sport szelet![by barbii.]

bocsi hogy ilyen sokáig nem volt rész. de hát tanulás meg ilyenek.:S de most kaptatok egy super-hiper-extra részt.:D remélem tetszeni fog.

az egész írása közben Demi Lovatot halgattam.[remember december.<3]

oké, hagylak titeket olvasni.  komment..;D

puszi. Dóri.:*

61. rész


Arra ébredtem, hogy valaki dörömböl az ajtón.
- Emma, engedj be!
Félálomban odamásztam az ajtóhoz kizártam, majd vissza feküdtem az ágyba. Azt nem néztem meg ki kopogott, vagy csak nem fogtam fel. Az illető közben ébresztgetni kezdett. Majd pár másodpercig csend volt. Kezdtem örülni: elment. Ám ekkor... leöntött egy pohár hideg vízzel. Felültem az ágyban és a vizes tincseket kiszedve a szemem elől megpillantottam Nick Jonast.
- Jó - reggelt!
- Neked is - vigyorgott.
- Emma! Miért sikítottál?
Sophie, Joe és Kevin rémülten rohantak be a szobámba, majd mikor meglátták a vizes hajamat és Nicket a pohárral; elnevették magukat. Joe megpróbálta elfojtani a nevetést és prüszkölve így szólt:
- Nick, hagyd a lányt!
Erre még jobban elkezdtünk nevetni. Pár perc múlva kimásztam az ágyból és mentem öltözni. A kezembe vettem egy kék farmert, majd indultam volna pólóért, amikor valamit hozzávágtak a tarkómhoz. Joe, Sophie és Kevin Nickre mutattak, Nick pedig saját magára. Vigyorogva megkérdeztem, hogy "mi ez?".
- Egy póló. Megy a nadrágodhoz - adott magyarázatot Mr Jonas.
Végül eljutottam a fürdőbe. Átöltöztem, fogat mostam, megfésülködtem. A vizes tincseimet csak kifésültem az arcomról egy majd megszáradnak mozdulattal. Visszamentem a szobámba ahol Sophie már a tegnap esti történtekről mesélt. Joe és Kevin a fotelemben ültek(elég szorosan.:D), Sophie az íróasztali székben, Nick pedig elterült az ágyon. Miközben Sophie beszámolt Isabell és a másik lány balhéjáról elraktam a pizsamámat és lerángattam Nicket az ágyról. Gyorsan megágyaztam, leterítettem egy takaróval az ágyat, visszadobáltam a díszpárnákat és leültem a szélére. Nick még mindig egy helyben állt.
- Na, és miért értél haza? - kérdezte Kevin, pont amikor megpaskoltam magam mellett az ágyat Nickre nézve.
- Éjfél után... de még Emma előtt - rám kacsintott.
- Az király! Most Em mesél! - Joe ezt ellentmondást nem tűrő hangon mondta ki, így gyorsan belekezdtem a beszámolómba.
A romantikusabb és magánügy közeli részeket figyelmesen kihagytam. Ezen kívül minden nagyobb eseményről beszámoltam. Közben a szememet járattam Jonasék és Sophie között. Joe, Kevin és Sophie arcára kíváncsiság ült ki és érdeklődőn hallgatták a mesémet. Nick egy kicsit egyéni arcot vágott(egyéni=leírhatatlan, csak az ő arcán jelenik meg). Valahogy úgy értelmeztem, hogy szomorú vagy féltékeny?:O Oké, én is az lennék, ha épp arról kezdene habratyolni: tegnap Selenával egy bál szerű izében voltunk, így meg úgy táncolgattunk... Valahogy együtt éreztem vele.
- És akkor hazajöttünk...  -fejeztem be 5 perccel később.
Nick rám mosolygott amitől görcsbe rándult a gyomrom. Kevinék még kérdeztek néhányat aztán elterelődött a szó.
- Amúgy, ti nem vagytok éhesek? - kérdeztem tőlük 1 óra körül.
- Nem, mi ettünk  -válaszolták.
- Oké, akkor menjünk enni!
Felpattantam az ágyról, majd mikor láttam, hogy senki nem követ megragadtam Joe karját és magam után húztam. A többiek most már követtek. Lesiettem a konyhába.
- Anyu, éhes vagyok! - panaszoltam.
- Rendben. Ha segítesz megteríteni már ehetünk is - mosolygott rám anya. Vagy lehet, hogy azon mosolygott, hogy Joet rángatom?
- Állj már nyugodtan! - szóltam rá amikor újra megpróbálta kirántani a karját a szorításomból.
Kevinék épp ekkor futottak be, hallották a megjegyzésem.
- Hallod, öcsi, maradj nyugodtan - vigyorgott Kevin.
Segítettem anyának megteríteni, majd anyám(hangsúlyozom anyám) addig könyörgött, amíg Jonasék is leültek az asztalhoz. Fogalmazzunk úgy, hogy Joe-ék még nem láttak engem ennyit enni. :D Ők még csak a leves felét ették meg, amikor én már a második tányérral szedtem. Jó fél órával később teli hassal mentem vissza a szobámba. Ránéztem az órámra: még volt másfél órám Noel érkezéséig. Amikor helyet foglaltunk a fotelben és az ágyon Nick megszólalt:
- És az ajándékom? - mindannyian kérdőn néztünk rá, majd egyszerre sóhajtottunk. Oh, az az ajándék! :D
- Mi van vele? - kérdezte gyorsan Sophie.
- Mikor kapjuk meg? - kérdezte kórusban a három Jonas. Vállat vontam, ránéztem húgomra.
- Mikor akarod?
- Most akarom!
- Az nem elég!
- Mi kell még?
- Találd meg! - jelentettem ki, majd hátradőltem a székben.
- De segíts! Meleg - hideg - bólintottam. A három Jonas egyszerre ugrott be a gardróbomba.
- Ha már ott vagytok hozzatok ki egy nagykabátot... megfagyok - kiáltottam utánuk.
Persze kabát nélkül jöttek ki. Gyorsan felidéztem hova is raktam a dobozkákat. Apám dolgozójában csak nem fogják keresni. Miután átkutatták a szobámat átmentek Sophiehoz. Ott sem találtak semmit.
- Oké, feladom! - nyögte Joe és elterült a földön.
- Egyél répát - vigyorgott Nick. Hahaha.:D
- Hol van?
- Jajj! - sóhajtottam, majd bementem a dolgozóba, kiszedtem a sarokból a csomagokat.
- De még nincs karácsony - ellenkeztem.
- Akkor ti is megkapjátok!
- Jó ötlet - vigyorgott sunyin húgom.
Tovább baromkodtunk, míg egyszer csak azt vettem észre, hogy mindenki csikiz. Alig bírtam levegőt venni, de röhögni volt erőm.
- Engedjetek...el - nyögdécseltem a kupac aljáról.
Még jó, hogy nem hallgattak rám. Összefüggéstelen mondatokat motyogtam amiknek az volt a lényege, csikizzetek mást. Nem tudom mióta szenvedhettem, amikor lentről csengetést hallottam. Volt egy megérzésem miszerint Noel az. Most dupla akkora erővel próbáltam szabadulni. Elhangzott a kulcsmondat:
- Csikizzétek Nicket!
Joe lemászott rólam és bátyjával együtt rávetették magukat Nickre. Sophie nevetve letérdelt melléjük és nézte a 3 testvért.
- Mindjárt jövök - szóltam gyorsan majd kisurrantam az ajtón.
Anya és épp akkor kiáltott fel nekem. Gyorsan leugráltam a lépcsőn, majd megpillantottam a nappali közepén álló srácot. Kék ing volt rajta, alatta sötétszürke hosszú ujjú és kékes farmer. Rám vigyorgott.
Tovább táncoltam felé, majd puszit nyomtam az arcára.
- Hello
- Szia, Em! -mosolygott rám. - Örülök, hogy felébredtél.
Vállat vontam - ha tudná hogyan ébredtem... Megkérdezte hogyan vagyok meg ilyenek, közben felindultunk a lépcsőn. A kezében volt egy kis csomag. eligazítottam a dolgozó felé, addig én bementm a szobámba. Nickék már nem hevertek a földön, talán átmentek Sophiehoz. Vagy öcsémhez... vagy a kertbe...:D Végül is mindegy, nem?
Nem... :/ Még el akarok tőlük köszönni.
Egy kis dobozzal a kezemben mentem a dolgozóba. A folyosóról nyílt egy ablak a kertre. Ott megpillantottam Jonasékat és testvéreimet. Noel már elterpeszkedett a kis kanapén, leültem mellé.
- Öhm...  - vigyor - izé...
- Mi az? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Je t'aime  - motyogta. - Azt hiszem így van.
Rámosolyogtam. De aranyos - gondoltam -, a kedvemért megtanulta franciául. Oké, az mellékes, hogy csak 2 szó... vagyis egy. De olyan aranyos.... és kedves meg ilyenek. :) Felém nyújtotta a kis csomagot, én én pedig leraktam a combjára a dobozkámat.
- Ez teljesen olyan volt, mintha túszt cserélnénk - szólalt meg és egy kicsit jobbra fordította a fejét. Nevettem.
- Igen, egy kicsit.
Pár percig beszélgettünk, de hívta őt az anyja így haza kellett mennie. Mielőtt elindult volna odaadtam neki a Lilynek szánt ajándékomat.
- Lilyé? - kíváncsiskodott.
- Igen, de ez nem azt jelenti, hogy kinyithatod - tettem hozzá gyorsan.
Csalódott arcot vágott, de aztán visszatért rá a mosoly. Kikísértem, hisz én is ki akartam menni a kertbe.
- Akkor majd két hét múlva... - motyogta szomorkásan.
- Na ne már! Ne szomorkodj. Gyorsan elmegy majd. És karácsonykor majd rám gondolsz... meg ilyenek - megveregettem a vállát.
Fél kézzel átölelt, majd megcsókolt és hazaindult. Pár másodpercig integetve néztem utána, majd észbe kaptam és elindultam hátra. A kanyarban beleütköztem Kevinbe.
- Au - morogtuk mindketten a fejünkhöz kapva(összefejeltünk).
- Hova - hova?  -kérdezte különös hangnemben Nick.
- Hát hátra hozzátok - válaszoltam.
- Ah, az más. De nekünk mennünk kell. El kell végeznünk a híresség miatt adódott kötelezettségeinket - válaszolt komolykodva Joe.
- Na, meg a drága öcséimnek találkozója lesz - vigyorogta Kevin.
- Igen? Ezt nem mondtátok - szólt közbe Sophie.
- Igen, joe udvarol Camilla Belle-nek... Nick pedig Sel...
- Felfogták - szakította félbe bátyját Nick. Sophie, én, Ron és Frankie kíváncsian néztünk rá. Csak vállat vont és elindult a kapu felé.
- Akkor, sziasztok! - köszöntek el.
- Ó, az csomagokkal este beugrunk - kiáltott vissza Joe a kapuból.
- Jó, jó, szia!
Becsuktam utánuk a kaput, majd mindannyian felmentünk a szobánkba elkezdeni a pakolást. Úgy terveztem, hogy 6ig végzek, biciklire pattanok és elviszem a többi lánynak is az ajándékaimat.
Nagy nehezen sikerült összeszednem a cuccokat amiket készültem vinni. Közben egy Sophietól kölcsönkapott cdt hallgattam. Egy táska megtelt a ruhákkal, kabáttal és egyéb meleget adó cuccoktól. Ugye, Párizsban decemberben elég hűvös van... Aztán az egyéb dolgokat beraktam egy kisebb utazótáskába. Noel ajándékát, ami nem sokkal volt nagyobb egy kézi szótárnál, gondosan elhelyeztem a ruhák tetején.
Fogtam az ajándékos szatyrot és lementem a földszintre. Belépve a garázsba apámmal találtam szembe magam.
- Szia, Emma! - köszönt meglepetten
- Szia, apu! Nem tudnál elvinni pár barátomhoz? - kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve. Felmutattam a zacskót.
Bólintott, majd beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Fél óra alatt megjártunk minden helyet, majd még átnéztem mit pakoltam be és leültem a tv elé.

Másnap reggel 7kor keltünk. Gyorsan felöltöztem, elvégeztem a reggeli dolgokat, a hajamba vasaltam néhány hullámot és lementem a földszintre. A csomagjaimat még tegnap este lehordtam. Anya egy kis tojás rántottával köszöntött, de nem volt étvágyam. 8 órakor indultunk a repülőtérre. A gépünk 9kor indult és először New York-ba mentünk. Csak onnan ment közvetlen járat Párizsba.
Egy kis gyomor görccsel néztem vissza a repülőtér bejáratából Los Angelesre. 2 hét és itt vagyok - gondoltam és követtem apát.
9 előtt pár perccel, amikor felszálltunk a gépre kikönyörögtem Rontól az ablak melletti ülést. Szert ott ülni, de most az egyszer odaengedett.Anyáék mögöttünk ültek.(egymás mellett 3 ülés volt így Sophie Ron mellé ülhetett)
Aztán pontban 9kor megszólalt egy hang:
- Köszöntjük kedves utasainkat. Megkezdjük a felszállást. Kérjük, kapcsolják be a biztonsági öveiket!

60. rész



Kézen fogva mentünk a tornaterem felé.
Szétnéztem a parkolóban:  körülbelül két tucat autó parkolt itt. Bár hivatalosan csak 8kor kezdődik - emlékeztettem magam. Az egyik beparkoló kocsiból két évfolyam társunk szált ki, fél perccel előttünk léptek be a tornaterembe.
Amikor megpillantottam a tornatermet eltátottam a számat. A falak tele voltak aggatva lila és ezüst lufikkal és néhány masni is felköttetett a csövekre. A terem másik felében volt felállítva egy kisebb színpad szerűség, amelyen egy mikrofon állvány és a háttérben dobok és egyéb hangszerek. Lily mesélte, hogy minden évben fellép egy a sulinkban alapult banda. a DJ pult jobbra a színpadtól nagy hangfal között állt. Egy számomra ismeretlen végzős állt mögötte és valamit beszélt egy idősebb emberkével.  
Ránéztem Noelra. A DJ pult felé nézett és nagyon vigyorgott.
- Mi az? - kérdeztem.
- Azt mondta Will, hogy majd pár szám erejére bepróbálkozik a pultnál - lenézett rám még mindig vigyorogva.
Elmosolyodtam és megint ránéztem a  beszélgető emberre.
- Gyere, keressünk ismerősöket - ajánlotta Noel és elindultunk a fal mellett.
Megpróbáltam felismerni egyik osztálytársunkat a színpad előtt álló tömegben, de nem láttam ismerős arcot. Aztán elmentünk a büfé előtt is, ahol megpillantottuk húgomat és Johnt.
- Ne zavarjuk őket - mondtam, mert láttam, hogy nagyon jól elbeszélgetnek.
Pár perc járkálás után mi is beálltunk a színpad elé és vártunk. Jó negyed óra alatt megtelt a tornaterem. Az egész suli próbált beférni és ez egész jól összejött.
- Eddig nem gondoltam volna, hogy ennyien beférnek ide - vigyorogta Noel.
Mióta becsöngetett hozzánk vigyorgott. Nem tulajdonítottam különösebb jelentősséget neki. Aztán az igazgatónk, Mr. Johnson felsétált a  színpadra és csendet kért.
- Jó estét, mindenkinek! Örülök, hogy eljöttetek és remélem jól érzitek majd magatokat. Mivel ez az utolsó alkalmunk arra, hogy idén együtt legyünk, megkérlek titeket... - mindenki lélegzet visszafojtva várta az utasításokat...: - BULIZZATOK! - kiáltotta a 40es  évei végén járó Mr Johnson és intett a DJ srácnak, hogy mehet a zene.
Persze igazgatónk érdekes megszólalása mindenkit meglepett ám, talán a tanévben először, mindenki követte az utasítását.
- Gyere - Noel megfogta a derekam és behúzott a táncolók közé.
Sokat, sőt rengeteget táncoltunk együtt. Épp azon voltunk, hogy igyunk valamit amikor egy lassú számot tettek be.
- Hé, gyere vissza! - párom visszarántott magam mellé, mivel én már indultam innivalóért. - Ezt az egyet.
Szépen rám mosolygott majd átkarolta a derekam. Én a nyakára fontam a karjaimat és így táncoltunk. Közben énekelte a szöveget, én pedig mosolyogva szívtam be parfümjének illatát. A 3 perc alatt amíg lassúztunk azt kívántam bárcsak örökké így táncolhatnánk. Még azt is elfelejtettem, hogy a suliban vagyunk, bár tudtam senki nem figyel minket.
Elfelejtettem, hogy másnap be kell pakolnom az utazásra, elfelejtettem, hogy hétfőn hazamegyek. Elfelejtettem, hogy minden bizonnyal vasárnap Jonasék át fognak jönni és a bálról kérdezősködnek majd. Ha ekkor eszembe jutott volna Nick talán tényleg csak barátként gondoltam volna rá.
De nem. Nem, mert csak arra gondoltam, hogy Noel itt van mellettem és szeretem őt.
Amikor vége lett a számnak mi is tapsoltunk egy kicsit, majd vettünk magunknak inni. Kiültünk a suli udvarára és ott beszélgettünk.
- Mond, Carrie, meddig lesztek Franciaországban? - kérdezte Noel miközben a poharát nézte.
- Majdnem két hetet. 2-án jövünk haza - válaszoltam.
- És karácsonykor? - még mindig a poharát nézte.
- Párizs - ez logikus.
- Értem... - motyogta kedvtelenül, majd pár másodperces csend után felnézett rám.
- Mit vettél nekem karácsonyra? - megdöbbenten néztem rá.
- Miért érdekel? Nagyon kíváncsi vagy - vigyorogtam rosszallón. Vállat vont. - Miért, te mit vettél nekem?
- Tudod mit? - kíváncsian néztem rá - Holnap odaadjuk a másiknak az ajándékot és karácsonykor a fa alatt bontjuk ki.
Büszkén vigyorgott, ami arra engedett következtetni: ezt bizony egyedül találta ki.
- Rendben. De 9 óra idő eltolódással érdekes lesz - elhúzta a száját - erre nem gondolt.:D
- Mondjuk csináljuk azt, hogy te 25-én reggel hatkor bontod ki, én pedig 24-én este 9kor...
Gyors fejszámolás, majd bólintottam. Ez egy jó ötlet volt. Pár percig még kint ültünk, én a vállára hajtottam a fejem, ő pedig átkarolt.
- Fázok, menjünk be.
Bólintottam, majd elindultunk az ajtó felém. Ám fél úton megálltunk és megcsókolt. Szorosan átöleltem, viszonozta az ölelést.
Amint beléptünk az ajtón szemben találtuk magunkat Lilyvel és párjával, Daniellel. A pár kézen fogva állt meg előttünk.
- Sziasztok - mosolygott Lily.
- Sziasztok!
- Hova, hova? - kíváncsiskodott Noel.
- Ki. Meguntuk a tömeget idebent - felelt Daniel.
Kikerültek minket majd kiléptek az ajtón, előtte Lily rám kacsintott. Megkérdeztem a mellettem álló srácot, hogy most mi lesz.
- Menjünk vissza táncolni - ajánlotta fel, majd elindultunk a táncolók felé.
Körülbelül negyed órája táncoltunk, amikor csörömpölést hallottunk a büféasztalok felől. mivel a táncparkett szélén táncoltunk csak jobbra kellett fordítanunk a fejünket és már láttuk is, hogy egy lány ejtett le egy tányért. Egymásra néztünk Noellel. Mindkettőnknek fel volt vonva a bal szemöldökünk - elnevettük magunkat. Majd folytattuk volna táncot, de egy újabb csörömpölés. Ezúttal jobban megnéztem a lányt. Isabell volt az és egy 3-os lány sietett felé. Ahogy a gyér világításban meg tudtam ítélni, nem azért, hogy közölje: drágák lesznek az összetört tálak.
A két lány heves szóváltásba kezdett, majd pár másodperccel később egymásnak estek. Tépték egymás haját. A közelben állók közül néhányan nevettek mások szörnyülködve nézték a csatát. Két fiú rohant oda a civakodó lányokhoz - valószínűleg velük jöttek -, és megpróbálták szétszedni őket. Nem sok sikerrel.
- Vajon ezek min vesztek össze? - kérdezte tőlem Noel, de nem vette le a szemét a balhézókról. Megvontam a vállam.
- Valószínűleg azon, hogy melyikőjüknek drágább a ruhája - feleltem. Párom vigyorogva elhúzta a száját és még mindig a büfé asztalok felé nézett.
Nagy nehezen a két srác szétszedte a lányokat és mindenki azt hitte, hogy vége a balhénak, de akkor... Isabell felemelt egy pohár puncsot az asztalról és leöntötte a lány sok száz dolláros ruháját. Ekkor ért be a rajz tanár és az igazgató. A zenének is vége lett, így hallottuk mit beszél:
- Nem hiszem el, hogy még ilyenkor is képesek vagytok balhét csinálni. Mind a négyen az irodámba. És Ms Forto nem fog az édesapjára hivatkozni. Ezután az esemény után csodálkoznék, ha kiengednének a szobámból a téli szünetben!
Ezzel Mr Johnson az ajtó felé mutatott és a 4 fiatal mögött kilépett a teremből. Noellel egymásra vigyorogtunk, majd folytattuk a táncolást, immár nyugodtabb környezetben. A négy diák később sem tért vissza, vagy legalább is nem láttuk őket. Viszont összetalálkoztunk Patival és Adammel. Le is ültünk egy asztalhoz beszélgetni. Ahogy végignéztem a fiún majdnem elnevettem magamat. Nem, nem nézett ki nevetségesen, inkább azon, hogy régebben bejött. Oké, persze nem csúnya, de azóta sok víz lefolyt a Szajnán.
- Meddig maradunk? - kérdezte Noel miután Pati és Adam visszamentek táncolni.
- Nekem mindegy - válaszoltam és a DJ pult felé néztem.
Will pár perce állt fel a pulthoz. Jót nevettünk amikor megláttuk DJ Nyulat és amikor bemutatkozott:
- Sziasztok srácok! DJ Nyúl vagyok.
Nem sokan érthették a viccet, de az a 20 ember aki igen az a hasát fogva nevetett.
Szóval most elnéztem abba az irányba és láttam, hogy milyen jól érzi magát ott a srác.
- Menjünk sétálni és utána hazaviszlek - szólalt meg mellett Noel.
Bólintottam és kimentünk a levegőre. Mivel már elmúlt 11 óra elég hűvös volt. Fázósan összefontam a karomat a mellkasom előtt. Párom meglátta, hogy fázok, levette a zakóját és rárakta a hátamra.
- Ha megfagysz akkor hiába voltam úriember, anyud nem enged el többet velem - rosszalón rázta a fejét, vigyorogtam.
Belebújtam a zakóba és körülbelül fél óra séta után elindultunk a parkoló irányába. Még a hazafelé vezető úton sem bírtuk befogni a szánkat. Rengeteget beszélgettünk egész este. A házunk előtt megállva érdekes érzés futott rajtam végig.
- Akkor holnap? - kérdezte.
- Inkább ma - mondtam, mire ránézett az órájára.
- Igen, ma. Mondjuk... átjövök délután 3kor. Akkor már fel leszel, ugye? - Vágtam egy "ennyire nem vagyok lusta" fejet.
- Jól van, Carrie, tudom én - vigyorgott.
- Akkor jó éjt - mondtam inkább. Mielőtt kiszálltam volna még megcsókoltam, majd egyedül hagytam a "még egyet" arckifejezésével.
- Jó éjt - motyogta, de én már nem hallottam.

bocsi, hogy sokat kellett  rá várni.:S a végén vannak képek a ruhákról.:D

59. rész


Péntek este Sophieval elmentünk moziba - nem akartunk unatkozni. Mivel nem volt különösebb elképzelésünk arról, hogy mit nézzünk meg így betaxiztunk a belvárosba egy mozihoz és megnéztük a kínálatot.
- Alkonyat? - mosolygott Sophie.
- Csak azért, mert olyan szépen nézel. És, mert én is szeretem - nevettem és megvettük a jegyet.
Aztán feltankoltunk kukoricából és beültünk a filmre. 10 óra után lett vége. Egész hazafelé vezető úton egymás szavába vágva meséltük a nekünk legjobban tetsző részeket. Hazaérve még neteztem egy kicsit - nem voltam álmos. Msnen alig volt fenn valaki, csak pár francia az időeltolódás miatt. Egyik ottani barátnőm meg is jegyezte: ott most nem hajnali egy van? :D
Másnap 11kor keltem. Bementem a fürdőbe, felöltöztem egy szürke melegítőbe és felvettem egy fehér trikót. Nem készültem sehová.
- Jó reggelt, anyu! - köszöntem anyámnak mosolyogva.
- Inkább délt, nem? - vonta fel a szemöldökén. Én vállat vontam majd lehuppantam mesét néző öcsém mellé.
Még 11kor is mesét néz? Ez meglepő - gondoltam. Phineas és Ferb ment ezt, ezt még én is szeretem.
- Ó, hát itt vagy Kacsacsőrű Kerry - hangzott az utolsó mondat, pont amikor Sophie lehuppant mellém.
- Jó reggelt, Carrie - nevette a szereplővel egyszerre. Ronból kitört a nevetés, kíváncsian néztünk rá.
- Kacsacsőrű Kerry, Carrie vagyis Em! Értiteeek?! - magyarázta a hasát fogva.
Belőlem és Sophieból egyszerre tört ki a nevetést. Anya kinézett a konyhából a nagy hangzavarra. Elmosolyodott rajtunk, majd visszament főzni. 5 percig nevettünk, majd mikor már a könnyünk is kicsordult felültünk.
- Jajj, Ronnie, de szeretlek - összeborzoltam öcsém haját.
- Én is téged, Carrie!
Pár percig úgy néztük a tv-t, hogy én ültem középen jobb kezemmel Ron hátát simogattam. Sophie a bal combomra tette a fejét és úgy feküdt, hogy a lábai az égben voltak. Néztük a Phineas és Ferb-öt.
- Emma, elmész nekem a boltba néhány dologért? - kiáltott ki anya a konyhából.
Kelletlenül felkeltem és kimentem hozzá. Felsorolt pár apróságot, majd fogtam pénzt és táskát és mentem.
- Én is megyek! - kiáltott öcsém és megfogta a kezem.
Pár perc múlva beléptünk egy közeli kisboltba és megvettük a szükségeseket. Nevetve mentünk hazafelé, és egy ismeretlen autót pillantottunk meg a kapunál. Kérdőn néztünk egymásra majd benyitottunk az ajtón. A nappaliban Diana és Sophie beszélgettek. Ron odaszaladt Dianához és megölelte a derekát.
- Szia, Ron! - köszönt közben rám mosolygott.  
- Szia.
- Em, arra gondoltam elmehetnénk venni ruhát a bálba... - huncut mosoly jelent meg az arcán.
- Oké, mit titkolsz előlem?!
- Alex elhívott a bálba... és még nincs ruhám - vonta meg a vállát vigyorogva.
- Hahaa! Tudtam! Ezért vigyorogtáál! - sikoltotta Sophie.
Én csak mosolyogva álltam.
- Mögöttem ül matekon... jól néz ki. Akkor, menjünk! - bementem a konyhába és szóltam anyának, hogy elmegyek. Beleegyezésként bólintott, majd felsiettem öltözni.
Közben Diana felhívta a másik 3 lányt. Gyorsan felvettem egy sötétbarna csőnadrágot hozzá egy kék-zöld tunika szerű felsőt. Megfésülködtem(XD), bedobáltam a táskámba a fontos cuccokat, feltettem  a napszemüvegem és belebújtam a legközelebbi cipőmbe.
- Szerintem az a piros cipő nem megy a nadrágodhoz - vigyorgott Sophie mikor leértem. Sóhajtottam egy hatalmasat, majd a lenti cipős szekrényből elővettem egy barna kissarkú cipőt.
- Szép vagy - nevetett Ron. - De a piros jobban állt.
- Öcsi, fésülködj meg - vágtam vissza.
Ron elvigyorodott, de azért megnézte a haját az üveges szekrényben. :D
- Akkor, menjünk! - ajánlotta Diana.
Elköszöntünk családtagjaimtól(Sophie nem jött) és beszálltunk a kocsiba. Elmentünk mind 3 lányért, majd megcéloztuk a belvárost. Az egyik nagy pláza előtt parkoltunk le és megrohamoztuk az üzleteket. Nem mintha olyan nagy plázacica-félék lennénk, de mindannyian találni szerettünk volna ruhát. A 2. boltban Pati felpróbált pár ruhát és végül(a mi unszolásunkra) a citromsárga mellett döntött. Ugyanitt Diana is meglátta álmai ruháját és egyből felpróbálta. A fehér, térdig érő ruha nagyon jól állt neki, így ő is megvette azt.
A következő boltban én és Laura találtuk meg a megfelelő ruhákat. Az én választásom egy rövid, zöld ruhára esett(Lily mondta, hogy Noel szereti a zöldet.^^) Laura egy bordó ruhát választott. [a rész végén képek lesznek a ruhákról.:D]
Mivel már megvoltak a ruhák, mentünk cipőt keresgélni. Szerencsére minden kiegészítőt megtudtunk venni egy helyen. Vettem egy zöld karkötőt és egy zöld köves fülbevalót, valamint a zöld magassarkú sem maradhatott el. Totál zöld.:D [ imádom a zöldet by szerk.XD]
5 óra után értem haza, a ruhát gondosan elhelyezve raktam be a gardróbba.
Vasárnap délelőtt anyának segítettem, délután elmentem Jonasékhoz öcsémmel. Inkább tanulnom kellett volna, hisz jön a fél év, de Nick kijelentette, hogy mindenféle képen menjek el. Oké! Értettem parancsnok!
Szóval átmentem hozzájuk és kiderült, hogy Nick a segítségemet kéri.
- Kaptam egy emailt és nem tudom lefordítani... - felvontam a szemöldököm. - Spanyolul van.
Erre meg hatalmasat sóhajtottam.
- Nick, tudod mikor beszéltem utoljára spanyolul? - elmosolyodott, majd szépen rám nézett.
- Jaj, Istenem! - sóhajtottam. - Mutasd azt az emailt...
Nagy nehézségek árán lefordítottuk. Nick folyton kérdezgette, hogy mi az a jel, meg miért van az o-n vonal... Oké! Okos vagy fiam! :D De jól elszórakoztunk. A mulatságnak Selena megjelenése vetett végét. Persze én egyből elhúztam a csíkot. Még öcsémet is ott hagytam...:/
- Mit hagytál itt Emma? - kérdezte mosolyogva Joe, mikor becsöngettem hozzájuk.
- Az öcsémet.
Elnevette magát, majd beengedett. Gyorsan felmentem Ronért majd már mentünk is. Aztán a napom hátralévő része tanulással telt.
/ hétfő-kedd-szerda/
- Na, milyen ruhát vettél? mondd el, Em! Lilytől tudom, hogy voltatok vásárolni!
Noel három napon keresztül faggatózott, és ahányszor nemet mondtam hatalmas kiskutya szemekkel meredt rám.
- Nem érdekel milyen aranyos kis kutya vagy... nem mondom el! - Válaszolgattam folyton. Barátnőim vigyorogtak rajtunk.
Csütörtök délután a rajzteremből kilépve Sophie-ba ütköztem.
- Hugi, mit csinálsz?
- John...Berky - nyögte ki nagy nehezen.
- Az ki? - lepődtem meg. Sophie sértődötten nézett fel az arcomba.
- Elhívott a bálba - hatalmasra tátotta a száját miközben beszélt. Talán attól félt, hogy nem beszélek angolul?
- Örülök neki - mosolyogtam, majd félkézzel átöleltem a vállát.
Ezután gyorsan elkezdett hadarni arról, hogy ma elmegy Ivy-vel vásárolni meg ilyenek. A felét nem értettem, de azért mosolyogva helyeseltem az apró levegő vételek miatt adódott szünetekben. A buszon Pati megmutatta a srácot. Szőkés barna haja összevissza állt, körülbelül mint Nicknek, mikor felébred. Körülbelül egy fejjel lehet magasabb nálam, laza öltözési stílusa pedig tökéletesen illet az arcához. Biztos voltam benne, hogy Sophienak bejön.
Pati mosolygott amikor véleményt nyilvánítottam a srácról. Hazaérve boldogan pillantottam a naptárra. 4 nap múlva megyek haza. :D De nem véglegesen...
Átöltöztem egy kényelmesebb szerelésbe és nekiláttam a tanulásnak. A tanárokat nem érdekelte, hogy mindjárt itt a karácsony - rengeteg leckét adtak fel. Félév, mire vártunk?
Eszembe jutott, hogy még nem vettem senkinek semmit. A fene! Szóval megvolt a pénteki programom. Ajándékot venni... Mindjárt karácsony... Milyen gyorsan megy az idő - futott át rajtam, majd elmosolyodtam és magam elé húztam a töri könyvet.
Péntek délután Sophie is mellém szegődött, hisz még ő sem vett semmit senkinek. Fogalmam sem volt arról, hogy mit vegyek. Főleg Jonaséknak...:/
Patinak találtam egy szép ékszertartót ami szív alakú volt és különböző színes valamit díszítették. Laura egy mini gördeszkát fog kapni - döntöttem el, amin egy kis emberke áll. Biztos voltam benne, hogy tetszeni fog neki. Dianával bajban voltam, de végül Sophie segítségével találtam egy szív alakú fényképtartót, amibe be lehetett tűzni a képeket. Lilynek pedig egy aranyos báránykát vettem.
És így tovább, amíg mindannyian meg nem vettük barátainknak az ajándékokat.[azt, hogy Jonaséknak mit vett Em csak később derül ki, mert most nincs ötletem.XD - by szerk.]
Szerencsére anyáék nem voltak itthon így mindent be tudtunk csempészni a házba. Aztán csak beültünk apa dolgozójába és ott beszélgettünk a holnapi bálról.
...
Szombat reggel nagyon kómásan keltem. Örültem, hogy van időm szépítkezni, mert ha ilyen fejjel jelennék meg a bálban akkor még az igazgató is hazarohanna. :S:D Be is mentem egyből a fürdőbe és vettem egy fürdőt. Aztán vizes hajamat jól megtöröltem és szétengedtem, hogy megszáradjon. Lementem a földszintre és elfoglaltam magam. Főként Ronnal szórakoztam, majd anyát bosszantottuk.
- Nagyon elemetekben vagytok - vigyorgott ránk elnézően.
- Már csak 2 nap! - skandáltuk.:)
- Holnap be kell pakolnotok...
Persze ezzel elvette a kedvünket a nevetéstől és inkább visszaültünk a tv elé. :S Aztán 5kor felmentem a szobámba és elkezdtem készülődni. Feltettem egy kicsit erősebb zöld sminket, majd begöndörítettem a hajam olyan Taylor Swift-esre. :) A cipővel szórakoztam egy kicsit, de nagy nehezen az is felkerült a lábamra. Épp, amikor odalent csengettek. Ránéztem az órára: 7:20. Noel félre ígérkezett, de lehet, hogy korábban jön. Fogtam a zöld kis táskámat - amibe már korábban bedobáltam a holmimat -, és lementem a lépcsőn. Sophie, anya és egy ismeretlen srác hangját hallottam lentről. Mikor leértem azonban már csak anyám állt az előszobában.
- Sophie most ment el - mosolygott. - Szép vagy, kis lányom!
- Köszi, anyu! - elpirultam.
Pár perc múlva megint csöngettek. Most már biztos voltam benne, hogy Noel az. Belenéztem az előszobai tükörbe, majd miután megigazítottam a hajam ajtót nyitottam. Noel nagyon elegánsan festett fekete öltönyben, de ingét most sem tűrte be a nadrág alá. Rám mosolygott, én viszonoztam.
- Csinos vagy - dicsért meg.
- Köszi. De te is jól nézel ki - mosolygott.
- Akkor, mehetünk? - kérdezte és felém nyújtotta jobbját.
- Aha! Szia, anyu! - kiáltottam hátra a vállam fölött, majd elindultunk az autó felé.
Noel felvette az "úriember kinézetet". Kinyitotta nekem a kocsiajtót és be is csukta, jókat vigyorogtam rajta.
- Ugye, nem viselkedsz így egész este?
- Persze, hogy nem! - nyugtatott meg. - Csak anyud miatt csinálom. Azt akarom, hogy legközelebb is elengedjen.
Elnevettem magam, majd az út hátralévő része egyszerű beszélgetéssel telt. Aztán a suli parkolójában megállva vadul dobogni kezdett a szívem. Féltem kiszállni a kocsiból. Noel közben kinyitotta az ajtót és látta, hogy habozok.
- Nyugi, Caroline, gyere!
Ha mással nem, hát a Caroline megszólítással visszatért belém az erő. Kiszálltam a kocsiból, de egy kicsit még mindig remegtem. Átkarolta a derekam és gyengéden megcsókolt.
- Még mindig félsz? - kérdezte pár másodperccel később.
- Már nem annyira - vigyorogtam és tényleg nem remegett a lában.
Kézen fogva mentünk a tornaterem felé.

Diana ruhája:                              Lily ruhája:

Pati:                                    

Laura:                                                                                            

Sophie:                                                                                                                                                                                                                                                              

Emma:

na, hi!:D

előszöris: ma nem lesz rész.XS fizikát, kémiát tanulok, nem menne.:S sajnálom. viszont holnap biztosan lesz, hisz 2 hittanom van és valamivel el kell magam foglalni.:D (=töri írás.^^) jah, és majd mondanom kell osztálytársaimnak hogy találjanak ki egy nevet.:D ma valami Berki Barnabást beszéltek. De azt nem bírom lefordítani angolra.XD A betegek.:)♥

végül is csak ennyit akartam. majd jelentkezem.puszi.:*

           Boldog szülinapot Nick! ♥

                                    17!!:D

sziasztok.köszii a kommentet, újfent.^^ jolesik.nem is tudjátok mennyire. mostmár sokkal több kedvem van írni... bár lehet hogy azért, mert van ihletem?XD áhh,nem! ez a Ti érdemetek.;D

amúgy amíg írtam ezt a részt 2 számot hallgattam folyamatosan. Paramore -Ignorance.^^ és Nick Sorry című számát.

Az egyiktől bepörgök a másik pedig olyan meghatóó.<3

namegyekis.holnap töri. (Balázsbá' inlove.♥.♥)XD sziasztok.puszi.:*

58. rész

- Ugye, milyen érdekes? - mondogatta Joe még kedd délután, amikor beugrottak.
Az 1 óra elteltével sem derült ki mi olyan érdekes, de Nickkel arra tippeltünk, hogy csak meglepte új kapcsolatom. Ő kiröhögött. Hatalmas vigyorral jött be a házba fél 6 körül két bátyja kíséretében és nevetett. Ezt még most is emésztem. Megölelt, mikor megkérdeztem min mosolyog és ezt nevette:
- Nem vagy szinglii!
Kezdtem azt hinni, hogy nincs rendben az agya...:/ *vállvonás* Nem mindegy?
Kevin mosolyogva nézett rám - mintha arról értesültek volna, hogy terhes vagyok!!! Érdekesen viselkedtek. Joe pedig azon kívül, hogy azt hajtogatta "ugye, milyen érdekes?" nem szólt semmit.
Kevin eltátogott egy "Taylor"-t. Vagyis még nincs túl rajta? Szegény srác.:S
 - NEM ÉRTEM A FÉRFIAKAT! - kiáltotta Sophie, miután becsukta Jonasék után az ajtót.(elmentek.^^)
Kíváncsian felvontam a szemöldököm, de nem részletezte - inkább felment a szobájába.
Másnap azt hittem eltévedtem. A suli aulája tele volt akasztgatva színes plakátokkal. Az összes a bálra vonatkozott.
- Valaki unatkozott tegnap - mosolygott Pati.
- És nem gyengén. Ezt nézzétek - rámutattam az egyik nagy rózsaszín plakátra.
- Oké, menjünk innen - tanácsolta Sophie és gyorsan elindultunk a lépcső irányába.
Pati, Laura, Lily, Diana és Sophie még nem keltek el a bálra. Igaz, még volt másfél hét. A lányok kupacban álldogáltak minden szünetben és véleményt nyilvánítottak a mellettük elmenő fiúkról. Rossz volt rájuk nézni is. Most először sajnáltam a hímneműeket. Noel még meg is jegyezte:
- Még jó, hogy ti nem csináljátok ezt. Totál kiakasztana!
Utolsó mondata kicsit feldúltra sikeredett, de aztán folytatta a vigyorgást. Elmosolyodtam a megjegyzésén elképzeltem ahogy egy félénk srác odamegy a lányok csoportjához. Kihívja az egyiket, miközben a többi majd' megfullad a röhögésben. Tényleg elég kellemetlen lehet. :S
- Van már ruhád a bálra? - szakította félbe a gondolat menetemet Noel kérdése. Felvontam a szemöldököm és felnéztem rá.
- Miért? Amúgy még nincs - vallottam be.
- Kíváncsi voltam - mosolygott, majd átölelte a vállam. Így mentünk be a terembe.
A suliban más különleges esemény nem történt; viszont 6 órakor(délután) megcsörrent a telefonom.
- Szia, Pati! - szóltam bele.
- Carriie! Nagyon jó híreim vannak! - kiabálta izgatottan a telefonba amit én reflexből eltartottam a fülemtől.
- Milyen hírek?  -kíváncsiskodtam, közben hátradőltem a székemben.
- Elhívtak a bálba! - sikította. :D
- Mi!? Ez nagyon jóó! Örülök neked!!! - hatalmasat mosolyogtam és viszonoztam az örömét. - És kii? :D
- Gondoltad volna! Én sem! Méghogy ő.. Érted?! Ááá! - folytatta az őrjöngést.
- Pati, nem mondtál nevet - korholtam le csendesen.
- Ja, bocsi! Hát Adam!!!!!!!
Száj kinyílik, totál meglepődés. Adam? Hisz ő soha, ismétlem SOHA nem nézett még Pati felé... Hát eeez.. érdekes.
- Élsz? Meglepődtél? - nevetett a másik oldalról barátnőm.
- Nem kicsit! - motyogtam.
- Én is, háát! - nevetett.
- És mikor? Hol?
- Pár perce anyám kiáltott, hogy keresnek. És kint a kertben megkérdezte, hogy van-e már párom a bálra. És akkor! - mesélte boldogan.
- Haha, ez jó! Na, majd holnap mesélsz suliban. Most mennem kell, anya hív. Szia, majd beszélünk! - megvártam míg elköszön, majd kinyomtam.
Anya tényleg keresett. Azzal a boldog gondolattal, hogy már Patinak is van párja, mentem le segíteni anyunak.
/péntek/
Csütörtök reggel Pati beszámolt Adam elhívásának mindent másodpercéről. Aztán hatalmas kiabálások közepette berontott Laura a terembe. Igaz, csak én, Pati és még Mike volt benn, de elég érdekesen néztünk.
- Elkelteeeem!! - kiabálta.
- Kiii?! - kiáltottuk vissza. Komolyan, mint az idegbetegek.
- Jakeee Wilson! Wáá!
Laura nagyon pörgött, nem bírta felfogni, hogy álmai sráca elhívta. Igaz, csak egy hete álmodozik róla. Diana és Lily nem szolgálhattak "elkeltem" hírekkel...Ebéd szünetig. Épp Noel egyik viccén nevettünk, amikor odajött egy - számomra eddig ismeretlen - srác az asztalhoz és elkérte Lilyt. A lány persze mosolyogva követte és miközben távol voltak Laura mesélt a srácról. Vagyis elmondta a nevét meg hogy melyik osztályba jár.
- Daniel Marksnak hívják, helyes, mi? - rám kacsintott, de nem tudtam viszonozni a gonosz vigyorát.
Egyrészt, mert nem találtam annyira helyesnek a srácot; másrészt ott ült a bal oldalamon Noel. :D Pár perccel később Lily egy szerény mosollyal tért vissza az asztalhoz.
- Én is elkeltem - motyogta szégyenlősen.
Azt nem tudtam ő mit gondol a srácról, de biztosan bejön neki ha így néz. :D ÉS örültem neki, már csak Diana volt "szingli".
Csak még azt nem tudtuk meddig.

hát itt van. a híres rész.XD becsüljétek meg, hisz az elejét 2x írtam újra( elment az áram.:S) ráadásul a vége nem tetszett sza'l azt is totál újraírtam.:D remélem tetszik majd.

amúgy mégegyszer köszi a kommenteket.;D és jőn mennyből a csoda, jobban vagyok. már tudok rendesen beszélni, nem fáj a torkom stb. az orrom még ömlik.:D apám duzzasztógátat akar építeni.:D elvan az a lényegxD

na azt hiszem nem is fárasztalak titeket.inkább olvassátok a következő részt.

puszi. :* Dórii:D

57. rész

A bál, a bál, a bál.
Nem gondoltam volna, hogy a húgom is ennyit bír róla beszélni. Nem volt elég a suliban azt hallgatni?! Dehogy nem. Hiába kérlelte Sophiet, hogy hagyja abba az áradozást, nem ment neki. Oké, én is elmélkedtem rajta, de nem EGÉSZ nap. Amikor már tényleg megelégeltem húgom kérdéseit és folytonos szóáradatát megkérdeztem:
- És te kivel óhajtasz menni?
Erre persze nem tudott válaszolni, zavartan nézett körül a szobámban majd ki is ment.
A kérdés amit Sophienak feltettem végül elgondolkoztatott. És én kivel óhajtok menni?! Természetesen Noellal, de akkor be kéne vallanom Patiéknak, hogy mi is a helyzet. Ettől persze nem kéne rettegnem, hisz megértenének. De ha végül a titok mellett maradok? Akkor nem mehetek Noellal, vagyis kivel mennék? Nem is ismerek az osztálytársaimon kívül más fiúkat a suliban. Jó indok lehetne, hogy csak 3 hónapja járok ide. De hát akkor is! Jaj, ciki.:S
A zongorámnál ültem a gondolkozás alatt. Eszembe jutott, hogy hétfő van és tanulni kéne. Szóval a nap hátra lévő részét okulással töltöttem, jól is jött.
Másnap amikor beértem a termünkbe barátnőimet az ablaknál találtam. A bálról beszélgettek, bár ők kijelentették: nem hozza őket lázba egy ilyen iskolai esemény.
Úgy látszik nem bírták sokáig. :D Laura épp arról áradozott, hogy kivel akar menni.
- .. Jake Wilson.. tudjátok, a rajz teremben!
Épp ezt mondogatta a többieknek, amikor odamentem hozzájuk.
- Sziasztok. Miről folyik a téma? - kérdeztem, csak úgy megszokásból bár tudtam a választ.
- Arról, hogy kivel akarunk a bálba menni.
- Igen, Emma, te kivel? - mosolygott Diana.
- Hm... nem tudom. Majd azzal aki elhív. Nem igazán hoz lázba... - a végére egy mosolyt küldtem a barátnőm felé.
Hárman kérdőn néztek rám, egyikőjük pedig értett mindent. Ahogy így láttam az arcukat rádöbbentem: nem tudok hazudni nekik.
- Mi az?  -tettettem az értetlen. - És ti kivel?
Mihelyst kimondtam a kérdést belépett az összes fiú osztálytársunk. Nagyon jó ízűen nevettek valamin, de amikor megláttak, hogy mi négyen és még 3 másik lány kérdőn nézünk rájuk, abbahagyták a nevetést és csendben a táblához battyogtak.
Közben mindhárom lány felsorolt pár nevet, de nem hallottam őket.
- Egy pillanat - mondtam higgadtan.
Odamentem a fiúk csoportjához és kikerestem a barátomat. Mikor megláttam a hátát, gyorsan karon ragadtam és kihúztam a teremből .Szegény biztosan nem tudta mi történik.
- Carrie mit csinálsz?
A folyosó egy csendesebb részénél megálltam és elkezdtem beszélni.
- Oké, tudom, hogy én akartam ezt, de nem megy. A hú...nővéred tudja mi a helyzet és ő is miattunk hazudik. Én már nem bírom tovább. Mondjuk el.. mondjuk el, hogy együtt vagyunk!
Az utolsó mondatomnál rángatni kezdtem az ingét. Kérdőn nézett le rám, de azt hiszem megértett. Pár másodpercig mosolygott majd megkérdezte:
- Mikor akarod elmondani?
- Most! - Sóhajtottam, mire meglepetten mosolygott. Biztosan nem számított erre. Hogy pont én akarom majd szétkürtölni a kapcsolatunkat?!
Csengettek.
- Azt hiszem, hogy ez nem fog menni - nevetett, majd visszarángatott a terembe.
Az első két órát kibírtam, majd a harmadikat és negyediket is. Úgy beszéltük meg, hogy ebédszünetben vágjuk ki magunk alól a fát. :D Szóval amikor ott ültünk a törzsasztalunknál megszólaltam:
- Mondanom kell valamit. Lily te már tudod  - motyogtam. Lilynek leesett, hogy mi az a nagy dolog és csendben meghúzta magát. Erősen lehunytam a szemem és kimondtam, bár nem túl hangosan: - Én és Noel járunk.
Erősen elhunyt szemekkel vártam a reakciókat, de nem hallottam senki megdöbbent hangot. Noel, aki a bal oldalamon ült, bökte meg a karomat. Óvatosan kinyitottam a szemem. (Lehet, hogy elég gyerekesen viselkedtem, de komolyan be voltam sza.rva. :/) Barátnőim mosolyogtak.
- Mi? - Döbbentem le.
- Ez tök jó!!! - kiáltották egyszerre.
Néhányan felénk fordultak ám nem foglalkoztak az arcommal. Nem tudom mire gondolhattak, de engem tuti érdekelt volna, hogy az a lány miért néz akkora szemekkel és tátott szájjal. Barátom is kíváncsian nézett Patiékra, szóvá is tette meglepettségét.
- De hisz totál összeilletek - mosolygott Laura.
- Így van. Szerintem szép pár vagytok - Pati biztatás ként még a hátamat is megveregette.
Becsuktam a számat és viszonoztam egy hatalmas mosolyt.
- Azt hittem nekem estek, mert nem mondtam el...
- Miért mióta vagytok együtt? - Nézett rám Diana egy "mond csak el!" fejjel. :D
- Másfél hete.. körülbelül - motyogta Noel. Az arcán látszott az erőlködés, fejben számolt.
- Akkor nem maradtunk le sok mindenről.
Örültem annak, hogy így fogadták Patiék a hírt. Igazából később már nem is tudtam mitől félek. Vagy legalább is nem értettem miért féltem ennyire. Oké, ez durva volt. Maradjunk annyiban, hogy végül ráébredtem: nem kellett volna remegnem. Még fizika órán is boldogan mosolyogtam a tanárra, bár több okból sem bírtam a fejét. Barátnőimmel legközelebb a buszon tudtam 6 szemközt beszélni.
A leghátul ültünk, Savoyék nélkül. Nekik valamilyen foglalkozásra kellett menniük. Szóval a lányok ki faggathattak. Mosolyogva válaszoltam Pati idétlen kérdéseire, amik arra vonatkoztak: hogyan csókol?
Idézhettem volna a Harry Potterből miszerint a csók "nedves volt". Nem tettem, hisz nem sírt senki. Inkább így válaszoltam:
- Nagyon jól. Szorosan átölelt és... te mióta vagy ilyen? Nem szoktál csókokról kérdezősködni. Amúgy előtte mélyen a szembe néz. Legszívesebben... Pati! Megőrjítesz! Én nem beszélek így!
A közbeszólások, amiket a saját beszédembe szúrtam viccesek voltak a számukra. Aztán Diana is ilyen dolgokkal kapcsolatos kérdéseket tett fel. Próbáltam normálisan válaszolni és nem arról beszélni, hogy milyen... Végül is az már magán ügy, nem? De.. ennyi erővel a csókok is. Talán ebbe nem kéne jobban belemerülni - gondoltam gyorsan és visszatértem a valóságba.
Már Sophie is tudta, a gondolat miszerint már Jonasék is tudják nem izgatott. Kevin mindig úgy támogatott, hogy pasizzak be. Már az első órákba arról beszélt, hogy:
- "Itt Los Angelesben rengeteg jó képű srác van".
És Joe? Ő biztosan meg fogja kérdezni hogyan néz ki, meg ilyenek. De az ő kíváncsisága és őrült beszólásai nem voltak félelmetesek. Na és Nick? Ő, mióta összejött Selenával, talán abban reménykedik, hogy én is találok valakit és VÉGLEG lezárhatjuk a korábbi ügyet. Talán, persze és ez csak az én gondoltatom. Lehet, hogy totál féltékeny lesz, nem érdekelt. Hisz eldöntöttem: túl lépek Nick Jonas-on. Bár még mindig éreztem valamit, ami több egyszerű szeretetnél reméltem, hogy ez még változhat. Az, hogy Noellal megyek - végül - a bálba megoldhat mindent és tudtam, hogy akkor ez lesz az utolsó lapja a szerelmi ügyünknek. Ezzel lezárul egy fejezet - új kezdődik. Egy új, amiben Emma és Nick csak barátok lesznek. Csak, csak, csak barátok.



Talán...

Ui.: egyik barátnőm megjegyezte Emma nem lesz-e náthás mivel most én is az vagyok. mondhatom jó vicc volt.XD nem, nem lesz náthás. majd legközelebb.xD azért kösz.♥

na, helloka.

kérdeztétek, hogy mikor lesz következő rész.

hát úgy őszintén? nemtudom.:S mert most a kémia-fizika,angol tanárom kitalálta, hogy írjunk ismétlő dogát. szóval tanulunk.:/ meg meg is fáztam.csori gyerek rámtüsszentett zenesuliba.:S:@ ruhadna háromfele.^^ most is épp a pzsket pusztítom.saját számítások szerint az 50-60.-at.XD

a lényegre térve a hétvégén valamikor lesz rész.sajna még nem tudom mikor, de krumplit ásunk[kvára örül.^^]szóval majd lesz rész

végül, de nem utolsó sorban megköszönöm a kommentárokat.ténylegkösziii.<333 haha:D többiekis írhatnak.:D

namegyek is.kifogyott a zsepi raktár.:S meg a macska is éhes.

majd jelentkezek.jobbulást mindenkinek.♥ pápussz.:D

56. rész


- Emma, anya kérd... - Lily elfelejtette mit akart mondani, hisz látott minket szétreppenni.
Olyan gyorsan tűnt el az ajtó mögött, ahogy csak tudott. Ránéztem Noelra. Neki is ugyanaz a "hoppá" kifejezés ült az arcán, mint nekem.
- Akkor ennyit a titokról? - kérdezte keserűen. Bólintottam majd felálltam.
- Azt hiszem megyek. Majd holnap találkozunk, szia!
Búcsúzóul nyomtam egy puszit az arcára, majd kispuriztam a szobából. A lépcsőn lefelé menet azon gondolkodtam, hogy milyen gyorsan jut el a hír Sophiehoz. Valószínűleg már tudja - gondoltam.
- Emma, nem maradsz vacsorára? - Mosolygott kedvesen Mrs. Savoy.
- Nem, köszönöm. Talán majd legközelebb - válaszoltam illedelmesen, majd kiléptem a házból.
Elég hűvös volt, össze kellett húznom magamon a kardigánt. Közben remegett a gyomrom: féltem a barátnőim véleményétől. Attól, hogy talán mérgesek lesznek, mert nem mondtam el nekik. Legszívesebben bezárkóztam volna a szobámba. Ekkor persze rájöttem, hogy Sophie az utamban lenne, hisz UGYANABBAN a házban élünk. Ha lett volna valamilyen titkos bejárata a szobámnak, most azt használnám. De végül rádöbbentem: nem ijedhetek meg néhány kommentártól! Nem tehetek róla, hogy nekem Noel jön be vagy valami ilyen... Vagy nem?:O:S
A nappaliba belépve apám jött felém mosolyogva. Már ő is tudja? - rémüldöztem.
- Szia, apa - húztam a számat.
- Emma, épp jókor a vacsorához! - Vigyorogva eltolt az étkező irányába. Nagyon jó kedve van - gondoltam -, hisz franciául beszél.
- Jól vagy, apa? - kérdeztem félénken. Ennyire örül, hogy barátom van?:O Ez apámtól nem természetes. David fejét le akarta szedni... :/
- Francia kaja van - mosolygott.
Anyám épp akkor rakta le a vacsorát az asztalra. Sophien nem láttam semmi különöset. Sem az arckifejezése, sem az ahogy rám nézett. Talán nem tudja? Lily nem mondta még el neki(k)? Igaz amikor apámra nézett egy humoros kifejezés ült az arcára, de csak az volt nem minden napi. Majd vacsora után megkérdezem, de csak aprólékosan - tervezgettem magamban.
Szóval amikor én és húgom pakoltunk a mosogatógépbe megszólaltam egy kíváncsi hangnemben.
- Na, hallottál valami újat ma? - mosolyogtam rá.
- Nem - elhúzta a száját.
- Na ne már! MI van az emberekkel? Meghaltak? Lilytől sem? Ő mindig tud mondani valami újat - az újat eléggé megnyomtam, Sophie érdekesen nézett rám.
- Jól vagy? - Grimaszolt.
- Persze, kíváncsian!
- Lily sem mondott semmit. Ma nem is beszéltünk ma. Te voltál tanulni vele, nem én - motyogta a végét.
- Értem - motyogtam végül majd benyomtam a mosógépet és felmentem a szobámba.
Még elzongoráztam, majd mentem zuhanyozni és ilyen fürdős dolgok(értiteeek.?^^) és alvás.

Hétfő reggel nem sok kedvem volt felkelni. 1. ok: odakint esős idő volt. 2. ok: féltem a kommentároktól, még akkor is, amikor tegnap megállapítottam magammal, hogy nem félek! 3. ok: fájt a fejem.
Végül rávettem magam, hogy kiszálljak az ágyból. Bementem a fürdőbe elintézni a szokásos dolgokat, majd kerestem ruhát. Szürke csőfarmer, szürke póló színes smiley-kkal, fehér kardigán és a szoba közepén heverő fehér tornacipő. :D
Reggelizni nem maradt időm. Becsúsztattam egy almát a táskámba és már rohantunk is Sophieval a buszhoz.
- Mit csináltál eddig? kíváncsiskodott.
- Próbáltam rávenni magam, hogy felkeljek - motyogtam
Fél órával később amikor beléptem az osztályunkba semmi különöset nem láttam. Laura az ablakban ült, Dianával és Patival beszélgetett. Adam, Will, Fred és még 2 srác a táblára firkálgattak és nettek. A sarokban egy lány és Mike a matek könyvet bújták. Szokásuk volt, hogy az adott óra előtt átnézték az anyagot, ellenőrizték a házit. Egyszóval strébereknek is nevezhettem volna őket, de minek, ha tudom, hogy semmi rosszat nem tettek?(szép megfogalmazás by szerk barátnője). Isabell és barátnői még nem voltak bent a teremben. És Noel?
Ő az asztalánál ült és dobolt egy tollal. Lily ott állt mellette és beszélgettek. Remélem nem arról, amire gondolok - gondoltam. Köszöntem az osztálytársaimnak, ők is vissza. Adam odakiáltott nekem:
- 14 nap!
Rámosolyogtam. Adam nagyon humorosnak tartotta, hogy számolom a napokat a szünetig, vagyis az utazásig. A padomhoz vezető úton elhaladtam a Savoy ikrek mellett. Kérdőn néztem a fiúra.
- Adom a ritmust - mosolygott.
Nevetve bólintottam, majd ledobtam a táskámat és odamentem Diana-ékhoz. Elbeszélgettünk amíg be nem jött a tanár. Most írjam le mi történt egész nap? Áh, nem! Inkább csak a fontosabbakat. Matek után(1. szünet) Lilyvel és Noellel beszélgettem.
- Képzeld, Lily csendben maradt! - suttogta izgatottan Noel.
- Észrevettem - mosolyogtam. - És köszönöm, Lily.
- Semmiség - pirult el az megszólított. De miért nem mondta el? - Azért, mert gondoltam, hogy ti úgy is elmondtátok volna, ha akarnátok. Most miért legyek rossz? Majd te elmondod a lányoknak, Nicknek meg a többi Jonasnak. Ja, és a húgodnak.
Kitalálta a gondolataimat, nem kétség. hisz válaszolt egy kimondatlan kérdésre, ráadásul felsorolta az összes személy nevét, akinek majd el kell mondanom .De eldöntöttem, ott helyben, hogy Jonasék majd csak megtudják. Miért is közöljem a vadállat Joe Jonas-szal, hogy barátom van?! Nincs rá okom! Ennyi. És amúgy sem akarom hallgatni a megjegyzéseit.
De ha mástól tudja meg? Vagy Nick!? Biztosan a szívére venné. :S Istenkém, nehéz az élet itt LA-ban. :/
- Tényleg kösz, hugi - mosolygott Noel és megölelte húgát.
- Egy problémával kevesebb - sóhajtotta nyugodtan Noel és átölelte a vállam, majd gyorsan el is engedett.
Talán tényleg jobb lenne ha elmondanánk.... - futott át az agyamon. Például azért, mert olyan rossz hazudni a barátnőimnek. Ebből a gondolat menetből az osztályfőnökünk ébresztett fel.
- 10c!!!! - kiáltott az ebédlő közepén. Persze mi mindannyian ott termettünk, mint a jól nevelt kiskutyák.
- December 20-a karácsonyi bál. Párban is jöhettek, ami egy fiúból és egy lányból áll. Nem 2 lányból vagy 2 fiúból! - Itt jelentőség teljesen ránézett Adamre és Willre. El sem merem képzelni mit csináltak tavaly.. :D
- Megjelenés: alkalmi ruha.  Tudja mit jelent? - Gyorsan bólogatni kezdtünk. - Helyes. Itt a szórólap, osztályfőnökin még beszélünk róla!
Mindenkinek osztott egy-egy szórólapot, majd eltűnt. A lapokkal a kezünkben ültünk vissza helyünkre. Annyi időnk viszont már nem volt, hogy elolvassunk, mert csöngettek. Aztán egész nap ez ment:
- Én nem öltözök öltönybe! -fiúk.
- Kíváncsi vagyok ki hív el... - lányok.
Én is beletartoztam ebbe a csoportba. Reméltem, hogy Noel elhív. Haha, jó vicc. Hisz titkoljuk a kapcsolatunkat.

55. rész
Ur so evil

- Emma, jársz Noellel?
Fél másodperccel később 5 kíváncsi szempár fordult felém és várta izgatottan a választ. Azt hiszem nem kellett tettetnem a meglepődést. A számat eltátottam miközben arra gondoltam: hogyan jöttek rá?! Jobb lesz mindent tagadni!
- Persze, hogy nem! - Jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. - honnan vesztek ekkora marhaságot?
Joe csak vállat vont, öccse magyarázkodni kezdett:
- Sokat beszélsz róla.
Sóhajtottam és vágtam egy olyan fejet, hogy "lehetetlen gondolataitok vannak".
- Jó, váltsunk témát - ajánlotta Danielle, hálás mosolyt küldtem felé. Biztos voltam benne, hogy abból semmi jó nem sülne ki, ha a szerelmi életemről kérdezősködnének.
- Amúgy Joe és Nick egész végig rólatok beszéltek - mosolygott Kevin, barátnője lesújtó pillantást vetett rá.
- Akkor ezért csuklottam az el,últ 2 hétben - nevetett Sophie.
- Most már tényleg váltsunk témát - nevetett Joe is.
- Á, tudom mit akartam! - Kiáltott fel Nick és berohant a házba. Kérdőn néztünk utána. Fél perccel később már Kevin mellé huppant le, kezében egy kis csomaggal.
- Boldog névnapot, Em - mosolygott rám és ünnepélyesen átnyújtotta a csomagot.
- Névnapod volt? - kérdezte Kevin, Joe és Danielle egyszerre.
- Névnapom volt? - kérdeztem én is, közben vizsgálgatni kezdtem a csomagot.
- November 24. -én - mosolygott büszkén Nick. Elpirultam. Milyen aranyos - gondoltam magamban.
- Köszönöm, Nick. De én áprilisban tartom a névnapomat - bocsánatkérően rámosolyogtam.
- Semmi baj. De, ugye, nem fogod visszaadni? A kedvenc csokim van benne.. vagyis a kedvencem volt....  - szomorkásan mosolygott, de büszke volt magára. Féltem, nehéz lenne most lelőni. :D
- Köszönöm - mosolyogtam újra.  
Ezek után a beszélgetés részben hatalmas marhaságokról szólt.
Kedden beszámoltam barátnőimnek a Jonasokkal történt találkozásról. A "jártok Noellel"-es részt persze kihagytam. Féltem, hogy ők is elkezdenek gyanakodni... Noel, aki a beszámoló alatt szintén ott volt, később még kérdezősködött. Rájött, hogy valamit eltitkoltam a barátnőim elől és kikérdezett. Nevetett, amikor közöltem Jonasék gondolatait.
Otthon közben szereztem egy nagy naptárat amit kiakasztottam a falra. December 20.-ához odaírtam, hogy "Go Franciaország!" és számoltam a hátralévő napokat. Amikor anyám meglátta jót nevetett rajtam, de meg is értett. :D Pati szerda délután átjött és együtt tanultunk. Ő is viccesnek találta a naptár dolgot, de nem tette szóvá, inkább elfojtotta a nevetését. Abból a tanulásból se lett semmi, ugyanis fél órával barátnőm érkezésére bejelentkezett a három fiatalabb Jonas.
Nem tudom miért, de kezdtem úgy érezni, hogy komolyan túl tudok lépni Nicken. Persze, még most is majdnem elolvadok a mosolyától, de már nem zavar, ha a barátnőjéről beszél. Azt hiszem ez jó jel. Büszke voltam magamra. Barátnőm 9 után indult haza, addig baromkodtunk. :D
Csütörtökön Pati mesélt arról, hogy mi történt előző este nálunk. Pénteken Noel elhívott a partra, ahol egy pokrócon volt mindenféle étel. Azon nevetett, hogy eltátottam a számat és az úgy is maradt.
Sophie úgy tudta, hogy csak sétálni mentem, hogy kiszellőztessem a fejemet.
10kor estem haza.
- Eltévedtél a parton? - nevetett húgom, aki érkezésemkor valami marha vígjátékot nézett.
- Nem kicsit - sóhajtottam, majd felmentem zuhanyozni. Később még lementem a nappaliba.
Szombaton délelőtt Noel hívott.
- Szia! - Köszönt boldogan.
- Helloo - nevettem bele a telefonba. Tényleg járunk? :D
- Azon gondolkozom... ráérsz-e ma?
- Hát, izé... - kezdtem.
Végül is ráérnék...de megígértem anyának, hogy elmegyek vele vásárolni. Mégis mit mondok neki, miért nem tudok menni? :S
- Sajnos már elígérkeztem anyának - motyogtam savanyúan.
- Nem baj, majd kitalálok valami magamnak - nevetett.
- Rendben. Majd beszélünk, szia!
- Szia - köszönt el, majd letettük.
Végül vasárnap délután mentem át Noelhez. Vagyis Lily hívott, hogy segítsek neki földrajzból. Szerinte én többet tudok, mert éltem már pár országban, ez nem volt túlságosan igaz. Miután megoldottuk a leckét már indultam volna, amikor bátyja utánunk szólt:
- Em, beszélni szeretnék veled!
Lily és én kíváncsian néztünk rá, de követtem a szobájába. Itt még nem jártam(ugye milyen érdekes?). A szoba nem volt se nagy, se kicsi. Franciaágy az egyik sarokban, mellette íróasztal számítógéppel. Az ajtó melletti falon szekrénysor, a falak sötét színűek. Tipikus fiú szoba. Elmosolyodtam amikor megláttam a szétdobált ruhákat - mint Jonasék. :D
- Na, mi olyan fontos? - Mosolyogtam miközben leültem az ágy szélére.
- Csak beszélgetni akartam - vonta meg a vállát.
- Remek! - Ujjongtam. - Miről?- Nevetett, majd leült mellém.
- Mindenről. És nyugi, a húgom nem fog ránk nyitni.
- Úgy tudtam ő az idősebb...
- Csak gyakorlatilag - most én nevettem.
- Örülj neki, hogy nincs ikertestvéred - mosolygott. - Néha az agyamra megy azzal ,hogy ő igen is idősebb pár perccel. - Sóhajtott egy hatalmasat és Lily szobája felé nézett.
- De aranyosak lehettetek. Tök jó elképzelni titeket pár naposan - mosolyogtam a gondolaton, felvonta a szemöldökét. Én persze csak vigyorogtam: az arcán és a gondolaton, hogy Lilyvel egymás mellet fekszenek és még csak fél méter hosszúak. :D
Arra eszméltem, hogy már nem vigyorgok, hisz gyorsan az ajkaimra tapasztotta a sajátjait. Legszívesebben elröhögtem volna magamat, de nme áldoztam fel a szép pillanatot. Úgy sincs sok ilyen az életben - gondoltam magamban, majd a nyaka köré fontam a karom. Épp amikor a derekamra rakta a kezét kinyílt az ajtó.