5. rész


Amikor felébredtem a szobámban még korom sötét volt, ebből arra következtettem, hogy még nagyon korán van. Átfordultam a másik oldalamra, hogy tovább aludjak, de rémülten tapasztaltam, hogy ott már fekszik valaki. Ráadásul jól összefejeltem Nick-kel így mindketten keserűen néztünk a másikra.
- Te mit csinálsz itt?
- Aludtam - motyogta. Csak pár centire volt az arca az enyémtől; éreztem a lehelete illatát.
Elmosolyodtam és szorosan hozzábújtam. Csak reggel - mikor újra felébredtem, és még mindig ott volt mellettem -, kérdezősködtem tovább.
- Hogy hogy itt vagy?
- Nem akaródzott hazamenni. Olyan szépen aludtál... - rám mosolygott, puszit nyomtam az arcára.
Aztán eszembe jutott, hogy hétfő van. Átfordultam a másik oldalamra, hogy lássam az órát. Jesszus! Már háromnegyed nyolc volt! A sulibuszt biztosan lekésem, 5 perc múlva indul... De féltől órám van. A fene! Kipattantam az ágyból, kiszedtem a kupac tetején lévő farmert és pólót a szekrényből, majd berohantam a fürdőbe. Hiper-szuper gyors tempóban felöltöztem, fogat mostam és megfésülködtem, majd visszarohantam a szobámba, bedobáltam a táskámba pár könyvet, majd rohantam volna le a lépcsőn, de Nick átölelte a derekam.
- Mond csak, hová mész?! - kérdezte dorgálón.
- Suliba - válaszoltam sietősen.
- Igen, de a buszt lekésted... és, ugye, nem gondolod, hogy hagylak az iskoláig rohanni? - maga felé fordított, bár már nem is akartam elrohanni.
- Igazából erre nem is gondoltam...
- Na látod! Nem vagyok én olyan buta - kuncogott.
- Nem - helyeseltem. - De nem indulhatnánk?
- Előbb tedd el az összes könyvedet! - bosszúsan sóhajtottam, majd odabattyogtam az íróasztalhoz és elraktam a még szükséges könyveket.
Amikor visszaértem Nick mellé megfogta a kezemet és levezetett a lépcsőn. Elköszöntem anyától, aki elég mérgesen pillantott utánam. Nick kocsijában ülve felrémlettek a szemem előtt a tegnap éjjel történtek. Olyan romantikus volt! És még most sem tudom elhinni, hogy meglepetés buli szervezett nekem. hogy a fenébe tudta eltitkolni? És, hogy még Adam is benne volt? Ő, akiről köztudott, hogy nem tud titkot tartani?! Meg kell neki köszönnöm.
Nick bekapcsolta a rádiót, miközben a pirosnál álltunk. Épp egy Pink számot játszottak. Ez persze engem feldobott. Ő nem igazán szerette Pinket, de nem tekerte el a rádiót. Ezért hálás voltam.
- Hány órád van? - szakította meg a csendet.
- Hm... 5 - válaszoltam egy kis gondolkodás után. Még mindig nem tudtam az új órarendemet.
- Eljöhetek érted?
- Nyugodtan!
- Érdekes... eddig nem ragaszkodtál hozzá ennyire - keserűen nevetett.
- Igen, de rájöttem, hogy az osztálytársaim egy idő után tényleg fárasztóak... - elmosolyodtam. - Persze, sosem lehet őket megunni. Ennél csak a chicagó-i barátaim voltak értelmiségibbek.
- De ezt ne mond meg nekik... Will szereti azt képzelni, hogy rajongok érte - tettem hozzá.
- Nem fogom - ígérte, miközben megállt a sulitól 50 méterre.
- Akkor délután?
- Igen, itt foglak várni - rám mosolygott a leggyönyörűbb mosolyával. - Szia!
- Szia! - már majdnem hallótávolságon kívül voltam, amikor utánam kiáltott:
- Carrie! Majd délután szeretnék valamit mondani!
- Rendben! - kiáltottam vissza.
Remek! Ez a dolog tényleg meg fogja hosszabbítani a napomat - gondoltam. És így is lett. Igaz, a legtöbb órámon kikaptuk a féléviket. Ez nem teljes mértékben boldogított, bár volt köztük két ötös és egy pár négyes is. a matek, amit egyből első órában kaptunk ki, mindenkinek meglepetést okozott. Az enyém 4 alá lett, és a legtöbbünknek ilyen jól sikerült. Miközben többen azt beszélték, hogy megbuknak, meg ilyenek a tanár közölte: a dolgozatok átlaga 3,3.
Meg kell köszönnöm Nicknek a korrepetálást. :D Szóval a napom azzal telt, hogy a dolgozatokon görcsöltem, meg azon gondolkodtam mit akar Nick mondani. Nem jutottam semmire.
- Kibontottad már az ajándékom?
A menzán ültünk, a szokásos társaság. Laura kérdése elfeledtette velem Nicket, még Mike legutóbbi kérdését is egy házival kapcsolatban. Leesett, hogy még egy csomagot sem nyitottam ki. Elhatároztam, amint hazamegyek neki ülök és megnézem az ajándékokat.
- Nem, még nem volt időm - mondtam Laurának.
Csalódottan nézett rám, de azért hozzátette, reméli tetszeni fog. Vajon mi lehet a 'Laurától Emmának' dobozban?
- Nick nagyon jól megszervezte neked ezt a bulit. Büszke lehetsz rá - vigyorgott Noel.
- Igen.
- Persze, nem olyan jóképű mint én, és nem is olyan okos, és nem is olyan vicces és még sorolhatnám...
- Mondja ezt az, aki kettő alá-t kapott a matek dolgozatára - szólt közbe Lily.
- Nálad nincs jobb pasi a világon - böktem oldalba a srácot, közben nevettem.
Persze, hogy nincs... csak egy - vigyorogtam magamban. De nem baj. Én nagyon szeretem Noelt, még mindig, és akkor is szerettem. De rájöttem, hogy ő inkább a legjobb barátomnak felel meg, nem pedig a srácnak akivel járok. És ez így jó, mert most azzal vagyok, akivel a legjobban összeillek - kétségtelen.
Az ötödik órám után vigyorogva léptem ki a vörös, téglás épületből. Nick, ahogy ígérte  ott állt, ahol reggel. Odatáncoltam a kocsihoz és beültem mellé. Nem indított egyből. Felém fordult és egy kis csókot lehelt a számra. Elszédültem, hirtelen nem tudtam hol vagyok. Aztán büszkén vigyorogva beindította az autót és elindultunk.
- Nos, mit akartál mondani? - kíváncsiskodtam.
- Lenne itt több dolog is...
- Jó vagy rossz dolgok?
- Majd te eldöntöd - felém kacsintott.
- Jó, akkor mond! - sóhajtottam.
- Igen, nos... Azt hiszem jobb lesz majd nálatok - mondta végül pár másodperc hezitálás után.
Dühös, türelmetlen válaszomat inkább megtartottam magamnak. Jó kedve volt, de mégis átláttam rajta: valami zavarta. végig néztem magamon, a visszapillantó tükörben még az arcomat is megnéztem, de semmi különöset nem találtam magamon. Aztán átgondoltam mit tettem ma vele. Nem, biztosan nem velem kapcsolatban zavarja őt valami.
Amikor megállt a hazunk előtt, bementünk a nappaliba, ott leültünk az ajándékokkal keretezett kanapé mellé.
- Oké, ha eddig nem mondtad el, akkor már tudok várni... Legalább is addig, amíg ezeket - itt rámutattam az ajándék kupacra - fel nem visszük a szobámba. Segíthetnél kibontogatni őket.
Hatalmas vigyor terült el az arcán, felvontam a szemöldököm, közben bólintott. Kétszer fordultunk, mire minden kis és nagy csomag az ágyamon nem hevert. Aztán leültünk az ágy közepére és sorban bontogatni kezdtük a csomagokat.
- Na, most már mondhatod!
- Délelőtt volt egy megbeszélésünk az új cd-vel kapcsolatban...
- Lesz új CD-tek vagy még mindig az augusztusban megjelentről beszélünk? - szóltam közbe.
- Lesz új - mosolygott. - Szóval arról beszéltünk, mikorra tegyük nagyjából a cd megjelenésének időpontját. Úgy döntöttünk legkésőbb június végig kiadjuk. De szeretnénk csinálni egy világ körüli turnét...
- Ó! És... mennétek Franciaországba? - hirtelen csak ezt tudtam kinyögni. hisz ha VILÁG KÖRÜLI turnéra megy, akkor hónapokig nem láthatom...
- Carrie, tudom, hogy ez igazán nem érdekel - mondta, miközben elém nyújtott egy szélcsengőt.
- És...?
- És május közepe felé kezdünk Dél-Amerikában - meglepetten sóhajtottam.
- Dél-Amerika... hm.. földrész ahol még nem éltem? - keserűen nevettem. - Az jó hely - most már őszinte volt a mosolyom. - És meddig tartana ez a turné? - tettem hozzá.
- Június közepén jövünk Észak-Amerikába, ahol eddig elméletileg 45 helyszínünk van, de ez még változhat.
A negyvennégyesnél elakadtam. A kezem megállt a papíron, döbbenten néztem rá.
- Mégis hogyan bírtok 44 helyszínen fellépni?
- ...augusztus végén fejezzük be az utunkat - beszélt közben.
- Nos, jó kondi kell hozzá, meg ilyenek... - megmutattam az izmait, ezzel nem lesz probléma.
- Oké, szóval új cd júniusban, turné májustól augusztus végéig... Még van  valami? Igen! Például, mikor mentek Európába?
- Novemberben. És huszonhatodikán megyünk Párizsba, ha már megkérdezted. Ez a hely már biztos, a szervezőkkel alá van írva - mosolygott, de én nem néztem rá. szomorú voltam a hosszú távol léte miatt, már most. Inkább a húgomtól kapott bögrét vizsgálgattam.
- De ez még messze van, addig...
- Addig? - a hangsúlyozása miatt néztem fel.
- Van még valami - habozott. közelebb húzódtam hozzá, megsimogattam az arcát.
- Nyugi, csak túl élem. Nem kell engem kímélni, erős lány vagyok - biztattam. Elmosolyodott, majd egy levegő vétel után kimondta:
- A Disney-nek forgatunk egy sorozatot. A hónap közepén kezdjük...
- Hisz ez tök jó! - ujjongtam őszinte örömmel.
- Komolyan így gondolod?
- Hát persze! tök jó! Majd nézlek a tv-ben - nevettem.
- Örülök, hogy örülsz - ő is mosolygott.
Ezután sokáig bontogattuk csendben az ajándékokat. Nick mindet megmutatta, kommentáltuk, majd leraktuk az ágy mellé. Próbáltam felemészteni, amit mondott nekem. Az zavart egy kicsit, hogy többi hónapig nem látom, sőt... De az a sorozat? Inkább örültem neki, és a cd-nek is. Ám egy dologban biztos voltam: ezeket a dolgokat nem ma beszélték meg. Csak úgy feljön, hogy "Hé, srácok, csinálni kéne egy világ körüli turnét!" Nem, ezt valószínűleg csak átbeszélték, biztosították az időpontokat. Nem baj, legalább elmondta. :D És a sorozat?!Oks, nem zavar, de erről is biztosan esett már szó. A cd? mintha Sophie már beszélt volna róla. Nem baj, nyugi.
- Mikor veszitek fel a cd-t? Ha májusban turnézni mentek és június végén ki akarjátok adni, akkor még május előtt el kell készülnie...nem? - kérdeztem.
- De, igen. Akkor kezdjük a munkákat, amikor leforgattuk a sorozatunk első 30 részét - válaszolt, közben az arcomat nézte.
Azon azonban egy féloldalas mosolynál többet nem találhatott. Végeztünk, a cuccokat visszapakoltuk az ágyra, a sok csomagoló papírt pedig levittük a kukába.
- Én megyek is - mondta.
- Nem akarsz maradni vacsorára? - kérdezte anyu.
- Nem, köszönöm. Még el kell intéznem pár dolgot - tiltakozott. Kikísértem őt, ott kérdeztem rá:
- Mit kell elintézned?
- Joe randizni akar Camilla-val egy romantikus helyen. Megkért, hogy foglaljak neki egy asztalt...- magyarázta mosolyogva.
- Ah, értem - sóhajtottam.
- Nem is baj ha elmegyek, még tanulnod kell - morogta. "Ezt most komolyan mondtad?" nézéssel pillantottam fel az arcába. - Nem, csak vicceltem. De próbálkozz meg vele...
- Rendben - keserűen elhúztam a számat.
- Akkor szia!
- Szia - rám mosolygott.
Visszalépett a kapuból és megölelt, kihasználva az alkalmat megcsókoltam. Próbáltam nem rajta akaszkodni órákig, de olyan édesen csókolt. Végül ős engedett el.
- Még tanulnod kell - vigyorgott hamiskásan.
Bosszúsan néztem rá, figyeltem ahogy beszáll a kocsiba és elhajt. Visszamentem a házba, anya megkért, hogy szóljak a testvéreimnek és apának, hogy kész a vacsora. A magam részéről nem voltam éhes,de nem akartam megbántani anyut, ugyanis egy az anyjától tanult speciális fogással készült.
- Ez nagyon finom volt, anyu - dicsértem, mikor végeztem.
- Örülök, hogy ízlett!
- Igen - nevettem. - Most megyek tanulni. Sziasztok!
Feltáncoltam a szobámba. Észrevétel: mostanában úgy táncikálok mindenhova mintha, nem is tudom.... szerelmes lennék. Elnevettem magam a gondolaton, majd bevetettem magam a könyvek közé. Tényleg nem sok kedvem volt tanulni, de eszembe jutott, hogy fel van adva egy szörnyen hosszú vers csütörtökre. Ha ma nem kezdem el, akkor nem tudom megtanulni. Megtanultam a negyedét, felmondtam magamnak párszor, majd elmentem zuhanyozni. Felvettem a pizsamámat, majd lementem a földszintre. Ron épp esti mese szerű valamit nézett, apámmal. Fél tízig én is szórakoztattam magam a Tom és Jerry-n aztán felmentem lefeküdni.
 
- Nem akarsz eljönni hozzánk? Pizsipartit tartanák, de téged is szeretnélek ott látni - kérdezte Lily Irodalom előtt.
- Nem is tudom... végül is nincs programom. Melyik nap lenne?
- Öhm.. - láthatólag zavarban volt. - Lényegében ma...
- Kössz, hogy szólsz - motyogtam rosszallón. - De rendben, megpróbálom meggyőzni anyát.
A nyakamba ugrott és elárasztott köszönet nyilvánításaival.Amint hazaértem első dolgom volt megkérdezni anyát, elmehetek-e. Pár másodpercig hezitált, aztán beleegyezett. Ezúttal én ugortam az illető nyakába és kiabáltam, hogy köszi. Anyu csak nevetett, de azért kikötötte, hogy tanuljak előtte. mint a kis angyal rohantam a szobámba, ám ott nem tanultam hanem felhívtam Lilyt.
- Remek! Mondjuk gyere át 7re!
- Rendben.
- És hozz magaddal cuccot holnapra, pizsit... és asszem ennyi - mosolyogtam.
- Oké!
- Akkor 7kor nálunk.
- Igen, szia!
Előkerestem holnapra a cuccomat és már fel is vettem, beraktam egy táskába a pizsimet és a tisztálkodási cuccaimat. A táskámba is beraktam a holnapra szükséges könyveimet. Aztán leültem tanulni, ahogy anyának ígértem. Csak fél 6 volt, amikor megcsörrent a telefonom.
- Nem akarsz átjönni? Itt van Danielle és Camilla is...Örülnék neked. Hozhatod az öcsédet is, mert Frank unatkozik.:D Csók!
Nick volt az. Visszaírtam neki:
- 10 perc és ott vagyok. Csók!
Fogtam a cuccomat, felvettem a nadrágomhoz illő színes Converse-t és lesétáltam a lépcsőn.
- Ron, mond van kedved elmenni Frankhez? - kérdeztem öcsémet.
- Igen! - Felugrott a tv elől és egy másodperccel később mellettem állt.
- Anya, elviszem Ront Frankie-hez, és onnan megyek Lily-hez - mondtam anyának.
- Rendben. De hozd haza az öcsédet!
- Öhm.. oké - vigyorogtam egyet, aztán már mentünk is.
Gyorsan odaértünk, Ron fel volt dobva, mert már rég járt a legjobb barátjánál. Olyan aranyosak.:) Ron és Frankie beültek a hangszeres szobába, hisz Frankie épp a zongorán szórakozott. Nick néha lopva odapillantott az ajtóra, de egyszer sem zavarta meg a két kis srácot. Mi hatan, joe és Camilla(akit ezúttal jobban megismertem), Kevin és Danielle(aki nagyon jól öltözött és megígérte egyszer elmegyünk vásárolni), na meg én és Nick. Szóval mi hatan a nappaliban ültünk. A foteleket és kanapékat kitoltuk a falig, az asztallal együtt és leültünk a szőnyegre. jót beszélgettünk együtt, én pedig rájöttem, hogy Camilla egész jó fej. Bár talán nem illenek annyira össze Joeval mint Kev és Danielle.
- Mond csak, Cam, milyen filmekben szoktál szerepelni? - kérdeztem a mellettem ülő lánytól.
- Fú, sokfélében. A kedvenceim a vígjátékok... Most közel vagyok hozzá, hogy aláírjak egy szerződés egy szórakoztató és egyben tanulságos filmre - magyarázta.
- Ez remek! - nevettem.
- Mikorra kell menned? - kérdezte Kev. - Nem mintha ki akarnálak túrni - tette hozzá Nick szúrós tekintete láttán.
- 7re- feleltem. - Elviszel? - néztem fel boci szemekkel Nickre. Bólintott.
Háromnegyed hétkor, mikor felálltam és felkiáltottam Ronnak, Danielle megkérdezte tőlem:
- Akkor mikor menjünk vásárolni?
- Nem tudom... mit gondolsz a szombatról?
- Nekem jó!
- Remek, mert nekem is - nevettem.
- Akkor majd érted megyek... mondjuk 11-re - ajánlotta.
- Okés, akkor majd várlak.
- Igen.
Elköszöntem a srácoktól, fogtam a cuccomat és az öcsémet, és kimentünk Nickkel. Előbb hazavitte Ront, majd engem Savoy-ékhoz.
- Ha van valami hívj fel - mondta.
- Nyugi, nem esznek meg! - nyugtattam meg.
- Igen, de ott van... ő.
- Féltékeny vagy? - nevettem.
- Neeem! - tiltakozott hatalmas erőkkel.
- De, de az vagy - nevettem még jobban. - Nick Jonas féltékeny... Noelre? - sóhajtottam. - Ez hízelgő - grimaszolt.
- Rendben, de akkor holnap érted megyek a suliba, és elmondod mi volt!
- Ebben benne vagyok - mondtam.
- Akkor holnap. Szia!
- Szia!
 Amint becsöngettem a kapun elhajtott. Talán tényleg féltékeny és nem akarta látni Noelt? De nem is Noellal leszek, hanem a nővérével, LILY-vel. Haha, hát ezt még meg kell emésztenem. Közben kijött Lily anyja, hogy beinvitáljon.

bocsiiiiiii.bosi, hogy csak most van gép, de vírusos volt a gépem.:S:S:S megbocsájtotook.:'$

lényegében, remélem tetszett.köszönöm a sok komit.<3 szeretetem nem ismer határokat.;D nem is akartam mást.jaa.:D csak még annyit, hogy plz olvassátoook: www.lovemusicgirl.freeblog.hu

ha Katy és Pati lefordították nem magyarra akk légyszii ti is olvassátok el.;D