elfelejtettem elmélkedni. Vacsoránál még apám unalamas kérdéseire is boldogan válaszoltam. Ron már nemvolt ennyire boldog. Ő csak azt kérdezgette mikor jön haza Frankie. Szegény Sophie teljesen kiakadt. Mikor a mosogatóba pakoltunk megkért, hogy másnap menjek el vele a városba. Venni akar egy cdt, ami nem rég jelent meg. Megnyugtatott, nem Jonas Brothers...
El is mentünk, bár nem sok kedvem volt gyalogolni. Miért gyalogoltunk? Azért, mert nem vagyunk akkora barmok, hogy 2 kmért taxit hívjunk, sőt buszozni sem fogunk. A lényeg, hogy begyalogoltunk és megvettük a cdt.
- Ez nem annak a bandának a cdje amelyikben az a göndörke van? - Szólaltam meg mikor kiléptünk a boltból.
- De az - mosolygott. - Vince.
- Igen, igen, ő! - Sóhajtottam. - Meg ebben van a chicagói srác. Hogy is hívják? Ric... - kezdtem, de elharaptam a mondatot. Húgom azonban nem mutatta jelét annak, hogy foglalkozott volna velem.
- Már nem zavar. Nyugodtan mond ki, túl vagyok rajta - mosolyogta, mikor meglátta döbbent arckifejezésem.
Ennek persze nagyon is örültem. Legalább most már nyugodtan beszélhetünk a pasikról. Oké, biztosan hiányzik neki. Az is tuti, hogy nem fog a szakítás okairól beszélni...
.........
/Eltelt egy kis idő...November 30.-a van/

Mi történt az elmúlt jó egy hétben? Hát nem sok érdekes... Noellel még mindig szerencsésen titkoljuk a kapcsolatunkat. Majdnem minden nap együtt vagyunk délután és ezt ne úgy képzeljétek el, hogy egymás száját vizsgálgatjuk. Nem, beszélgetünk. Rengeteg mindenről. Csak most derült ki, hogy mindketten mennyit tudunk beszélni. :D Egymás szavába vágva meséljük a viccesebbnél viccesebb, szomorúbbnál szomorúbb történeteket.
Ron is be van sózva. Kedd óta azt számolja hány nap van Jonasék érkezéséig. Ennek persze én is örülök: rég láttam a fiúkat és kezdenek hiányozni. Nem azért, mert rengeteget beszélnek. A marhaságaik. :D Ma érkeznek meg - harmincadikán.
A szomszédba költözött lány (akiről korábban meséltem) nagyon jó barátnőnk lett. Amúgy Dalma-nak hívják, ha eddig nem említettem volna.
Mivel a hétfő délutáni találkozásig nem történt semmi különös - a sulin kívül -, így most jöjjön az...
Úgy beszéltük meg, hogy végül is mi megyünk el hozzájuk. Elvis, aki idők közben jó nagyra megnőtt, üdvözölt miket. Lassan akkora lesz mint Ron - gondoltam.
A három fiú a hátsó kertben hevert - mint mindig. Danielle is ott volt velük.
- Sziasztok! - köszöntünk mosolyogva.
- Lányoook, végre! - kiáltott fel Joe. Odarohant hozzánk és átölelt minket.
A többieket is ugyanekkora szeretettel köszöntöttük, majd a 3 fiú (Frankie és Ron a kutyával szórakoztak) beszámolt arról ami velük történt. Meséltek valamilyen díjátadóról és arról, hogy mennyit röhögtek. Mi is elmondtuk, hogy mivel töltöttük mindennapjainkat. Végül a mesélés végén a 3 fiú egyszerre szólalt meg olyan hangon, mint akik mindent tudnak:
- Emma, jársz Noellel?