~JB~. I'm sure it's more than us. [Ł]

54. rész


Szóval most le voltam maradva. Igen, tényleg azt mondtam neki, hogy rendben. De ez nem jogosít fel rá. Megígérte, hogy a többiek előtt csak barát ként viselkedik velem és velem is megígértette ugyanez. Így Lily és a többi barátnőm csak annyit tudott meg, hogy hétfőn összekaptunk Noellel és most békültünk ki.
Csütörtök délután kettesben sétáltunk a parton és beszélgettünk. Kézen fogva, ami nekem nagyon is szokatlan volt. :/:D 6 óra után indultunk haza - másnap suli indokkal.
- Akkor holnap látlak - mosolygott.
- Igen, szia - nyomtam egy puszit az arcára.
Épp indultam volna a megfelelő irányba, amikor megfogta a csuklómat. Visszafordított maga felé és megcsókolt. Hirtelen nem fogtam fel mi történt, ám pár másodperccel később boldogan csókoltam vissza. Fél perccel később amikor lemásztunk egymásról hatalmas vigyorral az arcán köszönt még egyszer majd megfordult és hazaindult. Figyeltem amíg befordult az egyik utcába. A kezeit lezserül a farmerja zsebeibe rakta és a haját fújta a szél.
Totál feldobva mentem haza. Aznap még Jónásékról is elfelejtettem elmélkedni. Vacsoránál még apám unalamas kérdéseire is boldogan válaszoltam. Ron már nemvolt ennyire boldog. Ő csak azt kérdezgette mikor jön haza Frankie. Szegény Sophie teljesen kiakadt. Mikor a mosogatóba pakoltunk megkért, hogy másnap menjek el vele a városba. Venni akar egy cdt, ami nem rég jelent meg. Megnyugtatott, nem Jonas Brothers...
El is mentünk, bár nem sok kedvem volt gyalogolni. Miért gyalogoltunk? Azért, mert nem vagyunk akkora barmok, hogy 2 kmért taxit hívjunk, sőt buszozni sem fogunk. A lényeg, hogy begyalogoltunk és megvettük a cdt.
- Ez nem annak a bandának a cdje amelyikben az a göndörke van? - Szólaltam meg mikor kiléptünk a boltból.
- De az - mosolygott. - Vince.
- Igen, igen, ő! - Sóhajtottam. - Meg ebben van a chicagói srác. Hogy is hívják? Ric... - kezdtem, de elharaptam a mondatot. Húgom azonban nem mutatta jelét annak, hogy foglalkozott volna velem.
- Már nem zavar. Nyugodtan mond ki, túl vagyok rajta - mosolyogta, mikor meglátta döbbent arckifejezésem.
Ennek persze nagyon is örültem. Legalább most már nyugodtan beszélhetünk a pasikról. Oké, biztosan hiányzik neki. Az is tuti, hogy nem fog a szakítás okairól beszélni...
.........
/Eltelt egy kis idő...November 30.-a van/

Mi történt az elmúlt jó egy hétben? Hát nem sok érdekes... Noellel még mindig szerencsésen titkoljuk a kapcsolatunkat. Majdnem minden nap együtt vagyunk délután és ezt ne úgy képzeljétek el, hogy egymás száját vizsgálgatjuk. Nem, beszélgetünk. Rengeteg mindenről. Csak most derült ki, hogy mindketten mennyit tudunk beszélni. :D Egymás szavába vágva meséljük a viccesebbnél viccesebb, szomorúbbnál szomorúbb történeteket.
Ron is be van sózva. Kedd óta azt számolja hány nap van Jonasék érkezéséig. Ennek persze én is örülök: rég láttam a fiúkat és kezdenek hiányozni. Nem azért, mert rengeteget beszélnek. A marhaságaik. :D Ma érkeznek meg - harmincadikán.
A szomszédba költözött lány (akiről korábban meséltem) nagyon jó barátnőnk lett. Amúgy Dalma-nak hívják, ha eddig nem említettem volna.
Mivel a hétfő délutáni találkozásig nem történt semmi különös - a sulin kívül -, így most jöjjön az...
Úgy beszéltük meg, hogy végül is mi megyünk el hozzájuk. Elvis, aki idők közben jó nagyra megnőtt, üdvözölt miket. Lassan akkora lesz mint Ron - gondoltam.
A három fiú a hátsó kertben hevert - mint mindig. Danielle is ott volt velük.
- Sziasztok! - köszöntünk mosolyogva.
- Lányoook, végre! - kiáltott fel Joe. Odarohant hozzánk és átölelt minket.
A többieket is ugyanekkora szeretettel köszöntöttük, majd a 3 fiú (Frankie és Ron a kutyával szórakoztak) beszámolt arról ami velük történt. Meséltek valamilyen díjátadóról és arról, hogy mennyit röhögtek. Mi is elmondtuk, hogy mivel töltöttük mindennapjainkat. Végül a mesélés végén a 3 fiú egyszerre szólalt meg olyan hangon, mint akik mindent tudnak:
- Emma, jársz Noellel?

ez nem lett hosszú rész. de a következő jobb lesz, megígérem. talán még ma fölrakom.^^ addigis olvassáto kezt és komment.^^ köszi.:*

53. rész


- Te csak rájöttél az igazságra - mosolygott le rám.
Nevetni próbáltam, de a torkomra fagyott a kacaj. Biztos voltam benne, hogy rosszul hallottam. Eddig magam elé bámultam, most segélykérően néztem fel az arcába. Azt hitte rosszul vagyok.
- Jól vagy? - Kérdezte.
- Nem! - Vágtam rá. - Azt hallottam, hogy... mit is? - Már magam sem voltam biztos abban, amit hallottam. Most ő nézett kérdőn.
- Menjünk haza - ajánlottam fel, majd elindultam.
- Figyelj, Em, sajnálom! Nem így akartam elmondani. De... te kezdted. Nickhez hasonlítottál és láttam az arcodon, hogy rájöttél. Miért tagadtam volna le? - Nem volt nehéz követnie. A tempó számomra majdnem futás volt, ám ő mindig így közlekedett (ilyen gyorsan).
Nem válaszoltam csak "rohantam" és próbáltam nem gondolkozni.
- Carrie, ne csináld ezt! - kérlelt. - Mit vársz tőlem? Hogy tűnjek el? - Ez milyen jó ötlet - gondoltam. - Oké, figyelj! Bevallom én kértem meg Lilyt, hogy meséljen rólad. Csak tudni akartam, hogy... hogy mit gondolsz rólam. Aztán kicsúszott a száján, hogy bejövök neked. És remélem, hogy ez a véleményed még mindig nem változott!
- Hagyj békén! - sóhajtottam, nem bírtam hangosabban beszélni.
- Jó tudom, hogy nem vagyok olyan mint Nick. Ő minden bizonnyal sokkal jobb...
- Ez nem igaz! - motyogtam és még lejjebb hajtottam a fejem, úgy mentem. Valószínűleg erre gondolt: - Jól hallottam, vagy tényleg azt monda jobb vagyok Nick Jonsnál?!
Megfogta a csuklómat és megállt. Én persze mentem volna mint a lökös, de visszarántott.
- Állj csak meg! - Szólított fel.
- Ah, mit akarsz?!
- Ne legyél már ilyen dühös! Oké, bevallom: szerelmes vagyok beléd. Most jobb? Vagy nem is ezt akartad?  -nézett le rám a nagy zöld szemeivel.
Nem tudom, hogy tudta-e: ezekkel elvarázsol és nem tudok megszólalni. De én pár napja döntöttem. Úgy döntöttem, hogy nem akarom tönkretenni a barátságomat vele... Ő se akarja, legyen szíves. Oké, még mindig belé vagyok zúgva, de ez elég erős indok, nem?! Ugye, az?
- De ez mindent tönkre tenne! - sóhajtottam. - Most inkább hazamegyek. Majd beszélünk, szia.
Kirántottam a kezemet a szorításából és elindultam a megfelelő irányba. Igaz elég messze volt és így egyedül a gondolataimmal még lassabban telt az út, de jól esett. Egész úton azon gyötörtem magam, hogy ez nem lehet igaz.
Először Nick, akiről azt hiszem, hogy jó barát meg minden. De ő legalább túl lépett rajtam - ezt ő maga mondta! Még mindig jobb. És most Noel?! Mikor már azt hittem, hogy tudok barátként ránézi kiderül ez... Nem lehet igaz! Hogy lehetek ekkora.. mi a megfelelő szó? Mázlista? Nem, az biztosan nem! De ez miért éppen velem történt meg? Montrealban volt barátom, de nem úgy, hogy előtte barátok voltunk. Daviddel inkább egyből egymásba szerettünk és miután jobban megismerkedtünk elkezdtünk járni. Ennyi! Nem volt ez a kalamajka! Korábbi szerelmi élet elemzés - vége!
Na szóval! Most mihez kezdjek magammal? Én - mint már korábban megegyeztem magammal - nem akarom tönkre tenni a barátságunkat. Igen, igen! De ő úgy látszik elakarja.
Közben hazaértem és bevonultam a szobámba. Közben mosolyogva köszöntem tv-ző öcsémnek és anyának. Apa épp akkor lépett be a garázsból így neki is.
- Hogy telt a napod? - kérdezte apa.
- Kellemesen. Érdekes híreket kaptam - mosolyogtam majd felsprinteltem a szobámba tanulás indokkal. Ez a pókerarc csak a kérdezősködés mellőzése miatt került fel az arcomra.
Koncentráltam inkább a tanulásra és nem a fiúkra. Sikerült, ez boldogsággal töltött el.
Kedden nem szóltam Noelhez. Hogy miért? Mert gondolkoznom kellet azon, hogy mit lépjek. Este addig jutottam, hogy túl kell lépnem Nicken. A legjobb út? Egy barát? Miért is? Mert neki is van barátnője! Ennyi, ennyi. :D Okos vagyok ( by szerk.).
Laurának tűnt csak fel a ridegségem ami Noel felé irányult, de hál' Istennek nem kérdezett rá. Szerdán végre beszéltünk. Már mint én és Noel. Annál a résznél akadtunk el, hogy mi lesz a barátságunkkal...
- Tönkre fog menni - sóhajtoztam folyton amivel az agyára mentem.
- Megígérem, hogy soha nem megy tönkre. Még akkor sem ha szakítasz velem tragikus körülmények között - a szívére tette a jobb kezét, mint a Himnusz alatt szokás.
- Nem vagy normális - röhögtem.
- Emmaaa, kérlek. Szeretném, ha a barátnőm lennél. Nem mondjuk el senkinek. Titokban tartjuk és a közönség előtt csak "barátoknak" mutatjuk magunkat.
Ez a beszélgetés a suli udvarban zajlott le köztünk. Persze egész nap a válaszomra várt. Remegő hangon mondtam neki, hogy jó talán...

helloka.:D

mivel ma van az utolsó nap a nyári szünetből hoztam nektek egy elég fordulatos részt..vagyis a fordulat eleje van benn...:D naszal értitek.xD

ésmég megakarom köszönni a levelet barbynak. köszi.jólesett.:D:DD:D ♥ öztönzöm a többieket is az írásra.^^ előreis kössz.

ésmost megyek.hagylak olvasni.

puszi.  Dóri.:*    peace.^^

52. rész


Vasárnap honvágyam volt. Egész nap azon keseregtem, hogy csak egy hónap múlva megyünk Franciaországba és, hogy addig mi a fenét fogok csinálni. Szóval a napom azzal telt, hogy búslakodtam. Noel felhívott, de csak mert ő is unatkozott. Kitalált valami olyan marhaságot, hogy ő is jön. De amikor közöltem vele a repülőjegy árát gyorsan témát váltott.
Még tanultam - így telt az izgalmas vasárnap. Aztán a hétfői nap annyival volt eseménydúsabb, hogy mehettem suliba. :S Délután fel voltam dobva, bár különösebb ok nélkül. Rengeteg házit kaptam. Úgy pörögtem, mintha felfaltam volna egy csomó csokit, pedig nem! Max hangon hallgattam Pink egyik CDjét és ordítottam vele a szöveget. XD Sophie és Ron rémülten jöttek be, hogy mi bajom. :D Öcsém kijelentette, hogy tanulni szerette így levettem feleannyira a hangerőt, közben közöltem vele:
- Én is, csak nem bírok.
Aztán kedden felhívott a 3 Jonas és megkérdezték hány órám van szerdán. Na, persze én egyből rájöttem a hátsó szándékokra.
- Joe, mondd meg az öcsédnek, hogy hazatalálok... és Sophie is!
- Ő nem értetek akart menni... valami Pati érdekli - röhögött Joe a másik oldalról. Nagy csattanás, egy 'au' és Kevin röhögése.
Igen...tudom...:/
Szerdán csupán annyi történt, hogy Laura, Lily és Pati végig röhögték a töri előtti szünetet eddig tisztázatlan okokból. Aztán délután amikor Sophieval a suliudvaron sétáltunk szembe jött velünk Richie. Amikor elment mellettünk a haverjával én boldogan ráköszöntem - hisz semmi bajom sem volt vele. Sophie elfordította a fejét és a srác is ugyanígy tett. Annyit motyogott, hogy 'szia, Em'. Kabumm. :/
Jó, tudom, hogy ezek olyan dolgok amiket nem kéne megemlíteni, de na. Fel kell vezetnem az érdekes eseményeket. Ugyanis az elmúlt időben egyre több ember zaklat ezzel:
- Emma, sokat vagy azzal a Noel gyerekkel. Jóban vagytok? - Anyám aggódó hangja.
- Em, jártok Noellel? - Diana, aki mindenből viccet csinál.
- Már megint a bátyámmal leszel délután? Jártok? - Kíváncsiskodott Lily.
- Szerintem összeilletek - sóhajtozta Laura is.
De ezek még nem is voltak annyira meglepőek. Barátaim szívesen hittek a hazugságban. Ám amikor Joe és Nick vetették fel a témát, akkor már kiakadtam:
- Emma, mond csak barátod van? - Kíváncsiskodott péntek este Joe, amikor nálunk punnyadt.
- Mim? - néztem rá elkerekedett szemekkel.
- Igen!  Olyan sokat vagy azzal asráccal... hogy is hívják? Noel! - Tette hozzá Nick.
Hát igen...
Oké, lehet, hogy tényleg sokat lógok Noellel és még mindig bejön... Talán tényleg össze kéne vele jönnöm?XD Oké, ez egy hatalmas marhaság volt Emma! - szólítottam fel magam. közöltem Jonasékkel, hogy Noel a barátom. Az már nem tettem hozzá, hogy a részemről tényleg lehetne több... El is szomorított. Sophie volt az akinek mindent elmondtam. Ő pedig csak biztatott. Hajts rá, Em! Hisz tényleg összeillenétek. Oké, de ő a barátom... és nem akarom elrontani a barátságunkat. :S Erre húgom sem tudott mit mondani így inkább kimentem a szobájából és elmentem sétálni.
Sok mindenen kellett gondolkoznom. Biztos voltam benne, hogy nem akarom tönkretenni a barátságomat Noellel így rajta is túllépek. Egyre jobb. Ő a második srác akibe bele vagyok zúgva és nem lehet az enyém - bár ő más okokból. És ezek az okok erősebbek, mint Selena... Még is próbáltam nem gondolni Nickékre és ez az utóbbi napokban egész jól összejött. Úgy értem, hogy nem arról álmodtam éjszaka, hogy Selena valamilyen okokból meghal vagy ilyesmi. Hanem olyanokról, hogy egy gyönyörű réten heverészek amikor jön egy sms-em: 'Szakítottunk Selenaval. Jó lenne ha tudnánk beszélni. Te megértesz - Nick'.
Ezt álmodtam egymás után 3 éjszaka.
Közben a parton sétáltam és néztem a lemenő napot. Most elkezdtem az életemen gondolkozni. A sok élményen, emberen akit megismertem, a barátaimon akiket ott hagytam és az eddigi egyetlen pasimról. Elöntött a szomorúság - inkább eltereltem a gondolataimat.
Leültem egy sziklára és néztem ki a fejemből. A Jonas fivérek elutaztak kötelezettségeik elvégése miatt. Így Ron sem tud átmenni Frankiehez - rossz neki, jó nekem. :D Istenem, mit csinál egy majdnem 16 éves lány Los  Angelesben szombat este? Valószínűleg bulizni megy... abból én nem kérek.
Inkább hazaindultam és otthon is csak a gép előtt punnyadtam.  
Vasárnap egy család költözött a szomszéd házba. Volt egy lányuk, nálam egy évvel idősebb. Amíg a bútorokat pakolták be a házba átjött velünk megismerkedni. Vállig érő, barna haja és sötétbarna szemei voltak - és nagyon kedves volt. Jól összebarátkoztunk vele. Sophie legnagyobb elkeserédése nem abba a suliba jött ahova mi is járunk.
Hétfőn megint Noellel baromkodtam meg Adammal... Barátnőim egész érdekesen néztek rám, de megnyugtattam őket:
- Nem esznek meg. És amúgy is még be kell illeszkednem.
Isabell sem háborgatott aznap, így jól megvoltunk. Délután megint Noellel készültem tölteni az időt, teniszezni mentünk. Én körülbelül 3 évig teniszeztem - Madridban - és ő is. Végül is az lett belőle, hogy ő leütötte magát az ütővel én pedig a hálóig sem bírtam elütni a labdát. 6 óra után nevetve léptünk ki a csarnokból.
- Azt hiszem, hogy holnap kapunk néhány egyest - sóhajtozott egész úton. Hát persze, hisz még nem is tanultunk. :/ Nem baj, majd később.  
- Carrie, mond csak ti jártok Nickkel? - Kérdezte, nagy szemekkel néztem fel az arcába.
- Öhm, nem! Miért?
- Sokat vagytok együtt - mosolyogta, elnevettem magam.
- Érdekes, ő is ugyanezt gondolja. Túl sokat vagyok veled... Valamelyik nap azzal zaklatott, hogy tuti járunk - hitetlenkedve megráztam a fejem. Ám elkaptam egy mondat foszlányt, amit Noel csak úgy magának motyogott.
- Jó is lenne...
- Miről beszélsz? - Néztem rá rémülten.
- Sem..
- Noel!
- Én csak... - sóhajtott és inkább megrázta a fejét.
- Nem értem... Olyan vagy mint Nick - az összehasonlítás miatt elhúzta a száját. - Ő is pont így viselkedett mielőtt...
Elakadtam a beszédben, mert leesett, hogy mit is akarok mondani. Nem, nem azzal volt a gond, hogy elmondom Noelnek, hogy megcsókolt... Hanem azzal, hogy ugyanúgy viselkedik... Megtorpantam, Noel is megállt és lenézett rám.
- Carrie, jól vagy? - Rémült meg.
- Én csak... - nyeltem egy hatalmasat. Azt hiszem rájött, hogy mire gondolok.
- Te csak rájöttél az igazságra...

sziasztok! előre is bocsi, hogy ez egy elég nyomi rész lett. :S nem volt ötletem. ha lesz majd megint írok.:) addigis itt van ez. kommenteljetek, légyszii.:)

51. rész


Pénteken majdnem megnyúztam Isabellt (megint). És megint Noel rántott vissza, ezúttal egyből elkezdtem püfölni a mellkasát. Lily és Laura jót nevettek rajtunk. :D Így telt a délelőtt. Amikor Sophieval hazaértem boldogan mentem a szobámba, bár programom nem volt  hétvégére.
- Hétvége - sóhajtottam majd elterültem az ágyon.
Valószínűleg elaludtam, mert csak arra lettem figyelmes, hogy valaki benyit a szobába. Nem ugrottam fel, inkább próbáltam visszakerülni az álomvilágomba.
- Alszik? - hallottam húgom suttogását. El sem bírtam képzelni kihez beszél.
- Honnan tudjam? - kérdezett vissza egy felháborodott hang. Joe volt az. Remek, Jonasék. Akkor tényleg jobb lesz visszaaludni. Pár másodperc múlva valaki leült az ágy sarkára, majd meg is szólalt:
- Szerintem nem kéne felébreszteni - suttogta Nick. Ő is? Még jobb! - sóhajtottam magamban.
- Van egy ötletem! - Mondta egy kicsit hangosan Joe. - Csókold meg - ezúttal már halkabban beszélt.
- Ki, én?  -szörnyülködött Sophie. Szinte láttam magam előtt az arcát.
- Nem te! Nick!
Hirtelen felültem és Nickkel egyszerre kérdeztem, hogy: - Mi?
- Áh, fent vagy! - kiáltott Joe és Sophie egyszerre.
- Az ekkora marhaságokat még álmomban is meghallom! - Ránéztem Joera, majdnem megszakadt az elfolytott röhögéstől.
- Mi olyan vicces?
- Látnod kéne az arcod - nevette a hasát fogva. Elmosolyodtam majd rendeztem vonásaimat.
Ezután mindenki ült és nézett ki a fejéből. Én visszadőltem az ágyra és a plafont tanulmányoztam.
- Amúgy miért vagytok itt? - kérdeztem pár perc csend után.
- Péntek van - vont vállat Nick.
- Elmenjünk? - vágta be a mű durcit Joe, Sophie mosolygott rajta.
- Hajrá - vicceltem, de Joe vagy komolyan vett, vagy csak szórakozásból indult az ajtó felé.
- Csak vicceltem! - mondtam, majd hozzá vágtam egy párnát.
Ebből persze pár másodperc alatt párnacsata alakult ki. Szegény párnáim...szegény hátam. XD A végén - kb. 20 perccel később - már egymáson hevertünk. Nick volt legalul, rajta Sophie, Joe és legfelül én. Egymáson és a képtelen helyzeten nevettünk, amikor megszólalt egy telefon.
- Sophie, vedd fel - nyögte Nick a kupac legaljáról.
- Miért, a tiéd?
- Nem,Keviné.
- Jajj, majd joe felveszi - ellenkezett tovább a húgom.
- Rólam szálljatok le! - Válaszolt felháborodva Joe.
- De te heversz rajtunk!  - nevettek Nickék egy kicsit nehézkesen.
- Emma, légy szíves! - Nick küldött felém egy mosolyt a kupac aljáról, így én egy kicsit kótyagosan indultam az ágy felé.
- Ismeretlen - mondtam, majd megnyomtam zöld (zőőd  -by tesóm. :D) gombot. - Igen, tessék?! Nick Jonas telefonja.
- Öhm... kivel beszélek?  -kérdezte egy zavart női hang a vonal másik feléről.
- Emma-val.
- Oh, nos Selena vagyok - nagyot nyeltem. Nick?
- Most mászik ki Joe és a húgom alól. - néztem rá a kis csoportra.
- Add őt - a durva hangnem hallatán megköszörültem a torkom. - Légy szíves!
- Mindjárt más! Nick, Selena az - meglengettem a srác felé a telefont, aki közben kimászott Joeék alól.
- Szia... Igen... Nem tudom... Csak úgy szórakozni... Persze... Igen, de ezt már megbeszéltem vele... Öhm, miért is?... Ja, oké, megbeszéltük!... Rendben, szia!
Miután kinyomta hatalmasat sóhajtott. Sophieék közben felültek a padlón, én ledobtam magam a fotelbe.
- Mi az, öcsi? - nézett fel J0e, a földről.
- Mennem kell. Lányok, majd beszélünk!
Nekem megveregette a térdemet - amit idők közben felhúztam magam elé -, Sophienak pedig a feje búbját. Szótlanul bámultunk utána, hisz nem értettünk semmit. Majd Joe is felpattant.
- Taylorral találkozok. Bocsi, sziasztok! - Ő egy- egy puszit nyomott mindkettőnk arcára, majd elhúzott az öccse után. Sophieval kérdőn néztünk utánuk, majd elmentünk sétálni a partra.
A pénteki napon más nem is nagyon történt velem, este msneztem egy kicsit. Szombatra nem volt semmilyen programom, így a szobámban kuksoltam zenét hallgatva és fotóalbumokat nézegettem. Mivel már több helyen is éltem, így rengetem képem van. 6 elég vastag album van teleragasztgatva képekkel, mindegyik alatt ott van a dátum és a helyszín. Közben az egyik montreali barátnőm, Kate is felhívott. Vele a régi időkről beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy  most már L.A-ban lakom, őt meglepte a hír. Ő is mesélt az ott történt dolgokról. Jó volt beszélni vele. Még mindig beszélgettünk, amikor kopogtak.
- Kate, egy perc, valaki kopog. Gyere - kiáltottam az ajtón túlra. - Szia, apu!
Rámosolyogtam apámra aki bejött és leült a fotel karfájára - amiben tudniillik én ültem.^^
- Em, van mára programod? - kérdezte.
- Nem, nincs. Miért? - kíváncsiskodtam.
- 7kor lenne egy vacsora - apám hangjából egy kis félelmet is kihallottam, ugyanis tudta, hogy utálom ezeket a vacsorákat. Ezúttal azonban egy kicsit meglepően reagálta:
- Remek! Örülök, apa! Mikor indulunk? - kihúztam magam ülés közben és várakozón néztem apám arcába.
- Fél 7 - jött a meglepett válasz.
- Oké. köszi, apu az infót. Most már legalább van programom - örültem, elsősorban, a saját fejemnek. XD
Apám még mindig egy kis meglepettséggel az arcán távozott a szobából, én pedig folytattam a beszélgetést Kate-tel.
Később még begyűjtöttem annyi infót, hogy mennyire öltözzek ki. A válasz: eléggé! Oké. Szóval előkerestem az egyik ilyen alkalomra vásárolt ruhámat. Lila színű, térdig érő spagetti pántos ruha volt. A hajamba vasaltam néhány erősebb hullámot, majd egy enyhe, lila smink. Egy lila magassarkú cipőt is találtam a ruhához. A tükörbe nézve meg voltam magammal elégedve. Átmentem Sophiehoz, 6:20-kor. Ő épp a cipőjét vette fel. Rajta narancs ruha volt, ami nagyon is ment a szemeihez. :D
Lent még megvártuk anyát  -aki mindig utoljára készül el -, majd indultunk a megbeszélt helyre.
Az aznapi vacsora partner Mr. Lawner és felesége, Henriette valamint gyerekei Flora és Dorothy voltak. :D Én Flora mellé kerültem, aki mint kiderült pár napja múlt 16. Vele jól eltudtunk beszélgetni, nem is nagyon figyeltünk a felnőttekre. Szerencsére, ezúttal nem kérték ki a véleményem - ezért áldottam az eget.
Az este gyorsan eltelt, 11 után estünk haza. Apáék állítólag megbeszéltek valamit, de nem volt szó költözésről - hál' Istennek. :D

sziasztok!:D mizujs? jó kedvem van, több okból kifolyólag. Persze, a suli nem fog boldogítani, de mindegy is. Azért írok külön, mert elértem az 50. részhez. Hát nem tökjóó?XD :D örüljetek velem és élvezzétek a következő részt.:) [ooh és örüljünk a debrecen sikeréének.XD:D] oh, és komiizzatok. itt vagy emailben.[dorikah_us5.fan@citromail.hu] :* Dórii.

50. rész [fúúúúú.:P]


Másnap reggel nagyon kómásan keltem. Elmentem venni egy hideg zuhanyt, hogy attól felébredjek. Az öltözéssel problémáim voltak, de végül eltudtam dönteni, hogy melyik testrészemre húzzam a melltartót. Ezután még hideg vízzel alaposan megmostam az arcom. Felvettem egy szürke farmert és egy fehér, feliratos pólót. Táskával a hátamon mentem le a földszintre.
- Jó reggelt, Em! - Mosolygott rám anyám. - Jézus, úgy nézel ki mint egy földönkívüli.
Berángatott a lenti fürdőbe és megpróbálta eltüntetni a karikákat a szemem alól.
- Anyaaa, el fogok aludni a buszon - motyogtam, amikor már a kappucino-mat kevergettem.
- Akkor megnyúzom a Jonas fiúkat - fenyegetőzött anya, Sophieval egymásra mosolyogtunk.
- Kezd Nickkel - ajánlottam, majd leesett mit mondtam.
- Már megint összevesztetek? - kérdezte anya.
- Nem, nem, felejtsd el! - hadartam gyorsan és felpattantam. - Nekünk mennünk kell, szia anya!
Olyan gyorsan haladtam az ajtó felé, hogy szegény Ront majdnem fellöktem és Sophie is alig bírt velem tempót tartani.
- Mi? Emma, lemaradtam! Magyarázd el! - kiabált utánam.
Megtorpantam, így beért. Aztán elkezdtem beszélni arról, ami akkor történt amíg ő a mosdóban volt. Elmondtam miről beszéltem Selena-val. Elmondtam, hogy közölte: tartsam magam tisztes távolságban Nicktől. És azt is, hogy már biztosan elmondta Nicknek... Valamint még a véleményemet is a Gomez lányról. Mindezt franciául tettem. Nem foglalkoztam a mellettünk elhaladó autókkal, emberekkel. Semmivel. Egyszer csak azt érzékeltem, hogy már a buszmegállóban vagyunk. Abbahagytam a beszélést - egy mondat közepén - és szétnéztem. Pati és Diana Sophie mellett álltak és kíváncsian néztek rám. Intettem nekik. Pár méterre tőlem 2 srác nézett rám érdeklődőn, nem foglalkoztam velük.
Aztán folytattam a beszélést az "apanyelvemen". Épp megérkezett a busz, amikor végeztem. Pati még mindig kíváncsian nézett rám.
- Ne mondd el nekik, azt amiről beszéltem - tettem még hozzá. majd befejezettnek nyilvánítottam a beszélgetést.
A buszon Pati mellém ült és Diana is mögénk.
- Miéről beszéltél? - kérdezték kórusban.
- Tegnap felhívott a volt barátom és eléggé felhúzott - válaszoltam egy kis gondolkodás után.
Ez, úgy gondoltam, hogy tökéletes válasz volt, hisz feldúlt voltam. Ezzel ezt is megmagyaráztam. :D A suliba beérve Laura már az ablaknál várt minket. Beszámoltam nekik a buli minden részletéről. Ez nem tartott volna sokáig, ha utána nem kérdezősködnek. Diana egész ebéd szünetben Joeról érdeklődött. El is felejtettem, hogy úgy oda van érte. Vagy nem is tudtam?! A 6 óra elején tekinthettem lezártnak a témát. Hálásan fel is sóhajtottam.
A történésekből kihagytam a Selenával lezajlott szóváltásomat. Az órákon, amikor nem tudtak faggatni, próbáltam megoldást találni. Újra és újra felzengettek bennem Bella szavai és próbáltam eltervezni, hogyan is lehetséges túl lépni rajta...
- Hisz én nem is szeretem! - Győzködtem magam.
- Csak meg akarom védeni!
Igen, így van. Akkor könnyű lesz túl lépni rajta, nem?! Igen, így van. Akkor mostantól elnézek a kapcsolatuk fölött. Nem foglalkozok vele. Már csak azt a problémát kell megoldanom, hogy hevesen ver a szívem, ha hozzám ér. De ez nem lehet olyan nehéz - gondoltam.
Pati és Noel társaságában mentem a buszhoz. Valaki majdnem fellökött, olyan sebességgel haladt.
- Á, Isabell! - sóhajtottam.
- Jajj, túnj már el az utamból, te elkényeztetett kis senki! - nyávogta.
- Elkényeztetett? - visszhangoztam és neki akartam ugrani Isabellnek, Noel azonban visszatartott.  Még hogy én elkényeztetett? Ő apuci kedvence.
- Megnyúzom! -Sikítottam.
- Még is hova rohansz? - kiáltott a lány után Pati.
- Nyugi, Em! Ha leszállunk a buszról engem verhetsz helyette.
- De te előbb szállsz le - elhúztam a számat, de már nem akartam kitörni Noel szorításából.
- Majd veletek szállok le - mosolygott, nekem pedig tetszett az ötlet.
- Hova ment annyira? - kérdeztem fél perccel később.
- Fodrász, manikűr, pedikűr. Jonas koncertre megy - nyávogta Pati Isabell hangján.
Leültünk a buszmegállóba, a fejemet pedig - magam sem tudom miért -, de Noel vállára hajtottam.
- Nyugodtan - mosolygott, mikor megkérdeztem zavarja-e.
Pár perccel később egy autó állt meg néhány méterre tőlünk. Én épp a kezemet vizsgálgattam, így csak akkor vettem észre amikor Pati szólt. Egy göndör hajú srác szállt ki belőle és jött oda hozzánk. Először hevesen kezdett verni a szívem, de aztán eszembe jutott a tegnap este így egyből lenyugodtam. Talán tényleg jobb lett volna levezetni a stresszt Isabellen  -gondoltam. :S
- Sziasztok - köszönt mosolyogva.
- Hello
- Em besz...
- Emma - mint mindig, most is megmosolyodta közbe szólásom.
- Emma beszélni szeretnék veled... ha a barátod megengedi - Pati megköszörülte a torkát - és Pati kedves. Erre meg totál elpirult. :D
- Én viszont ne... - kezdtem, de barátaim közbe vágtak.
- Nyugodtan menj, Em! - Pati biztatóan rám mosolygott és Noel is bólogatott, ám ő egy kicsit kelletlenül.
- De akkor kit verek meg? - néztem fel kétségbeesetten.
- Azt hiszem Nick is elég jó erőben van - mosolygott Noel, Nick elhúzta a száját és értetlenül nézett ránk. Ő ezt nem értheti - futott át rajtam.
- Rendben -sóhajtottam. Elköszöntem Patiéktól és követtem Göndörkét.
Már elhagytuk az utcát, amikor megtörte a csendet.
- Miért akarsz megverni?
Elmondtam neki, hogy Isabell majdnem fellökött, mert megy a fodrászhoz. Azt is, hogy hogyan hívott. Aztán még véleményt is... :D Néhány helyen elhúzta a száját. Akkor megremegtem és arra gondoltam, hogy milyen helyes ilyenkor. Emma, ezt verd ki a fejedből! - szólítottam fel magam minden egyes ilyen alkalommal. Visszaemlékeztem Bella szavaira és délelőtti döntésemre. Ekkor az is az eszembe jutott, hogy valószínűleg miről akar beszélni.
- Nem baj, ha megint a partra megyünk? - kérdezte, miután leparkolt egy parti kávézó mellett. Vállat vontam. - Oké, gyere!
Lerángatott a partra és ott sétáltunk. Közben beavatott a problémájába. Elmondta, hogy Selena elmondta, hogy mit mondtam neki. Most én húzogattam a számat. Aztán én is elmondta, hogy Selena milyen eszközzel kényszerítette ki belőlem az elhangzottakat.
- Nem tehetek róla, hogy kiborultam. Tudod, hogy ez a téma érzékenyen érint...
- De nem értem  -sóhajtotta és elnézett a tenger irányába.
- Mit? - böktem meg a karját.
- Azt, hogy miért érint érzékenyen - megrázta a fejét és felém fordult, grimaszt vágtam.
- Oké, figyelj! Mond el nekem: mit tennél, ha valaki felkérne rá, hogy szállj le Joeról. mit válaszolnál neki? - Kérdőn néztem fel az arcába és elgondolkoztam a válaszon.
- Azt, hogy köztem és Joe között nincs több mint barátság. És nem is volt. Meg azt, hogy nekem Joe olyan mint egy báty - válaszoltam a legkézenfekvőbb dolgot.
- Igen, így van! Akkor Selenának miért nem ezt mondtad? - Hoppá, bekaptam a csalit. :S Jól van, Em, most gondolkodj el szépen a válaszon...
- Azért, mert ez nem lenne igaz. Azért mert te szerelmes... voltál belém. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig csak barátok ként néztünk egymásra.
Ez a válasz meghökkentette, biztos voltam benne, hogy nem erre számított. Elmosolyodtam.
- Szent a béke?
- Szent - válaszolt egy kis hezitálás után.
Megrázta a kezem - ez már kezd szokásává válni. Aztán hirtelen magához rántott és megölelt. Olyan erősen, hogy alig kaptam levegőt.
- Nick... nem kapo...levegőt - nyögtem.
- Jaj, bocs. elfelejtettem, hogy te nem szeretsz ölelkezni - mosolygott, én szigorúan néztem rá. - Na, Emmaaa, csak egyszer...
Kitárta a karjait, vállat vontam, hisz bajom nem lehet belőle. Most is erősen ölelt, de legalább kaptam levegőt. Mosolyogva álltunk így egy fél percig, körülbelül. Majd feleszméltem és gyorsan kimásztam az öleléséből.
- Azt hiszem, jobb lenne ha hazavinnél.
Pár perc alatt visszaértünk a kocsihoz. Az úton addig, majd utána is nevettünk. Én nagy részben rajta, ő saját magán.
- És, öhm... a ma esti koncerten...
- Mi van vele? - kérdeztem.
- Küldhetek neked egy számot? - egy másodpercre felém fordult, én pedig döbbentem néztem ki a szélvédőn.
- De én...
- Nem de! Régebben megígérted, hogy küldhetek...
- Érdekes nekem nem rémlik - motyogtam, nevetett.
- Emmaa
- Mégis melyiket? - néztem fel. Talán ha valamelyik normálisabbat akkor belemegyek.
- Just friends. - Ez de kedves, majdnem elolvadtam. :D
- Ah, jól van. De csak most és csak ezt az egyet! - adtam be a derekam, mire elterült a száján a Joe-féle 2 km-es mosoly.
- Köszönöm.
- Nincs mit. De, most megyek. Szia - még rámosolyogtam egyszer, majd kiszálltam a kocsiból és besiettem a kapun.

49. rész


Szerdán Lily eskütétel elé állított- Esküdj meg, Emma Caroline, hogy beszámolsz Kevin bulijának minden másodpercéről!
- És legfőképp Joeról.
- Arról, hogy ki volt ott!
- És legfőképp Joeról!
- És arról, hogy kinek mutattak be! - fejezte be a szavalást.
- Legfőképp pedig Joeról! - Tette még hozzá Diana is, akinek a közbeszólásain jókat nevettem.
- Jó, jó, megesküszöm! De ez kész röhej! - A kezemet levettem a töri könyről, ami a Bibliát helyettesítette.
- Nem vagytok normálisak - mosolygott Pati, grimaszt vágtam.
- Lányok - szólalt meg mögöttem Noel álmodozó hangon.
- Fiúk - válaszolt Lily ugyanolyan hangnemben.
Ezek után már csak azon kellett aggódnom, hogy Selena ne jöjjön. Persze, tudtam, hogy lehetetlen, hisz Nick barátnője, vagy mije...
Hazaérve a suliból első dolgom volt leülni és tanulni másnapra. Szerencsére ma csak 2 olyan tantárgyból kaptam leckét ami holnap is lesz, így gyorsan végeztem. 1 óra múlva már a fürdőben zuhanyoztam. A ruhámat már tegnap kiválasztottam(Laura segítségével), szóval csak fel kellett vennem. Egy sötétkék farmert és piros-fehér tunikát választottunk, hozzá piros és fehér kiegészítőket valamint egy fehér magassarkú cipőt. Aztán még gyorsan kivasaltam a hajam és megnéztem magam a tükörben. Megállapítottam, hogy normálisan nézek ki. Fogtam hát egy táskát és belepakoltam a fontosabb cuccaimat és még az ajándék, majd átmentem Sophiehoz.
- Hogy állsz? - kiáltottam be a fürdőbe.
- 2 lábon! - Nevetem. - Amúgy mindjárt megyek, csak összefogom a hajam.
Valóban, 2 perc múlva kijött teljes harci díszben. Én közben hívtam egy taxit.
- 11re itthon! - kiáltotta utánunk anya.
- Persze, persze - motyogtuk mosolyogva.
A taxi pont akkor ért a házunk elé amikor kiléptünk a kapun. Egy kis remegés járt át rajtam mikor elindultunk. Még is csak egy csomó híres emberrel leszek egy teremben, meg minden. Bár emiatt inkább Sophienak kéne aggódnia. Próbáltam nem gondolni arra, hogy Nick és Selena is ott lesznek. Bellának igaza volt azzal, hogy lépjek túl rajta... Könnyebb lenne, de nem megy. :S Hisz még mindig vonakodtam bevallani magamnak, hogy gyengédebb érzéseket táplálok a fiú iránt - ez zavart. Na, meg az, hogy hevesen kezd verni a szívem, ha rám mosolyog vagy hozzám ér. Így nem lesz könnyű túl lépni rajta, de ez nem is állt szándékomban. Hihetetlen, hogy én is beálltam a több ezer tinilány alkotta sorába. Azoknak a sorába, akik Nick Jonas-szal szeretnének lenni. Talán erre nem kellett volna gondolnom  -futott át rajtam. Ez miatt most legszívesebben szóltam volna a sofőrnek, hogy legyen szíves visszavinni. De már késő volt, megérkeztünk. Sophie látta, hogy tétovázok, muszáj volt meglökni, hogy induljak már.
Valóban az a hely volt, ahol a Jonas Brothers koncerten voltunk. De rég volt... Megint visszagondoltam azokra a percekre és közben bemetünk. A szülinapos még nem volt jelen, csak Joe és Nick.
- Sziasztok! - mosolygott ránk az idősebb Jonas. Megölelt mindkettőnket - ezt elég furcsának találtam -, majd eligazított. Leraktuk az ajándékot a kijelölt asztalra, majd félrevonultunk volna beszélgetni. Ez nem jött össze. Mivel Joe üdvözölte az embereket, Nick volt az aki ezek után foglalkozott velük. Ezt úgy értem, hogy megkérdezte szomjasak-e meg ilyenek.
- Nyugi van, Nick. Ha majd szomjasak leszünk odamegyünk ahhoz a pulthoz és megkérjük azt a...a bácsit, hogy csináljon nekünk valamilyen inni valót.
Megértettem Sophiet, hogy elakadt. Az az illető a pult mögött körülbelül 4szer volt nagyobb mint én meg a húgom együtt. A bácsinál jobb szó talán csak az úriember lett volna. Ezt közöltem is Sohpieval, mire elnevette magát. :D
Ezután úgy foglaltuk le magunkat, hogy a bejárati ajtót néztük és Sophie mindig elmondta az éppen belépő nevét. Nem ismert mindenkit, de körülbelül 10 személynek a nevét el tudta árulni. Egy barna hajú, kalapos lány lépett be, akkor elakadt.
- Őt nem ismered? - kérdeztem.
- Talán ismerem, de nem biztos. Ha igen, akkor eléggé megváltozott - beszélt egy kicsit bizonytalanul.
- Talán meg van csinálva a haja és normális ruha van rajta... - találgattam.
- Szerintem fogd be - tanácsolta húgom egy kicsit morcosan, elmosolyodtam.
A következő belépő nevét nem közölte Sophie, először azt hittem, hogy dühös, de aztán rájöttem, hogy azt a lányt én is ismerem. Selena lépett be és egyből megcélozta Nicket, aki 2 sráccal beszélgetett, és lesmárolta. Inkább másfelé néztem, nem akartam elájulni vagy ilyesmi.. Szóval az elkövetkező pár perc is így telt, majd kereken 6 órakor hallottuk, hogy egy kocsi áll meg a kávézó előtt. Fél perccel később pedig belépett a szülinapos, nagy sikoltással köszöntöttük.
- Köszi srácok! Nagyon köszi - próbálta Kevin átordítani a tömeget. XD
Aztán mindenki egyesével ment boldog szülinapot kívánni a fiúnak, közben zenét is indítottak.
- Szerintem várjunk egy kicsit - morogta a fülembe Sophie, bólintottam.
Végül is 10 perc múlva odaértünk Kevinhez aki egyszerre próbált minket átölelni. több kevesebb sikerrel, de sikerült neki. :D
- Tudod, Caro, imádom amikor kiöltözöl. És most csak miattam... - hitetlenkedve megrázta a fejét, én nevettem rajta.
- Boldog sokadik szülinapot! - mosolyogtuk egyszerre Sophieval.
- Teletabisat játszotok? - kérdezte Joe. - Nagy ölelééés.
Kevin rácsapott öccse fejére, majd minket is elengedett.
- Mit kapok tőletek? - kíváncsiskodott.
- Tőlem egy tököt -válaszoltam, kérdőn nézett. - Ne légy hü.lye, menj és nézd meg!
Mosolyogva ott hagyott minket, de csak azért, hogy egy sráccal rázzon kezet.
Pár perc múlva behozták a tortát és Kevinnek kívánnia kellett valamit. Kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen híres srác mi kíván mint például Kevin.. vagy Nick, Joe. :D A torta amúgy nagyon finom volt. Evés után következett a bulizás.
Másfél órán keresztül táncoltam Sophieval és néha még Joe is beszállt. Mikor már eléggé kifáradtunk elmentünk a Bácsihoz innivalóért. Valami alkohol mentes koktélt kevert, nagyon finom volt. Azt iszogattuk kettesben egy asztalnál amíg le nem ült mellénk a kalapos lány.
- Sziasztok - mosolygott.
- Szia - mosolyogtam vissza gátlástalanul, gisz fogalmam sem volt arról, hogy ki ő. :D
- Joe mondta, hogy ha jó beszélgető partnert keresek akkor hozzátok jöjjek - magyarázkodott.
- Persze - nevettem.
- Jaj, amúgy én Demi vagyok. Demi Lovato - kezet nyújtott, én mosolyogva megragadtam, legalább már a nevét tudom.
- Emma Caroline Lamont - mutatkoztam be én is.
- Sophie - húgom kicsit pirulva fogta meg Demi kezét. Biztos voltam benne, hogy az egyik kedvenc híressége ül az asztalunknál.
- Emma Caroline... melyiket használod?
- Mondhatnám azt, hogy az Emmát, de akkor idejönne Kevin és Caronak szólítana. Szóval mindkettőt - mosolygott a megjegyzésemen.
A lánnyal jól elbeszélgettünk jó részt mindenről. :D Majd visszamentünk táncolni. Néhány perccel később Sophie kijelentette, hogy kimegy a mosóba. Demi is vele tartott, így inkább leültem egy asztalhoz. Néztem a táncolókat amikor egyszer csak Selena Gomez ült le velem szembe.
- Szia - köszönt kedvesen.
- Szia
- Beszélhetünk? - kérdezte még mindig elég kedvesen.
- Tőlem - mosolyt erőltettem az arcomra.
- Nickről is?
- Persze - sóhajtottam, kíváncsivá tett.
- Ti barátok vagytok? - kérdezte, felnéztem az arcába.
- Igen - válaszoltam meglepetten. A arca elég érdekesen festett.
- Tudod, nem akarlak megbántani, szerintem nagyon aranyos lány vagy... - kérdőn néztem rá, kinyöghetné mit akar. - Nick folyton rólad beszél...
- Ez nekem jó vagy rossz? - kérdeztem bizonytalanul, persze belül nagyon boldog voltam.
- Csak azt szeretném mondani, hogy engem nem zavar...Azt szeretném kérni viszont - nagyot nyeltem -, hogy fogd fel, hogy Nick és én együtt vagyunk...
Nagy szemekkel néztem rá.
- Nem értelek -tátogtam.
- Nem? - keserűen nevetett. - Akkor figyelj! Ne szedd el előlem Nicket, mert ő engem szeret. És ne nézz így rám, mert tudom, hogy te többet akarsz a barátságotoknál!
- Tévedsz! ÉN voltam az aki a barátságot ajánlotta. Akkor, amikor a barátod még engem szeretett. És csak közlés képen... engem nem érdekel, hogy mit csináltok Nickkel. Járjatok együtt, csókolgassátok egymást mindenhol. Engem pedig hagyjatok békén -  ez csak kitört belőlem, nem tudom hogyan. Egyből megbántam, mert tudtam, hogy ezt továbbítani fogja Nicknek. Nyeltem egy nagyot, miközben láttam, hogy Selena arcán gonosz mosoly tered szét.
- Felfogtam - nyávogta és elment.
Húgomék akkor értek vissza. Gyorsan elrejtettem magam egy pókerarc mögé és rájuk mosolyogtam.Visszamentünk táncolni és próbáltam elfelejteni a kis vitámat Selenával. Nem is hittem Sophienak amikor közölte, hogy háromnegyed 11.Így elköszöntünk Demitől, aki megígérte, hogy még találkozunk. Kérdőjellel a fejem fölött mentem Kevinhez elköszönni.
- Nekünk mennünk kell - szóltam amikor odaértünk hozzá és Danielle-hez.
- Kár - motyogta, de elmosolyodott.
- Ha kibontottad az ajándékot hívj fel - mosolygott Sophie is.
Majd még egyszer boldog szülinapot kívántunk és elvonultunk. A kijárat felé menet még láttam Nicket és Selenát ahogy az egyik asztalnál ülnek és egymásba vannak feledkezve. Az azért rosszul esett, hogy Nick csak annyit mondott egész este, hogy hol lehet italt kapni. :S Bár azok után amit Selennak mondtam nem is számíthattam másra. Gyorsan elfordítottam a fejem, mert legszívesebben kitéptem volna a csaj haját. Ez van, Emma...
Eltereltem inkább a figyelmemet Nickről és Sophieval beszélgettem a haza vezető úton.

48. rész


A következő pár napban igaz történtek dolgok, de ezek nem érnek annyit, hogy rájuk pazaroljam a drága időt… Annyit viszont érnek, hogy nagyjából beszámoljak róluk. Kezdem az elején. :D
Még mindig fogalmam sincs arról, hogy miről beszélt Pati, Diana és Lily Noel pizzázó estjén. Nem próbáltak összehozni se Noellel, se más osztálytárssal, se senkivel. Remélem tényleg letettek erről. Jól tennék/teszik/tették.
Ha már a pasiknál tartunk, Sophie és Richie szakítottak. Számomra eddig tisztázatlan okokból, hisz húgom nem hajlandó beszélni a fiúról. Sőt, ha valaki kiejti a „Richie” nevet azt kikergeti a házból. hogy honnan tudom? Az első áldozat én voltam, a második anya. Mindketten vigasztalni próbáltuk Sophiet.  A harmadik áldozat pedig Nick volt. Ő csak azt kérdezte Sophietól, hogy hogyan állnak Richie-vel. Szerencsétlen húgom seprővel kergette ki a házból. Ronnal és Frankievel halálra röhögtük magunkat. Nick ezután 3 napig a ház közelébe sem jött. :D
De hogyan bírtuk ki egymás mellett Nickkel? Megbékéltünk, bár nem tudom, hogy össze voltunk-e veszve.
- Barátok? - nyújtottam neki kezet.
- Barátok! - Rám mosolygott majd megrázta a felé tartott kezem.
Így történt. Nem tudom, hogy ő mit érzett ekkor, de bennem egy kis csalódottság bujkált. Ekkor döntöttem el, hogy többen senkinek nem beszélek az érzéseimről. Persze, tudom, hogy a barátnőim vagy Sophie megértenének, de azt hiszem, hogy jobb ha bent tartom őket. És, hogy ez honnan jött? Mielőtt Nickkel megegyeztünk a barátságban még bevallott néhány dolgot:
- Em, Emma, tudod én és Selena... Azt hiszem szeretem őt, és remélem, hogy több is lehet köztünk. Régebben talán volt is... -itt kíváncsian nézett rám.
- Ennek örülök - mosolyogtam elég nehézkesen.
- És még annyi, hogy... túl vagyok rajtad.
Ennél a résznél legszívesebben elájultam volna, de erőltettem egy még nagyobb mosolyt az arcomra.
- Ennek még jobban - elnevette magát.
Ezután jött a kézrázós rész, meg ilyenek.
Ő ezt a barátság dolgot boldogan fogta fel, én viszont savanyúan. És itt jöttem rá, hogy mit is érzek valójában a Jonas fiú iránt. Nagyon féltem, egyszerűen remegtem még odabent is kimondani...
Valamelyik nap átkísértem Ront Frankiehez, éppen ott volt Selena. A lány, bevallom, nem csúnya élőben és talán színpatikus is lenne... ha nem mint a ketten ugyanabba a srácba lennénk szerelmesek.
Nickkel, mint régebben, most is sokat nevettünk, leginkább egymás marhaságain. Selena ezt nem nagyon díjazta. Másfél órán keresztül árgus szemekkel vizsgálgatott.
Oké, ennyit a történtekről és az érzéseimről. November első hétfője van. Ugye, milyen gyorsan megy az idő? :D Ma készültünk Sophieval vásárolni Kevin szülinapjára. Én Nicknek is akartam venni valamit, hisz tőlem semmit nem kapott a szülinapjára. Az viszont, hogy mit veszek még számomra is hatalmas titok volt. Sophie sem tudta mit vegyen így sorra jártuk az ajándék boltokat. Az ötödikben találtunk tökéletes ajándékokat. Nicknek egy bögrét vettem amin egy baseball-ozó egér van. Ráadásul van a bögrén egy mélyedés amibe egy mini baseball labda van beillesztve. :D Kevinnek egy hógömböt amiben egy kecske volt. Sophie halálra röhögte magát amikor meglátta.
- Akkor ez a 16., azt hiszem.
Először azt gondoltam, hogy nem valami jó ajándék, de végül is más ötletem nem volt...
Mikor mindketten megvettük az ajándékokat elindultunk haza. Sophie előtte még berángatott egy könyvesboltba.
- Venni szeretnék egy CD-t - magyarázta.
- Itt? - Néztem rá nagy szemekkel.
De nem is bántam, legalább megkereshettem azt a könyvet amit már régebben is meg akartam venni. Pár perc elteltével én már a könyvet raktam el a táskába, és Sophie is mosolyogva jött felém.
- Na, mit vettél? - kíváncsiskodtam.
- Jonas, Little bit logner - válaszolt büszkén. - És te?
- Baraking dawn(hajnal hasadás).
- Majd kölcsön adod - nevette.
Még aznap 7kor - amikor a tanulásba voltam feledkezve -, megjelent 3 Jonas. Frankie, Nick és Joe, közülük a két idősebb hozzám kopogott be.
- Szabad! Oh, sziasztok - rájuk mosolyogtam, majd folytattam a körmölést.
- Szia. Szia, Caro - köszöntek.
Joe odalopakodott mögém öccse kíséretében és próbálta elolvasni a művemet.
- Mit írsz ilyen hevesen?
- 5 oldalas fogalmazást Napolenról - válaszoltam fel sem nézve az írásból.
- Az szép.
- Ő francia volt,nem? - kérdezte Nick, felemelt egyet a már kész oldalakból.
- Igen - mondtam miközben odaszaladtam a könyvespolchoz és levettem róla egy méretes és(nem utolsó sorban) súlyos lexikont.
- Azzal mit akarsz?  -ijedezett Joe.
- Nyugodj meg, semmi ártalmasat - rámosolyogtam majd megkerestem benne Napoleont. Kezdtem unni a császár fejét, de muszáj volt megírnom a dolgozatot. Néhány perc újabb körmölés után végeztem még egy oldallal.
- Amúgy, miér vagytok itt? - kérdeztem.
- Kevin szülinapja miatt.
- Szóljak Sophienak? - kérdeztem, Joe bólintott.
Gyorsan átmentem Sophiehoz, aki már jött is utánam, mint egy kis kuyta. :D
- Szóval, ugye szerdán lesz.
- Legnagyobb örömömre... -szóltam közbe Joe legnagyobb örömére.^^
- Neki is meglepetés bulit csináltok? - kérdezte Sophie.
- Nem, ő megkérte, hogy ne. Így csak egy egyszerű buli lesz.
- Királyság! Hol és mikor? - szóltak közbe újra.
- Az ××× kávázóban, 6-tól.
- Nem ott voltunk koncerten? - nézett rám Sophie.
- Amelyikre elrángattál? - kérdeztem vissza, húgom bólintott.
- De, lehet. Nem emlékszem - morogtam és visszaemlékeztem arra az estére.
Amikor dühösen álltam a tömegben és felvillant a 3 reflektor. Amikor még azt hittem a három Jonasról, hogy beképzelt és elkényeztetett kis senkik. Akkor csak találgattam, hogy ki jön be Sophienak. Ez 24 órán belül tisztázódott: Joe. Sok... azaz rengeteg dolog történt azóta. Órákig tartana felsorolni mindet.
- Em, élsz? - Nick a kezét lóbálta előttem, ijedten rezzentem össze.
- Mivan?
- Csak azt kérdeztem ráérsz-e - magyarázta.
- Mikor? - Szívem hevesen kezdett verni, talán találkozni akar velem? :D
- Hát szerdán!
- Minek? - Azt hiszem kezdett hü.lyének nézni. Leesett! - Ó, persze., ráérek.
Boldogan mosolygott rám, talán megkönnyebbült, hogy nem vagyok olyan idióta. Joe elkezdett magyarázni, a buli részleteit ismertette és megkért, hogy lehetőleg legyünk ott fél órával előbb.
- Kik lesznek ott? - kíváncsiskodott izgatottan Sophie.
Erre persze Nick felsorolt egy csomó nevet, a felét, sőt a negyedét nem ismertem. Selena gomez nevét azonban igen. Jajj, hogy fog nézni, ha meglátja, hogy Nicknek is vettem valamit. Talán most kéne odaadni neki? Talán jó ötlet. :D
Még jó negyed órán keresztül beszélgettünk, a végén már nem is igazán a buliról. Én közben visszaültem írni, mert szerettem volna még aznap befejezni a fogalmazást. Fél nyolc után szólalt meg Joe:
- Szerintem menjünk le beszélgetni. Hagyjuk Em-et tanulni - grimaszt vágtam.
- Szia! - köszöntek és már majdnem kint voltak a szobából amikor utánuk szóltam.
- Nick! Mondani szeretnék valamit - Joe és Sophie kíváncsian néztek rám, de akkor már eltűntem a szekrényben, ahová az ajándékokat rejtettem.
- Mit? - kíváncsiskodott Nick, közben visszaült az ágyra.
- Ha megtalálom... - morogtam és lehalásztam a dobozt a legfelső polcról. - Megvan!
- Mi van meg? - nézett rám hatalmas szemekkel.
- Ugye, emlékszel, hogy nem voltam a szülinapi bulidon? - kérdeztem miközben leültem mellé a kis dobozzal a kezemben.
- Igen - mosolygott keserűen.
- És ajándékot sem kaptál tőlem... Sőt helyette megbántottalak...
- Hé! Ezt már megbeszéltük! És amúgy is. 2 hétig a szobámban voltál, ez volt az ajándék - rám mosolygott.
- EZ aranyos, de ma vettem neked valamit, így utólag - motyogtam egy kicsit elpirulva a szavaitól és odaadtam neki a dobozt.
- Kösziiii - kiáltotta és, mint egy három éves, bontotta ki a dobozt.
- Ez nagyon helyes - nevetett amikor meglátta az ajándékot. - Köszönöm, Em.
- Nincs mit, örülök, hogy tetszik - visszamosolyogtam. Olyan más volt így mellette ülni. Így, hogy már tudtam, hogy mit érzek, de sajnos ezt nem mondhattam el neki... :S
- Ha Kevinnek is valami ilyet vettél, akkor halálra fogja magát röhögni  - vigyorgott.
- Remélem is.
- Na, még egyszer köszönöm, de most megyek, hagylak tanulni - még mindig vigyorgott, majd felállt, és elindult az ajtó felé.
Én mosolyogva indultam az asztalomhoz, de visszaszaladt és átölelt.
- Kösziiiii - nevetett újra és végleg elment.
Én pedig majdnem elájultam a boldogságtól.

halii.

nemis tudom miért írok.:D talán mert olyan jó kedvemvan mint még soha.^^

fb-n volt élő jb chat.istenkém...Nick olyan helyes volt.♥.♥ meg Joeis.^^ :D

tesóm szerint valami hungary-t beszéltek, de szerintem csak süket.xD wáá.:)::))

na szóval holnap olyan szuperextra rész lesz.:D:D:D a jókedvemtől vezérelve.:D nemis tudom:D hahaaa.de addigis még várnotok kell.először le kell annyira nyugodnom, hogy ne menjek ki az utcára kiabálni.XD :D  lehet hogy azt kéne.^^

na megyekis.nem fárasztalak titeket a hü.lyeségeimmel.

holnap réssz.<3:):):):)

     puszii. Dórii.:*

Sziasztok! Bocsii, hogy ez egy ilyen nyomi rész lett, csak átvezetőnek szántam.:) De azért remélem tetszeni fog.

Kommenteljetek itt vagy emailbeen. Légyszii.:D (dorikah_us5.fan@citromail.hu)

48. rész


Az autó felé Bella utolsó mondata zengett a fejemben:
- Lépj túl rajta!
Talán rájött arra, hogy mi járt az elmúlt két napban a fejemben? Igaz, megpróbáltam nem kimutatni, de Bella röntgen szeme mindenen átlát, legfőképp rajtam.
Közben beszálltam a kocsiba és indultunk haza.
De vajon hogy érti azt, hogy lépjek túl rajta? Nem értem. Arra gondolt volna, hogy legalább két percig ne a Jonas fiún gondolkozzak? Nos, azt hiszem ez megvolt, ugyanis már több mint két perce töröm az agyam Bella szavain.
Lehet, hogy el kéne mennem erre a pizzás valamire. Arra gondolt volna? Lehet, hogy a túllépést úgy is meg lehet valósítani, hogy keresek valakit Noelnél? Remek, Emma, és kit?! - kérdeztem magamtól. Hisz csak az osztálytársaid lesznek ott! Jesszus, mekkora egy hü.lye vagyok...
De végül is elmegyek! - döntöttem el. Nem vesztek semmit, addig sem Nicken és Bellán elmélkedek és ráadásul legalább lesz programom az estére.
Hazaértünk és én gyorsan felrohantam a szobámba. Még azt sem vettem észre, hogy öcsém és Frankie a nappaliban szórakoznak.
Bekapcsoltam a laptopomat, közben ránéztem az órára. Ohh, még csak negyed 5 - gondoltam.
Miután bekapcsolt felléptem msnsre, hogy megtudakoljam barátnőimtől, ők jönnek-e.
- Igen, igen, igen!
Mindenkitől ezt a választ kaptam. Így nevetve mentem készülődni. A ruhánál azonban elakadtam. Msnen keresztül kértem ki Pati véleményét. 10 percen keresztül mutogattam neki a ruhákat. Végül egy sárga répanadrág, barna feliratos felső és barna cipőre esett a választás. Érdekes összeállítás, de Patinak nagyon bejött(később Sophienak is). A hajamat kivasaltam és csak úgy hagytam szétfelé.:D
6 után néhány perccel jöttek Adamék.
Pati és Diana már ott ült a hátsó ülésen, egy másik srác mellett. Nekem pedig csak elől jutott hely. Az utat Savoy-ékhoz végig röhögtük.
Már majdnem mindenki ott volt az udvarban. Persze, az csoda lett volna, ha az egész osztály elfogadja a meghívást. Hogy kikre gondolok? Hát Isabellre és barátnőire. De voltak még hiányzók. Így a 30 fős osztályból kb. 20-an jelentünk meg.
Jól elszórakoztunk amíg kihozták a pizzát. Közben a háttérben zene is ment, de a tánc csak a kajálás után kezdődött. Will volt a DJ... Na, igen.
- Figyeljetek, mivel Will a DJ így csak olyan számok lesznek amiket jó nők énekelnek, vagy jó nők szerepelnek a videó klippjében - röhögte oda nekem és Laurának Adam, majd odament DJ Willhez.
7 óra után nem sokkal megjöttek a pizzák.
- Álljatok sorba, de a vegetáriánusok a sor végére! - utasította a társaságot Noel.
Na igen! Az volt a probléma, hogy a vegetáriánusok - Mary, Isabell és Nora - otthon maradtak. :D Miután mindenki jól lakott nagyjából... kezdődött a táncolás.
Persze, ez is csak annyiból állt, hogy röhögtünk. DJ Will nyomta a számokat, Noel és Adam az udvar közepén roptak, mi egy kört alkotva táncoltunk és nevettünk. Majd olyan másfél óra táncika után egy srác, Fred, felszaladt Will mellé és megállította a zenét. A társaság csalódottan fordult feléjük.
- Bocsi, srácok. Csak valamit közölni szeretnék! - várt egy kicsit majd elkezdte:
- Mivel Will barátunk ilyen jól nyomja DJ-ként adni kéne neki egy jó nevet. Ezééért mindenki kap egy cetlit amire ráírja Will barátunk jövőbeli becenevét. Majd a zsűri - Adamra, Noelra és magára mutatott -, kiválasztja a legjobbat.
Erre mindenki, mint az őrültek, rohantunk cetliért és a leghü.lyébbnél hü.lyébb neveket írtuk rájuk.
ÉN a DJ Franklint írtam... Hogy miért? Nem tudom. De amikor ránéztem Will-re hirtelen egy teknős jutott az eszembe. XD Ez van.
Egy jó 15 perc múlva megszületett a név.
- Ééééés, Will neve mostantól:
- DJ Nyúl! - kiáltotta egyszerre a zsűri.
Mi egyből röhögésben törtünk ki. Még Will sem bírta megállni. A nyakába akasztottak egy táblát DJ Nyúl felirattal.
Pati épp leültünk az egyik kerti padra.
- Ekkora barmokat sem láttam még - mosolygott Pati.
- Hát én sem. Ahhoz képest, hogy mind elmúltak 16... Körülbelül 5nek mutatják magukat - bólogattam.
- Nem többnek. Ron ellenne velük - ezen egyszerre nevettünk.
- Oh, tényleg - sóhajtott fel Pati -, Noel nagyon helyes ma.
Elég érdekesen nézett, én grimaszt vágtam, majd visszavágtam.
- Ha ez célzás volt akkor közlöm, hogy...
- Neked más tetszik? - vágott közbe.
- Ki? - néztem rá nagy szemekkel. Hümmögött, nem válaszolt.
- Tényleg helyes ma... - motyogtam végül, közben az elmúlt két napra és Bella szavaira gondoltam.
- Ugyeeee?!
- De mi szigorúan csak barátok vagyunk! - mondtam gyorsan, mielőtt barátnőm még mást is szólhatott volna.
Csalódottan nézett rám, majd elmosolyodott és visszarángatott a többiekhez. Néhány perc múlva megszólalt:
- Oh, wc-znem kell! Diana, Lily kísérjetek csak el! - kérdőn néztem utánuk. Laura szóvá is tette meglepettségét:
- Miért kell elkísérni őt a mosdóba?
- Őszintén? Fogalmam sincs...
A 3 lány jó sokáig volt a mosdóban, Laura már fontolgatta, hogy utánuk megy, de végül is amikor indulni akart megjelentek.
- Hol voltatok eddig? - támadta le őket egyből.
- A mosdóban - nézett rá Diana úgy, mintha nem közölték volna korábban, majd elmosolyodott.
- Ezek készülnek valamire... - suttogta nekem Laura.
- Igen, én is attól félek - suttogtam, de inkább csak magamhoz beszéltem.
10 után döntöttünk úgy, hogy ideje hazamenni.
- Elviszlek - vállalkozott Noel.
Pati, Diana és Laura megint csak bepréselődtek hátulra. Így én újfent elől ültem...Féltem, hogy ez is a terv része, de biztos nem lehettem benne. Lehet, hogy semmi érdekeset nem csináltak a mosdóban. Na de mindegy is. Ha lesz valami akkor úgyis észreveszem.
Vagy nem...
Mikor már a szobámban voltam és mentem öltözni a fürdőbe megint máson járt az agyam... Igen, megint Nicken... és Selenan.
Viszont - egy pozitív dologként -, amikor befeküdtem az ágyamba akkor már csak azon mosolyogtam, hogy legalább 4 órán keresztül nem azon járt az agyam, hogy megölöm mind a Jonas testvért, mind a gomez lányt. :D

47. rész


- Szia, újra - motyogtam a telefonba.
- Megvan? - vágott egyből a leves közepébe.
- Igen, olvastam. Most épp azon ujjongunk, hogy  Ginny benne van az újságban.
Szinte biztos voltam abban, hogy mosolyog a megjegyzésemen, Ginny is oldalba bökött egy kicsit durcásan. :D
- Örülök. Mit szólsz? - kíváncsiskodott.
- Biztosan tudni akarod? - grimaszt vágtam, bár tudtam, hogy nem látja az arcomat.
- Inkább kitalálom. Legszívesebben elégetnéd az összes példányát a lapnak és a szerzőket is a máglya tetején. - Bella, aki odahajolt hozzám most mosolyogva nézett rám. Igen, pontosan erre gondoltam.
- Pontosan...csak azt nem értem miért nem hagynak békén?
- Talán mert ez a munkájuk? - adta meg a választ mellőlem Ginny.
- Igen...figyelj, Em... Emma, sajnálom, hogy téged is belekevernek.
- Mi... ühm.. persze...
Bella és Ginny kérdőn nézett rám, és valószínűeg tartottam, hogy Nick is érdekesen néz.
- Jaj, bocsi, elgondolkoztam. Nem tehetsz róla...de megpróbálom túlélni - elhúztam a számat.
Az értetlenségem az okozta, hogy elálmodoztam. Azon, hogy milyen szépen mondta... milyen szépen sajnált engem..
Emma! Miken gondolkozol!Ezzel le lehet állni! - utasítottam magamat. Próbáltam be is tartani és a valóságban élni...
- Köszi. Akkor, csak ennyit akartam. Szia - elköszönt és most sem várta meg a reagálásomat.
- Szia - motyogtam a néma telefonba.
A telefont ledobtam a fotelbe, majd hátravetettem magam az ágyon.
- Em, jól vagy? - aggodalmaskodott Ginny, Bellával kíváncsian néztek rám.
- Persze, persze! - motyogtam, de nem valami meggyőzően. - Én csak... - kezdtem volna, de nem tudtam mit akarok ezzel.
- Tudod mit? Itt hagyunk egy kicsit elmélkedni - ajánlotta Bella.
- Jaja, majd megnézünk egy filmet - bólogatott hozzá Ginny is, majd, mivel nem válaszoltam, ott hagytak egyedül, a gondolataimmal.
De nem értem őket. Miért kéne gondolkoznom. Nincs rá okom. Ha csak az nem, hogy majdnem elolvadtam amikor Nick bocsánatot kért. De miééért!? Ordított bennem a kérdés. Király, most már tudom min kell elmélkednem - gondoltam.
Korábban is használta már azt a hangnemet - emlékeztem vissza. Amikor bevallotta, hogy mit érez. Vagyis kiszedtem belőle - elhúztam a számat a gondolaton. Akkor nem zavarodtam így össze, akkor nem akartam leolvadni a padról. Csak visszamenni Párizsba.
Jajj, mekkora hü.lye gondolat volt az is. Most, ha vissza kéne mennem ordítanék. De miért is? Hiszen semmi nem köt ide. Jó, persze a barátaim, osztálytársaim. ÉS amúgy is szeretem ezt a várost.
Oké, elterelődött a téma... :D
Szóval... miért ugrik görcsbe a gyomrom, ha meglátom, meghallom a hangját? Gyorsabban dobog a szívem.. az előbb is, amikor megtudtam, hogy ő hív. És most miért remegek, ha csak rá gondolok? A legfontosabb pedig : miért akarom Selena Gomezt is máglyán elégetni az újságírókkal? Talán kezdek megőrülni... el kéne mennem egy orvoshoz.
 - Nem, ez nem lehet betegség - suttogtam.
- De akkor mi? - gondoltam magamban, talán válaszként a kérdésre.
Talán Belláék segítenének, de nem, ezt nekem kell megoldanom. Igen.
Oké! Akkor először tisztáznom kéne mit érzek..
Persze, egyértelműen baráti szeretetet. Vagyis Nicket inkább úgy szeretem mnit a bátyámat. Ahogy Kevint és Joet is... így vaan! De én nem... - tiltakoztam volna saját magamnak, de ezt még elméletben sem gondoltam végig... inkább, inkább nem. Aztán hirtelen remegés járt rajtam végig, amint elképzeltem magam előtt Nick arcát. Csuklottam egyet, majd elsuttogtam:
- Szeretem.
Meg is bántam. Egyből rohantam a könyvespolchoz és fejbe vágtam magam egy Harry Potter kötettel.
Ennyi elég is volt - gondoltam és rohantam megkeresni Ginny-t és Bellát. A nappaliban néztek egy filmet. Jesszus, már megint egy Orlando-s. A héten már a 3. és még csak szerda van. :DxD
- Nem unjátok még Orlandot? - kíváncsiskodtam miközben leültem melléjük.
- Soha nem lehet őt megunni - mosolygott Ginny.
- Amúgy, mire jutottál? - kérdezte Bella, mikor már 5 perce ültem velük.
- Azt talán nem itt kéne megvitatni - suttogtam, mert pont akkor lépett be anyám.
- Rendben, menjünk sétálni - ajánlotta fel Ginny.
- Csak egy perc!
Gyorsan felszaladtam átöltözni. Felvettem egy szürke rövidnadrágot, egy kék, feliratos pólót és leszedtem magamról a nyakláncaimat, helyettük felaggattam magamra egy kék karkötőt.
- Mehetünk is - mosolyogtam néhány perccel később.
Szóval mentünk amerre láttunk, csak előre. Közben beszámoltam nekik mindenről. Szó szerint felidéztem az összes marha gondolatomat, ám a végéről végül kihagytam a "szeretem" szót. Mikor végeztem a beszámolóval éppen a parkomban voltunk. Leültünk egy padra, majd fél perc után Bella szólalt meg:
- Én már tudom a választ - jelentette ki, Ginnyvel kérdőn néztünk rá, benne viszont egy kis félsz is volt.
Mi van, ha rájött arra, amit kihagytam. Ha most kijelenti, hogy te, Emma totál belezúgtál Nickbe.
Így is lett...
- Emma, te totál belezúgtál Nickbe - mosolyogta. Kelletlenül elhúztam a számat és lehajtottam a fejem.
- Azért ez nem nagyon igaz... - motyogtam, hisz tudtam, hogy lehetetlen.
Ezen veszekedtünk kb. fél órán keresztül. Azon, hogy szeretem-e Nicket, szerelemből. Végül Bella maradt ott, hogy igen, Ginny viszont egyetértett velem abban ,hogy nem, nem és nem.
Persze, hogy nem. Ez olyan egyszerű! Egyszerű mint az 1x1, ahogy anya mondaná. Biztos voltam magamban. Igen, biztos. De azt viszont nem tudtam miért nem jó ez így....
Na mindegy, mára elég volt ez a zűr.
Bőven 6 óra után értünk haza. Én gyorsan elmentem tanulni a másnapi dolgozatra.
Csütörtökön kiderült, hogy Belláék végül is nem költöznek LA-ba. Persze Ginnynek aznap este nem lehetett letörölni a mosolyt az arcáról, sőt még másnap sem. Csütörtökön este Bella szülei is eljöttek hozzánk, csaptunk egy vacsizós estet. :D A gépük pénteken 4kor indult, így legnagyobb örömömre én is kikísérhettem őket a reptérre.
Szóval a péntek délelőtt azzal telt, hogy tanultunk XD, nevetgéltünk a suliban, legfőként Willen és Adamon. Ők ugyanis kitalálták, hogy aki tesin veszít a játékban az megkéri az irodalom tanárnő kezét. Igen, nos a kihívó fél vesztett, így Adamra és Willre hárult ez a feladat. Noel egy pizzázással akarta megünnepelni a győzelmet.
- Ma 6kor megyünk értetek! - mosolygott rám és Patira, majd már el is tűnt a folyosó végén. Patival vállat vontunk, majd indultunk a buszhoz.
Bella és Ginny nagy kalandnak fogta fel az LA-i kiruccanást. De azt is kijelentették, hogy Chicago-nál nincs szebb. Persze ebben nem értettünk egyet, hisz én azt állítottam, hogy Párizs a legszebb. Ezen veszekedtünk, persze csak szórakozásból a reptér felé vezető úton. A reptéren nevetve vettünk egymástól búcsút, bár egy kicsit szomorú is voltam, hisz olyan jó volt ez az egy hét. Sok minden meg változott a 2 lány hatására, az biztos.
- Ugye tudjátok, hogy felforgattatok itt mindent? - kérdeztem tőlük mosolyogva.
- Hát perszeeee - nevettek rám, majd csoport ölelés következett és mentek felszállni a gépre.
Én meg indultam vissza apámhoz, aki kint várt rám...