~JB~. I'm sure it's more than us. [Ł]

Emma, a francia származású lány kalandos utat jár be. Los Angelesben megismerkedik a Jonas Brothers tagjaival, akiknek megjelenése gyökeresen változtatja meg a lány életét. És amikor a zavaros elválás után, 7 év múlva ismét feltűnnek, Emma csak menekülni próbál érzelmei elől. Vajon a korábbi szerelme iránt még mindig érez valamit? És változtathat ezen az a tény, hogy Emma menyasszony? Ha megszeretnéd tudni, csak olvass bele:DDD

Friss topikok

From a heartbraker's diary

2010.05.14. 21:55 doore.us5

hát lányok, itt az új rész.:D remélem tetszik majd, és írtok kommenteket, vagy emailt(dorikah_us5.fan@citromail.hu) légyszi, nagyon jól esne pár bíztató mondat..:)

 

 

19. rész


/ Buenos Aires, Brazília, május 21. csütörtök/
[... Nick szemszög...]

   Hallottam ahogy Emma, és Sophie is lelkesen beszélnek arról az Adamről és Noelről. Szörnyű volt hallanom, mert tudtam, hogy korábban Noel szerette Őt. És hogy Em is érzett valamit, talán – ezt nem tudhatom.  Aztán amikor Sophie felőlem érdeklődött, éreztem, ahogy a vonal másik felén megfagy a levegő. Ott elszakadt a lelkes beszélgetés fonala, és már csak az elköszönéssel lehetett megmenteni a helyzetet. Szerencsére Joe reagált, és leléphettünk.
   Demi nem értette miért tettük le olyan gyorsan. Épp mikor sarkában Kev-vel beléptek a hotelszobába, nyomta ki Joe, én pedig dőltem hátra az ágyamon. Demi meglepett képet vágott, és megkérdezte:
- Hogyhogy ilyen gyorsan végeztetek? Emmáéknak menniük kellett? - Kevin nem kezdett kérdezősködni, ő Demi kérdéséből levonta a történteket.
   Joe csak bólintott, majd felajánlotta, hogy együnk valamit még a fellépés előtt. Nekem nem sok kedvem volt menni, úgyhogy a többiek leugrottak a szálloda éttermébe – megígérték hoznak nekem valamit -, én pedig itt punyadok.
   Semmi étvágyam nem volt, nem bírtam ételre nézni. Jó volt ez így nekem, hogy egyedül elmélkedhetek egy kicsit. Ám épp amikor belekezdtem a gondolatokba, megjelent Anya.
- Nick, jól vagy? - kérdezte.
- Igen, persze.
- Azt hiszem kezdhetsz készülődni... Hamarosan indulunk, még lesz egy autogram osztásotok a fellépés előtt – mondta, mialatt a szekrényben kutatott valami után.
- Rendben – sóhajtottam, majd feltápászkodtam és megcéloztam a fürdőt.
   Zuhanyzás közben próbáltam kitalálni mit csinálhat Em. Talán tanul, vagy a tesóival szórakozik, a a barátaival van... Adam-mel és Noellel flörtöl. Nem, az utolsó biztosan nem! Em nem ilyen, ő nem lép túl semmin ilyen gyorsan. Emlékszem, mert velem sem akart először hivatalosan járni, mert ,,Megbántanám Noelt, nem rég szakítottunk...''
   De mi van ha megváltozott, akár 2 hét alatt? Mire visszamegyek talán már nem is ugyanaz az ember lesz. Azt nem élném túl, ha megváltozna az Emma, akit szeretek. De ő már nem szeret szóval... Szóval bármi lehet – ezt mondaná Joe.
   Kiléptem a zuhany alól, majd gyorsan felöltöztem, megfésülködtem(ez sokáig tartott), majd visszamentem a szobába.
- Na végre, öcsi! Már azt hittem soha nem végzel – sóhajtotta Joe az ágyról.
- Bocsi – mondtam miközben elszáguldott mellettem.
   Amíg bátyám a fürdőben volt – hosszú időszak – összeszedtem a cuccaimat a koncertre. A hangszereket már elszállították a helyszínre, így csak a telefonom, irataim, és még egyéb csecsebesék hiányoztak. Közben Joe is végzett a zuhanyzással, és pár perccel később együtt mentünk le a hotel előterébe. Anyu, Demi és Frank már ott voltak, de Kevin és Dan is hamarosan megérkeztek.  Apu odakint várt minket Big Rob-bal, ugyanis elterjedt, hogy itt szállunk meg. Egy csomó rajongó várakozott az épület előtt, de mi utat törtünk közöttük, és beszálltunk a limuzinba.
   Apa fontosnak tartotta, hogy néhány tippel lásson el a fellépés előtt – de ezt mindig megteszi. Demi nem figyelt rá(vagyis ő nem is tett úgy mintha figyelne), jó neki, ő ezért nem kap megszólást.
   Fél órával később megérkeztünk a koncert helyszínére. A hátsó bejáraton mentünk be, de ide is elhallatszott a közönség lelkes várakozása. Még volt másfél óránk kezdésig, az előzenekar sem lépett még fel a színpadra. Elvezettek minket az öltözőkhöz – bár már jártunk itt. Gyorsan felvettük a fellépő ruhánkat, mentünk sminkszobába. Ott megigazították a hajunkat, meg az arcunkat, és Apa küldött hangolni.
   Ekkor már hallhattuk az előzenekarunk előadását, majd háromnegyed óra múlva mi álltunk a reflektorok fényében.
 
   A tömeg őrjöngött, nagyon élvezték a koncertet – ahogy mi is. Két órával később totál izzadtan rohantunk le a színpadról, de a közönség még több mint fél óránk keresztül skandálta, hogy "Jonas Brothers!".
   Joe egész végig azt kiabálta a mikrofonba, hogy „Ez az, Brazília! Imádlak titeket! Hangosabban!’’ Többször belenevettünk a mikrofonba, jó buli volt. Deminek is nagyon örültek, elénekeltünk egy duettet, és ő pár számot az új CDjéről.
   Apu az öltözőben gratulált, majd miután ittunk pár kortyot rohannunk kellett autogramot osztani. A rajongók mind készültek képekkel, fényképezővel is – tehát vigyorognunk kellett. Nem izgatta őket, hogy még mindig csurom vizesek vagyunk, csak úgy ölelgettek minket!
   Az egyik lány, miután kapott aláírást mindannyiunktól, és képet is odafordult hozzám:
- Kérdezhetek valamit? - hadarta izgatottan.
- Miért ne? - válaszoltam. Nem akartam elrontani az örömét, kíváncsian nézem az arcára.
- Még mindig együtt vagy azzal a lánnyal? Azzal az Emmával, ugye? Nagyon szimpatikus nekem, és tökéletes pár vagytok! - áradozott, de ott volt a hangjában az érdeklődés is. Kev is hallotta a kérdés, összenézett, felvonta a szemöldökét, majd visszafordult az őt ostromló tinik felé. Visszafordultam a lányhoz, bár még mindig nem tudtam, mit válaszoljak.
- Hát, tudod, ez most egy kicsit... bonyolult – dadogtam végül.
- Ó, már nem vagytok együtt? - kérdezte meglepetten.
- Valami olyasmi, de én sem tudom – morogtam halkan.
- Jaj, én nagyon sajnálom, nem akartalak megbántani – hadarta ismét. - De biztos vagyok benne, hogy összeilletek, és, hogy egymásnak vagytok teremtve – rám mosolygott(Demihez hasonló mosolyával), és megveregette a vállamat. Közben a háta mögött már lökdösődtek a többiek.
- Köszi! - sóhajtottam. - Aranyos vagy – azzal nyomtam egy gyors puszit az arcára, ő pedig a döbbenettől megfagyva hagyta, hogy a tömeg hátra sodorja.
     Nagyon meglepődtem a lányon. Olyan furán reagált arra amit mondtam. Vannak olyan rajongóim, akik letépnék a fejét a lánynak, akivel együtt vagyok. Aztán ha megtudják, hogy szakítottunk flörtölni kezdenek, és hasonlók. Elmosolyodtam. Emnek is van egy osztálytársa aki ezt tenné. Mi is a neve...? Isabella, talán., vagy legalább is valami hasonló.
   Belegondoltam mi lehet most Emmával, hogy kiderült, ővele jártam. Amióta a parton szakítottunk nem beszéltem vele... Na jó, igen, de az egy újabb veszekedés volt, és nem mondott semmi erre utalót. Még is biztos vagyok benne! Szegény Emma – ez az egész miattam van. Igaza volt mindenben... Ha, ha elmondhatnák neki mindent, meghallgatna – na az előnyös volna.
   Ha visszamegyünk az lesz az első! De hé! Csak az Észak-amerikai turné után megyünk haza - na meg az LA-i állomás alatt. Ezzel nem sokra megyek!
   Aláírtam pár újabb képet amiről magamra vigyorogtam, lefényképezkedtem pár lánnyal, miközben azon gondolkdotam, mitévő legyek. Pár perccel később már tudtam is!
   A Dél -és Észak-amerikai turné között lesz másfél hét szünetünk. Ilyenkorra nem terveztünk hazautazást, a Nagyiékhoz megyünk. Mi lenne ha megkérdezném Anyát, elmehetek-e beszélni Carrie-vel? Megengedné? Valószínűleg igen, ugyanis nagyon kedveli őt. De Apu...
   Oké, ezen még ráérek törni az agyam.


   Buenos Aires-ből Sao Paulóba, majd Rio de Janeiro-ba utaztunk. A programunk mindenütt ugyan az volt. Megérkeztünk, lepakoltunk a szállodában, fotózás, interjú, tv, vagy rádió fellépés, próba, fellépés, autogram osztás. Fú – kiráz már tőle a hideg. Imádom csinálni, de most az egyszer azt kívánom: bár átlagos srác lehetnék. Akkor nem kellene itt lennem, Emmával lehetnék, és nem lenne ez a balhé az ebéddel, és Miley-val.
   Na igen, Miley. Az utóbbi időben ismét máshogy viselkedik velem. Nem rég szakított Lucas Till-el, és úgy érzem, vissza akar szerezni. Legalábbis amikor legutóbb találkoztunk, nagyon flörtölt. Kérdezgette hogy vagyok, mi történt velem az elmúlt időben... Én persze nem válaszoltam neki! Még van képe odajönni, és a hogylétemről érdeklődni, mikor miatta vesztettem el a barátnőmet?! És ezt ő is nagyon jól tudja.
   Nagyon sokat változott azóta, mióta megismertem. Ha visszagondolok – nem is tudom miért voltam vele... Eltűnt a varázs. Most az a varázs... ugyanolyan reménytelenül tüzel, mint fél éve.


[...Emma szemszög...]


   Hihetetlen este – ez az a két szó amivel a szombat estémet jellemezni lehet!
   Miután Noelt megtaláltam az ajtóban, és feltette a kérdését, sokat gondolkodtam. Végül közösen úgy döntöttünk, hogy csak a városban fogunk kolbászolni.
   Ebből nem lett semmi – vagyis csak részben.
   Először elmentünk Noelhez, aki adott egy báli ruhát. (Ő vette nekem! Azt mondta, Lily-nek adta volna, ha nemet mondok.) Pont megfelelő méret volt, és szerencsésen találtunk Lily cipői között egy megfelelőt – amit később Lily nekem ajándékozott. Tehát izgalmasan indult az est!
   Miután mindketten díszben voltunk, elindultunk a városba. Először elmentünk egy gyorsétterembe, aztán teli hassal sétáltunk egy parkban. Ekkor már 10 és 11 között járt az idő, mi pedig úgy döntöttünk benézünk a suliba. Ez tőlem meglepő volt, mivel 2 órával korábban semmi kedvem nem lett volna a körzetébe menni az iskolának...De hát ez van!
   Amikor egymás mellett bevonultunk a bálteremmé alakított tornaterembe, az ajtó közelében állók hangos „Ó’’-kal, és „Á’’-kal reagáltak. Aztán elterjedt a hír, hogy bent vagyunk, és hamarosan Sophie termett mellettünk. Ő beszámolt a korábbi történésekről, majd, míg Noel üdvözölte Adam-et, beavatott az Eric-kel és Richie-vel kapcsolatos dolgokba... Jól haladt a tervével – az biztos.
   Pati-val is beszéltem volna, de akkor Noel elhívott táncolni. Sokat táncoltunk, és nagyon jó volt. Egy lassú számnál a vállára hajtottam a fejemet. Déja vú érzésem lett. Ugyanígy táncoltunk a karácsonyi bálon is... Mosolyogtam.
   Éjfél előtt pár perccel én és Noel kimentünk a levegőre, majd hallottuk ahogy felhívják a figyelmet, hogy hamarosan bejelentik a bálkirályt, és királynőt. Visszamentünk hát, megnézni a győzteseket. Pár perccel később már Isabell és párja, a negyedikes focista, Michel Murray álltak a színpadon, fejükön koronával. Majd közösen táncoltak egyet a táncparkett közepén.
   Ezután Noel hazavitt, és egy puszival köszönt el. Féltem, hogy többet akar majd, de én nem. Örültem neki, tehát. Lefekvés előtt aztán végigfuttattam az agyamban a pár óra alatt leforgó történetet. Hihetetlen volt – nem gondoltam volna.
   De minden bizonnyal nem csinálnám újra, máshogy.

A bejegyzés trackback címe:

https://me-jonasb.blog.hu/api/trackback/id/tr232003887

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Katica8 2010.05.16. 19:04:21

Te juj!! megint nagyon örülök!! :D
Tök jó hogy írtál, tényleg!!!!!
Mellesleg nagyon jó lett!!!!
Remélem kibékülnek!!!!!
PUSSSSZ!!!!!!:)
süti beállítások módosítása