26. rész

Joe nyitott ajtót, majd felinvitált Kevin szobájába, ahol még nem voltam. Egész szép szoba volt, gitárokkal a falon. :OXD Kevin az íróasztalnál ült és írt valamit egy papírra, Nick az ágyon hasalt és a laptopon csinált valamit a kis Frankie pedig Nick hátát masszírozta. :D

-Sziasztok! – köszöntem mosolyogva

- Hello – köszönt Kevin és Nick.

Frankie ekkor felmászott Nick hátára, aki elkezdett kiabálni, hogy „au” és „Frankie. ez fáj!”, mire ez volt a válasz:

-Te kértél masszírozást és én így masszírozok. – röhögte Frankie, de azért lemászott bátyja hátáról.

- Frankie, köszönj a néninek. – szólt közbe Kevin

- Na, de Ke…

- Csókolom!

- Hé!

- Viszlát. – Frankienek ma elég jó kedve lehetett. :D

Joe odahúzott egy puffra, közben kérdezett valamit, de nem értettem mit.

-Fél óra múlva. – jött a válasz.

Kérdőn néztem Joeról Kevin hátára, majd Nickre, aki elkapta értetlen pillantásom.

-Stúdiózni megyünk. Próbálni fogunk a holnapi és jövő heti fellépésekre, majd lesz egy interjú is. – válaszolt, de én még mindig értetlen fejet vágtam. Most már inkább azt nem értetem, akkor minek hívtak ide?

- Joe szeretné, ha jönnél – mondta csibészes mosollyal.

- Ne higgy neki, Emma! Ő még jobban szeretné – kontrázott Joe. Nick gyorsan visszabújt a laptop mögé, de azt még láttam, hogy elpirul. Ez kedves- gondoltam. xDxD

 -Kössz, ez kedves, de nem fogok zavarni? – mondtam zavartan, Frankie rám mosolygott.

- ÉN sem zavarok, te sem fogsz. Majd leszel velem. – bátorított Frankie, mire Joe felhorkantott. – Amúgy meg, mindhárman azt akarják, hogy gyere. Mind beléd van esve. Legfőképp… - hogy ki, az nem derült ki, mert Kevin belefojtotta a szót.

- Nekem barátnőm van, ebből hagyj ki!

- Oké, srácok. Ha nem fogok zavarni szívesen elmegyek. De ne részletezzük ki kibe szerelmes. – mikor ezt kimondtam a négy srác rám mosolygott.

Ezután Kevin megint elmerült az írni valóban az asztalán, Frankie lement enni:D, Joe pedig a sulis barátaimról kérdezgetett. A mostaniakról és a Chicagóiakról. Meséltem neki Lauráékról és Ginnyékről. Közben Nick becsukta a laptopot és ő is kérdezgetett néhány dolgot. Nem sokkal később Denise jött be.

-Fiúk, azt hiszem, lassan indulnunk kéne! Oh, szia, Emma! – köszönt, amikor észrevett.

- Jó napot – köszöntem én is.

- Te is jössz? Frankie valami ilyesmit mondott.

- Igen – rámosolyogtam ő meg vissza rám.

A fiúk felpattantak és elindultak ki a szobából, én gyorsan utánuk mentem. A stúdióba 15 perc alatt beértünk. Bemutattak egy csomó embernek, de nem nagyon emlékszek a neveikre. XD

-Ide bejöhetsz, leülsz egy székre és meghallgatsz, ugye? – kezdte Kevin szigorúan, de a végén mosolygott.

- Persze, értem! – válaszoltam és bementem Kevin után. Egy hatalmas terembe kerültünk. Az egyik sarkában hangszerek: zongora, dob, gitárok hatalmas mennyiségben és még Isten tudja mik.

- A harmadik számra figyelj – suttogta Joe a fülembe és már rohant is a hangszerekhez, ahol Nick és Kevin már a gitárjukat hangolták. Szépen leültem Denise mellé egy székbe, és figyeltem hogyan ügyeskednek. Frankie is odaült hozzánk.

- Kezdhetünk, fiúk? – kérdezte Kevin bá’

- Aha! – hangzott a válasz és felálltak egymás mellé. Joe a kezébe vette a telefonját, az volt a mikrofon és kezdődött a próba.

Számoltam a számokat, és a harmadiknál nagyon figyeltem a szövegre. Azt hiszem, „Inseparable” volt a címe. Tetszett, és még néhány másik szám is. többször is megálltak valami miatt. A próba kb. 2 órán át tartott. Kifulladva huppant le mellém Nick, egy üveg ásványvízzel a kezében.

-Na, hogy tetszett? – lihegte

- Jó volt. Néhány szám elnyerte a tetszésemet. – mosolyogtam

 - Például?

- A harmadik. – válaszoltam, mire elgondolkodott egy kicsit majd hatalmas mosoly terült el az arcán.

- Nick! Gyere, interjú! – kiáltott Kevin bá’

- Gyere! – mondta nekem, majd megfogta a kezem és elkezdett húzni.

Az interjú alatt Denissel beszélgettem, majd amikor a fiúk végeztek elindultunk haza.

-Maradsz még nálunk egy kicsit, vagy kitegyünk otthon? – kérdezte Denise

- Ő… - nyögtem, és ránéztem a fiúkra.

- Még marad egy kicsit- válaszolt Joe helyettem, mire rá mosolyogtam.

- De ha zavarok… - kezdtem, de közbe szóltak.

- Felfoghatnád, hogy nem zavarsz – mondta szigorúan Nick, majd elnevette magát. Vele nevettünk. :D

Szóval, még maradtam egy kicsit a fiúknál, majd olyan fél 6 körül csörgött a telefonom.

-Bocsi – mondtam majd felvettem.

- Emma! Gyere haza! Nem tudok mit felvenni. – Sophie szinte belesírt a telefonba, elmosolyodtam magam és ezt válaszoltam:

- 10 perc és ott vagyok. És nyugi, Sophie, lélegezz! – nyugtattam meg, majd letette.

A fiúk nem értettek semmi a beszélgetésből, mert Sophie franciául kérdezett, én pedig automatikusan úgy válaszoltam. Értetlenül néztek rám, én is rájuk, majd amikor leesett mi a baj elnevettem magam.

-Most mi van? Nem beszélünk franciául, csak annyit értettünk, hogy Sophie. – tiltakozott Nick.

- Egyszer megtanítalak titeket – mosolyogtam. - De most mennem kell. Sophienak szüksége van rám… Ő… Azt hiszem.

- Oh, oké!

- Kikísérlek – mondta Nick, és elindult az ajtó felé, így nem volt lehetőségem tiltakozni.

- Akkor, szia! – mondtam, amikor már az ajtóban álltunk.

- Szia. – köszönt ő is, majd gyorsan puszit nyomott az arcomra, és mire magamhoz tértem volna már be is csukta az ajtót.

Oké. Biztos. Gyorsan hazaértem, és segítettem Sophienak ruhát választani. Közben elmeséltem neki mi volt ma. Mikor a dalhoz értem gyorsan az asztalához szaladt, egy mappából kivett egy papírt és a kezembe nyomta. Annak a dalnak a szövege volt. Elmosolyodtam, majd meséltem tovább. Azt mondta, ezt még elemezzük, de nem értettem mire gondol. 7kor valaki csöngetett.

-Ez Richie lesz! Szurkolj! – izgatottan megölelt, majd lement a földszintre én meg a szobámba.