55. rész
Ur so evil

- Emma, jársz Noellel?
Fél másodperccel később 5 kíváncsi szempár fordult felém és várta izgatottan a választ. Azt hiszem nem kellett tettetnem a meglepődést. A számat eltátottam miközben arra gondoltam: hogyan jöttek rá?! Jobb lesz mindent tagadni!
- Persze, hogy nem! - Jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. - honnan vesztek ekkora marhaságot?
Joe csak vállat vont, öccse magyarázkodni kezdett:
- Sokat beszélsz róla.
Sóhajtottam és vágtam egy olyan fejet, hogy "lehetetlen gondolataitok vannak".
- Jó, váltsunk témát - ajánlotta Danielle, hálás mosolyt küldtem felé. Biztos voltam benne, hogy abból semmi jó nem sülne ki, ha a szerelmi életemről kérdezősködnének.
- Amúgy Joe és Nick egész végig rólatok beszéltek - mosolygott Kevin, barátnője lesújtó pillantást vetett rá.
- Akkor ezért csuklottam az el,últ 2 hétben - nevetett Sophie.
- Most már tényleg váltsunk témát - nevetett Joe is.
- Á, tudom mit akartam! - Kiáltott fel Nick és berohant a házba. Kérdőn néztünk utána. Fél perccel később már Kevin mellé huppant le, kezében egy kis csomaggal.
- Boldog névnapot, Em - mosolygott rám és ünnepélyesen átnyújtotta a csomagot.
- Névnapod volt? - kérdezte Kevin, Joe és Danielle egyszerre.
- Névnapom volt? - kérdeztem én is, közben vizsgálgatni kezdtem a csomagot.
- November 24. -én - mosolygott büszkén Nick. Elpirultam. Milyen aranyos - gondoltam magamban.
- Köszönöm, Nick. De én áprilisban tartom a névnapomat - bocsánatkérően rámosolyogtam.
- Semmi baj. De, ugye, nem fogod visszaadni? A kedvenc csokim van benne.. vagyis a kedvencem volt....  - szomorkásan mosolygott, de büszke volt magára. Féltem, nehéz lenne most lelőni. :D
- Köszönöm - mosolyogtam újra.  
Ezek után a beszélgetés részben hatalmas marhaságokról szólt.
Kedden beszámoltam barátnőimnek a Jonasokkal történt találkozásról. A "jártok Noellel"-es részt persze kihagytam. Féltem, hogy ők is elkezdenek gyanakodni... Noel, aki a beszámoló alatt szintén ott volt, később még kérdezősködött. Rájött, hogy valamit eltitkoltam a barátnőim elől és kikérdezett. Nevetett, amikor közöltem Jonasék gondolatait.
Otthon közben szereztem egy nagy naptárat amit kiakasztottam a falra. December 20.-ához odaírtam, hogy "Go Franciaország!" és számoltam a hátralévő napokat. Amikor anyám meglátta jót nevetett rajtam, de meg is értett. :D Pati szerda délután átjött és együtt tanultunk. Ő is viccesnek találta a naptár dolgot, de nem tette szóvá, inkább elfojtotta a nevetését. Abból a tanulásból se lett semmi, ugyanis fél órával barátnőm érkezésére bejelentkezett a három fiatalabb Jonas.
Nem tudom miért, de kezdtem úgy érezni, hogy komolyan túl tudok lépni Nicken. Persze, még most is majdnem elolvadok a mosolyától, de már nem zavar, ha a barátnőjéről beszél. Azt hiszem ez jó jel. Büszke voltam magamra. Barátnőm 9 után indult haza, addig baromkodtunk. :D
Csütörtökön Pati mesélt arról, hogy mi történt előző este nálunk. Pénteken Noel elhívott a partra, ahol egy pokrócon volt mindenféle étel. Azon nevetett, hogy eltátottam a számat és az úgy is maradt.
Sophie úgy tudta, hogy csak sétálni mentem, hogy kiszellőztessem a fejemet.
10kor estem haza.
- Eltévedtél a parton? - nevetett húgom, aki érkezésemkor valami marha vígjátékot nézett.
- Nem kicsit - sóhajtottam, majd felmentem zuhanyozni. Később még lementem a nappaliba.
Szombaton délelőtt Noel hívott.
- Szia! - Köszönt boldogan.
- Helloo - nevettem bele a telefonba. Tényleg járunk? :D
- Azon gondolkozom... ráérsz-e ma?
- Hát, izé... - kezdtem.
Végül is ráérnék...de megígértem anyának, hogy elmegyek vele vásárolni. Mégis mit mondok neki, miért nem tudok menni? :S
- Sajnos már elígérkeztem anyának - motyogtam savanyúan.
- Nem baj, majd kitalálok valami magamnak - nevetett.
- Rendben. Majd beszélünk, szia!
- Szia - köszönt el, majd letettük.
Végül vasárnap délután mentem át Noelhez. Vagyis Lily hívott, hogy segítsek neki földrajzból. Szerinte én többet tudok, mert éltem már pár országban, ez nem volt túlságosan igaz. Miután megoldottuk a leckét már indultam volna, amikor bátyja utánunk szólt:
- Em, beszélni szeretnék veled!
Lily és én kíváncsian néztünk rá, de követtem a szobájába. Itt még nem jártam(ugye milyen érdekes?). A szoba nem volt se nagy, se kicsi. Franciaágy az egyik sarokban, mellette íróasztal számítógéppel. Az ajtó melletti falon szekrénysor, a falak sötét színűek. Tipikus fiú szoba. Elmosolyodtam amikor megláttam a szétdobált ruhákat - mint Jonasék. :D
- Na, mi olyan fontos? - Mosolyogtam miközben leültem az ágy szélére.
- Csak beszélgetni akartam - vonta meg a vállát.
- Remek! - Ujjongtam. - Miről?- Nevetett, majd leült mellém.
- Mindenről. És nyugi, a húgom nem fog ránk nyitni.
- Úgy tudtam ő az idősebb...
- Csak gyakorlatilag - most én nevettem.
- Örülj neki, hogy nincs ikertestvéred - mosolygott. - Néha az agyamra megy azzal ,hogy ő igen is idősebb pár perccel. - Sóhajtott egy hatalmasat és Lily szobája felé nézett.
- De aranyosak lehettetek. Tök jó elképzelni titeket pár naposan - mosolyogtam a gondolaton, felvonta a szemöldökét. Én persze csak vigyorogtam: az arcán és a gondolaton, hogy Lilyvel egymás mellet fekszenek és még csak fél méter hosszúak. :D
Arra eszméltem, hogy már nem vigyorgok, hisz gyorsan az ajkaimra tapasztotta a sajátjait. Legszívesebben elröhögtem volna magamat, de nme áldoztam fel a szép pillanatot. Úgy sincs sok ilyen az életben - gondoltam magamban, majd a nyaka köré fontam a karom. Épp amikor a derekamra rakta a kezét kinyílt az ajtó.