56. rész


- Emma, anya kérd... - Lily elfelejtette mit akart mondani, hisz látott minket szétreppenni.
Olyan gyorsan tűnt el az ajtó mögött, ahogy csak tudott. Ránéztem Noelra. Neki is ugyanaz a "hoppá" kifejezés ült az arcán, mint nekem.
- Akkor ennyit a titokról? - kérdezte keserűen. Bólintottam majd felálltam.
- Azt hiszem megyek. Majd holnap találkozunk, szia!
Búcsúzóul nyomtam egy puszit az arcára, majd kispuriztam a szobából. A lépcsőn lefelé menet azon gondolkodtam, hogy milyen gyorsan jut el a hír Sophiehoz. Valószínűleg már tudja - gondoltam.
- Emma, nem maradsz vacsorára? - Mosolygott kedvesen Mrs. Savoy.
- Nem, köszönöm. Talán majd legközelebb - válaszoltam illedelmesen, majd kiléptem a házból.
Elég hűvös volt, össze kellett húznom magamon a kardigánt. Közben remegett a gyomrom: féltem a barátnőim véleményétől. Attól, hogy talán mérgesek lesznek, mert nem mondtam el nekik. Legszívesebben bezárkóztam volna a szobámba. Ekkor persze rájöttem, hogy Sophie az utamban lenne, hisz UGYANABBAN a házban élünk. Ha lett volna valamilyen titkos bejárata a szobámnak, most azt használnám. De végül rádöbbentem: nem ijedhetek meg néhány kommentártól! Nem tehetek róla, hogy nekem Noel jön be vagy valami ilyen... Vagy nem?:O:S
A nappaliba belépve apám jött felém mosolyogva. Már ő is tudja? - rémüldöztem.
- Szia, apa - húztam a számat.
- Emma, épp jókor a vacsorához! - Vigyorogva eltolt az étkező irányába. Nagyon jó kedve van - gondoltam -, hisz franciául beszél.
- Jól vagy, apa? - kérdeztem félénken. Ennyire örül, hogy barátom van?:O Ez apámtól nem természetes. David fejét le akarta szedni... :/
- Francia kaja van - mosolygott.
Anyám épp akkor rakta le a vacsorát az asztalra. Sophien nem láttam semmi különöset. Sem az arckifejezése, sem az ahogy rám nézett. Talán nem tudja? Lily nem mondta még el neki(k)? Igaz amikor apámra nézett egy humoros kifejezés ült az arcára, de csak az volt nem minden napi. Majd vacsora után megkérdezem, de csak aprólékosan - tervezgettem magamban.
Szóval amikor én és húgom pakoltunk a mosogatógépbe megszólaltam egy kíváncsi hangnemben.
- Na, hallottál valami újat ma? - mosolyogtam rá.
- Nem - elhúzta a száját.
- Na ne már! MI van az emberekkel? Meghaltak? Lilytől sem? Ő mindig tud mondani valami újat - az újat eléggé megnyomtam, Sophie érdekesen nézett rám.
- Jól vagy? - Grimaszolt.
- Persze, kíváncsian!
- Lily sem mondott semmit. Ma nem is beszéltünk ma. Te voltál tanulni vele, nem én - motyogta a végét.
- Értem - motyogtam végül majd benyomtam a mosógépet és felmentem a szobámba.
Még elzongoráztam, majd mentem zuhanyozni és ilyen fürdős dolgok(értiteeek.?^^) és alvás.

Hétfő reggel nem sok kedvem volt felkelni. 1. ok: odakint esős idő volt. 2. ok: féltem a kommentároktól, még akkor is, amikor tegnap megállapítottam magammal, hogy nem félek! 3. ok: fájt a fejem.
Végül rávettem magam, hogy kiszálljak az ágyból. Bementem a fürdőbe elintézni a szokásos dolgokat, majd kerestem ruhát. Szürke csőfarmer, szürke póló színes smiley-kkal, fehér kardigán és a szoba közepén heverő fehér tornacipő. :D
Reggelizni nem maradt időm. Becsúsztattam egy almát a táskámba és már rohantunk is Sophieval a buszhoz.
- Mit csináltál eddig? kíváncsiskodott.
- Próbáltam rávenni magam, hogy felkeljek - motyogtam
Fél órával később amikor beléptem az osztályunkba semmi különöset nem láttam. Laura az ablakban ült, Dianával és Patival beszélgetett. Adam, Will, Fred és még 2 srác a táblára firkálgattak és nettek. A sarokban egy lány és Mike a matek könyvet bújták. Szokásuk volt, hogy az adott óra előtt átnézték az anyagot, ellenőrizték a házit. Egyszóval strébereknek is nevezhettem volna őket, de minek, ha tudom, hogy semmi rosszat nem tettek?(szép megfogalmazás by szerk barátnője). Isabell és barátnői még nem voltak bent a teremben. És Noel?
Ő az asztalánál ült és dobolt egy tollal. Lily ott állt mellette és beszélgettek. Remélem nem arról, amire gondolok - gondoltam. Köszöntem az osztálytársaimnak, ők is vissza. Adam odakiáltott nekem:
- 14 nap!
Rámosolyogtam. Adam nagyon humorosnak tartotta, hogy számolom a napokat a szünetig, vagyis az utazásig. A padomhoz vezető úton elhaladtam a Savoy ikrek mellett. Kérdőn néztem a fiúra.
- Adom a ritmust - mosolygott.
Nevetve bólintottam, majd ledobtam a táskámat és odamentem Diana-ékhoz. Elbeszélgettünk amíg be nem jött a tanár. Most írjam le mi történt egész nap? Áh, nem! Inkább csak a fontosabbakat. Matek után(1. szünet) Lilyvel és Noellel beszélgettem.
- Képzeld, Lily csendben maradt! - suttogta izgatottan Noel.
- Észrevettem - mosolyogtam. - És köszönöm, Lily.
- Semmiség - pirult el az megszólított. De miért nem mondta el? - Azért, mert gondoltam, hogy ti úgy is elmondtátok volna, ha akarnátok. Most miért legyek rossz? Majd te elmondod a lányoknak, Nicknek meg a többi Jonasnak. Ja, és a húgodnak.
Kitalálta a gondolataimat, nem kétség. hisz válaszolt egy kimondatlan kérdésre, ráadásul felsorolta az összes személy nevét, akinek majd el kell mondanom .De eldöntöttem, ott helyben, hogy Jonasék majd csak megtudják. Miért is közöljem a vadállat Joe Jonas-szal, hogy barátom van?! Nincs rá okom! Ennyi. És amúgy sem akarom hallgatni a megjegyzéseit.
De ha mástól tudja meg? Vagy Nick!? Biztosan a szívére venné. :S Istenkém, nehéz az élet itt LA-ban. :/
- Tényleg kösz, hugi - mosolygott Noel és megölelte húgát.
- Egy problémával kevesebb - sóhajtotta nyugodtan Noel és átölelte a vállam, majd gyorsan el is engedett.
Talán tényleg jobb lenne ha elmondanánk.... - futott át az agyamon. Például azért, mert olyan rossz hazudni a barátnőimnek. Ebből a gondolat menetből az osztályfőnökünk ébresztett fel.
- 10c!!!! - kiáltott az ebédlő közepén. Persze mi mindannyian ott termettünk, mint a jól nevelt kiskutyák.
- December 20-a karácsonyi bál. Párban is jöhettek, ami egy fiúból és egy lányból áll. Nem 2 lányból vagy 2 fiúból! - Itt jelentőség teljesen ránézett Adamre és Willre. El sem merem képzelni mit csináltak tavaly.. :D
- Megjelenés: alkalmi ruha.  Tudja mit jelent? - Gyorsan bólogatni kezdtünk. - Helyes. Itt a szórólap, osztályfőnökin még beszélünk róla!
Mindenkinek osztott egy-egy szórólapot, majd eltűnt. A lapokkal a kezünkben ültünk vissza helyünkre. Annyi időnk viszont már nem volt, hogy elolvassunk, mert csöngettek. Aztán egész nap ez ment:
- Én nem öltözök öltönybe! -fiúk.
- Kíváncsi vagyok ki hív el... - lányok.
Én is beletartoztam ebbe a csoportba. Reméltem, hogy Noel elhív. Haha, jó vicc. Hisz titkoljuk a kapcsolatunkat.