~JB~. I'm sure it's more than us. [Ł]

29.rész




Aznap, csütörtökön már nem mozdultam ki. Sophie fél órán keresztül verte kívülről az ajtót, de nem nyitottam ki. Tudtam, hogy megértene, de most csak egyet akartam: egyedül lenni.
Nem értettem miért csinálta ezt. Most jobb? Azt hittem, hogy a barétom. Ezek szerint én vagyok az egyetlen aki a barátságot akarja?! Hát köszönöm szépen. Elmondhatta volna. Na, mindegy. Megleszek én a HÍRES Nick Jonas nélkül is. Nagyképű, hü.lye.
Este 11ig vagy 20szor hívott, de én vagy kinyomtam vagy hagytam csörögni. Nem érdekelt mivel magyarázkodik. Hozzám ne jöjjön többet. Csókolgassa a híres barátnőit, azoknak legalább bejön.
11 után aludtam el, de nem volt valami szép éjszakám. Többször felébredtem, majd nagy nehézségek árán tudtam csak visszaaludni. Már hajnali 6kor ültem az ágyamban. Nem tudtam többet aludni. Elmentem lezuhanyozni és készülödni. Már végeztem a zuhanyzással amikor hangokat hallottam apáék szobája felől. Nem gondolni semmi rosszra, éppen keltek ők is. Miután felöltöztem táskástul lementem. Apa a konyhaasztalnál ült és kávét ivott, anya pedig a teáját kavargatta.
- Jó reggelt, kicsit. Hogy hogy ilyen korán? - kérdezte meglepetten apa amikor meglátott.
- Nektek is jó reggelt. Nem tudtam aludni. - válaszoltam miközben tejet vettem ki a hűtőből. Csináltam egy kis kakaót, közben apa szónoklatát hallgattam a munkahelyén történő dolgokról. Aztán anya mesélte, hogy tegnap (megint) Denissel voltak. Nem igazán figyeltem rájuk, de az egyik mondatnál felkaptam a fejem.
- ... És épp a nappaliban beszélgettünk, amikor Denise fia - azt hiszem Nicknek hívják - berontott a házba és nem valami boldogan feltrappolt a szobájába. Nem értettük mi baja. Néhány perccel később amikor a legidősebb srác - azt hiszem Kevin - és a barátnője lejöttek az emeletről, Denise megkérdezte őket, nem tudják-e mi a baja Nicknek. Emma, tudod mit válaszoltak? - néz rám anyám - Azt, hogy szerelmes.
- És mi közöm nekem ehez? Egyáltalán nem érdekel mit művel a híres Nick Jonas. - vágtam rá dühösen és kivágtattam hátra, a teraszra.
Anyám mit vár tőlem? Hogy féltékeny legyek? Mit hitt? Azt, hogy tudom mi a baja? Ha Kevin azt mondja, hogy szerelmes akkor elhiszem. A bátyja, ismeri, nem?! Legyen szerelmes, hajrá. De engem hagyjon ki belőle!
Néhány perc múlva anya kijött utánam és leült mellém.
- Emma, kicsim, mondtam valamit? - nézett rám röntgen szemeivel.
- Én... Én csak...
- Mi történt tegnap? - kérdezte óvatosan.
- Nick. - válaszoltam egy szóval, szomorúan.
- Csinált valamit? Vagy mondott? amikor Kevin azt mondta, hogy szerelmes, rád gondolt? - puhatolózott tovább anyám. Úgy döntöttem nincs értelme titkolózni. Hátha jobban érzem majd magam, ha valakinek elmondom a bajom.
- Tegnap, elmentünk sétálni. Beszélgettünk egy csomó dologról. Jól éreztük magunkat... Aztán... amikor jöttünk haza... Lehúzott az út szélére... és... és... - nem tudtam folytatni, mert megint rám jött a sírás. Hozzábújtam anyához, mint egy 5 éves.
- Figyelj, Caroline. Ez a fiú, Nick... - kezdte, de közbe vágtam.
- Ne mond ki a nevét!
- Szóval, ez a srác, nem gondolkozott. Ha tudta, hogy csak a barátja akarsz lenni, akkor talán nem egyből le kellett volna támadnia. Én a helyében előbb elmondtam volna neked, hogy mit érzek és, mondjuk, megkértelek volna, hogy gondolkozz el ezen. Aztán, ha azt mondod, hogy te még mindig csak a barátom akarsz lenni, megpróbálok én is úgy érezni és túllépni rajtad. De, ha beleeggyeznél a "több mint barátság"-ba akkor boldogan ölelgetnélek és kürtölném szét, hogy a barátnőm vagy. - miközben beszélt a hátamat simogatta. Kezdtem megnyugodni.
- De, én... Ezzel csak azt érte el, hogy gyűlölöm és soha többé nem akarom látni. - néztem fel anya arcába.
- És jól teszed. De, ismerd be, ez nem lesz könnyű. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan itt terem, hogy bocsánatot kérjen.
- Neee - nyögtem.
- Ez ellen nem tehetsz. Szerintem, mond meg neki, kedvesen, hogy te tényleg csak a barátja akarsz lenni. Ez nem árthat. És ha végképp nem egyezik bele akkor keverj le neki egyet.
- Akkor az már a második lesz. - motyogtam az orrom alatt, anya kérdő tekintete miatt hozzátettem: - Miután megcsókolt behúztam neki egyet. - elmosolyodott, majd feláll és engem is felhúzott.
- Jól tetted. Na, de most menyj és mosd meg a szemed. Oh, és szervezz valamit mára a barátnőiddel. Az majd eltereli a gondolataidat. - tette hozzá amikor már bent voltunk a nappaliban.
- És ha keresne legalább nem leszek itthon. - mosolyogtam majd felmentem a fürdőbe és megmostam az arcom. 7 óra körül a nappaliban ültem és a tegnapi újságot olvastam. Sophie és ron nagyjából egyszerre jöttek le. Bementek a konyhába enni valamit, Sophie egy tányéron 1 pirítóst hozott és leült mellém.
- Jó reggelt. - köszöntem fel sem nézve az újságból.
- Szia. Emma, mi történt tegnap. Hallottam, hogy sírsz, de nem engedtél be... - mondta kicsit durcásan, közben harapott egyet a pirítosból.
- Nick.. csak... - kezdtem, de közbe vágott.
- Oh, akkor azért hívott vagy 6szor engem is. Éppen fürödtem és nem volt kedvem kimászni a kádból. - mosolygott, de amikor találkozott a tekintetünk lehervadt az arcáról a mosoly. Inkább harapott még egyet a pirítósból.
- Mit csinált? - kérdezte fél perc múlva.
- Megcsókolt. - közöltem kurtán. Ezzel le is zártam a beszélgetést, de Sophie nem. :/
- Na, de... Ugyem megmondtuk, hogy szerelmes beléd. - arcáról a meglepődést lehetett leolvasni, de hangja inkább sértő volt.
- Ne beszéljük erről, jó? Hagyagoljuk ezt. Majd az esküvőm előtt, a lánybúcsúztatón felhozhatod, de addig NE! - ezzel tényleg lezártam a beszélgetést.
Mire végeztem az olvasással éppen indulnunk kellett. A suliban semmi említésre méltó nem történt. Annyi, hogy elhívtam Lauráékat váasárolgatni. Mosolyogva beleeggyeztek.
- De hívhatom egy barátnőmet is? - kérdezte Laura
- Öhm... Persze, ha csak nem Isabellék azok. - viccelődött Pati.
- Nem, nem nyugi. - nyugtatott meg mindhármunkat Laura. - Lilly. - ezt az ötletet mosolyogva támogattuk, szóval Laura rajz előtt szólt Lillynek, hogy ha van kedve jöjjön el velünk. Lilly beleegyezett és azt beszéltük meg, hogy 4kor találkozunk a pláza előtt. Szóval így telt a suli. Senki nem beszélt Nickről. Én sem, így Patiék nem tudják, hogy mi történt tegnap délután.
~ Délután 4kor a pláza előtt~
Már mind itt vagyunk, szóval mehetünk is. A vásárlás abból állt, hogy bementünk minden üzletbe és megvizsgáltuk a próbafülkéket. xD :D Vettünk egy csomó ruhát, a ruhatáram jelentősen gyarapodott a pénztárcám meg üresedett. Amikor már hazafelé tartottunk a bejáratnál találkoztunk Isabellel és barátnőivel.
- Lányok, kék ruhákat kell vásárolnunk. Az Joe és Nick kedvenc színe... - ennyit hallottam a beszélgetésükből, bőven elég is volt.
- Hallottátok? " Az Nick kedvenc szíííne" - utánoztam nyálas hangok Isabellt. A 4 lány meglepődve nézett rám, Pati rákérdezett:
- Em, történt valami?
- Elkényesztetett, nagyképű... - morogtam az orrom alatt - Isabellnek csak be kell öltöznie Emma Caroline Lamontnak és Nick Jonas belészeret.
Lillynek fogalma sem volt arról miket hordok itt össze.
- Emma? - kérdezte meglepetten.
- Gyűlölöm. - morogtam.
- Mit csinált tegnap? - kérdezte kórusban Diana, Pati és Laura. Miközben a válaszra vártak Diana nagy vonalakban beszámolt Lillynek a köztem és Jonasék közt lévő kapcsolatról.
- És ennyire utálja Nicket? - kérdezett vissza.
- Nem, eddig nem utálta, ennyire. Valamit csinált a srác, megint... - sürgető és fürkésző pillantásokkal néztek rám.
- Fogalmazzunk úgy, hogy letámadott. - adtam be a derekam.
- Mit csinált?
- Befejezte amit múltkor Rontól nem tudott. - morogtam. Még mindig értetlenül néztek rám. Gyorsan szétnéztem, nem volt senki körülöttünk.
- MEGCSÓKOLT!- kiáltottam a képükbe.
- Oaaaaaaah! - ez aztán megnyugtató válasz.
- Oké. Váltsunk témát. - mondtam gyorsan, nehogy kérdezősködni kezdjenek.
- Jó, tetszik a bátyám? - kérdezte Lilly négyünktől.
- Mi? Nem, dehogy! - nevetett Laura.
- Túl idős. - válaszolt gyorsan Pati, bár egy év nem tudom hol számít...
- Nem az esetem.
- Nem csúnya.
Hoppá! Igen, én voltam a barom aki azt mondta, hogy "Nem csúnya". Úgy néztek rám mint egy földönkívülire.
- Hé, nem azt mondtam, hogy tetszik, meg mit tudom én. Apám se csúnya, mégsem akarom vele járni. - megpróbáltam elviccelni, be is jött.
- Igen, igen. Szerintem sem csúnya, Emma. - Lilly rám kacsintott. Egy pillanatra úgy éreztem, mintha megint Chicagóban lennék Bellával és Ginnyvel. Ők mindig ilyen könnyű szerrel vették, ha kijelentettem, hogy valakik jól néz ki. - De ha gondolod, szólhatok néhány jó szót az....
- Nem kell, köszi. - szóltam közbe mosolyogva.
- Csak szólj. - még egyet kacsintott. Ezek után nem került újra szóba Lilly "bátyja".
Mosolyogva értem haza. Ennek anya és Sophie is örült, mégis valami aggódás is volt a szemükben. Felvittem a vásárolt cuccokat a szobámba és elraktam őket. Közben rádiót hallgattam. A szívinfarktus kerülgetett, amikor meghallottam az egyik Jonas számot. Azt a számot amit a próbán harmadiknak énekeltek. mint az őrültek rohantam kikapcsolni a rádiót. Utána mosolyogva huppantam le az ágyra....