~JB~. I'm sure it's more than us. [Ł]

Kevin.:D

Sok boldogságot neked és Danielle-nek. Ezt kívánom én.:D:) Legyen sok KisKevin és KisDanielle.... na, a többit majd a násznép.:D És tényleg, sok boldogságot, még egyszer nekik.:)

hát nem jó dolog ez? Szinte látom magam előtt nicket fekete nadrágban és zakóban, alatta fehér ing. A haja fésülten meredezik az égnek(szép megfogalmazás:D) és az a gyö.... bocsi.:S:$

szóval naa:D Kevin, védekezzetek.XD

Csak ennyit akartam.;) :*

8. rész


- Caroline, nem megmondtam neked, hogy korán feküdj le?!
Anyám ideges hangja volt az első emlékem arról a napról. Nagyon késő lehetett, mert már a szobámba éreztem az ebéd illatát.
- De, mondtad - motyogta vissza, bár a szemeim még mindig csukva voltak.
- Akkor most azonnal kelj fel! - lerángatta rólam a takarót és addig nem ment ki a szobából míg be nem mentem a fürdőbe.
Ott én vettem egy zuhanyt, felöltöztem egy egyszerű farmerba és felsőbe, majd lementem, hogy tovább hallgassam anyám feddését.
- Mikor aludtál el? - kérdezte.
- Nem tudom... hajnali kettő körül...
- Remek, kis lányom! Szóval, el kéne menned vásárolni pár dolgot. Ron vállalkozott a szerepre, de egyedül nem engedem el - csúnyán néztem rá, ezért hozzá tette -, légy szíves.
- Rendben, anyu. És, mert olyan kedvem van, megbocsájtom, hogy felkeltettél - mondtam neki, de mielőtt válaszolhatott volna fogtak egy táskát, a pultra kikészített cetlit és a mellette lévő pénzt.
- Ronnie, jössz? - öcsém pár pillanattal később mellettem termett. - Majd jövünk - kiáltottam még vissza.
Ron az iskoláról beszélt nekem, mesélt számára humoros történeteket. Néhány valóban vicces volt, a többihez pedig vágtam egy műmosolyt. A szupermarketben kierőszakolt egy csokit belőlem... Mármint, hogy vegyem meg neki.
Mikor kiléptünk az áruház ajtaján elszörnyülködtünk. Szakadt az eső, bár 15 perce még sütött a nap. Lenéztem az öcsémre, ő pedig fel rám.
- Azt hiszem ugyanarra gondolunk...
- Igen! - felelte lelkesen.
- FUTÁS!
Egy kezemmel szorosan fogtam Ronét, a másikkal a táskát. Hazáig rohantunk, ám így is bőrig áztunk. Hatalmas buli volt
- Szia, anyu!
- Sike... jesszus! Hogy néztek ki?! - nézett anya meglepetten. Sophie kijött a nappaliból megnézni minket. Amikor meglátott elnevette magát.
- Öltözzetek át! Ezt pedig add ide - utasított anya. Ronnal felmentünk a szobánkba.
Kellett nekem ébredés után zuhanyozni.. Levettem magamról a vizes ruhát és kiakasztottam száradni. alaposan megtörülköztem majd kerestem egy újabb cuccot. Vizes hajamat szétengedtem - így könnyebben megszárad.
- Vizesen szebb voltál - vetette oda Sophie, csúnyán néztem rá.
- Én legalább szép vagyok - vágtam vissza.
- Hagyjátok abba! - szólt ki anya a konyhából.
Sophieval egymásra mosolyogtunk, hisz tudtuk az egész csak szórakozás volt.
A napban nem sok érdekességet láttam - a tanuláson kívül. A húgommal egy fér órán át néztem a tv-t aztán felmentem a szobámba. Ott bekapcsoltam a rádiót, hogy ne kelljen csendben ülnöm, leültem az asztalomhoz és elővettem a tanulni valókat. Nem vagyok az a stréber fajta, de Istenkém, 10. osztályos vagyok és rengeteget kell tanulnom. Így még akkor is tanultam amikor kopogtak. Azt gondoltam, hogy Sophie az, vagy az öcsém.
- Hé, tanulok! Te sem szereted ha zavarlak - kiáltottam ki. Nem is volt jó kedvem a 6 oldalas töri láttán.
- Akkor elmegyek - hallottam az Ő meglepett hangját az ajtó mögül. Felpattantam és rohantam ajtót nyitni, már a lépcső tetején járt.
- Komolyan azt hitted nem engedlek be? - kérdeztem egy csöppet vádlón.
- Komolyan azt mondtad nem engedsz be?- kérdezett vissza ugyanazzal a hangsúllyal.
- Azt hittem a tesóim azok - válaszoltam.
- Azt hittem nem akarsz látni a tegnapi miatt... - az ő válasza meggyőzőbb volt, semmi kétség.
- Sajnálom - morogtam. Odajött hozzám és megölelt.
- Semmi gond, rád nem tudnék haragudni!
Szorosabban fontam karjaimat a nyaka köré mialatt elsuttogtam egy "köszönöm"-öt.
- Fiatalok! - kiáltott Joe a földszintről. Egyszerre sóhajtottunk fel, majd megfogtuk egy más kezét és lementünk. Nick bátyjai és az én húgom a nappaliban telepedtek le a rossz időre tekintve.
- Mizu? - kérdezte Kevin megelőzve Joe kérdéseit arra vonatkozóan mit csináltunk. Ám nem adott időt válaszra, egyből folytatta. - Figyelj, Em, sajnálom! Tényleg kiakadtam, meg minden, de remélem nem vetted komolyan. Viszont most ezt: tényleg sajnálom!
- Nyugi, Kev! Egyáltalán nem haragszom rád, inkább magamra.
Ezzel sem mondtam igazat. Vagy legalábbis nem mondtam el mindent. Hiszen igen is mérges voltam Kevinre, de meg is bocsájtottam neki már valahol... Ha valakire dühös voltam az valóban én magam... na meg Miley. Rá mosolyogtam a legidősebb Jonasra és leültem a földre.
Joe a romantikus randiról számolt be, amit Camillának szervezett. Az elbeszéléséből arra következtettem, hogy mindketten nagyon jól érezték magukat.
- És mond csak, együtt vagytok? - kíváncsiskodott Sophie.
- Igen - Joe vigyorgott. - Tegnap megkérdeztem, hogy mi lenne ha... és beleegyezett!
- Szóval Joe Jonas és Camilla Belle már hivatalosan is egy pár... - foglaltam össze.
- Csak baráti körben hivatalos! A nyilvánosság előtt csak barátok vagyunk - szögezte le gyorsan Joe.
- Ó, értem. De Taylorral is ez volt... Azért remélem ez tovább fog tartani - rá kacsintottam a srácra, aki visszamosolygott rám.
- Na, és mi van veled és Daniellel? - néztem Kevinre.
- Nagyon jól meg vagyunk - nyugtatott meg.
- Akkor mindenki boldog - morogta keserűen húgom. Mindannyian ránéztünk. - Ne értsetek félre, ez remek! Csak hiányzik Richie...
- Ó, Sophie!
- Figyelj, ha el akarod felejteni akkor majd mi segítünk! - mondta lelkesen Joe. - Elmegyünk valami helyre ahol vannak jó képű srácok - ezúttal Joera néztünk döbbenten. - Most mi...?
- Ez aranyos, de azt hiszem most nem... majd legközelebb - Sophie azért hálásan rámosolygott a fiúra, majd gyorsan témát váltott.
- Olvastam valami olyat, hogy idén érettségizel... - Nickre nézett, én is felemeltem a fejem, hogy lássam az arcát. Eddig a vállának döntöttem a fejem.
- Igen, vannak ilyen terveim - zavarta, hogy hirtelen ő került a középpontba, elmosolyodtam.
- Ezt nem is említetted - korholtam. - Ez tök jó, de mikor tanulsz...?
- Hát reggelről volt nálam tanár... Szóval majd ha hazamentem - mondta.
A szó minden másra elterelődött. Nick, úgy látszik, teljesen túltette magát a tegnap esti, ma hajnali történéseket. Én viszont nem. Ő talán azt hitte, hogy megoldódott a probléma, hogy belőlem minden kételkedést elűzött a csókja. Ám tévedett. Nem, mert még mindig nem igazán hittem neki. Ám ezt nem akartam most felhozni. Majd máskor, ha csak kettesben leszünk. És nem lesz a közelben olyan tárgy amivel megölhetem... Oké, vicceltem.
Kevin és Joe épp Sophie kíváncsi kérdéseire válaszolgattak amikor megkordult a gyomrom. Féloldalasan elmosolyodtam.
- Ki éhes rajtam kívül? - kérdeztem.
- Én - jelentkezett Nick.
Egymásra nevettünk, majd felálltunk és bementünk a konyhába. Az anya által készített ebéd a tűzhelyen volt letakarva konyharuhával.
- Hm... Kérsz egy kis paradicsom levest? - néztem tányérért kutató fiúra.
- Inkább kihagyom, nem a kedvencem. Van valami hús? - miután levett két tányér odajött hozzám.
- Csirke és krumpli, salátával - néztem be a hűtőbe, a salátás tálat azzal a mozdulattal ki is vettem.
- Azt Nick bácsi szereti - kuncogtam.
Mindkettőnknek szedtem kaját a tányérra. Pár percig csendben eszegettünk, majd Nick törte meg a csendet.
- Mond csak, ami tegnap volt... komolyan megbocsájtottál Kevnek?
- Igen, már egyáltalán nem haragszom rá. Megértettem őt... - válaszoltam zavartan.
- Ennek örülök. És... nekem is? - tétovázott, ez meglepett.
- Neked miért?
- Hát amiért úgy elcsábítottalak... És nem hagytalak normálisan gondolkodni - morogta, de láttam ahogy belemosolyog a tányérjába.
- Öhm... nos, azon nem gondolkodtam, hogy neked meg kéne bocsájtanom. Így vehetjük úgy, hogy igen.
- Ez remek! - amennyire tudott fél kézzel átölelt.
A gyomrom megremegett, mert megint nem mondtam el mindent. De ez most nem volt lényeges, mert a 2 kérdésre a teljes igazságot mondtam. A második meg is lepett. Hogy jött ide ez? Oké, azt tudom hogyan jött ide. De ezt még mindig nem nagyon értem... Elcsábított, ez tiszta... és az is, hogy így talán nem adtam igaz választ tegnap.. vagyis ma reggel. Igen, most már érthető.
De akkor a teljes igazságot mondtam. Elcsábított, vagyis nem mondtam igazat, vagyis volt miért megbocsájtanom és meg is tettem. De az igazat mondtam. Hittem neki, hiszek neki! Vagy nem? Nem tudom, csak azt, hogy erre jó lenne gyorsan rájönni, mert hatalmas kalamajka lehet belőle. És egy temetés... megint vicceltem, bocsi.
- Elgondolkoztál valamin... - ez inkább kijelentés volt, mint kérdés, de egyből visszarángatott a valóságba
- Igen, bocsi.
Tovább eszegettünk, közben hallgattuk ahogy a többiek valami jó viccen nevetnek kint a nappaliban.
- Mikor kezditek a sorozatot? - kérdeztem, mikor már a koszos tányérokat pakoltam a mosogatóba.
- Kedden. Egy kicsit előre hoztuk a kezdést, mert apa aggódott, hogy nem tudjuk befejezni...
- És mi lesz az első részben? - kíváncsiskodtam tovább. Elmosolyodott.
- Nem örülnél neki...
- Ez csak egy sorozat - ellenkeztem. - És amúgy is, mi lehet olyan szörnyű?! Már az első részben kinyírsz valakit?
Oké, Emma! Ma csak a gyilkolászásról tudsz gondolkodni!!??
- Nem... Nick, akit alakítok könnyen szerelmes lesz ha megtetszik neki egy lány. És most ez miatt kerül bajba... Ugyanis a lánynak már van barátja. Nos, azt hiszem ennyit mondhatok el. Bemutató epizód... nem tudom mikor - elnevettem magam.
- Túl nagy a hasonlóság közted és a karaktered között - somolyogtam.
- Igen, talán... - közelebb húzott magához, keze a derekamon volt, a másikkal pedig az arcomat simogatta.
- Engem nem zavar... Csak régebben - tettem hozzá.
- Igen, észrevettem. Régebben nem is tudom mi lett volna velem, ha megölellek - elmélkedett.
- Kidoblak az ablakon, hozzád vágok valamit - soroltam a lehetséges esélyeit, ám egy csókkal elhallgattatott.
- És most?
- Már nem élnél - nevettem halkan.
- Azt hiszem ez nem nagy áldozat - mondta, majd újra megcsókolt.
- Fiatalok! - hallottuk Joe hívását másodszorra aznap. Egymásra mosolyogtunk és visszamentünk a nappaliba.
- Mit csináltatok eddig? Én már hatszor megebédeltem volna!
- Hat órakor ebédelni? Ehhez tehetség kell - nevetett Sophie.
- Nekem ez volt a reggeli - kérdőn néztek rám Jonasék. - Későn keltem.
- Az más, tudod, Nick is olyan hulla volt egész nap... - míg Kevin tovább elmélkedett lehajtottam a fejem és vigyáztam a tekintetem nehogy találkozzon Nickével. Ő is lehajtotta a fejét és próbálta elfojtani a nevetést.
- Ideje mennünk... - morogta Joe pár perccel később.
- Ó, miért? - kérdeztem húgommal egyszerre.
- Holnap sok dolgunk van... És Nicky-nek aludnia kell - öccse megütközve nézett Kevre.
- Hát, akkor szia, Nicky - Kevinnel összepacsiztunk, rám kacsintott.
- Szia, Joe! - a srác 2-2 puszival köszönt el mind tőlem, mind Sophietól.
- Cső, cső Nicky! Legyél jó, ne egyél mókust és aludj jól - mosolyogtam Nickre.
- Kicsi Carrie, ez a nagyok játéka. És csak Kev szokott mókust enni - válaszolt nevetve, majd még egy gyors puszit nyomott a számra és elmentek.
- Legalább nem unatkoztunk - motyogta.
- Az biztos...

bocsi, bocsi, hogy csak most van fennt. felraktam már kedd délelőtt, de csak vázlatként mentette el.:S:S bocsiiiii .:S:S És köszi Era, hogy szóltál.:)

BOCSIBOCSIBOCSI

7. rész


- Miley Cyrus.
Egy nálam kicsit magasabb lány lépett ki George háta mögül, bár piros magassarkú volt rajta. Hozzá piros koktélruhát viselt, kezében mikrofon. Mellette egy szőke nő állt. Miley egyenesen Nickre mosolygott, a többi srácra még csak rá sem pillantott.
- Miley... - morogta Sophie.
- Sziasztok! - köszönt. Most először vette le a szemét a barátomról, de csak pár pillanatra. Ám Nick nem nézett rá, a földre szegezte pillantását és megszorította a kezem.
- Show time! - szakította meg a kínos csendet Kevin bá'.
- Sok sikert, fiúk! - mosolygott Denise fiaira.
- Szurkolj - kacsintott Joe Sophiera és kirohant a színpadra.
- Gyere, Nick!
- Carrie - kezdte Nick miközben hallottam ahogy Joe köszönti a rajongókat. Átölelt és a fülembe súgta: - Ne izgulj! Szeretlek.
Elengedett és kiment a bátyjai után.
- Kezdődjön a buli!
A színpadon álló srácok rákezdtek egy pörgős számra. Pár pillanatig Nicket figyeltem, aztán jobbra néztem ahol Miley állt, inkább elfordítottam a tekintetem. Sophie megérezte a belőlem áradó feszültséget ezért elhúzott a színpad mögött egyenesen a másik oldalra. Még mindig feszült voltam, próbáltam megnyugodni. A karomat összekulcsoltam a mellemen úgy hallgattam a koncertet. Joe a harmadik szám után így szólt a közönséghez:
- Van egy kis meglepetésünk a számotokra. Van itt egy réi barátunk... Köszöntsétek a színpadon:
- MILEY CYRUS-t!!! - kiáltotta Kevinnel együtt.
A rajongók sikoltozni kezdtek és hatalmas tapsviharral köszöntötték kedvencüket. Nick mosolyt erőltetett az arcára és pacsizott a lánnyal.
- Szép lány, tehetséges. De Nick már túl van rajta - mondta Sophie.
- Honnan veszed?
- Onnan, hogy fél évig harcolt érted...
Oké, Sophie ezzel talán egy kicsit megnyugtatott. De én nem vagyok akkora...hm... ennyire magabiztos. Mint Bella Swan. Hisz ő sem értette mit szeret benne Edward. De Nick nem vámpír...legalább is remélem. :D De a bizalmamat nem növelte.:S
Miley és Jonasék Ronan Keating 'When you say nothing at all' című számát adták elő. Szerettem ezt a számot és a Jonas-Cyrus változat sem volt rossz.
- köszönjük, Mileyz! - sikoltás.
- Sziasztok, srácok! Szeretlek titeket - Miley puszit dobott a közönségnek és lejött a színpadról.
Miért pont azon az oldalon ahol mi álltunk, ó, miért? Sophie szerint direkt - mondta később. Miley lenézőn nézett rám, én pedig magasra felvont szemöldökkel vissza rá.
- Én azt hittem, hogy Nick Selenánál nem süllyedhet mélyebbre. Úgy látszik, mégis... - mondta.
- Érdekes, szerintem viszont mind Selenával, mind velem föléd kerekedett - vágtam vissza.
- Hm... érdekes, a te nevedet nem ismeri senki. Selenáét? Talán a szomszéd lány, azt a nyávogó hangot... - kacagott. - Nos, kicsi lány, vigyázz, mert vissza fogom szerezni Őt!
- Érdekes, Miley nekem pont olyan érzésem van mintha egy macskával beszélnék... És a visszaszerzésről, itt helyben megesküdök, hogy nem fogod elszedni tőlem Nicket. Akármit tehetsz, mondhatsz, de ő az enyém marad!
Szigorú hangom hallatán mintha egy pillanatra megremegett volna. Aztán hátradobta a haját, felemelte a fejét és elvonult. Sophie rám mosolygott.
- Szép volt, Em! Hidd el, Nickhez sokkal jobban illesz, mint Miley.
- Igen, remélem - mondtam magamban.
Jonasék közben lejátszottak egy újabb számot, ami után még párat és lejöttek a színpadról.
- Gyere, menjünk oda! - mondta Sophie.
A színpad mögött átmentünk a másik oldalra. A három fiú az apja szónoklatát hallgatta, közben vizet kortyolgatott.
- Milyen volt? - lihegte Joe.
- Remek, nagyon tetszett!
Leültem Nick mellé, aki szabad kezével átölelte a vállam.
- Miley?
- Nem tudom hol van. Remélem elment, jó messzire - ezt a megjegyzést Kevin is hallotta.
- Egy éve ilyenkor még nagyon hiányzott...
- Igen, de mint mondtad, az már egy éve volt - vágott vissza Nick.
- Amikor legutóbb smároltatok élvezted - mi?!
- Az rég volt!
- Nem annyira - feleselt tovább Kevin.
Mintha elfelejtették volna, hogy én is ott vagyok. A két testvér, akik annyira megértették egymást azon veszekedtek, hogy Nick ex barátnője mit csinált! Ledermedve ültem ott mindenki között. Közben Denise félbeszakította a civakodást és beküldte öltözni a fiait. Nem vettem észre mikor vette le Nick a kezét a vállamról. Nem vettem észre ahogy Sophie visszakérdez az elhangzott mondatokról Denise-től. Még azt sem, hogy Joe felhúz: ideje menni.
Próbáltam észbe kapni, de nem igazán ment. Amíg kiértünk a kisbuszig magamnál voltam, aztán újra elvesztem a gondolataimban. A többiek beszélgettek körülöttem, nevetgéltek, csak néha, néha néztek rám mi bajom is lehet..?
 - Carrie, elsápadtál - mondta Nick egy kicsit rémülten.
- Valóban, jól vagy, Em?! - kérdezte Sophie és Joe egyszerre. megráztam a fejem és válaszoltam:
- Persze, jól vagyok! - egy kis mosolyt is erőltettem az arcomra. m amint megállt a kocsi a házunk előtt elköszöntem egy "viszlát"-tal és kipattantam a buszból.
Berohantam a házba, fel a szobámba ott is a fürdőbe.  Már félig teleengedtem a kádat amikor hallottam, hogy Sophie szobájának az ajtaja becsukódik. Levetkőztem és beültem a forró vízbe.
Megnyugtatott, egy pillanat alatt elzsibbasztotta feszült végtagjaimat. Próbáltam nem gondolni semmire, de nem mentek ki Kevin szavai a fejemből, se Miley-é. Végül valószínűleg elszundítottam ,mert arra eszméltem, hogy a víz hideg és a telefonom csörög. Kimásztam a kádból, magamra tekertem egy törülközőt és kimentem a szobámba. A telefonom az ágyon hevert, az Aloha from Hell legújabb számát játszva Nick állt a kijelzőjén.XXX Pár másodpercig hezitáltam, majd visszamentem a fürdőbe. Míg megtörülköztem, fogat mostam és lemostam magamról a sminket hallgattam ahogy a telefonom újra és újra rákezd az ismerős dallamra.
Arra gondoltam Nicknek sem tetszene ha Sophie arról beszélne milyen volt nekem Noellel csókolózni. Leültem törökülésben az ágyam közepére és figyeltem a telefonom. 13 nem fogadott hívás után abbahagyta. Örültem, hogy felhagyott a próbálkozással, ám biztos voltam: holnap folytatja. Nagyot sóhajtottam és hátra dőltem. Nem tudtam miért csinálom ezt. Szeretem Nicket, de ez a civakodása Kevvel összezavart, főleg az enyém Cyrus-szal.
Csendben lelopóztam a konyhába. Kivettem a kamrából egy üveg ásványvizet. Épp a hűtőben keresgéltem valami kaját amikor hallottam, hogy kopognak az ajtón. Rémülten kaptam oda a fejemet, mi van ha betörő - gondoltam. Kezemben kiskanállal mentem az ajtóhoz, közben újabb kopogás.
- Ki az? - szóltam ki.
- Nick vagyok. Nick Jonas!
Hát ez nem igaz. Tűnj már el!
- Menj el!
- Nem. Nem megyek sehova amíg be nem engedsz - akadékoskodott.
- Akkor addig fogsz ott ülni amíg apa reggel ki nem megy az újságért - mondtam.
- Rendben - hallottam ahogy leül és neki dől az ajtónak. Nem érdekelt, visszamentem a konyhába, kivettem egy zacskós salátát a hűtőből, fogtam egy tubus majonézet és visszaindultam a szobámba. Az első lépcsőfokon álltam amikor felrémlett, hogy Nick valóban képes egészen reggelig ott ülni.
Visszafordultam és kinyitottam az ajtót. Hirtelen érte, hátra zuhant.
- Aú!
- Miért vagy itt? - felállt.
- Miért viselkedtél így este? - kérdezett vissza.
- Én kérdeztem előbb...
- Azért jöttem, hogy kinyögd mi a baj!
- Jó, jó! - motyogtam.
- Mi volt az a veszekedés Kevinnel?
- Te nem szoktál civakodni Sophieval? -vágott közbe.
- Egész éjjel az zeng a fejemben amit a bátyád mondott. "Amikor legutóbb smároltatok élvezted!" - mondtam hangosabban.
- Ó, szóval ez a baj... - motyogta úgy mint aki épp most értett meg egy bonyolult matek példát.
- Baj?! Téged nem zavarna ha Noelről beszélnék?! - kérdeztem dühösen.
- Valószínűleg zavarna - higgadt volt, mintha arról beszélne mit vett Joenak karácsonyra. És ez zavart.
- Miért vagy ilyen nyugodt? - kérdeztem. - Épp veszekszem veled!
- Akkor zúdítsd rám a dühöd - kitárta a karjait jelezve nem védekezik.
- Miről beszélt Kevin? Mi volt az a csók? mikor volt az a csók? Mi az hogy élvezted?! Megcsaltál, Nick? - zúdítottam rá a kérdéseimet, az utolsó előtt egy kisit vártam.
- Amiről Kevin beszélt az..az csak hirtelen felindulás volt. Legutóbb akkor csókoltam meg Miley amikor Frankie, vagy is  te megláttál vele - magyarázta.
- Hirtelen felindulásból..? A barátnőd előtt..?
- Figyelj, te még nem ismered Kevinnek ezt az oldalát. Ő nagyon jó fej, nem ismerek jobb embert nála, alig van rossz tulajdonsága. De ha hirtelen kapja fel a vizet akkor nagyon durva dolgokat is képes mondani. Ez egy ilyen eset volt... - még mindig higgadt volt.
- De... - kezdtem, de a mutatóujját a szám elé rakta és közelebb lépett.
- Senki nem csókol jobban nálad, Kicsi Carrie. Hidd el, kérlek... - suttogta.
- Nem megy - morogtam vissza.
Megfogta a tarkómat, ajkai gyengéden bekebelezték az enyémeket. Másik kezét a derekamra rakta miközben egyre vadabbul csókolt. Kirázott a hideg ahogy édes, puha, forró ajkai kényesztettek - még szorosabban ölelt. Mikor ajkai lecsúsztak az államra majd a nyakamra megkérdezte:
- Most elhiszed...?
- Csak azt, hogy utálom amikor el próbálsz csábítani - sóhajtottam válaszol.
Szívesen tovább csókolgatta a nyakamat ám nem hagytam neki.
- Figyelj, el hiszem, de nem válaszoltál minden kérdésemre!
Nagyot sóhajtott és felemelte a fejét. Mélyen a szemembe nézett.
- Nem csaltalak meg!
Még fél percig fürkésztem barna szemeit, hátha találok valamit benne ami kételkedésre ad okot.
- Oké, ezt is elhiszem - mondtam!
- Köszönöm - belecsókolt a tenyerembe.
- Öhm... Nick? Azt hiszem ideje lenne lefeküdnünk. Tudod, holnap is van nap...- feleltem zavartan. Újra sóhajtott.
- Rendben. Akkor hol... vagyis ma találkozunk - halkan kuncogott, majd egy kis puszit nyomott az arcomra és elindult haza.
Nem hittem, hogy ilyen könnyen kimagyarázza. Valahol még mindig kételkedtem benne, de ha hajnali 1kor képes volt eljönni ide azért, hogy meg tudja mi a baj... hát ez igen szép dolog volt. Ekkor eszembe jutott, hogy elfelejtettem rázúdítani Miley által felgyülemlett dühömet. De cégül rájöttem: nem éri meg, hisz egy ilyen sráccal ezért összeveszni..? Nos, totális hü.lyeség lenne.
Remegett a kezem amikor betakartam magamat a takarómmal. Egyrészt azért, mert még mindig nem hittem neki, másrészt attól a csókjától. Remegtem a tudattól mit fog anya szólni ha meglát holtkórosan és attól, hogy vajon mik  fognak még itt történni. Átfordultam a jobb oldalamra és megláttam az ágy szélén Pingu-t. Még hogy nincs kivel megosztanom a titkaimat?! Hisz pont erre a célra kaptam Sophietól.
Elmosolyodtam és lehunytam a szemem.

bocsi, hogy msotanában ilyen ritkán vannak részek, de nem igazán van időm írni. Ezt a részt full a füzetemben írtam gitár előtt. Tehát egy óra alatt leírtam 4 oldalt:D:D *büszkefej*

szóval mégegyszer bocsi.remélem nincs harag és azt is, hogy tetszett a rész.:D és örülök a kommentároknak. <3

puszi   :Dóri.:*

6. rész


- Lily fent van a szobájában - mutatott a lépcső irányába.
Rámosolyogtam, megköszöntem a segítséget és felmentem az emeletre, Lily szobájába. Az ajtó mögül kacagást hallottam pont amikor bekopogtam.
- Gyere be! - kiáltott Lily.
Benyitottam, ők mosolyogva üdvözöltem. Ott volt Lily, Pati, Diana, Laura, és még két osztálytársunk, az ablakban pedig egy számomra ismeretlen lány ült. Később Lily bemutatott neki:
- Em, ő itt Natalie, az unokatestvérem. Natalie, ő itt Emma, az osztálytársam - a lánnyal egymásra mosolyogtunk, leültem a lányok közé, amint Noel hozott egy tálcányi szendvicset Natalie is leült közénk.
- Szia, pincér bá'! - köszöntem neki.
- Hello, Jonas-né! - döbbenten néztem rá, de csak vigyorgott.
- Miért nem?
- Jó vicc! Menj ki - szólt rá Lily, majd mielőtt Noel akár egy mukkot szólhatott volna, kilökte az ajtón.
Mindannyian rágcsáltunk egy-egy szenyát, közben Rosie felajánlotta, hogy játszunk "őszintés"-dit. Lelkesen beleegyeztünk, majd alkottunk egy kört, addig Lily kerített egy üres üveget.
- Oké, aki felé a kupakja mutat attól kérdeznek, akire a másik oldala az kérdez - jelentettem ki. Mindenki bólintott, majd Rosie pörgetett először - hisz ő találta ki.
Szerencsémre nem rám jutott a sor. Lilyre mutatott az üveg és Natalie-nek kellett kérdeznie tőle.
- Rendben! Kivel csókolóztál először, és milyen volt? - tudakolta egy sunyi mosollyal. Mintha előre tudta volna, hogy ezt ciki lesz bevallania a Lilynek. És valóban: Lily elvörösödött, látszott rajta, hogy nem nagyon akarja hangosan bevallani, majd nagy nehezen kinyögte:
- Adam Keverett - a hangja a keresztnév után elcsuklott. - És igen... elég jó volt - a végére elnevette magát. Döbbenten néztem, de én is nevetni kezdtem. El sem bírtam volna képzelni, hogy valaha csókolóztak. :D
- Rendben, én pörgetek! - Pörgetett és a sor Dianára jutott, Ezúttal Pati kérdezett:
- Az osztályból gondoltál már valakire úgy...?
- Nem! - a lány hangja még csak meg sem remegett, így biztosra vehettük, hogy igazat mond.
Diana pörgetett, és az üveg kupakja rám mutatott. Egy pillanatra elfelejtettem lélegezni, aztán ránéztem a velem szemben ülő Rosie-ra.
- Hm... őszintén, de mit szeretsz Nickben?
- Komolyan?- bólintott. - A szemeit és azt, hogy megértő - mondtam. - De ne hidjétek, hogy nyálas vagyok, nem!
Rosie rám mosolygott, én vissza. Folytattuk a játékot. Kipörgettem Sam-et(másik osztálytárs), akitől Natalie kérdezett:
-  Hazudtál már valakinek arról, hogy ő a legjobb barátod?
- Öhm... - Sam zavarba jött - nem, még nem.
Ezek után egyre zavarba ejtőbb kérdések következtek, 18-as karika. Néhány válaszon halálra röhögtük magunkat, volt amikor már a kérdésen is. Persze, akitől kérdeztek az nem nevetett... :D Már 11 is rég elmúlt, de nem kellett az idő miatt aggódnunk, mert péntek volt. Utána beraktunk egy jó kis vígjátékot: 'Evan, a mindenható'
Ennek nagyjából 1kor lett vége, addigra mindannyian elfáradtunk. Elhelyezkedtünk a kikészített takarókon és megpróbáltunk aludni. Én személy szerint a fal mellett aludtam, a másik oldalamon pedig Natalie, akivel elég jól összebarátkoztunk. Miután lekapcsoltuk a villanyt még beszélgettünk pár percig, de aztán elnyomott minket az álom.

Arra ébredtem, hogy valaki benyit az ajtón, majd hatalmasat zuhan. Felültem, hogy megtudjam ki vagy mi volt az. Noel hevert Patin, aki az ajtótól pár méterre táborozott le. A srác a fejét tapogatta, Pati rémülten fürkészte s fiút, míg a többiek nevettek vagy próbálták felmérni a helyzetet.
- Mit csinálsz az ajtóban? - háborgott Noel
- Mit csinálsz itt? - kérdezte Pati.
- Anyu küldött, hogy kérdek-e reggelit...
- Öhm... kérünk? - Pati felénk fordult, páran bólintottak. -Rendben, kérünk.
- Szóval, mit csinálsz itt? - ült fel Noel.
- Aludtam - válaszolt Pati, közben kimásztam a takaróm alól és megkerestem a telefonom. A kijelzőjéről azt olvastam le, hogy még csak 9 óra. Noel kikiáltott a nyitva maradt ajtón, hogy kérünk reggelit.
- És mit csináltatok este? - tudakolta, miközben felült az ágyra.
- Filmet néztünk...
- Hm... valami vígjátékot? Csak, mert hallottam valami nevetésfélét... - megvakarta a fejét, közben lopva felém pillantott.
- Igen - Sam kuncogott -, jó film volt. Lily átírod nekem DVD-re?
- Persze! - ígérte Lily, majd felállt és kikeresett a szekrényéből egy rövid gatyát és pólót.
- Milyen idő van odakint? - kérdeztem a srácot.
- Jó... 20 fok körül, már most, szóval nem fogtok fázni - nevetett, miközben jelentőségteljes pillantást vetett a pizsamaként használt sortjainkra.
- Akkor öltözzünk fel! Enyém a fürdő! - mondta gyorsan Laura és már el is tűnt a fürdőben.
- Könnyű neki... ő direkt az ajtó mellé tanyázott le.. - morogta Natalie, mosolyogtam a megjegyzésén.
Sorban mindannyian felöltöztünk. A tegnapról marad farmeremet és pólómat vettem vissza - majd otthon felöltözök. Megfésülködtem, rendbe szedtem az arcomat és fogat mostam. Utánam még bement Rosie, aztán együtt mentünk le reggelizni.
- Mikor lesz legközelebb ilyen este? - kérdezte Diana pár perces csend után.
- Nem tudom, de nagyon jól éreztem magam..
- Igen!
Befejeztük a reggelit, felmentünk összeszedni a cuccainkat majd elköszöntünk egymástól.
- Lily, nagyon király este volt - mosolyogtam barátnőmre. - Remélem hamarosan megismételjük.
- Igen. Szia, Em!
- Szia! Sziasztok!
Elindultam hazafelé és 15 percen belül otthon voltam. Sophie épp kijött a postáért, mosolyogva köszönt rám.
- Hogy érezted magad? - kérdezte.
- Nagyon jó volt. Sokat szórakoztunk - válaszoltam.
- Majd mesélsz, de most beviszem ezt anyának - itt felmutatta a két borítékot -, aztán mennem kell Ivy-hez. Segít matekozni - egyszerre húztuk el a szánkat.
Bementem utána a házba. Apa nem volt itthon, Ron pedig kint volt a hátsó udvarban anyával. Sophie kiment, én is odaköszöntem neki, aztán felvittem a cuccomat. A pizsamának használt pólót és sortot visszaraktam a szekrénybe, bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Frissen, tiszta ruhában ledőltem az ágyamra. Pár percig feküdtem egy helyben, néztem a plafont és gondolkodtam, utána felálltam és egy könyv kíséretében leindultam a kertbe. Ám az ajtóban megtorpantam: észrevettem valami fehérséget a sötétbarna pianínón. Odamentem és elolvastam mi van a papírdarabra írva. Felismertem rajta Nick betűit: "Ha hazaértél felhívnál? Köszi, Nick!" Ahogy a nevét odafirkantotta a végére leginkább arra hasonlított, mint mikor valakinek autogramot ad.
Előkerestem a telefonom, tárcsáztam a számát, közben leültem a zongora elé.
- Szia, Nick!
- Carrie! - sóhajtott felszabadultan.
- Na, hogy érezted magad? - kíváncsiskodott.
- Nagyon jól - nevettem. - Csak egy kicsit álmos vagyok még.
- Mikor aludtál el? - kérdezte gondoskodón.
- Hm... nem tudom. Csak azt, hogy arra ébredtem ahogy Noel átesik Patin.
Hallottam ahogy jót nevet, és Joe kíváncsi hangját is a háttérben:
- Mi az? Min nevetsz?
- Üdvözlöm Joet! - mondtam csendesen.
- Átadom... Joe, Carrie üdvözöl! - kiáltott hátra bátyjának.
- Ki csoda? Milyen Carrie?!
- Emma! - mondtam egyszerre Kevinnel. Nick újfent nevetett.
- És, mit tervezel mára?
- Semmi különöset. És te?
- Nem, semmit. Bár lesz este egy fellépésünk. Talán... lenne kedved eljönni? - kérdezte lelkesen.
- Nem tudom... legyen? jó, lesz - előztem meg a közbe szólását. - Jöhet Sophie is? Tudod milyen... a nagy Jonas Brothers fant nem hagyhatjuk ki... - megforgattam a szemeimet.
- Rendben, nyugodtan hozd. Legalább lesz Jonak is egy kis társasága... Camilla nem tud jönni és el van kenődve - magyarázta.
- Akkor majd szólok neki!
- Jó, mit szólsz, ha értetek megyünk fél 7re? A koncert 8kor kezdődik, de előtte még hangolunk... meg ilyenek - ajánlotta.
- Rendben, akkor fél 7kor nálunk - mosolyogtam.
- Igen, viszlát akkor. Puszi!
- Szia, csók!
Kinyomtam, majd visszatértem az eredeti tervhez és a könyvemmel lementem a kertbe. Leültem Ron mellé a padra, a bal lábamat átraktam a másikon és olvasgatni kezdtem.
- Emma, kicsim, inkább olvasnád a kötelező olvasmányokat... - morogta bosszúsan anyám.
- Anya, minden évben elmondod és a végén mindig elolvasom - vágtam vissza. Anyu csak sóhajtott egyet beletörődőn, majd otthagyott.
Csak akkor mentem be amikor anya ebédet kiáltott, igaz addig Ronnal is játszottam. Sophie is ott volt az asztalnál, és elmondtam neki, hogy Nick meghívott a fellépésükre.
- Anyu, elmehetünk...? - kérdezte anyát. Ő ránk nézett, majd ránézett a levesére és azt sóhajtotta:
- Rendben. De ne maradjatok sokáig! - tette hozzá hangosabban.
- Köszi, köszi - hálálkodott a húgom.
Nyugiban megebédeltünk, majd mindenki ment a dolgára. Én tanulni egy kicsit, Ron egy osztálytársával és szüleivel ment vidámparkba, Sophie pedig szintén a szobájába. Hatalmasra tártam az ablakot, hadd jöjjön be a friss és meleg levegő. Bekapcsoltam a laptopomat, felmentem msn-re és szétnéztem a neten. Ezzel elvoltam egy ideig, ugyanis már nagyon rég néztem meg az üzeneteimet. Aztán msn-en keresztül kikértem Bella véleményét pár felsőről és nadrágról. Ő az egyik csillogó, ezüst farmeremet díjazta a legjobban és hozzá egy "Devil from heaven" feliratú felsőt. A felső alapjában fekete volt, a felirat pedig rózsaszínnel volt rányomtatva.
- Biztos vagy ebben? - kérdeztem tőle.
- Hát persze! Nick odalesz! - írt vissza mellette még egy tucat mosolygós fejet.
Rendben - mondtam magamnak. Leraktam a ruhát az ágyamra, kerestem hozzá rózsaszín és ezüst kiegészítőket. Találtam egypár tök jó karkötőt és fülbevalót. 6 órakor elköszöntem Bellától és az msn-es barátaimtól, mentem öltözni. A hajamat simán kivasaltam, majd copfba kötöttem. Felvettem a ruhát, a kiegészítőket, egy kis sminket is tettem fel és lesétikáltam a földszintre. A zsebemben volt egy kis pénz és a telefonom.
Jonasék pontban fél 7kor értek értünk. Beültünk melléjük a kisbuszba, köszöntünk a sofőrnek és a szüleiknek. Nick puszit nyomott a számra, majd megdicsérte a kinézetem. Egész úton beszélgettünk, majd kiszálltunk egy stadion előtt.
Én szívesen szemügyre vettem volna, de Nick húzott maga után: sietős volt a tempó. Bementünk egy hátsó bejáraton, ahol két hatalmas testőr állt. Kevin bá' felmutatta nekik a belépőkártyáját mire beengedtek.
Nickéket beküldték egy öltözőbe, addig mi kint vártunk rájuk. Sophie arról tartott beszámolót mennyire utálja és nem érti a matekot. Amikor a három Jonas testvér már a fellépő cuccban kilépett az öltözőből befejezte a szónoklatot - hisz valaminek a koncertre is kell maradni. :D
Elmentek behangolni, elpróbáltak pár számot, e csak úgy magukban, Joe csendben énekelt, Nick dobolt vagy gitározott, Kevin pedig átismételte az akkordokat. 8 előtt 10 perccel megszólalt egy csengő szerű hang és a fiúk gitárral a kezükben elszaladtak a színpad felé. Ott álltunk mellettük, amikor jött egy magas, szőke férfi.
- Helló, George! - köszönt neki Kevin.
- Srácok, híreim vannak! Bocsi, hogy csak most mondom el, de én is 10 perce tudtam meg: meglepetés vendégetek lesz - újságolta.
- Ki? - kérdezték vissza a Jonas fiúk és apjuk kíváncsian.
- Miley Cyrus.

bocsi,bocsii, hogy csak most van rész.:S de nem nagyon volt időm...aztán elfelejtettem mit akartam írni. -.-" xDremélem tetszett:*

hah.

fizikát tanultam.néztem a szávay ági posztert a falon. azon gondolkodtam ki találta fel a továbbtanulást. ránéztem a naptárra. elolvastam a kép melletti idézetet. még csak 24.-e. kinek van ma a névnapja? - kérdezem magamtól.

EMMA. :D:D:D:D

ezennel boldog névnapot kívánok a töriben szereplő Emmának és a lányak, akiről elneveztem szegény szerencsétlent^^ <3 :D

pénteken legkésőbb rész :*:)

5. rész


Amikor felébredtem a szobámban még korom sötét volt, ebből arra következtettem, hogy még nagyon korán van. Átfordultam a másik oldalamra, hogy tovább aludjak, de rémülten tapasztaltam, hogy ott már fekszik valaki. Ráadásul jól összefejeltem Nick-kel így mindketten keserűen néztünk a másikra.
- Te mit csinálsz itt?
- Aludtam - motyogta. Csak pár centire volt az arca az enyémtől; éreztem a lehelete illatát.
Elmosolyodtam és szorosan hozzábújtam. Csak reggel - mikor újra felébredtem, és még mindig ott volt mellettem -, kérdezősködtem tovább.
- Hogy hogy itt vagy?
- Nem akaródzott hazamenni. Olyan szépen aludtál... - rám mosolygott, puszit nyomtam az arcára.
Aztán eszembe jutott, hogy hétfő van. Átfordultam a másik oldalamra, hogy lássam az órát. Jesszus! Már háromnegyed nyolc volt! A sulibuszt biztosan lekésem, 5 perc múlva indul... De féltől órám van. A fene! Kipattantam az ágyból, kiszedtem a kupac tetején lévő farmert és pólót a szekrényből, majd berohantam a fürdőbe. Hiper-szuper gyors tempóban felöltöztem, fogat mostam és megfésülködtem, majd visszarohantam a szobámba, bedobáltam a táskámba pár könyvet, majd rohantam volna le a lépcsőn, de Nick átölelte a derekam.
- Mond csak, hová mész?! - kérdezte dorgálón.
- Suliba - válaszoltam sietősen.
- Igen, de a buszt lekésted... és, ugye, nem gondolod, hogy hagylak az iskoláig rohanni? - maga felé fordított, bár már nem is akartam elrohanni.
- Igazából erre nem is gondoltam...
- Na látod! Nem vagyok én olyan buta - kuncogott.
- Nem - helyeseltem. - De nem indulhatnánk?
- Előbb tedd el az összes könyvedet! - bosszúsan sóhajtottam, majd odabattyogtam az íróasztalhoz és elraktam a még szükséges könyveket.
Amikor visszaértem Nick mellé megfogta a kezemet és levezetett a lépcsőn. Elköszöntem anyától, aki elég mérgesen pillantott utánam. Nick kocsijában ülve felrémlettek a szemem előtt a tegnap éjjel történtek. Olyan romantikus volt! És még most sem tudom elhinni, hogy meglepetés buli szervezett nekem. hogy a fenébe tudta eltitkolni? És, hogy még Adam is benne volt? Ő, akiről köztudott, hogy nem tud titkot tartani?! Meg kell neki köszönnöm.
Nick bekapcsolta a rádiót, miközben a pirosnál álltunk. Épp egy Pink számot játszottak. Ez persze engem feldobott. Ő nem igazán szerette Pinket, de nem tekerte el a rádiót. Ezért hálás voltam.
- Hány órád van? - szakította meg a csendet.
- Hm... 5 - válaszoltam egy kis gondolkodás után. Még mindig nem tudtam az új órarendemet.
- Eljöhetek érted?
- Nyugodtan!
- Érdekes... eddig nem ragaszkodtál hozzá ennyire - keserűen nevetett.
- Igen, de rájöttem, hogy az osztálytársaim egy idő után tényleg fárasztóak... - elmosolyodtam. - Persze, sosem lehet őket megunni. Ennél csak a chicagó-i barátaim voltak értelmiségibbek.
- De ezt ne mond meg nekik... Will szereti azt képzelni, hogy rajongok érte - tettem hozzá.
- Nem fogom - ígérte, miközben megállt a sulitól 50 méterre.
- Akkor délután?
- Igen, itt foglak várni - rám mosolygott a leggyönyörűbb mosolyával. - Szia!
- Szia! - már majdnem hallótávolságon kívül voltam, amikor utánam kiáltott:
- Carrie! Majd délután szeretnék valamit mondani!
- Rendben! - kiáltottam vissza.
Remek! Ez a dolog tényleg meg fogja hosszabbítani a napomat - gondoltam. És így is lett. Igaz, a legtöbb órámon kikaptuk a féléviket. Ez nem teljes mértékben boldogított, bár volt köztük két ötös és egy pár négyes is. a matek, amit egyből első órában kaptunk ki, mindenkinek meglepetést okozott. Az enyém 4 alá lett, és a legtöbbünknek ilyen jól sikerült. Miközben többen azt beszélték, hogy megbuknak, meg ilyenek a tanár közölte: a dolgozatok átlaga 3,3.
Meg kell köszönnöm Nicknek a korrepetálást. :D Szóval a napom azzal telt, hogy a dolgozatokon görcsöltem, meg azon gondolkodtam mit akar Nick mondani. Nem jutottam semmire.
- Kibontottad már az ajándékom?
A menzán ültünk, a szokásos társaság. Laura kérdése elfeledtette velem Nicket, még Mike legutóbbi kérdését is egy házival kapcsolatban. Leesett, hogy még egy csomagot sem nyitottam ki. Elhatároztam, amint hazamegyek neki ülök és megnézem az ajándékokat.
- Nem, még nem volt időm - mondtam Laurának.
Csalódottan nézett rám, de azért hozzátette, reméli tetszeni fog. Vajon mi lehet a 'Laurától Emmának' dobozban?
- Nick nagyon jól megszervezte neked ezt a bulit. Büszke lehetsz rá - vigyorgott Noel.
- Igen.
- Persze, nem olyan jóképű mint én, és nem is olyan okos, és nem is olyan vicces és még sorolhatnám...
- Mondja ezt az, aki kettő alá-t kapott a matek dolgozatára - szólt közbe Lily.
- Nálad nincs jobb pasi a világon - böktem oldalba a srácot, közben nevettem.
Persze, hogy nincs... csak egy - vigyorogtam magamban. De nem baj. Én nagyon szeretem Noelt, még mindig, és akkor is szerettem. De rájöttem, hogy ő inkább a legjobb barátomnak felel meg, nem pedig a srácnak akivel járok. És ez így jó, mert most azzal vagyok, akivel a legjobban összeillek - kétségtelen.
Az ötödik órám után vigyorogva léptem ki a vörös, téglás épületből. Nick, ahogy ígérte  ott állt, ahol reggel. Odatáncoltam a kocsihoz és beültem mellé. Nem indított egyből. Felém fordult és egy kis csókot lehelt a számra. Elszédültem, hirtelen nem tudtam hol vagyok. Aztán büszkén vigyorogva beindította az autót és elindultunk.
- Nos, mit akartál mondani? - kíváncsiskodtam.
- Lenne itt több dolog is...
- Jó vagy rossz dolgok?
- Majd te eldöntöd - felém kacsintott.
- Jó, akkor mond! - sóhajtottam.
- Igen, nos... Azt hiszem jobb lesz majd nálatok - mondta végül pár másodperc hezitálás után.
Dühös, türelmetlen válaszomat inkább megtartottam magamnak. Jó kedve volt, de mégis átláttam rajta: valami zavarta. végig néztem magamon, a visszapillantó tükörben még az arcomat is megnéztem, de semmi különöset nem találtam magamon. Aztán átgondoltam mit tettem ma vele. Nem, biztosan nem velem kapcsolatban zavarja őt valami.
Amikor megállt a hazunk előtt, bementünk a nappaliba, ott leültünk az ajándékokkal keretezett kanapé mellé.
- Oké, ha eddig nem mondtad el, akkor már tudok várni... Legalább is addig, amíg ezeket - itt rámutattam az ajándék kupacra - fel nem visszük a szobámba. Segíthetnél kibontogatni őket.
Hatalmas vigyor terült el az arcán, felvontam a szemöldököm, közben bólintott. Kétszer fordultunk, mire minden kis és nagy csomag az ágyamon nem hevert. Aztán leültünk az ágy közepére és sorban bontogatni kezdtük a csomagokat.
- Na, most már mondhatod!
- Délelőtt volt egy megbeszélésünk az új cd-vel kapcsolatban...
- Lesz új CD-tek vagy még mindig az augusztusban megjelentről beszélünk? - szóltam közbe.
- Lesz új - mosolygott. - Szóval arról beszéltünk, mikorra tegyük nagyjából a cd megjelenésének időpontját. Úgy döntöttünk legkésőbb június végig kiadjuk. De szeretnénk csinálni egy világ körüli turnét...
- Ó! És... mennétek Franciaországba? - hirtelen csak ezt tudtam kinyögni. hisz ha VILÁG KÖRÜLI turnéra megy, akkor hónapokig nem láthatom...
- Carrie, tudom, hogy ez igazán nem érdekel - mondta, miközben elém nyújtott egy szélcsengőt.
- És...?
- És május közepe felé kezdünk Dél-Amerikában - meglepetten sóhajtottam.
- Dél-Amerika... hm.. földrész ahol még nem éltem? - keserűen nevettem. - Az jó hely - most már őszinte volt a mosolyom. - És meddig tartana ez a turné? - tettem hozzá.
- Június közepén jövünk Észak-Amerikába, ahol eddig elméletileg 45 helyszínünk van, de ez még változhat.
A negyvennégyesnél elakadtam. A kezem megállt a papíron, döbbenten néztem rá.
- Mégis hogyan bírtok 44 helyszínen fellépni?
- ...augusztus végén fejezzük be az utunkat - beszélt közben.
- Nos, jó kondi kell hozzá, meg ilyenek... - megmutattam az izmait, ezzel nem lesz probléma.
- Oké, szóval új cd júniusban, turné májustól augusztus végéig... Még van  valami? Igen! Például, mikor mentek Európába?
- Novemberben. És huszonhatodikán megyünk Párizsba, ha már megkérdezted. Ez a hely már biztos, a szervezőkkel alá van írva - mosolygott, de én nem néztem rá. szomorú voltam a hosszú távol léte miatt, már most. Inkább a húgomtól kapott bögrét vizsgálgattam.
- De ez még messze van, addig...
- Addig? - a hangsúlyozása miatt néztem fel.
- Van még valami - habozott. közelebb húzódtam hozzá, megsimogattam az arcát.
- Nyugi, csak túl élem. Nem kell engem kímélni, erős lány vagyok - biztattam. Elmosolyodott, majd egy levegő vétel után kimondta:
- A Disney-nek forgatunk egy sorozatot. A hónap közepén kezdjük...
- Hisz ez tök jó! - ujjongtam őszinte örömmel.
- Komolyan így gondolod?
- Hát persze! tök jó! Majd nézlek a tv-ben - nevettem.
- Örülök, hogy örülsz - ő is mosolygott.
Ezután sokáig bontogattuk csendben az ajándékokat. Nick mindet megmutatta, kommentáltuk, majd leraktuk az ágy mellé. Próbáltam felemészteni, amit mondott nekem. Az zavart egy kicsit, hogy többi hónapig nem látom, sőt... De az a sorozat? Inkább örültem neki, és a cd-nek is. Ám egy dologban biztos voltam: ezeket a dolgokat nem ma beszélték meg. Csak úgy feljön, hogy "Hé, srácok, csinálni kéne egy világ körüli turnét!" Nem, ezt valószínűleg csak átbeszélték, biztosították az időpontokat. Nem baj, legalább elmondta. :D És a sorozat?!Oks, nem zavar, de erről is biztosan esett már szó. A cd? mintha Sophie már beszélt volna róla. Nem baj, nyugi.
- Mikor veszitek fel a cd-t? Ha májusban turnézni mentek és június végén ki akarjátok adni, akkor még május előtt el kell készülnie...nem? - kérdeztem.
- De, igen. Akkor kezdjük a munkákat, amikor leforgattuk a sorozatunk első 30 részét - válaszolt, közben az arcomat nézte.
Azon azonban egy féloldalas mosolynál többet nem találhatott. Végeztünk, a cuccokat visszapakoltuk az ágyra, a sok csomagoló papírt pedig levittük a kukába.
- Én megyek is - mondta.
- Nem akarsz maradni vacsorára? - kérdezte anyu.
- Nem, köszönöm. Még el kell intéznem pár dolgot - tiltakozott. Kikísértem őt, ott kérdeztem rá:
- Mit kell elintézned?
- Joe randizni akar Camilla-val egy romantikus helyen. Megkért, hogy foglaljak neki egy asztalt...- magyarázta mosolyogva.
- Ah, értem - sóhajtottam.
- Nem is baj ha elmegyek, még tanulnod kell - morogta. "Ezt most komolyan mondtad?" nézéssel pillantottam fel az arcába. - Nem, csak vicceltem. De próbálkozz meg vele...
- Rendben - keserűen elhúztam a számat.
- Akkor szia!
- Szia - rám mosolygott.
Visszalépett a kapuból és megölelt, kihasználva az alkalmat megcsókoltam. Próbáltam nem rajta akaszkodni órákig, de olyan édesen csókolt. Végül ős engedett el.
- Még tanulnod kell - vigyorgott hamiskásan.
Bosszúsan néztem rá, figyeltem ahogy beszáll a kocsiba és elhajt. Visszamentem a házba, anya megkért, hogy szóljak a testvéreimnek és apának, hogy kész a vacsora. A magam részéről nem voltam éhes,de nem akartam megbántani anyut, ugyanis egy az anyjától tanult speciális fogással készült.
- Ez nagyon finom volt, anyu - dicsértem, mikor végeztem.
- Örülök, hogy ízlett!
- Igen - nevettem. - Most megyek tanulni. Sziasztok!
Feltáncoltam a szobámba. Észrevétel: mostanában úgy táncikálok mindenhova mintha, nem is tudom.... szerelmes lennék. Elnevettem magam a gondolaton, majd bevetettem magam a könyvek közé. Tényleg nem sok kedvem volt tanulni, de eszembe jutott, hogy fel van adva egy szörnyen hosszú vers csütörtökre. Ha ma nem kezdem el, akkor nem tudom megtanulni. Megtanultam a negyedét, felmondtam magamnak párszor, majd elmentem zuhanyozni. Felvettem a pizsamámat, majd lementem a földszintre. Ron épp esti mese szerű valamit nézett, apámmal. Fél tízig én is szórakoztattam magam a Tom és Jerry-n aztán felmentem lefeküdni.
 
- Nem akarsz eljönni hozzánk? Pizsipartit tartanák, de téged is szeretnélek ott látni - kérdezte Lily Irodalom előtt.
- Nem is tudom... végül is nincs programom. Melyik nap lenne?
- Öhm.. - láthatólag zavarban volt. - Lényegében ma...
- Kössz, hogy szólsz - motyogtam rosszallón. - De rendben, megpróbálom meggyőzni anyát.
A nyakamba ugrott és elárasztott köszönet nyilvánításaival.Amint hazaértem első dolgom volt megkérdezni anyát, elmehetek-e. Pár másodpercig hezitált, aztán beleegyezett. Ezúttal én ugortam az illető nyakába és kiabáltam, hogy köszi. Anyu csak nevetett, de azért kikötötte, hogy tanuljak előtte. mint a kis angyal rohantam a szobámba, ám ott nem tanultam hanem felhívtam Lilyt.
- Remek! Mondjuk gyere át 7re!
- Rendben.
- És hozz magaddal cuccot holnapra, pizsit... és asszem ennyi - mosolyogtam.
- Oké!
- Akkor 7kor nálunk.
- Igen, szia!
Előkerestem holnapra a cuccomat és már fel is vettem, beraktam egy táskába a pizsimet és a tisztálkodási cuccaimat. A táskámba is beraktam a holnapra szükséges könyveimet. Aztán leültem tanulni, ahogy anyának ígértem. Csak fél 6 volt, amikor megcsörrent a telefonom.
- Nem akarsz átjönni? Itt van Danielle és Camilla is...Örülnék neked. Hozhatod az öcsédet is, mert Frank unatkozik.:D Csók!
Nick volt az. Visszaírtam neki:
- 10 perc és ott vagyok. Csók!
Fogtam a cuccomat, felvettem a nadrágomhoz illő színes Converse-t és lesétáltam a lépcsőn.
- Ron, mond van kedved elmenni Frankhez? - kérdeztem öcsémet.
- Igen! - Felugrott a tv elől és egy másodperccel később mellettem állt.
- Anya, elviszem Ront Frankie-hez, és onnan megyek Lily-hez - mondtam anyának.
- Rendben. De hozd haza az öcsédet!
- Öhm.. oké - vigyorogtam egyet, aztán már mentünk is.
Gyorsan odaértünk, Ron fel volt dobva, mert már rég járt a legjobb barátjánál. Olyan aranyosak.:) Ron és Frankie beültek a hangszeres szobába, hisz Frankie épp a zongorán szórakozott. Nick néha lopva odapillantott az ajtóra, de egyszer sem zavarta meg a két kis srácot. Mi hatan, joe és Camilla(akit ezúttal jobban megismertem), Kevin és Danielle(aki nagyon jól öltözött és megígérte egyszer elmegyünk vásárolni), na meg én és Nick. Szóval mi hatan a nappaliban ültünk. A foteleket és kanapékat kitoltuk a falig, az asztallal együtt és leültünk a szőnyegre. jót beszélgettünk együtt, én pedig rájöttem, hogy Camilla egész jó fej. Bár talán nem illenek annyira össze Joeval mint Kev és Danielle.
- Mond csak, Cam, milyen filmekben szoktál szerepelni? - kérdeztem a mellettem ülő lánytól.
- Fú, sokfélében. A kedvenceim a vígjátékok... Most közel vagyok hozzá, hogy aláírjak egy szerződés egy szórakoztató és egyben tanulságos filmre - magyarázta.
- Ez remek! - nevettem.
- Mikorra kell menned? - kérdezte Kev. - Nem mintha ki akarnálak túrni - tette hozzá Nick szúrós tekintete láttán.
- 7re- feleltem. - Elviszel? - néztem fel boci szemekkel Nickre. Bólintott.
Háromnegyed hétkor, mikor felálltam és felkiáltottam Ronnak, Danielle megkérdezte tőlem:
- Akkor mikor menjünk vásárolni?
- Nem tudom... mit gondolsz a szombatról?
- Nekem jó!
- Remek, mert nekem is - nevettem.
- Akkor majd érted megyek... mondjuk 11-re - ajánlotta.
- Okés, akkor majd várlak.
- Igen.
Elköszöntem a srácoktól, fogtam a cuccomat és az öcsémet, és kimentünk Nickkel. Előbb hazavitte Ront, majd engem Savoy-ékhoz.
- Ha van valami hívj fel - mondta.
- Nyugi, nem esznek meg! - nyugtattam meg.
- Igen, de ott van... ő.
- Féltékeny vagy? - nevettem.
- Neeem! - tiltakozott hatalmas erőkkel.
- De, de az vagy - nevettem még jobban. - Nick Jonas féltékeny... Noelre? - sóhajtottam. - Ez hízelgő - grimaszolt.
- Rendben, de akkor holnap érted megyek a suliba, és elmondod mi volt!
- Ebben benne vagyok - mondtam.
- Akkor holnap. Szia!
- Szia!
 Amint becsöngettem a kapun elhajtott. Talán tényleg féltékeny és nem akarta látni Noelt? De nem is Noellal leszek, hanem a nővérével, LILY-vel. Haha, hát ezt még meg kell emésztenem. Közben kijött Lily anyja, hogy beinvitáljon.

bocsiiiiiii.bosi, hogy csak most van gép, de vírusos volt a gépem.:S:S:S megbocsájtotook.:'$

lényegében, remélem tetszett.köszönöm a sok komit.<3 szeretetem nem ismer határokat.;D nem is akartam mást.jaa.:D csak még annyit, hogy plz olvassátoook: www.lovemusicgirl.freeblog.hu

ha Katy és Pati lefordították nem magyarra akk légyszii ti is olvassátok el.;D

4. rész


Végül megálltunk és levette a szememről a kendőt. Amit először megpillantottam az nem az rablóm arca volt, hanem egy gyönyörű panoráma. Egy csendes partszakaszon, ott is egy nagyobb sziklán álltam. A tenger narancssárgán fénylett a lemenő naptól, addig ért ameddig csak a szem ellátott. Miközben elnyűgözve álltam a sziklán és néztem a tájat Anonimus hátulról átölelt.
- Mit gondolsz? - kérdezte Nick selymes hangján mikor rémülten megfordultam.
- Azt, hogy utállak, mert elraboltál - válaszoltam nevetve.
Rám mosolygott, én pedig átöleltem; megcsókolt. Pár percig csendben öleltük egymást.
- Hogy sikerült ezt megcsinálnod? - szakítottam meg a csendet.
- Nos - kezdte, közben kézen fogott és elvezetett valahova -, szívesen mondanám,  hogy igen, de nem. Érthetőbben?... Csak utána érdeklődtem mit szeretsz, ebben Sophie, Pati és a többi barátod készségesen segítettek. Aztán el kellett téged tüntetni... erre a feladatra Ron nagyon lelkesen jelentkezett - nevetett.
- Köszönöm!
- Nincs mit, de még van pár meglepetésem. Például ez... - rámutatott egy pokrócra, amin egy piknik kosár feküdt, mellette pár gyertya és egy csokor virág. Döbbentem meredtem rá. - Naaa! Csukd be a szád!
Nevetett, közben megpróbálta becsukni a kezével a számat, de gyorsabb voltam nála.
- Ezt soha nem fogom tudni megköszönni - motyogtam.
- Hagyd már - elpirult.^^
Oda sétáltunk a pokróchoz, leültünk rá majd a kezembe nyomta a csokrot.
- Magamtól jöttem rá a kedvenc virágodra... Vagyis te is segítettél - magyarázta.
- Nem emlékszem, hogy a virágokról beszélgettünk volna - feleltem zavartan.
- Nem is! De egyszer azt motyogtad álmodban, hogy "hiányoznak a Nagyi rózsái...".
- Na nee! - nevettem döbbenten.
- De, igen is! És akkor mérges voltam, mert már majdnem elaludtam...erre te elkezdesz beszélni a Nagyid rózsáiról!? De úgy látszik jól jött - rám mosolygott a leggyönyörűbb mosolyával, elpirulva meglöktem a vállát.
- Ne viccelődj! A Nagyinak igenis gyönyörű rózsái vannak... Majdnem olyan szépek mint ezek.
- Kedves... - a fejemet a vállára hajtottam, a szabad kezével átölelt.
Pár percig megint csendben ültünk. Nézegettem az eget és a tengert, közben próbáltam rájönni mit tartogat még...
- Miért jöttünk ide? - kerekedett rajtam túl a kíváncsiságom.
- Vártam már mikor kérdezed meg - halkan kuncogott. Belenyúlt a kosárba, közben normális felültem, hogy lássam mit csinál. Elővett egy ezüst játék autót - olyat mint a 8-9 éves fiúknak szokás venni.
- Öhm... köszi - nevettem zavartam, közelebbről is megnéztem az autót.
- Tudom bizarr, hogy ilyet vettem neked... ilyet inkább az öcsémnek vagy a tiédnek vehetnék... De anyukád nem engedte, hogy normál méretű kocsit vegyek neked - miközben ő szemrebbenés nélkül beszélt nekem elakadt a lélegzetem.
Mit mondott? Jól hallottam? Vagy szóljak valakinek, hogy kérjen időpontot a fülészetre...?! Nem, biztosan rosszul hallottam. Még hogy "normál méretű kocsit vegyek"... ilyet Nick soha nem mondana...vagy igen? Ő nem hagyta abba a beszélést, csak pár másodperccel később vette észre, hogy nem figyelek.
- Jól vagy?
- Nem! Ismételd meg, kérlek, amit mondtál... - motyogtam.
- Azt, hogy Sophietól elvettem az ötletét? - kérdezte. Mégis hogy jött a kocsi után Sophie?!
- Az előtt...
- Az, hogy szerintem az ezüst szín a legjobb?
- Igen, jól hallottam, hogy ennek - felmutattam a játékautót - akartad megvenni a nagyobb változatát?
- Nos, én nem Ferrarri-ra gondoltam... - motyogta zavartan.
- Én arra gondoltam, hogy tényleg azt mondod-e: "kocsit veszek neked" - elnevette magát.
- Hát ezen akadtál ki! Kicsi Carrie, ezen nem kell aggódnod, anyukád megtiltotta - biztosított mosolyogva.
- És ha nem tiltja meg? - húztam tovább.
- Akkor megvettem volna... Jajj, ne mond már, hogy nem akarsz egy saját kocsit! - fakadt ki nevetve. - Akkor legalább addig megszabadulnál a barom osztálytársaidtól... - jó, jó, szeretjük őket - mosolyogtam. - És lehetne jogsid... meg ilyenek.
- Én nem azon akadtam ki, hogy jogsim lehetne - nyugtattam meg, közben megfogtam a kezét. - Inkább azon, hogy te nekem akarsz kocsit venni... Egyedül. A saját pénzedből - meglepetten sóhajtott.
- Miért?
- Mert nagyon drága egy kocsi... Jaj, Nick! Sokkal értelmesebb dolgokra is költheted a pénzed. Nem kell nekem kocsi! Főleg nem tőled - és kérlek ne sértődj meg! - tette hozzá. Látta az arcomon, hogy hajthatatlan vagyok, így inkább magához húzott.
- Akkor mit szeretnél?
- Nem tudom... - pár másodperc gondolkodás után aztán már tudtam: - Meg szeretném tudni miért hívtál "kicsi Carrie"-nek.
- Azért, mert... mert mostantól így foglak hívni - mondta.
- Ó! És miért? - kíváncsiskodtam.
- Mert ez sokkal kislányosabb mint az Emma. Kicsi Carrie - ismételgette.
- Kislány vagyok? - kérdeztem tettetett felháborodással.
- Igen, egy szórakozott kislány. Na, ne nézz már így! Hozzám képest igen is kicsi vagy - nevetett az arckifejezésemen, ugyanis ezúttal nem kellett tettetnem a felháborodást.
- Fél év... - szörnyen humoros vagy - krákogtam. - És igazából nem is fél év!
- Nem nyitok vitát! Kicsi vagy és kész! Ha nem is a korodra értem, de akkor a magasságodra - mondta tovább.
- Te sem vagy valami óriási - nevettem.
- Nem... de nagyon szeretlek, kicsi Carrie! És ez növel a magasságomon - mondta ezúttal nagyon komolyan. Felnéztem az arcába, láttam, hogy engem bámul a hatalmas barna szemeivel.
- És milyen magas vagy?
- Mint a Szabadság szobor... Sőt, magasabb! Mint a Mount Everest háromszor...és még a Szabadság szobor.
- Nem vagyok matematikus...az milyen magas? - grimaszoltam. Értette a poén, nevetett.
- Nagyon magas, de...te?
- Mint említetted én alacsonyabb vagyok. De pont annyival, hogy meg tudjam - puszit nyomtam a szájára majd folytattam - csinálni ezt.
Elmosolyodott, majd megint belenyúlt a kosárba.
- Szóval félbeszakítottál. azt akartam mondani, hogy a kocsi helyett azért vettem neked valamit. Egy fehér dobozkát nyújtott oda nekem. Félénken bontogatni kezdtem. Attól féltem valami méregdrága dolog lesz benne ám boldogan csalódtam. Egy üvegtábla volt benne, belegravíroztatva pedig, hogy "Have I told you lately...(L)." [kép itt =>  http://www.pressies4princesses.co.uk/spaceform/have-i-told-you.shtml#]
Pár másodpercig nézegettem  táblát, majd szorosan átöleltem Nicket és köszönetképp megcsókoltam.
- Köszönöm! Ez kedves... - motyogtam meghatottan.
- És itt van ez is... - elővett a háta mögül egy borzas macit, akinek egy NAGY rúzsfolt volt az arcán, persze direkt.
- Ez... cuki - nevettem.
- Örülök - mosolygott.
- Na, szóval... mit szeretnél csinálni? - kérdezte újabb pár perces csend után.
- Öhm... azt hittem azért jöttünk ide, mert te tudod mit karunk csinálni - motyogtam zavartan.
Újra nevetett, majd anélkül, hogy elengedett volna ledőlt a hátára. Így én a mellkasára kerültem. Felnéztem az arcára, láttam ahogy az eget bámulja. Pár másodpercig a szemét néztem, és azt ahogy a csillagok tükröződnek benne, aztán én is felfelé fordítottam a szememet és néztem az eget.
Meg kell mondanom, gyönyörű volt. A városból alig lehetett látni a csillagokat, ám itt tiszta volta  levegő. Ennyi csillagot legutóbb Karácsonykor láttam, Párizs mellett. Elgondolkodva bámultam az eget. Néha éreztem magamon Nick pillantását, de túlságosan elgondolkoztam. Több mint fél órán keresztül feküdtünk egymás mellett és néztük hol az eget, hol egymást. Bár én inkább az előbbit, Nick pedig az utóbbit.
Talán el is szundítottam a mellkasán. Olyan meleg és puha volt. Ráadásul a legjobb parfümje volt rajta, így attól is elkábultam. Csak azt érzékeltem, hogy a karjában visz. Kinyitottam a szemem.
- Bocsi! Mennél inkább a saját lábadon? - kérdezte amint meglátta, hogy nézem.
- Csak ha nehéz vagyok...
- Akkor jó - jó ízűen nevetett.
Ő folytatta az útját a kocsi felé, én pedig újra álomba zuhantam gyengéd karjai között.

3. rész


Végül is nem kaptam ki nagyon. Apu csak annyit mondott: péntek van, majd közölte a hűtőben van a vacsora. Döbbenten néztem ár, de megálltam kommentár nélkül. Miután ettem felmentem a szobámba, elfoglaltam magam 10 óráig majd elmentem zuhanyozni és fogat mosni, és lefeküdtem aludni.
Szombat reggelenként általában 10 óra után kelek, ám ma már 7 órakor fel voltam. Odamásztam a naptárhoz és kiszíneztem még egy rubrikát. Január 31. Örültem, hogy mindjárt itt a nagy nap, ám elszomorított, hogy eddig senkinek nem jutott az eszmébe. Elkenődve kerestem ruhát a szekrényben, mentem öltözni utána pedig le reggelizni.
Anya rántottát csinált, apu már az asztalnál ült és újságot olvasott. Leültem mellé, eszegetni kezdtem a rántottámat, miközben kakaót iszogattam. Pár perccel később apa lerakta az újságot, egyből felkaptam, hátradőltem a székben és olvasni kezdtem.
- Van benne valami? Apád soha nem mond semmit - kérdezte anyu.
- Nem, nincs - mondtam reménytelenül.
- Na, és mit csináltatok tegnap Nickkel? - kíváncsiskodott.
- Megsétáltattuk Elvist, zenéltünk, híradót néztünk Kevin bá'-val. Joe kiakadt, mert megvertük őket kéziben - mosolyogtam.
- Mennyire?
- Harminckettő huszonhétre.
- És Nick elnevezte a hasát - rosszallón ráztam a fejem. - Borisnak - anya elnevette magát.
- Értelmes.
- Ebben egyetértünk - vigyorogtam.
Halálra untam magam egész nap. Elővettem a könyveimet, de se kedvem se erőm nem volt tanulni. Leültem a zongorámhoz de csak néztem ki a fejemből. Ásítoztam, aztán csuklottam; semmi nem történt.
Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy valaki hatalmas sebességgel száguld a lépcsőn, aztán kitárul a szobám ajtaja és Ron kiabál:
- Emma, kelj fel! Hasadra süt a nap! Apával bemegyünk az irodába! Gyere máááááár!
Dühösen sóhajtottam, majd gyorsan felvettem magamra egy lila csőgatyát és egy szívecskés pólót, a lila Converse-met majd hagytam, hogy Ron lehúzzon a lépcsőn. Apa a kocsiban ülve várt ránk, Sophieval együtt. Ronnal ültem a hátsó ülésen és egész úton be sem állt a szája. Körülbelül az első kanyarig figyeltem, hogy miről beszél, aztán felraktam a napszemüvegem és csak bámultam ki az autókra.
Apa munkahelye a belvárosban volt. Még nem jártam itt. Egy több 10 emeletes épület parkolójába hajtott be, majd fellifteztünk a 15. emeletre. Ott végig mentünk két folyosón, majd a 45-ös ajtón benyitottunk. Tágas iroda volt, az ablak alatti íróasztaltól jobbra egy szekrény állt, tele aktákkal. A bal oldali fal mellett két fotel volt, én be is ültem az egyikbe. Sophie a másikba, Ron pedig az ölembe. A délelőttünket itt töltöttük. Apának nem volt sok dolga:
- Csak azért kellett bejönnöm, hogy lássanak. De kettőkor mehetek is - bizonygatta.
Beszélgettünk, nevetgéltünk. Nem igazán értettem, hogy mi értelme volt kocsikázni ennyit azért, hogy itt üljek pár órát. Az öcsém észjárásán amúgy is nehéz volt eligazodni... És Sophie is olyan furcsa volt. Ha nem az órára pillantgatott fél percenként, akkor a kezét tördelte. Mintha attól tartana, hogy valami nem jön össze. Majd megkérdezem - áh, minek?, hisz nem is érdekel!
Kezdtem nagyon megunni az ülést.
- Apu, elmegyek sétálgatni. Nem, nyugi, visszatalálok  -tettem hozzá a ki nem mondott kérdésre a választ.
Bólintott, én pedig már kint is voltam a folyosón. Tettem néhány kört, az épület elég nagyon volt ahhoz, hogy kisétáljam magam. Nem vagyok az a típus, aki órákat bír egy helyben ülni. Közben gondolkodtam.
Hisz ma van a tizenhatodik szülinapom, és én apám munkahelyén császkálok! Mennyire hihetetlen fordulatot vett az életed, Emma - mondtam magamnak. Visszagondoltam azokra a dolgokra amiket Bellával és Ginnyvel elterveztünk. Chicago nem volt a legmelegebb hely februárban, általában esett a hó. Erre Los Angelesben nem számíthattam. Max az esőre, de a nap nagyon erősen sütött, volt vagy 25 fok.
Bella azt hajtogatta, hogy a kedvenc kávézónkban lesz a buli. A hely elég nagy volt, képes 50 ember befogadására is. Ginny, aki nagyon jól tudott rajzolni gyakran lerajzolta, hogyan képzeli el a díszítést. A hatalmas, díszes tortát a tetején egy nagy 16-ossal. Ahogy a kedvenc számainkra ropjuk. És mennyit nevettünk egymás hü.lye ötletein. Amikor Bella kitalálta, hogy az állatkertben, az oroszlánok között akarja felvágni a tortáját. És az épp arra menő Chris megjegyezte:
- Akkor nem csak a torta lesz összevágva.
Végül nem így lett. Ginny bulija a vidámpark egy félreeső kis parkjában volt, Belláé pedig a parton. Bella szülinapja volt az utolsó bulink együtt. Igaz, csak két hétre rá jöttünk el onnan, de már túlságosan előtérbe került a költözés így nem tudtunk olyan sokat együtt lenni. Bár amikor csak tudtak átjöttek hozzám, és én is hozzájuk.
Közben betértem egy mosdóba. Csak, hogy megnézzem hogyan festek. A szemem sarkában könnycseppek gyülekeztek. Letöröltem őket és elhatároztam, hogy többet nem nosztalgiázok, mert csak rossz kedvem lesz tőle. Ránéztem az órámra, fél 2. Még egyszer végignéztem a tükörképemen majd mentem és megkerestem apa irodáját. Amikor beléptem már mindhárman készülődtek az induláshoz.
- Na, találtál valamit? - kíváncsiskodott apa.
Egy mosolyt erőltettem az arcomra, majd válaszoltam:
- Nem, semmit.
Apa elköszönt a munkatársaitól, majd indultunk is. Épp a pirosnál álltunk, mikor Sophie megkérdezte:
- Apa, le tudnál rakni Ivy-éknél? Megkért, hogy menjek át valamikor...
- Persze! Csak majd segíts a tájékozódásban - felelte apa mosolyogva.
Elég nehezen jutottunk ki a külvárosba, mert velünk együtt sokan igyekeztek haza, vagy épp a városon kívülre. Apa kétszer is rossz utcába fordult be, mert Sophie nem volt jó navigáló. Végül eltaláltunk Ivy házához, Sophie kiszállt mi pedig tovább mentünk.
- Engem elviszel Frankhez? - kérdezte nagy óvatosan Ron.
Apa felvonta a szemöldökét, de azért bólintott.
- Te nem mész Nickhez? - kérdezte tőlem a Jonas ház előtt.
- Nem, most nem - feleltem kedvetlenül.
Nem fűzött kommentárt, inkább egyenesen hazahajtott. Már majdnem beállt a garázsba amikor meglepetten felkiáltott:
- Hát nem elfelejtettem tankolni! Muszáj elmennem!
- Szia - köszöntem el, válaszra sem méltatva kesergését.
Elhajtott, én pedig keresgélni kezdtem a kulcsomat. Rémlett valami, hogy a tank tele van. Hisz anya tegnap tankolt a kocsiba. Nembaj, apám néha össze van zavarodva, lehet, hogy ez is egy ugyanolyan eset. Sehol nem találtam a kulcsomat. Átkutattam a zsebeimet, de azokban csak a telefonom volt. Becsöngettem, de harmadszorra sem nyitott ajtót senki. Akkor felhívtam anyut.
- Anya! Hol vagy? - szóltam bele köszönés nélkül.
- Denissel vagyok - jött a meglepett válasz. - Te hol vagy? Ron nemrég jött be...
- Ja, semmi, csak nem volt kedvem bemenni. A kulcs ott van a váza alatt? - kérdeztem még végül.
- Igen, mint mindig.
- Oké, akkor csak bejutok - nevettem keserűen.
- Remélem. Szia!
- Szia - majd leraktuk.
Vettem egy nagy levegőt, majd lassan kifújtam. Megvárhatnám apát, de semmi kedvem itt ülni, mint a nem tudom kik... a csövesek. Sóhajtottam még egyet, majd átmásztam a kerítésen. ritkán csináltam ilyet, általában amikor kizárom magam. Anya nem szerette, Ron viszont nagyon szórakoztatónak találta. A bejárati ajtó mellet állt egy váza. Az alá szoktuk rejteni a kulcsot olyan barmoknak, mint én - akik kizárják magukat. Előkerestem, majd kinyitottam az ajtót.
A házban szokatlanul sötét volt. A redőnyök lehúzva, a függönyök is behúzva, mintha valaki szellemet akarna idézni. Ledobtam a kulcsot a cipős szekrényre és tovább mentem a nappaliba. Arra sem volt időm, hogy megijedjek a sötét alaktól a szoba közepén, mert hatalmas hangzavar tört ki és mindenki ezt kiáltotta:
- BOLDOG SZÜLINAPOT!
Mindenki ott állt előttem. Kevin, Joe, Kevin bá', Denise, Anya, Pati, Laura, Diana, Lily, Noel, Adam, Fred, még Will is. Aztán Mike, pár osztálytársam, Lucy rajzról, ha jól láttam még Danielle is ott volt Kevin mögött. És végül Ő.
A szoba közepén állt, egy lépéssel a többiek előtt. A leggyönyörűbb mosolyával az arcán nézett rám és várta a reakciómat. Még mindig szörnyen meglepette voltam, a szemébe néztem és kattant egy csavar az agyamban.
Hát ezért viselkedett így mindenki. Ezért kellett ma elmennem apa irodájába. Ezért nem tett senki megjegyzést a szülinapommal kapcsolatban. Azért, hogy azt higgyem elfelejtették. Hát ez nagyon jól sikerült. Egész héten kétségbe voltam esve, és mint kiderült ok nélkül. boldog voltam.
Visszamosolyogtam Nickre, majd odarohantam hozzá és szorosan átöleltem.
- Köszönöm - suttogtam a fülébe.
Mielőtt bármit mondhatott volna a többiek is odaértek hozzám. Sorra átöleltek, puszit nyomtak az arcomra és boldog szülinapot kívántak. Mindenkivel beszéltem pár sort. Amíg engem elnyelt a tömeg Nick megint eltűnt.
- Nagyon meglepődtél, ugye? - kérdezte mosolyogva Laura, miután három puszival köszönt nekem.
- Az nem kifejezés - nevettem. - Még mindig nem ébredtem fel a kábulatból.
- Remélem tetszeni fog az ajándékod - huncutul rám kacsintott, majd mielőtt akármit kérdezhettem volna átadta a helyét Dianának.
Mindenki lelkes volt. Közben kimentünk az udvarba. Már csak a szüleimnek akartam megköszönni  ezt az egészet, amikor hallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja.
- Em, Emma! Gyere ide, légy szíves! - Joe egy emelvényen állt és hevesen integetett felém.
Odasiettem, hogy megtudjam mit szeretne. Ám mikor mellé értem nem hozzám, hanem az összegyűlt társasághoz szólt.
- Hahó, emberek! Ki akarja látni a tortát?
- Én! - kiáltottak kórusban.
Egy asztalkán tolták felém a hatalmas gyümölcstortát. Lapos volt, a tetejére tejszínből az volt kiírva, hogy "Boldog szülinapot, Emma". (Úgy képzeljétek el, mint Mileynak a Hannah Montana-ban.) Körben 16 gyertya volt rajta. Meglepetten mosolyogtam és azt tátogtam Joenak, hogy "imádlak". Közben a torta megérkezett elém.
- Gyerünk! Kívánj valamit és fújd el! - hallottam Lily hangját valahonnan előlem.
De mit kívánjak? Hisz nagyszerű barátaim vannak - akik ezt szervezték nekem. A családom összetartó, és tökéletes. Van egy remek barátom - aki mellesleg még mindig nem került elő... De attól még remek srác! Mit is, mit is?Pár másodperc gondolkodás után aztán nagy levegőt vettem és elfújtam a gyertyákat, miközben ezt kívántam magamban:
- Azt kívánom, hogy minden maradjon így, ilyen jól!
Lehet, hogy nem a legjobb kívánság, de jelen pillanatban ez tűnt a legfontosabbnak. És ha jobban belegondolok akkor ez is. Hisz kívántam már olyat, hogy a suli leghelyesebb sráca legyen a barátom. Nem jött össze, helyette 2 hónappal később elköltöztünk.
Lily és Pati segítettek felvágni a tortát, Kevin pedig tányérokat és villákat osztogatott. Amúgy a torta nagyon finom volt. ( *__* ) Mikor mindenki jól lakott, DJ Nyúl(Will) elindította a zenét. Épp Danielle-l beszélgettem, ám Noel karon ragadott és elhúzott táncolni.
- Bocsi! - kiáltottam még vissza Danielle-nek.
- Nagyon rég táncoltunk - vigyorgott kajánul Noel.
- Igen, még decemberben - bólogattam.
Tényleg rég volt, oké, csak másfél hónapja. De az rég volt.:(:)
Rengeteget táncoltam Noellal, aztán jött Lily.
- Jól van, öcsi. Add át a terepet a nővérednek - jót nevettünk Lilyn, aztán Noel odament Adamhez és Willhez.
- Nick nagyon jó fej - kezdte mosolyogva Lily. - Büszke lehetsz, hogy ilyen barátod van.
- Igen, tudom hogy jó fej - nevettem.
- Az egészet ő tervezte. Ő hívta össze a barátaidat, ő rendelt kaját, piát. Még DJ Nyulat is felkérte - folytatta barátnőm.
- Komolyan?! Én azt hittem, hogy ti is segítettetek neki. Úgy értem, hogy megosztva. Te a nem tudom mit, Nick a székeket, és így tovább - mondtam meglepetten.
- Hát, segítséget annyit kért, hogy mi a kedvenc tortát, de azt csak Sophie tudta. Apudat és ront megkérte, hogy tüntessenek el a délelőttre - magyarázta.
- Ó! Akkor azért kellett kerülőt tennünk.
Mikor a tortát vágtuk, apa, Sophie és Ron akkor jöttek be.
- Ezt nem fogom elfelejteni - mosolyogtam.
- Remélem is!
Ezután inkább csak jelentéktelen dolgokról beszélgettünk. Rengeteget nevettünk is. Az osztálytársaimmal körbeültünk egy asztalt és üvegeztünk. Abból csak az lett, hogy Adam lehetetlen dolgokat kérdezett, így végül sorban mindenki kiszállt. Lassan kezdtem hiányolni Nicket, mert mióta megérkeztem csak egyszer láttam. Neki is meg akartam köszönni.
- Kev?! Hol az öcséd? - kérdeztem a mellettem elhaladó Kevintől.
- Ott áll - mutatott a kert szélére.
Reménykedve néztem oda, de láttam, hogy Joe az.
- Nem Joe! A másik öcséd - sóhajtottam.
- Ó, hogy Nick! Nem tudom hol van. Azóta nem láttam, hogy megjöttél...
Elhúztam a számat, Kevin látta, hogy mást nem akarok kérdezi így tovább ment.
- Ne legyél savanyú, gyere - mondta lelkesen Pati és visszahúzott a táncolókhoz.
Már kezdett sötétedni, mikor leültem egy kicsit kifújni magam és inni. Belekortyoltam az üdítőmbe, de akkor minden elsötétedett. Nem, nem ájultam el, hanem valaki bekötötte a szemem. Rémültem kapkodtam, hátha elkapok azt a valakit.
Anonimus kivette a kezemből a poharat és lerakta az asztalra, a hangokból ítélve. Aztán megfogta a csuklómat és a tömegen keresztül elvezetett valahova. Besegített a kocsijába.
- Hé, valaki! Szedd le ezt a szememről, különben... - nem tudtam folytatni, mert nem tudtam mi lesz különben.
Anonimus nem szólalt meg az úton. Már negyed órája utaztunk valamerre, amikor megállt az autóval, kisegített belőle. Kézen fogott és elvezetett valahova.
- Szedd leee! - kérleltem.
Közben reméltem, hogy nem valami rabló rabolt el. De ahoz Anonimus túlságosan gyengéden viselkedett. Végül megálltunk és levette a szememről a kendőt.

bocsii.ezerszer bocsi, hogy csak most van rész. de rengeteget dolgoztam rajta...már tegnap is fel akartam rakni, de azért még pár sort hozzátettem. remélem tetszik.és köszi a komikaaat.<3

ezer puszi.

2. rész

- Na, és mit tervezel a hétvégére? - váltott témát hirtelen.
- Gondoltam kinyírok néhány embert - ugrattam.
- Most komolyan!
- Nem tudom, semmi ötletem - mondtam pókerarccal. - És neked?
Még jó, hogy volt ötletem a hétvégére! Hisz ma már harmincadika van! És már csak 2 nap. Épp azért tettem hozzá a kérdést... Talán leesik neki valami. Vagy majd seggbe rúgom, akkor eszébe jut. Férfiak...:/
- Nekem sincs tervem - vállat vont.
- És van ötleted, hogy most mit csináljunk? - kérdeztem, bár nekem volt pár ötletem.
- Üljünk és beszélgessünk - ajánlotta.
- Én tudok egészségesebbet is - vigyorogtam, kérdőn nézett rám. - Sétáltassuk meg Elvist, légyszii - kiskutyaszemekkel néztem rá.
Sóhajtott egyet, majd elfojtott nevetés közepette átkarolt és megkerestük a kutyust.
- Ha még egyszer így nézel rám téged is megsétáltatlak - nevette.
- Érdekes - motyogtam. - Anyu azt mondta sétáltassalak meg... Vagy azt én mondtam? Igen, anya azt mondta, hogy jöjjek hozzád - beszéltem össze-vissza, ezen is jól elvigyorgott.
- Feleségül?
- Aha, egyből - mondtam.
Elvist befogtuk, majd elindultunk valamerre. Közben beszélgettünk, és nevetgéltünk. Vicces sztorikat meséltünk, ami jó szórakozásnak bizonyult. Elvis néha elrángatott ide-oda(én fogtam a pórázt), ám ilyenkor Nick mindig visszarángatott. :DXD
- És Joe hol találkozott ezzel a... lánnyal? - kíváncsiskodtam, miután Nick szerencsésen kirángatott egy bokorból, ahova a hatalmas termetű kutya behúzott.
- Január elején fogattunk egy új klippet, a Love bug-ét, és ott - mondta.
Valami rémlett a távoli múltból. Joe jön le a lépcsőn és énekel? Előtte pedig Nick nem hajlandó énekelni? Hm...
- Ez az a szám, amelyiket Joe énekelt?
- Öhm... igen. Nagyon jó memóriád van - mosolygott.
- Csak a marhaságokat jegyzem meg - nevettem saját magamon, majd megkértem Nicket, hogy meséljen a lányról.
Sokáig elvoltunk, Elvis is kezdett elfáradni, hisz nem rángatott be minden második bokorba. Mikor ezt mondtam Nicknek elnevette magát és ezt mondta:
- Ja, csak minden harmadikba.
Rosszallón ráztam a fejem, majd megfordultunk és visszamentünk a Jonas házhoz. Sajnos Nicken nem volt se napszemüveg se sapka, se semmi olyan mi eltakarná a túlságosan felismerhető és gyönyörű arcát. Észrevett minket pár Jonas Brothers rajongó, így az utolsó 500 métert rohanva tettük meg.
- Ezek edzőteremben edzenek arra, hogy ha találkoznak veletek akkor bírják a tempót? - lihegtem, mikor ledőltem a Jonas-ház kertjében a padra.
- Kinézem belőlük - lihegte Nick is.
Még Elvis is kifáradt. Felitta a tálkájából az összes vizet, majd bedőlt a pihe puha ágyába.
- Nem jó ez így - sóhajtottam fáradtan.
- Hogyan?
- Nem t'om.
Pár percig csendben ültünk, majd fázni kezdtünk és bementünk a házba. Leültünk a nappaliba Kevin bá' mellé, aki épp a Híradót nézte. Már a sporthíreknél tartottunk, amikor Joe és Camilla lesétáltak a lépcsőn, majd Joe kikísérte a lányt, és beült mellénk.
- Franciaország női kézilabda-csapata 5 ponttal megverte az USA válogatottját. A mérkőzést Marseilles-ben játszották, ahova jelentős számmal utaztak amerikai szurkolók. A meccs végig szorosan alakult, ám az utolsó 10 percben a Franciák akarata érvényesült - mondta be a hírt a riporter.
- Ó jeee!!!! - vigyorogtam. Joe keserű képet vágott, miközben én boldogan néztem a képeket a legszebb gólokról.
- Ne már! Pedig magunknak szurkoltam - morogta morcosan.
- Haha! - hallatszott a nevetésem. - Hajrá mi! Hajrá mi!
- 20 dollárba fogadok, hogy nem vernétek meg minket baseballban! - szakította félbe a hahotázásomat Joe.
- Csaaak?:D
- Igen, le vagyok égve - suttogta, mert nem akrta, hogy az apja is meghallja.
- Le vagy égve? - mennydörögte Kevin bá'. - Egy hete kaptál zsebpénzt! - ezt mát inkább mosolyogva mondta.
- Bocsi, apa...
- Semmi baj - zárta le Kevin bá' a témát, Nicket fuldokoltunk az elfojtott nevetéstől.
- Gyere, Em! - megfogta a kezem és felmentünk a szobájába.
- Ugye, hogy jobb így, Joe nélkül? - kérdezte.
- Ami azt illeti, elég jól néz ki. Nem mehetnénk vissza? - ugrattam.
- Jó! - eljátszotta a megsértettet és elfordult tőlem.
Az orrát magasra emelte, a karját összefonta a mellkasán. Közelebb húzódtam hozzá, a fejemet az ölébe hajtottam és felnéztem rá.
- Tudod jól, hogy te vagy a leghelyesebb ebben a házban - mondtam bocsánatkérőn.
- És a legkedvesebb, a legaranyosabb, a legviccesebb... - folytatta a sort.
- Meg neked van a legnagyobb egód - tettem hozzá.
- Nem ismered eléggé a bátyáimat - vigyorgott, vállat vontam.
Így ültünk és beszélgettünk. Ő az ágyon ült, én az ölébe hajtottam a fejem és simogatta a hajam. Néha megjegyzett valamit, vagy kérdezett, ilyenkor illedelmesen válaszoltam, de amúgy nem törte meg senki sem a csendet.
- Kéne csinálni egy pizsama partit - szólalt meg egy tartósabb csend után.
- Miért?
- Mert még nem voltam olyanon - magyarázta. Döbbenten néztem vissza az arcára, arról viszont semmit nem tudtam leolvasni.
- Csak tudnám mit gondolsz ilyenkor - morogtam, elvigyorodott. - Mikor akarsz pizsipartit csinálni?
- Most?
- Most olyan jól megvagyunk magunknak. Nem kiabál egyikőnk öccse sem, nincs itt Sophie, Joe, Kevin... Senki nem zavar. Ne tegyük tönkre - ellenkeztem.
- Jó, legyen neked gyereknap - adta be a derekát, majd pár másodpercig megint csendben ültünk.
- Jövőhéten?
- Ah, rendben! - sóhajtottam.
Ezután már csak vigyorgott egész este. Mivel péntek este volt, bátran maradhattam fél 7nél tovább. Hétköznap az volt a módi, hogy fél 7ig maradok, aztán hazamegyek. Ám ma még fél 8kor is Nick szobájában üldögéltünk, mikor megkordult a srác hasa.
- Éhes vagy?
- Nem hallod? - kérdezett vissza felháborodva.
- De, ami azt illeti, igen - mosolyogtam és felültem.
- Jól van, Boris, mindjárt kapsz enni - suttogta, miközben a hasát simogatta.
- Boris?
- Aha, elneveztem. Mikor te beszéltél a hasaddal, nos átvettem ezt a jó szokást - magyarázta nekem.
- Remek! - nevettem, közben már a lépcsőt róttuk.
Nick megtömte élelemmel Borist, majd még visszamentünk a szobájába, de akkor már csak ökörködtünk. Végül fél 9kor mondtam azt, hogy nem kéne tovább feszíteni a húrt, így hazakísért. Kézen fogva mentünk az utcánkon, sötétben senki nem ismerhetett fel. A házunk előtt megállva láttam, hogy az előszobában ég a villany. Reméltem, hogy nem kerülök nagy bajba... Valószínűleg Nick is megérezte a félelmemet, mert szorosan átölelt és ezt suttogta:
- Hidd el, nem fognak bántani. És ha igen? Akkor hívj fel és kimentelek.
- Köszönöm - mosolyogtam.
Búcsúzás képen egy csókot nyomott az ajkaimra, majd elindult haza. Kábán álltam az okítás elébe.

hallottátok már a Jb-t amikor az amerikai himnuszt éneklik?:D ma unatkoztam és megtaláltam. nem rossz, de Demi nekem jobban bejött. :D

JonasB: https://www.youtube.com/watch?v=xnmPzTYhLh8

DemiL:   https://www.youtube.com/watch?v=PIv1YM7XL0c

Csak ennyit akartam. puszii.:*

2. évad ~ 1. rész


Azt hiszem álmodtam. Sütött a nap a tengerparton és én egy sziklán álltam, néztem a tengert. Egyszer csak csendes gitárszólót fújt a fülembe a szél. Szétnéztem a parton, de az üres volt. Lemásztam a szikláról és elkezdtem a hang irányába sétálni. A dallam egyre hangosabb volt és már egy éneklő hangot is hallani véltem. Az erdő szélén megpillantottam egy fehér ruhás illetőt, fekete gitárral a kezében. Ahogy közelebb mentem hozzá megállapítottam, hogy Nick az. Egy gyönyörű dallamot játszott a gitárján, én csak ámulva hallgattam. Amikor meg akartam kérdezni mit játszott, eltűnt és Selena Gomez jelent meg a helyén.
Nick nevetett.
- Ilyen marhaságot álmodtál? Na, és mit csinált ezután Selena? - kíváncsiskodott nevetve.
- Most miért Selenáról kérdezősködsz?
- Féltékeny vagy? - gúnyolódott.
- Nem. Hisz te dalt énekeltél az álmomba. Selena meg belőled lett...vagyis valami ilyen - mondtam zavartan.
- Oké, valamit állapítsunk meg! - bólintottam. - Soha nem fogok Selenává átváltozni.
Elnevettem magam, majd tovább kérdezősködött a furcsa álmomról. Álmodtam már furcsát...pl amikor álmomban szerelmet vallottam Nicknek... jó álom, jobb ha nem avatok be senkit.
Csütörtök délután volt. Eljött értem a suliba és épp egy gyorsétteremben ültünk. Ez nem igazán volt ínyemre, mert nem akartam magam újra az újságok címlapján látni. És féltem attól is, hogy harmadszorra már felismernének az osztálytársaim...:S
Megkértem Nicket, hogy ezúttal ne haza, hanem Patihoz vigyen.
- Megint együtt fogtok tanulni? - kérdezte.
- Legalább is megpróbáljuk - mosolyogtam.
Mikor megállt a barátnőm háza előtt búcsúzás képen puszit nyomott az arcomra majd kiszálltam a kocsiból. Csak akkor hajtott el amikor Pati már beinvitált a házba.
Nicknek, mint általában, most is igaza volt. A tanulásból nem lett semmi. Bár az angolt és törit meg tudtuk csinálni. Ez elég jó, azt hiszem. 7 óra körül indultam haza, majd otthon vacsiztam, befejeztem a tanulást, elkészültem az esti dolgokkal és lefeküdtem.
Reggel első dolgom volt kiszínezni még egy napot a naptáron. Ezúttal nem a franciaországi utazáshoz számoltam vissza, hanem a "Sweet 16"-emhez. Hisz csak egyszer 16 éves az ember. Chicago-ban Bellával és Ginnyvel mindent megterveztünk a nagy partihoz. Nem tudom, hogy LA-ban mi a divat, de az biztos, hogy még egyetlen utalást sem hallottam a születésnapommal kapcsolatban. Elfelejtették volna? Biztosan nem! Vagyis... Vagyis remélem.
Azért minden féleképen pozitívan mentem suliba. Jó kedvem volt, és ezt csak tetézte a matek 4es.
- Em, mit csináltál? A dogát jobb lett mint az enyém! - kérdezgette felháborodottan a szín egyes matekos, Adam.
Hulla fáradtan értem haza, ám a tudat, hogy hétvége van, ráadásul mindjárt elseje, felvidított.
- Anya, kutyát akarok sétáltatni - panaszkodtam anyunak.
- Akkor menj el Nickhez - mondta anya.
- De Nick nem egy kutya - rosszallóan ráztam a fejem. Anyám úgy nézett rám mint az űrlényekre szokás.
- Nem is arra gondoltam, hogy Nicket sétáltasd meg - ellenkezett.
- De...ez nem is rossz ötlet - pattantam fel a székből.
- Emma Caroline, ne merd! - kiáltott utánam anya, de meg se hallottam.
Persze, semmi értelme nem lett volna megsétáltatni szerencsétlen srácot, így nem is készültem rá. Inkább tettem egy kört a parkom felé, majd miután 5 percig bámultam szökőkutat tovább mentem a Jonas házhoz. Talán Elvist meglehet sétáltatni.
- Szi...a - köszöntem egy ismeretlen lánynak.
Nem is lány, inkább nőnek. Bár nagyon csinos volt biztosra vettem, hogy több mint 20 éves. :D Barna hosszú haja volt és elég magas volt.
- Szia! Camilla Belle vagyok - mutatkozott be, közben beengedett.
- Emma Caroline Lamont - kezet ráztunk. - Öhm... Nick itthon van? - kérdeztem.
- Igen. Zongorázik, vagy legalább is legutóbb még azt csinálta - válaszolt mosolyogva, majd ő felment az emeletre, én pedig megkerestem Nicket.
 - Szia, hogy vagy? - köszönt a srác, mikor meglátott.
- Szia, jól köszi! Figyu, ki volt ez a csaj? - kíváncsiskodtam.
- Ki? Ó, hogy az a csaj... Ő Camilla, Joe újdonsült barátnője. Vagyis azt még nem tudom, hogy járnak-e...De Joenak nagyon bejön a csaj - magyarázta, közben lejegyzett valamit az előtte lévő kottára.
- Nem túl idős hozzá?
- Három év!
- Ó - sóhajtottam. - Amúgy, mit irkálsz olyan lelkesen? - kérdeztem és jobban szemügyre vettem a kottát.
- Semmit ez csak...
- Kevin azt mondta, hogy ha ihleted van akkor mindenütt kották hevernek - mondtam.
- Igen, de nem is hever mindenütt kotta - ellenkezett.
Felvontam a szemöldököm és a fejemmel az ablak alatti kukára böktem.
- Látod, nem hever mindenütt. A rosszakat a kukába dobtam - mondta mosolyogva. Rosszallóan megráztam a fejem, majd közelebb húztam magamhoz a szöveget.
- Fly with me... Hm, most írtad? Úgy látom kész - mondtam.
- Fogalmazzunk úgy, hogy most fejeztem be - valamin nagyon mosolygott, de inkább nem kérdeztem rá.
- Nos, akkor ideje felavatni - szóltam és játszani kezdtem a hangokat.
A dal nagyon megtetszett. Először nem is találtam rá szavakat. Eljátszottam az első reflén végéig, majd felnéztem Nick arcába.
- Ez nagyon szép - dicsértem.
- Köszi, neked írtam - mondtam, mire nekem leesett az állam.
- Ne...kem?
Válaszként mosolygott. Folytatta a dal játszását onnan, ahol én abbahagytam, de ezúttal énekelt is hozzá. A fejemet a vállára hajtottam, úgy hallgattam a zenét. Így még százszor jobban tetszett, így, hogy tudtam nekem írta. A szám végére egy könnycsepp is lecsordult az arcomon. Mikor Nick észrevette, letörölte az arcomról, majd a dalért köszönet képen megcsókoltam.
- Na, és mit terveztél a hétvégére? - váltott témát hirtelen.

hát itt van.:D

remélem örültök neki, mert én igen. nehezemre esett leírni, mert nem volt iheltem. vagyis vol, csak nem tudomtam hogyan írjam le.^^:$

a lényeg, hogy köszi Era a bíztatást.♥ és azoknak is köszi akik írtak kommentet. [nagyon szeretlek.<3]

most megyek is mert már késő van.XD sziasztook. :Dóri.:*