69. rész
- Szia, Caroline!
Megdermedtem. De hogyan is mert fel?! Hisz olyan jó volt az álca... Ah:@:S Ő közben leült mellém. Felnéztem és felálltam. Megfogta a csuklóm és visszahúzott a padra.
- Miért bonyolítasz meg mindent? - kérdezte.
- Mert így könnyebb - feleltem gondolkozás nélkül. Felvonta a szemöldökét. - Oké, nem könnyebb!
Egyetértően bólintott.
- De... most mennem kell, szia! - motyogtam gyorsan, majd megint felálltam, de Ő ismételten visszarántott.
- Nem kell menned sehova! Megkérdeztem Sophiet - ellenkezett. Mivel nem mondtam semmit így folytatta: - Miért nem akarsz beszélni velem?
Váll vonás.
- Miért nem akarsz a barátnőm lenni?
Szájtátás, felvont szemöldök és végül, nagy nehezen vállvonás.
- Szeretsz?
Vállvonás.
- Mit akarsz?
- Elmenni innen! - feleltem
- Az nem fog összejönni, mert addig nem mész el innen, amíg válaszokat nem kapok - jelentette ki, akár egy parancsnok.
- Jó, jó!
- Sze... kezdjük az elején! Miért nem akarsz velem járni?
- Azért, mert azzal megbántok embereket - mondtam bűntudatosan.
- Kiket?
- Noelt.
- Sophie azt mondta, hogy szakítottatok - eszem a húgom okos fejét. :S- Oké, következő kérdés! Vagyis az utolsó - tette hozzá pár pillanattal később. Talán nem jutott eszébe másik kérdés? - Szeretsz?
- Hányszor kérdezed meg még ezt? - kérdeztem vissza.
- Addig amíg nem kapok rá egy őszinte választ. Én ne mondd azt, hogy "gondolkodnod kell"! - mondta szigorúan.
- Akkor még néhányszor meg fogod kérdezni - morogtam ellenségesen.
- Jajj, Emma! Mi kell még neked? Szeretlek. Nick Jonas szerelmes beléd és te is szereted őt. Ne nézz így, te mondtad! Más lány már rég boldogan ülne mellettem a padon.
- De én nem vagyok más lány. Én Emma vagyok - ellenkeztem.
- Épp ezért...
- Én is szeretnék veled ülni a padon - fűztem tovább a mondani valómat.
- Remek! - közelebb húzódott hozzám, de arrébb másztam.
- Nem így értettem.
- Rendben. Szóval, mi a feltétele annak, hogy járj velem? - kíváncsiskodott. Átgondoltam.
- Az, hogy nem bántok meg vele senkit - válaszoltam végül.
- Régebben nem voltál ilyen gondoskodó - féloldalas mosolyra húzta a száját.
- Régebben felpofoztalak amikor "szerelmet vallottál" - vágtam vissza. Nevetett.
- Ha megígérem, hogy senkit nem bántasz meg vele? - kérdezte.
- Hogyan tudod ezt megígérni? - tettem fel a jó kérdést.
- Úgy, hogy ezt kiszedem a hajadból -felelte és kiszedett egy levelet a hajamból. - Aztán... megkérem Sophiet, hogy ürítse ki az emós cuccaidat a gardróbból. Ó, és megkérem Noelt, hogy adja ránk áldását.
- Persze...
A jó ruháimat?! Hogy meri?! :D Sophiet ismerve azok a ruhák nem a kukában, hanem az ő szekrényében landolnak... De jó, legyen neki gyereknap. De én akkor is félek. Mégis csak tegnap szakítottak velem!!!!
- De Noel tegnap szakított velem - vetettem be az utolsó védőgránátot.
- Sophie azt mondta azért, mert azt szeretné, ha velem lennél - válaszolt meglepetten.
- Sophie honnan tud ilyeneket?! - vállat vont.
Aztán felállt. Már-már azt hittem elmegy, de felém fordult és a kezét nyújtotta. Felvont szemöldökkel néztem rá. Biztatón rám mosolygott. Megfogtam a felém nyújtott jobbját és felhúzott. Amikor már nagyjából egy magasságban voltam vele - tehát mindketten álltunk XD -, félrebillentette a fejét.
- Akkor most...?
- Mondjuk, járjunk? - kérdeztem félénken, közben el is vörösödtem.
- Akkor kérdezhetek még valamit?- bólintottam.
Mielőtt kérdezett volna megfogta a másik kezemet is és közelebb lépett hozzám. Felnéztem az arcába. Egy apró mosoly bujkált a szája sarkában. Egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám. Még mindig mélyen a szemembe nézett, azokkal a gyönyörű barna szemeivel. Miért is szidtam le? Hisz olyan csodálatosak! Aztán puha ajkaival megérintette az alsó ajkamat. Egy pillanatra elszédültem tőle, majd visszacsókoltam. Karjai közben átölelték a derekamat és még közelebb húzott magához. Soha nem akartam, hogy elengedjen. Noel is nagyon jól csókolt, de Nicket nem érhette utol. Több mint egy perc után végül elváltam édes ajkairól.
Biztos voltam benne, hogy az arcom vörös. Egymásra mosolyogtunk, majd átölelt. Az arcomat az ingébe fúrtam.
- Azt akartam kérdezni, hogy... nem akarsz-e felpofozni.
Belemosolyogtam a vállába, és elmorogtam egy 'nem'-et.
