23. rész
Másnap suliban beszámoltam Patiéknak a fejleményekről. Meglepetten hallgattak végig, néhány megfelelő helyen közbe iktattak egy-egy „oh”-t és „ah”-t.
-Szóval úgy néz ki, hogy megyek. – fejeztem be a mesémet.
- Oké! És mit fogsz ott csinálni? – kérdezte Pati
- Tessék? Mit kéne? Hát.. izé. Például felköszöntöm Nicket. ÉS elhúzok? – tétováztam, a válaszadás közben pedig a talpamon hintáztam.
- Igen, igen! – Laura nagyon elgondolkodó arcot vágott, valamire készül? – gondoltam
- Mehetek? – kiáltott hirtelen, mire a fél osztály felénk fordult.
- Laura!
- Bocsi – sütötte le a szemét, de láttam, hogy mosolyog.
Folytattuk volna az eszmecserét, de pont akkor lépett be Isabel, és felénk tartott. Én igazából nem nagyon beszéltem vele amióta itt vagyok. De azt nagyon is tudtam, hogy ki nem állhatja Dianáékat.
-Áh, hát itt vagytok! – mondta, amikor észrevett minket és közelebb jött megtartva a 3 lépés távolságot.
- Már nem. – mondta Pati és elindultunk az egyik hátsó pad felé.
- Csak annyit akartam mondani, hogy új porrongyokat keres a takarítónő. Gondoltam – itt végignéz rajtunk – beadhatnátok ezeket a göncöket. Másra úgysem használhatók.
Miután ezt kijelentette elvonult a helyére, vihorászó udvarhölgyeivel együtt. A tanár éppen bejött így nem volt lehetősége Laurának Isabelre ugrani. Egész nap fortyogott. De ez a nap nem maradt eseménytelen. Amikor kijöttünk a rajzteremből Richie Torres jött oda hozzám.
-Szia. Te Sophie nővére vagy, ugye? – kérdezte bátortalanul.
- Szia, igen. – mosolyogtam rá.
- Oké! – lelkesült fel- tudnál nekem segíteni?
- Persze! Miben is?- tettem hozzá, mire elmosolyodott.
- Szóval, el szeretném hívni Sophiet valahova. És, hogy nem lenne-e valami ötleted? Minek örülne?- egy levegővel hadarta el, végig mosolyogva.
- Hm… mondjuk mozi. Szeret moziba járni, és ha valami jó filmet találsz, akkor szerintem nyugodtan mehettek moziba. Vagy egy séta a városban… - találgattam, a mozi telibe talált.:)
- Oké! Köszi, Emma!- köszönte meg boldogan s továbbállt.
Elmentem a lányok után, akik persze egyből tudni akarták mit akart tőlem a srác.
-De nem mondhatjátok el senkinek! – okítottam őket, miután végeztem a történettel. Erre Laura glóriát rajzolt a feje fölé, Pati összerakta a kezét, Diana pedig elkezdte ígérgetni:
- Ígérjük. ígérjük, ígérjük!
Már csak egy óránk volt, amit szerencsésen kibírtunk, és mehettünk haza. Sophienak valamilyen szakköre volt, ezért Dianáékkal beszélgethettünk róla és Richieről. Otthon megcsináltam a házit. Nem jutottam vele sokáig, mert először elkezdett fájni a fejem aztán nagyon melegem lett. Úgy döntöttem hát, hogy átöltözök valami rövidgatyába. Felvettem az egyik sárga rövidgatyámat és egy zöld ujjatlant. Ekkor csörgött a telefonom.
-Hallo? – szóltam bele
- Szia, Caro! – köszönt Kevin
- Caro? Ez hogy jött? – nevettem
- Caroline a második neved nem?
- De, igen. Na, miért hívsz? – kérdeztem, közben visszaültem a székembe, és magam elé húztam a törit.
- Azért, hogy 6ra gyertek majd a …- ba – jelentette ki
- Khm… Kevin, fél 4 van? Nem zavar? – kérdeztem kicsit mérgesen. Ilyenkor kell szólni? Ah!
- Bocsi – könyörgött szépen. Hahaaaaa:D
- Semmi baj. Akkor, majd megyünk! De addig tanulnom kell. Szia, Kevin! – köszöntem el, és leraktam a telefont.
Próbáltam a törire koncentrálni, de rosszul éreztem magam. Az előbb még melegem volt, most majd’ megfagytam. :S Úgy döntöttem megmérem a lázam.
/Kicsit később/
Fú! 39 fokos lázam van.:S:S:S:S:S Leszáguldottam a lépcsőn és bevetnni egy lázcsillapítót. Anya és Sophie nem néztek h.ülyének.
-Emma, mi a baj? – aggódott anya
- Lázam van! – jelentettem ki, majd bevettem a lázcsillapítót.
- Hány fokos? – kérdezte hirtelen Sophie, odajött hozzám és rátette a kezét a homlokomra.
- 39.
- Fáj még valamid? – anya röntgenszeme végigpásztázott, így nem volt okom hazudni.
- A fejem meg a hasam. És fázok. – mondtam elcsukló hangon. Kezdtem tényleg rosszul lenni.
- Azonnal föl a szobádba! – hallottam valahonnan anya parancsoló hangját. Nagy nehezen felmentem a szobámba és lerogytam az ágyra. Anya rohant fel hozzám, és megint megmérte a lázam.
- Ah, 39. Remélem, a lázcsillapító lejjebb viszi egy kicsit. Persze, így nem mehetsz semmilyen buliba! – nem is ellenkeztem. Egyrészt, mert tudtam hiába könyörögnék, másrészt pedig abban sem voltam biztos, hogy ki birok menni a szobából. Anya sürgött forgott körülöttem, de én néhány perc után elaludtam…
sziasztok!:D remélem tetszik.ma lehet hogy lesz még egy rész. oh, és jó hír, hogy mostantól gyakrabban írok.nyárii szünet.XD :D írjatok kommentárt, vagy emailt (dorikah_us5.fan@citromail.hu) oh, és köszönöm a kommenteket.olyan jól esett.♥
