fúú.sziasztok.
bocsi, hogy csak most van rész..:S pénteken majd' lezuhantam a bordásfalról és a létráról, mert díszítettük a tornatermet. utána viktor meg majdnem rám..egyre jobb.:D szombaton duatlon volt a faluban és mennem kellett.:S [eszem a tesitanást.<3] aztán meg szüreti felvonulás és bál. jovolt.^^ táncoltam apuvaaal.XD:D
vasárnap meg aludtunk.:) meg forma1et néztem, meg festettem.XD:S
oké, nem sorolom tovább, mert hosszabb lenne, mint a rész. abba is hagyom a "beszélést"...jo ovasást.:)
puszi. :Dórii. :*
62. rész
Épp akkor nyitottam ki a szemem amikor megszólalt egy hang.
- Kedves utasaink, hamarosan megkezdjük a blablabla....
Ron Sophie vállára hajtotta a fejét, úgy aludt. Sophie zenét hallgatva olvasott. Mindig is csodáltam ezért a tulajdonságáért. :D Rám vigyorgott, majd Ron felé bökött a fejével. Vettem a célzást - ébresztgetni kezdtem öcsénket. Amint megpöktem felpattant a szeme és rémülten nézett rám.
- Lezuhantunk? - kérdezte.
Anya nevetett mögöttünk, majd megnyugtatta a rémült fiút: nem, kisfiam, még élünk. XDXD [hahááá.nem hagyhattam ki.XD - by szerk.]
Pár perc múlva landolt a gép és francia talajt érezhettem a talpam alatt. Megkerestük a csomagjainkat, majd fogtunk 2 taxit.(csak mert a csomagoknak is el kellett férni, ugye) Mivel a nagyiék nem bent Párizsban éltek így az út elég hosszú volt. Több mint háromnegyed óra múlva pillantottuk csak meg az ismerős utcákat és végül a nagyi házát.
A taxis megállt, mi pedig kikecmeregtünk a kocsiból. Miközben a saját és Ron bőröndjét a kapuhoz húztam apa kifizette a fuvart és segített anyának. Becsöngettem, mert a nagyi még mindig nem jött ki a házból. Nem is csodálkoztam, hisz még csak reggeli fél hét volt. Fél perccel később egy fekete nadrágban és kardigánban rohant felém, már amennyire bírt. Kinyitotta a kaput és megölelt. Esetlenül visszaöleltem, hisz az egyik kezemben bőröndök voltak. Aztán sorban végig ölelgette a többieket is majd beinvitált a házba. Anyutól elvette az egyik kisebb bőröndöt. Amikor apa megkérdezte, nem akarja-e vinni a szatyrot megszólalt:[innen a párbeszédek franciául..:D]
- Fiam, én már öreg vagyok, de te még edzésben vagy! Vagy abban kéne lenned - tette hozzá, de már csak a gyerekek hallhatták.
Szóval bevittük a cuccokat, majd felindultunk a szobáinkba. Anya és apa együtt aludtak, én és Ron egy szobában - abban, amelyik még az enyém volt baba koromban. Sophie pedig egyedül a vendégszobában, ott csak egyszemélyes volt az ágy. (visszatérő dolgok...)
Miután nagyjából kipakoltam a ruháimat és az ajándékokat felraktam a szekrényre, átöltöztem. Eléggé fáztam így egy fekete farmer, narancs hosszú ujjú és rá még egy kardigánt vettem fel. Megvártam Ront, mert ő is le akart jönni.
Szüleink és a nagyi a nappaliban ültek. Valamiről elmélyülve beszélgettek. Később mi is meghallottuk miről. Nagypapánkról. Felvillant néhány kép az agyamban. Nick átölel vigasztalásként, mert nem tudja miért sírok. Megveregeti a hátam. Aztán pár nappal később a cikk. Ahogy a kukán ülve az tenyerembe temettem az arcom és kétségbeesetten hallgattam Patiék monológját arról, hogy megoldjuk. Ahogy Joe boldogan közli: tudják a megoldást. Ahogy Bella hátraszól: "Lépj túl rajta!"...
Észre sem vettem, hogy megálltam a nappali bejáratánál és magam elé meredtem. Ron ráncigálta a karomat, csak arra eszméltem fel. Leültünk anyáék mellé és bekapcsolódtunk a beszélgetésbe. Később elterelődött a szó a karácsonyi előkészületekre...
Apával még aznap elmentünk venni egy fenyőt, majd mikor hazaértünk Ron neki esett és feldíszítette. Közben odakint elkezdett havazni. Tátott szájjal bámultuk a havat. A nagyi megjegyezte:
- Szegény, Julie.. pedig megígérte, hogy beugrik egy recepttel.
A ház nagy része már fel volt díszítve, így 5 körül közöltem anyával, hogy elmegyek sétálni. Kerestem egy meleg sálat és sapit, vettem fel egy kabátot és elindultam az utcákon.
Az út széli fákon égősorok voltak, és már kezdett sötétedni is. Talán ha vissza felé jövök már fel lesznek kapcsolva - gondoltam. A legtöbb házban égett odabent a villany, így néhány helyen láthattam, ahogy a felnőttek és gyerekek beszélgetnek a nappaliban vagy éppen konyhában. Már két utcával arrébb jártam, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki a nevemet kiabálja. Legalábbis a másodikat...
- Caro! Caro, várj meg!
- Holly?!
Tényleg az a lány rohant felém a csúszós úton, akire gondoltam. Nagyon régen nem láttam, fogalmam sem volt hogyan ismert fel. Nagy nehezen utolért és belekapaszkodott a karomba, nehogy elessen.
- Említettem már, hogy utálom a jeget? - zihálta.
- Mindig megemlíted - felelte mosolyogva, majd megöleltem. - Régen nem láttalak...
- Igen, tavaly nem voltam itthon amikor jöttetek. Képzeld, anyámék elvittek SÍELNI!!!! - arcán tükröződtek érzelmei: inkább ment volna a temetőbe. :D
- Én a helyedben én nagyon is örültem volna neki - bosszantottam, miközben folytattam utamat ő pedig mellettem jött.
- Jaj, Caro... Semmit nem változtál. Na, de mesélj! A nagyid mondta, hogy elköltöztetek Chicago-ból - kezdte a kérdezősködést.
- Igen, Los Angelesbe - feleltem.
- Fúúú - sóhajtotta elégedett meglepődéssel.
- Igen, és hát... azt hiszem túl hosszú lenne elmondani... - kerítettem.
- Van időm - válaszolt.
Elmentünk egy nagy, feldíszített karácsonyfa mellett. Felnéztem rá, majd az órámra és LA-ra gondoltam. Noelék körülbelül most kelhetnek fel. Elmosolyodtam amikor Nick kócos hajára gondoltam, majd belekezdtem a mesélésbe. De hogyan is kezdődött?...
Elmeséltem hát neki mindent. Jobban emlékeztem mindenre, mint gondoltam volna. Voltak olyan dolgok, amikről minden mozzanatot el tudtam mesélni. Már rengeteget beszéltem, és még mindig csak Kevin bulijánál tartottam. Akkor már tudtam mit érzek -futott át rajtam. Megint elvigyorodtam.
Sokszor megtettem ezt. Holly ilyenkor nem tudta min mosolygott és elkezdett kíváncsiskodni.
- Csak eszembe jutott egy vicces beszólás - válaszoltam ekkor.
Ezek csak részben voltak igazak. Általában akkor mosolyodtam el, amikor eszembe jutott a képtelen
8 után értem haza, de megbeszéltük Holly-val, hogy holnap az éjféli misén vele leszek.
Másnap a főzésen kívül más nem nagyon történt velem. Apa valami olyat motyogott, hogy majd be kell ugranunk a nővéréhez valamelyik nap. Örültem neki, mert neki csak fiai voltak(2), és ők biztosan nem fognak LA-ról kérdezősködni. :D
11kor(este) anya felküldött valami normális ruháért. Felvettem egy fekete bársonynadrágot, egy hosszú ujjút, rá egy barna garbót. kihalásztam a fekete nagykabátomat a szekrényből ahova előző nap raktam, majd felvettem egy térd alá érő csizmát.(nagyon-nagyon hideg volt odakint). A nadrágot begyűrtem a csizma szárába, legalább a melegít.
Fél 12kor indultunk el a templomba. Kocsival 2 perc sem volt. Holly ott ült, ahol mondta, hogy fog. Köszöntem anyáéknak és odaültem mellé. Amíg el nem kezdődött a mise halkan sutyorogtunk.
Majdnem 2 óra volt, amikor hazaértünk. Mindenki totál átfagyva.
Amíg a nagyi egy kicsit felmelegítette az ételeket addig megterítettünk, majd leültünk elkölteni a karácsonyi vacsorát.
