~JB~. I'm sure it's more than us. [Ł]

3 reflektor 3 srácot világított meg. Kettő kezében gitár, a harmadik egy mikrofonnal. A közönség tombolt, a hugommal együtt. Jaaj. Mivel már volt ilyenekben tapasztalatom, így arra gondoltam, hogy mindjárt, 2 óra múlva vége. Wáá. De jó. XD Miután Jónásék elénekelték az első számot a mikrofonos srác megszólalt:
- Sziasztok! Örülök, hogy itt vagytok! Én Joe vagyok és ők itt a tesóim. Kevin- mutat a legmagasabb srácra- És Nick- a göndörke - Reméljük, hogy tetszeni fog a koncert. Jól érzitek magatokat? – erre mindenki sikított egyet- Jól van, ennek örülök! Akkor jöjjön is a következő szám.
Ez egy jó gyors, pattogós szám volt. Ezután egy lassabb, de erre is lehet táncolni, majd egy, aminek a címét is megjegyeztem: SOS. Ez még úgy, ahogy tetszett is. Ez után a 3 fiú elment átöltözni, majd folytatódott a koncert. Jó másfél óra múlva…
- Még mindig jól érzitek magatokat?- ez most Kevin volt. Újabb hatalmas sikoly a közönségtől. Ezek szerint jól érzik magukat . - Akkor most jöjjön egy lassú szám, és Joe! Kérlek, hívj fel valakit a színpadra . - mondta Kevin. Joe kiválasztott egy vörös hajú lányt a 3-4. sorból és elénekeltek neki egy (tényleg) szép számot.
- When you look me in the eyes- énekelte a 3 sráccal együtt az összes jelenlévő, kivéve egy.:P
A színpadra felhívott lány már a harmadik sornál elsírta magát. A végén már Sophienak is könnycseppek voltak a szeme sarkában. Na nee! Mikor vége lett a számnak a tömeg fülsiketítő sikoltást hallatott. Azt hittem megsüketülök, most már tényleg sajnálom, hogy nem hoztam füldugót. XD
- Nagyon szépen köszönjük!- kiáltotta Nick, akinek a hangját eddig nem nagyon lehetett hallani az éneklésen kívül.
- Akkor most jöhet az utolsó szám, a Hello Beautiful. Reméljük tetszeni fog! -mondta Joe a mikrofonba, és énekelni kezdtek.
A szám közben a szemem a 3 srác között mozgott, és próbáltam eldönteni, hogy a húgom kibe is eshetett bele.. Hmm. :D. A szám vége felé hirtelen megdermedtem. Jónásék már a dal utolsó sorait játszhatták, amikor én pont elkaptam Nick nézését. Egymás szemébe néztünk, egy tizedmásodpercig. De ez az egy pillanat megdermesztett.
-If I couldn’t see those eyes… - és újra a fülsiketítő hangok. A srácok meghajoltam, de Nick mintha nagyon gondolkodott volna vmi. Na mindegy, elég ezen néhány száz rajongónak rágódni, nekem nem muszáj. Miután a 3 fiú eltűnt Sophieval elkezdtünk araszolni a kijárat felé. Ez nem ment könnyen, ugyanis túl sokat próbáltak kijutni egyszerre. :D közben Sophie áradozott.
- Ahh. Hát mond meg, Em! Nem voltak jók?!- kérdezte
- Eltaláltad. Bár az SOS című szám még nekem is tetszett… egy kicsit- tettem hozzá. Utána Sophie még áradozott, de mire nagy nehezen kijutottunk az utcára már abbahagyta, mert látta, hogy egyáltalán nem figyelek rá. Inkább azon agyalta, hogy képzelődtem, vagy tényleg találkozott Nickkel a tekintetem. KÉPZELŐDTEM! Hisz ez egyértelmű. Meg amúgy is. Inkább ujjonganom kéne, hogy vége a koncertnek.
- Hívom apát. Itt soha az életben nem fogunk taxit. -mondta Sophie, miközben a telóját kereste a táskájában. Felhívta apát, aki azt mondta itt van amint csak tud. fél óra múlva apa megállt előttünk az úton.
- Sziasztok! Na, milyen volt a koncert?- érdeklődött
- Hello. Jó volt. Nagyon jó!- ujjongott Sophie
- Túléltem - fogalmaztam meg egy szóban a gondolataimat. Útközben nem történt semmi azon kívül, hogy Sophie megpróbált minden másodpercről pontosan beszámolni. Mikor hazaértünk én kívántam egy „ Jó éjt!”  és felmentem a szobámba onnan a fürdőbe ott beálltam a zuhany alá. zuhanyzás után gyorsan elvégeztem az esti teendőket, majd bevágódtam az ágyba és egyből elnyomott az álom..

Reggel anya ébresztett.
- Emma Caroline! Nem tudom, hogy mikor kerültél ágyba, és nem is érdekel. De most azonnal felkelsz, rendbe szeded magad, felveszel egy normális ruhát és 10 per múlva lent állsz harci díszben- rángatott anyám.
- Jaajj! Mennyi az idő?- nyögtem a szememet törölgetve
- Fél 8. És negyed 9re bent kell lennünk az iskolában. - mondta anya és kiment a szobámból. Nagy nehezen bemásztam a fürdőbe és rendbe szedtem magam + fogat mostam. Utána kerestem egy normális öltözéket, ami egy fekete szoknyából, egy hozzá illő kosztümkabátból és egy fehér blúzból állt. Ennek jónak kell lenni- gondoltam. Majd lementem a földszintre.
- Pont 10 perc! Gyorsulsz kis lányom. - mondta apa, majd kivonult az ajtón és utána az egész család. Sophien ugyanolyan ruha volt mint rajtam. Amikor apám fél óra múlva megállt egy nagy vörös téglás épület előtt mind kiszálltunk, én pedig elolvastam mi volt a fekete vaskapura írva.
- Manual Arts High School - Los Angeles -  olvastam a feliratot. A portásnak apám mutatott egy levelet, amikor az elolvasta beengedett a kapun.
- Jöjjenek utánam, kérem. Mark! Kérlek, maradj itt. - kiáltott hátra a válla fölött társának majd bevezetett minket az épületbe, fel a második emeletre. Ott egy ajtó előtt megállt, bekopogott majd egy  „szabad” válasz után benyitott az igazgatói irodába.
- Jó napot, Igazgató úr. - üdvözölte a bajuszos, öltönyös embert, aki az író asztala mögött ült.
- Jó napot- köszöntünk mi is
- Ohh, George! Jó napot. Köszönöm, hogy idekísérte a vendégeinket. Most már elmehet. - mondta a pasas, aki nem tűnt túl szimpatikusnak.
- Jó napot! Kérem, foglaljanak helyet. - mutatott egy fekete bőr kanapéra, majd kilépett az íróasztala mögül.
- Na, hát akkor- kezdett bele a mondókájába.

Másnap reggel kómás fejjel ébredtem. Megcéloztam a fürdőt, hogy normális fejet varázsoljak magamnak. Nagyjából sikerült is majd fogat mostam és felöltöztem. Leérve finom illatokkal találkoztam, bementem a konyhába és magam elé húztam egy vajas pirítóst.
-Jó reggelt! – köszöntem
-Neked is – köszönt anya, Sophie és Ron. Megreggeliztünk , majd Sophieval elmentünk futni. Futás közben egyszer csak azt vettem észre, hogy Sophie már nem fut mellettem. Hátra néztem és láttam hogy egy hirdetést olvas.
- Mi az? - kérdeztem amikor odaértem mellé
- Jonas Brothers koncert lesz ma este!- ujjongott. Aah , szóval ők az új kedvencei. pfff
-Éééés? - kérdeztem
- Nos, Emma ez azt jelenti hogy ha anya beleegyezik el kell velem jönnöd! - jelentette ki Sophie, amivel engem kiütött
- Hogy mi?! Na neem. Sophie ebbe nem viszel bele! Mentem már veled minden h.lye koncertekre. Chicagóban is elrángattál mindenhova. Tudod, hogy szeretlek, de határozottan NEM! Jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon és indultam tovább.
- Nem baj! Ha anya elenged akkor nem mehetek egyedül, ezt te is tudod. Meg amúgy is, ők most tényleg jól néznek ki és még a zenéjük is király. Hidd el tetszeni fog .- bíztatott mosolyogva a húgom.
- Oké, elhiszem. De honnan szedsz a koncert napján két jegyet?- kérdeztem egy ravasz mosollyal
- Azzal nem neked kell foglalkoznod! Egyezzünk meg abban, hogy meglesznek a jegyek. Naaaa, Em! Légyszii- nézett rám kiskutyaszemekkel
- Gondolkozok még rajta, na de most fussunk- mondtam egy kis féloldalas mosollyal. Kb. egy óra múlva már otthon ittuk az ásványvizünket. Sophie közben anyával tárgyalt a Jonas koncertről, én pedig imádkoztam. Semmi kedvem nem volt 2 órán át állni egy koncerten ahol egy csomó tini lány sikoltozik néhány jóképű srácért…

- Anya, láttam ma egy hirdetést, hogy lesz egy JB koncert itt a városban. Nem mehetnék el?Persze Emma is elkísérne .- kezdte Sophie. Jaajj! Ez nem kezdődik jól - gondoltam.
- Hát, nem is tudom. Most jöttünk ide és te a második nap koncertre akarsz menni??Meg amúgy is honnan lenne jegyed?-kérdezte tanácstalanul anya
- Igen, mert úgy gondolom ,hogy így legalább egy kicsit szétnézhetünk. Meg amúgy is anya, a koncert egy kávézó udvarában lesz. És ki volt írva a plakátra, hogy ingyenes a belépés.- egyszer meg kell kérdeznem Sophiet, arról hogy hogyan ilyen meggyőző…

- Hát.. Na oké! Mikor kezdődik?- adta be a derekát anya, az én legnagyobb bánatomra
- 8kor kezdődik és másfél órás lesz. Szóval elég korán haza tudunk érni .- mondta Sophie közben pedig diadalittasan engem méregetett.
- Értem. Akkor. Oké. De legyetek itthon legkésőbb 11-re - utasított anya- Most pedig elviszem Ront egy parkba vagy valahova. Itthon nem tudja elfoglalni magát semmivel. Oh! Igen, és ne felejtsétek el hogy holnap iskolalátogatás.
- Jajj!- nyögtem fel mikor anya már kilépett az ajtón Ronnal az oldalán. – Ezt hogyan csináltad? Engem bezzeg soha nem enged el…
- Nos, csak légy meggyőző- jelentette ki Sophie mire én hozzávágtam egy díszpárnát. Sophie visszadobta, így egy szép kis párnacsata alakult ki kettőnk között. 20 perc múlva kifulladva feküdtünk a parkettán.
- Mennyi az idő?- nyögtem
- Negyed 12.- kaptam a választ a lábaimnál heverő húgomtól
- Mikor beszéltél utoljára Iwával?- kérdeztem. Iwa volt talán az egyetlen olyan barátnője Sophienak aki nem a közvetlen környezetemben élt, és jóban voltam vele. Aranyos egy lány volt, és Horvátországban élt. Azért is bírtam, mert ő volt az egyetlen aki támogatott a „Szép fiú bandák ellenes klub”ban :D.
- Mielőtt eljöttünk, este. Azt mondta, hogy pedig el akart jönni Chicagóba hozzánk. De most inkább marad otthon, mert LA nagyon messze van .- röhögött Sophie, én is vele nevettem. Igen, Iwa mindig is viccet csinált a legkisebb dologból is.
- Kár... Na mindegy. Felmentem. Majd olyan hat körül gyere be légyszi hozzám, mert nem tudom hogy egy Jonas koncertre milyen ruhában illik menni- vicceltem, majd felmentem. Csak feküdtem az ágyamon, végül asszem elaludtam, ugyanis arra riadtam fel, hogy vki berontott a szobámba és a kezemet rángatja.
- Mi a..??!!!
- Emmaaaa!!Kéépzeld, találkoztam egy tök aranyos fiúval és azt mondta, hogy holnap menjek el hozzá. És azt is mondta hogy van 3 bátyja, és amikor mondtam hogy nekem van 2 nővérem azt mondta hogy holnap menjek el hozzá veletek. Veled meg Sophieval.- rángatott Ron
- Tényleg? És hogy hívták a fiút?- ültem fel
- Frankienek. Az anyjával volt ő is, és nagyon jól összebarátkoztunk. Azért voltunk ilyen sokáig .- mondta mosolyogva Ron
- Ilyen sokáig? Miért mennyi az idő-értetlenkedtem, közben felugrottan az ágyról
- Fél 6
- Jézusom! Hogy bírtad eddig a parkban? És hogy bírtam eddig aludni?- kérdeztem hitetlenkedve
- Nem tudom! Na de gyere, menjünk enni, éhen halok! -mondta Ron és kiment az ajtón én pedig utána. A konyhában találtuk anyát, apát és Sophiet. Leültem az asztalhoz apa mellé és szedtem a tányéromba egy kis levest.
- Szép a hajad!- mondat apa, miközben felnézett az újságjából. Én erre csak vállat vontam. Lesz még időm visszaállítani a normális helyzetébe.
- Milyen volt a napod, apa? -kérdeztem inkább.
- Egész jó, köszönöm kicsim. Éppen az előbb mondtam anyádnak és Sophienak, hogy úgy néz ki megint lesz néhány vacsora, amin ott kell majd lennetek. tudom, hogy nem a kedvenceid, sajnálom .- Jaaj, ne. Tényleg nem a kedvenceim azok a vacsorák.
- Nyugi apa! Csak kibírom majd őket. Ezelőtt is kibírtam azt a néhány órát, most is kifogom. Ha csak le nem öntenek megint a levessel- nevettem, ezen apáék is elkezdtek nevetni. Miután megvacsoráztunk Sophieval felmentünk a szobámba, hogy Sophie segítsen ruha ügyben.
- Naa, szóval - kezdte Sophie. a következő fél órában kidobáltuk az egész gardróbomat, majd egy szürke farmer mellet és egy fekete rózsaszín feliratos felső mellett döntöttünk. Ezek után Sophie átment az ő szobájába én pedig bementem a fürdőbe, kivasalni a hajamat. Utána feldobtam egy kis sminket- soha nem szerettem kisminkelni magam, max szemceruza.(L)
Lementem a nappaliba ahol anyáék tv-t néztek. Leültem közéjük, ugyanis a kicsi hugocskám még nem volt kész. Mikor lejött már 7 volt. Még meghallgattuk anya utasításait, amíg apa hívott egy taxit. Mikor megjött a taxi kimentünk és beszálltunk. Megmondtam a sofőrnek a címet és már indultunk is. Az út kb. fél órás lehetett. Kifizettük az utat és kiszálltunk. Első látásra nem úgy nézett ki a hely mintha tini lányok több százait bírná befogadni, de hát lehet, hogy belülről nagyobb- gondoltam. Sophie után besétáltam a kávézóba, majd a hátsókert felé vettük az irányt, ahogy néhány szőke csaj is.
-Fúú!- nyögtem fel. A hátsó kert hatalmas volt. Leghátul egy kisebb színpad, ahol gondolom Jónásék fognak fellépni. Sophie előretolakodott az udvar közepéig, ahonnan nagyon jól lehetett látni. Nem álltunk rég óta amikor minden fényforrást lekapcsoltak. Kezdődött a koncert…

Még mindig a szobámban vagyok,pedig már régen az autóban kéne ülnöm a repülőtér felé tartva.De nem megy. Csak fekszem a padlón és nézek ki a fejemből, közben pedig az itt töltött 5 éven gondolkozom.Hányszor éltem már át ezt? Ez a 4.alkalom, pedig csak 15 vagyok..
Anya kb. tizedszerre kiállt fel hogy menjek már.Oké,oké! Lassan felkelek és elindulok az ajtó felé majd kimegyek a folyosóra, le a lépcsőn ahol anyámmal találkozok.
-Emma Caroline! Ha miattad késsük le a gépet én megnyúzlak-fenyegetett miközben kiléptünk a bejárati ajtón. A kocsiba beszállva még mindig morgott,de különösen nem érdekelt. Napszemüveggel az orromon néztem ki az ablakon.20 perc alatt megérkeztünk a repülőtérre. Nem is voltunk késésben, még volt 20 perc a gép indulásáig. Addig is leültünk a váróteremben, majd mikor egy női hang megszólalt, hogy „Kérjük a Los Angeles-i járat utasait, hogy kezdjék meg a beszállást!” felálltunk és odaadtuk a jegyeinket egy nőnek majd felszálltunk a gépre. Hál’ Istennek a jegyem Sophie mellé szólt, így nem kellett elviselnem egyetlen szülőm okítását sem.. A repülőúton zenét hallgattam, és Sophie áradozását hallgattam a legújabb kedvenc fiúbandájáról. Én nem igazán szerettem az ilyen”szépfiúkból álló bandákat”, mert csak néhánynak volt igazán jó zenéje. Na mindegy, elég lesz ezen akkor rágnom magam amikor Sophiet el kell kísérnem a koncertre. Az utazás nem volt hosszú, 4 és fél óra. A repülőtérről kiérve fogtunk egy taxit ami elvitt a következő otthonunkhoz. Az út közben Ron elaludt, szóval őt vinnem kellett. A taxi egy gyönyörű tipikus amerikai családi ház előtt állt meg. A falai vajszínűek voltak, és az ablakokban virágok. A ház mellett kövekkel kirakott járda vezetett a hátsó kertbe, ahol magas fák álltak, egy kis árnyékot adva. Szép fekete vaskerítés egy kapu a ház előtt. Amilyen gyorsan tudtam megrohamoztam. Igaz Ronnal a kezemben nem volt olyan könnyű plusz a két bőröndömmel, de megoldottam. Amikor beértem a házba apa után eltátottam a számat. Belülről sokkal szebb volt a ház mint kívülről. Jobb oldalra nyílt egy ajtó az étkezőbe, ahonnan egy újabb a konyhába. Egyenesen továbbmenve pedig az ember egy hatalmas nappaliban találta magát, ahol a sötétbarna - fehér-arany színkombinációban pompáztak a berendezési tárgyak.
-Fúúúú!!- sóhajtottam fel- Anyaa, melyik az én szobám?
- Első emelet, balra a második!- adta ki az infót Anya
Én gyorsan indultam fel az emeletre. Benyitottam a szobámba és azt hittem összeesem. Gyönyörű szoba,hatalmas ablakkal amit mindig is imádtam és piros falakkal..Egy nagy franciaágy a sarokban,mellette egy íróasztal a laptopommal. Az egyik ablak alatt a zongorám. És az ajtó melletti falban pedig két ajtó. Benyitottam rajta és ott találtam a gardróbot ,a másik mögött pedig egy fürdőt. Király! Úgy néz ki nem is olyan rossz ez a LA..Vagyis jobban kezdődik mint Chicago.:D
A bőröndjeimet ledobtam az ágyamra és kinéztem az ablakon. Onnan pont a hátsó kertbe lehetett látni, és az egyik fa ága pont az ablakom elé ágazott. Hm.. Néhány perc gyönyörködés után lementem a földszintre, és megkerestem anyáékat. A nappaliban voltak.
- Sziasztok! – köszöntem
- Szia Em, köszönt anya és apa.
- Tudod, hogy itt is suliba kell majd járnotok, és apáddal éppen arról beszélgettünk hogy holnap után elmennénk beíratni titeket egy suliba .- mondta anya, ezzel elrontva a jó kedvemet
- Na nee !!!!- nyögtem fel
- Na de! Már néztem is nektek egy iskolát ami nagyon meg fog felelni. És nyugodj meg, le fogsz tudni érettségizni még itt. – jelentette ki apa
- Oké! Felmegyek kipakolok, oké? - kérdeztem miközben felálltam a fotelből ahol eddig ültem.
- Rendben, de miután kipakoltál légy szíves vidd el Ront fagyizni vagy sétálni..- mondta anya, én pedig felmentem. Kipakolni nem tartott sokáig, de amíg mindennek találtam helyet, nos az már idő volt. Mire végeztem már fél hat volt. Gyorsan átöltöztem egy kényelmesebb ruhába, egy sortba és ujjatlanba majd lementem.
- Készen vagyok! Van kaja?- kérdeztem egyből
- Igen a konyhában találsz. A többiek egy jó órája ettek. És kérlek Em, ha végeztél vidd el Ront fagyizni. Köszönöm - kiáltott anya valahonnan a hátsókertből. Bementem a konyhába és gyorsan bekaptam néhány falatot. Majd megkerestem Ront.
- Na, van kedved elmenni fagyizni?- kérdeztem a kisfickótól
- Vaan!- ugrott fel és rohant kifelé. Én utána szaladtam, majd az ajtóban utol is értem.
- Mentünk!- kiáltottam hátra a vállam felett, majd kiléptünk Ronnal a szabadba. LA-nak ez a rész ahol laktunk nagyon szép volt. Kb. fél órányira volt a parttól, ahol találtunk is egy fagyizót.
- Jó napot! Kérek az öcsémnek egy csokit, és egy másik tölcsérbe egy sztracsatellát .- mondtam a pult mögött álló srácnak. Odaadta a fagyikat, én pedig kifizettem. Ron akkor már a fagyiját nyalta az egyik asztalnál. Miután megettük hazamentünk és Ron elment játszani Sophieval én meg bementem a szobámba és elkezdtem játszani a zongorán. Ez volt az egyetlen tárgy ami mindenhova követett. Már több mint 8 éve zongorázok. Szerettem, nagyon is.. Miután elzongoráztam a kedvenc számaimat elmentem fürödni majd bevágódtam az ágyba mivel nagyon fáradt voltam...

Emma Caroline Lamont: Ő lesz az egyik legfontosabb személyünk. Az apja francia, az anyja pedig angol így mindkét nyelvet beszéli.15 éves, barna, hosszú haja van,és barna szemei. Kb 165 centi magas.Nem nagyon bírja ,hogy olyan sokat költöznek a családdal..

Sophie Lamont : Emma húga , 14 éves és a legjobb barátnők Emmával. Neki is barna hosszú haja van, de az ő szemei kékek, 160 cm magas. Nagyon sok olyan barátja van akik különböző országokból származnak.

Ronald Lamont: A Lamont család legfiatalabb tagja, valamint az egyetlen fiúgyerek.(: Most 8 éves, szőkésbarna hajú és barnás-zöldes szemei vannak. Imád játszani. :D

Kathryn Andrews-Lamont : Ő Emma, Sophie és Ronald anyja. Büszke az angol származására, ezért adott mindhárom gyerekének angol keresztneveket. Szőke hajú és barna szemű.

Wilfried Lamont : A Lamont család „feje”,francia. A gyerekek anyjával, Kathrynnel egy Párizsi tárgyaláson ismerkedett meg. Munkája miatt gyakran költöznek a családdal. Sophie tőle örökölte a kék szemeit.