Még mindig a szobámban vagyok,pedig már régen az autóban kéne ülnöm a repülőtér felé tartva.De nem megy. Csak fekszem a padlón és nézek ki a fejemből, közben pedig az itt töltött 5 éven gondolkozom.Hányszor éltem már át ezt? Ez a 4.alkalom, pedig csak 15 vagyok..
Anya kb. tizedszerre kiállt fel hogy menjek már.Oké,oké! Lassan felkelek és elindulok az ajtó felé majd kimegyek a folyosóra, le a lépcsőn ahol anyámmal találkozok.
-Emma Caroline! Ha miattad késsük le a gépet én megnyúzlak-fenyegetett miközben kiléptünk a bejárati ajtón. A kocsiba beszállva még mindig morgott,de különösen nem érdekelt. Napszemüveggel az orromon néztem ki az ablakon.20 perc alatt megérkeztünk a repülőtérre. Nem is voltunk késésben, még volt 20 perc a gép indulásáig. Addig is leültünk a váróteremben, majd mikor egy női hang megszólalt, hogy „Kérjük a Los Angeles-i járat utasait, hogy kezdjék meg a beszállást!” felálltunk és odaadtuk a jegyeinket egy nőnek majd felszálltunk a gépre. Hál’ Istennek a jegyem Sophie mellé szólt, így nem kellett elviselnem egyetlen szülőm okítását sem.. A repülőúton zenét hallgattam, és Sophie áradozását hallgattam a legújabb kedvenc fiúbandájáról. Én nem igazán szerettem az ilyen”szépfiúkból álló bandákat”, mert csak néhánynak volt igazán jó zenéje. Na mindegy, elég lesz ezen akkor rágnom magam amikor Sophiet el kell kísérnem a koncertre. Az utazás nem volt hosszú, 4 és fél óra. A repülőtérről kiérve fogtunk egy taxit ami elvitt a következő otthonunkhoz. Az út közben Ron elaludt, szóval őt vinnem kellett. A taxi egy gyönyörű tipikus amerikai családi ház előtt állt meg. A falai vajszínűek voltak, és az ablakokban virágok. A ház mellett kövekkel kirakott járda vezetett a hátsó kertbe, ahol magas fák álltak, egy kis árnyékot adva. Szép fekete vaskerítés egy kapu a ház előtt. Amilyen gyorsan tudtam megrohamoztam. Igaz Ronnal a kezemben nem volt olyan könnyű plusz a két bőröndömmel, de megoldottam. Amikor beértem a házba apa után eltátottam a számat. Belülről sokkal szebb volt a ház mint kívülről. Jobb oldalra nyílt egy ajtó az étkezőbe, ahonnan egy újabb a konyhába. Egyenesen továbbmenve pedig az ember egy hatalmas nappaliban találta magát, ahol a sötétbarna - fehér-arany színkombinációban pompáztak a berendezési tárgyak.
-Fúúúú!!- sóhajtottam fel- Anyaa, melyik az én szobám?
- Első emelet, balra a második!- adta ki az infót Anya
Én gyorsan indultam fel az emeletre. Benyitottam a szobámba és azt hittem összeesem. Gyönyörű szoba,hatalmas ablakkal amit mindig is imádtam és piros falakkal..Egy nagy franciaágy a sarokban,mellette egy íróasztal a laptopommal. Az egyik ablak alatt a zongorám. És az ajtó melletti falban pedig két ajtó. Benyitottam rajta és ott találtam a gardróbot ,a másik mögött pedig egy fürdőt. Király! Úgy néz ki nem is olyan rossz ez a LA..Vagyis jobban kezdődik mint Chicago.:D
A bőröndjeimet ledobtam az ágyamra és kinéztem az ablakon. Onnan pont a hátsó kertbe lehetett látni, és az egyik fa ága pont az ablakom elé ágazott. Hm.. Néhány perc gyönyörködés után lementem a földszintre, és megkerestem anyáékat. A nappaliban voltak.
- Sziasztok! – köszöntem
- Szia Em, köszönt anya és apa.
- Tudod, hogy itt is suliba kell majd járnotok, és apáddal éppen arról beszélgettünk hogy holnap után elmennénk beíratni titeket egy suliba .- mondta anya, ezzel elrontva a jó kedvemet
- Na nee !!!!- nyögtem fel
- Na de! Már néztem is nektek egy iskolát ami nagyon meg fog felelni. És nyugodj meg, le fogsz tudni érettségizni még itt. – jelentette ki apa
- Oké! Felmegyek kipakolok, oké? - kérdeztem miközben felálltam a fotelből ahol eddig ültem.
- Rendben, de miután kipakoltál légy szíves vidd el Ront fagyizni vagy sétálni..- mondta anya, én pedig felmentem. Kipakolni nem tartott sokáig, de amíg mindennek találtam helyet, nos az már idő volt. Mire végeztem már fél hat volt. Gyorsan átöltöztem egy kényelmesebb ruhába, egy sortba és ujjatlanba majd lementem.
- Készen vagyok! Van kaja?- kérdeztem egyből
- Igen a konyhában találsz. A többiek egy jó órája ettek. És kérlek Em, ha végeztél vidd el Ront fagyizni. Köszönöm - kiáltott anya valahonnan a hátsókertből. Bementem a konyhába és gyorsan bekaptam néhány falatot. Majd megkerestem Ront.
- Na, van kedved elmenni fagyizni?- kérdeztem a kisfickótól
- Vaan!- ugrott fel és rohant kifelé. Én utána szaladtam, majd az ajtóban utol is értem.
- Mentünk!- kiáltottam hátra a vállam felett, majd kiléptünk Ronnal a szabadba. LA-nak ez a rész ahol laktunk nagyon szép volt. Kb. fél órányira volt a parttól, ahol találtunk is egy fagyizót.
- Jó napot! Kérek az öcsémnek egy csokit, és egy másik tölcsérbe egy sztracsatellát .- mondtam a pult mögött álló srácnak. Odaadta a fagyikat, én pedig kifizettem. Ron akkor már a fagyiját nyalta az egyik asztalnál. Miután megettük hazamentünk és Ron elment játszani Sophieval én meg bementem a szobámba és elkezdtem játszani a zongorán. Ez volt az egyetlen tárgy ami mindenhova követett. Már több mint 8 éve zongorázok. Szerettem, nagyon is.. Miután elzongoráztam a kedvenc számaimat elmentem fürödni majd bevágódtam az ágyba mivel nagyon fáradt voltam...
