Halli.Jéé, van áram. XD
Azok a barom vezeték szerelők elszedték az áramomat a legnagyobb melegben, hogy Dórika megfúljon. Hogy ro.hadjanak 3fele. xD
Mindegy.^^ írtam nektek résszt. 2 hossszú részt:D Szóval élvezzétek a helyzetet és kommentáljátok itt vagy emailben.[dorikah_us5.fan@citromail.hu] Ma még talán írok, nem tuti.^^
34. rész
A napok teltek, most már tudok aludni. 3 éjszaka virrasztottam. :D Kezdtem jól érezni magam - Jézus mit mondtam. Joe hétfőn este kezdte el a kikészítést. Eddig élvezem. Abból áll, hogy folyamatosan viccekkel bombáz. Azt hiszi megunom. Lehetetlen gondolat. Aztán kedd délután amikor sohieval hazaértünk suliból éppen itthon próbáltak egy számot. Kevin bá' ki volt akadva, mert Joe mindig 3 hangal magasabban énekelt, persze direkt. :D Azt mondta, kipróbálja, hogy az apja meddig bírja hallgatni. Utána Ron megszólalt, hogy Nick bá'. Szóval elvoltak.^^ Szerdán Joe és Kevin randira mentek. Előtte Joe bemutatott Taylor Swiftnek. Sophie elvolt ájulva én meg mosolyogva társalogtam Taylorral. Egész kedves lány. Sophie azt mondja, hogy megnyertem egy híresség barátságát, mire én, hogy csak beszélgettünk. :/ Képzelődik... Richie elvitte Sophiet vacsorázni egy mezőre vagy hova. Sophie alig bírt beszélni amikor hazaért. Miért is? Richie emgcsókolta. A mázlista. XD
Szóval, péntek reggel van. Gyorsan kikapcsoltam az ébresztőmet, és sóhajtottam egyet. Már csak egy nap a suliban. Király! Csendben kimásztam a fürdőbe a nesszeremmel és ruhával a kezemben. Kinéztem a kis abalkon és láttam, hogy elég jó idő van odakint, bár elég sötét felhpk jöttek a part irányából. Elvégeztem a reggeli teendőket és felöltöztem. Egy kockás, lila térdnadrág, szürke-kék póló. Egy csattal feltűztem a hajam majd visszamentem a szobába. A táskám felé vezető úton megbotlottam valamiben. A fehér tornacipőm. Ez jó lesz - gondoltam és felvettem.
- Reggel van? - nyöszörögte mögülem egy hang.
Változhat az ember véleménye néhány nap alatt? Úgy értem ilyen szinten! Erre a kérdésre nem tudom a választ. De az biztos, hogy az elmúlt 4 napban megismertem Nick egy teljesen más oldalát. Rendes, segítőkész, vicces, reggelente a saját nevét nem tudja, rengeteget bír enni és nem utolsó sorban ugyan olyan hülye mint Joe. Oh és horkol. XD Most már nem vesznénk össze minden apróság miatt és nem is tesszük. Persze, persze, tudom, hogy ő teljesen máshogy érez mint én. De akkor is. most a legjobb barátomnak sorolnám be. Sok minden változott... És most? A haja 603 felé áll, nem tudja a nevét és várja a válaszom. Nagy, barna szemeivel kicsit bambán bámul.
- Igen, reggel. Felébresztettelek? - közben cipőt kötöttem.
- Nem, nem - mosolyogva dőlt vissza az ágyra.
- Majd délután találkozunk. Szia - köszöntem majd elindultam.
- Jah. Sok hosszú óra múlva... - motyogta, mosolyogva csuktam be az ajtót.
- Min röhögsz? - kérdezte a mellettem elhaladó Joe.
- Az öcséd nem tudja milyen napszak van.
- Beszélt éjjel? - már a lépcsőn mentünk amikor ezt kérdezte.
- Nem tudom. ALUDTAM. - kiáltottam a képébe, elmosolyodott.
Leültünk reggelizni, Sophie arról kérdezte Kevin mit csinálnak ma.
- Délelőtt fotózás, utána délután 6tól felveszünk egy számot. - Joe a kezén számolta a teendőket.
- Oh, és valamelyikőtök levághatná a füvet az udvarban. A szobátokban is csinálhatnátok egy kis rendet, múltkor majd nem belefulladtam a koszba a szobádba - itt Denise jelentősség teljesen Joera nézett aki kelletlenül számolta tovább a teendőket.
- Nekünk mennünk kell. Viszlát! - köszöntünk el kórusban.
Előbb indultunk mint szoktunk, a busz megálló majdnem üres volt.
- Esni fog - nézett fel Sophie az égre.
Bólintottam. Nem volt kedvem beszélgetni, inkább a megváltozott álláson gondolkoztam. Eddig biztos voltam, hogy Nicket mint barátot szeretem. Még mindig az vagyok. Nem is akarok másra gondolni! De vannak bennem kérdések. Például : miért érzem magam rosszul, ha nem tudom hol van és mit csinál? És miért nem lehet letörölni a mosolyt a képemről ha ott van a közelemben? NEM TUDOM. Az élet bonyolult. Vannak kérdések amikre nem kapunk választ. Bizonyára ez is olyan. Ha meg nem?Már tudom is a választ! Nicket csupán bátyjként szeretem. Végül is, ha nem tudom hol van Sophie akkor is rosszul érzem magam, ugye? HÁT PERSZE! Ennyi. Probléma megoldva. Csodás! :D
Most, hogy elméletben tisztáztam a problémát szétnéztem. A buszon ültem, Sophie mellett. Nem tudom, hogyan kerültem ide. xD A napom gyorsan telt. Amikor rajzról mentünk a büfébe eleredt az eső. Ettől mindenkinek sza.r hangulata lett.
- Csinálunk ma valamit? - szakította félbe Diana az asztalunknál lévő nyomasztó csendet.
- Nem tudom. Mit? Van ötletetek? - jöttek a válaszok minden felől. Diana bevágott egy "gondolkozom" fejet.
- Menjünk le a partra és nézzük a szörföző pasikat - dobta be az ötletet fél perc múlva. Patitől és tőlem kapott egy "te meg kire vagy?" arckifejezést, Laura kinevette.
- Jah, és keressünk egy hajadon srácot, nem? - miközben beszélt beleharaptam a szendvicsembe, de félrenyeltem a röhögéstől. Pati megveregette a hátam.
- Kössz. Hajadon srácot? - ismételtem nevetve. - Figyelj, Diana. Kint szakad az eső. Szerintem a part nem a legjobb ötlet. - Laura bólogatva értett egyet velem.
- Oké - sóhajtott Diana -, akkor mit csináljunk?
- Fogalmam sincs. - válaszoltam elkenődve.
- Indulnunk kéne.
Csak rohanva értünk be a következő óránkra. Nekem még volt egy rajz szakköröm. Nem sok kedvem volt elmenni, mert így egyedül kell majd buszoznom hazafelé, de azért bementem. Az volt a feladatunk, hogy alkossunk párokat és rajzoljuk le a párunk arcát. Próbáljuk érzékeltetni a rajzon az arc egyedi tulajdonságait, az orr és száj formáját, a szem vágását. Nagyon jó feladat, mondhatom. :/ ÉS még otthonra is kaptunk feladatot.
- Rajzoljtok le egy családtagotok vagy barátotok kezét valamint egy felnőtt lábfejét - zengte a tanár basszus hangján.
- Miért pont egy felnőttét? - kérdezte az egyik srác.
- Mert azt nehezebb lerajzolni - adta meg a magyarázatot a tanár, mire az osztály zsörtölődve elkezdte összepakolni a cuccát. Kedvtelenül ballagtam a szakadó esőben a busz megálló felé. Még volt 15 perc a busz indulásáig, de legalább addig valami lesz a fejem fölött. Leültem a buszmegállóban és vártam. 5 perce sem ültem, amikor egy kocsi állt meg. Az anyósülés felőli ablak letekerődött és Nick arcát pillantottam meg mögötte.
- Elvigyelek vagy inkább jössz a busszal? - kérdezte mosolyogva.
- Nem is tudom... - húztam az agyát. Elkomorult az arca, én elnevettem magam és beszálltam mellé a kocsiba.
- Kössz. De honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdeztem amikor elindultunk.
- Sophie beszélt valami olyat, hogy "Szegény, Em! Ott kellett maradnia rajzon. Agyon fogja unni a fejét a buszon egyedül."
- Oh - sóhajtottam.
Néhány percig csndben ültünk. Bekapcsolta a rádiót, de Jonas Brothers-t játszottak, szóval inkább kikapcsolta. Kérdőn néztem rá.
- Joe ma egész nap ezt a számot énekelte - válaszolt amikor meglátta hogyan nézek rá.
- Értem, mi a címe?
- Lovebug. - sóhajtotta. Szépen néztem rá.
- Most nem - mosolyogta amikor rájött mire gondolok. - Majd Joe elénekli neked.
Eleresztettem egy kis féloldalas mosolyt és kibámultam az utcákra. Most még jobban esett, mint rajz előtt.
- És mit rajzoltatok rajzon? - kíváncsiskodott.
- Egymás fejét - morogtam.
Jót nevetett rajtam. A házukig nem esett több szó köztünk. Gyorsan beszaladtunk az eső elől.
- Kevin örül, mert nem kell levágni a füvet az eső miatt. - suttogta a fülembe Nick amikor meglepetten megtorpantam.
- Azt látom... - mosolyogtam. Kevin mosolyogva hevert a nappaliban.
- Szia, Kevin - köszöntem neki.
- Helló, Carrie! szép napunk van nem? - tátott szájjal meredtem rá.
- Carrie? Persze, szép - esős.
Még egyszer rámosolyogtam Kevinre majd elindultam az emeletre. Útközben találkoztam Joeval aki valamit énekelt.
I can’t get your smile out of my mind.
I think about your eyes all the time.
You’re beautiful but you don’t even try
Modesty is just so hard to find.
Oké - gondoltam magamban. Mikor felértem csak ledobtam a táskámat az ágyra és átmentem Sophiehoz beszélgetni.
/közben lent/
Joe épen akkor ért le dalolgatva amikor Kevin megkérdezte öccsét:
- Na mi volt?
- Semmi - válaszolt Nick csüggedten.
- Mit értesz azon, hogy semmi? - értetlenkedett Kevin, közben Joe leült mellé.
Nick elmesélte, hogy mi történt amíg hazahozta Emmát. Elmondta miről beszélgettek.
- Király, mond neki, hogy rajzoljon le téged is - sóhajtott tehetetlenül Joe.
- Miért nem beszéltél hozzá? Szerintem válaszolt volna - vonta kérdőre Kevin.
- Hacsak nem kezdi el ecsetelgetni a szerelmi ügyeit neki - szólt közbe Joe.
- Nem állt szándékomban.
- Figyu, még van egy heted. Addig derítsd ki, hogy mit érez. Ha kell minden nap menj el érte suliba. - Kevin megpróbált leket önteni tehetetlen öccsébe.
- Most mit csinál? - kérdezte Joe.
- Fogalmam sincs. Felment. - vont vállat Nick.
- Menj utána, barom! - kiáltott Kevin öccse arcába.
- Oké, és mégis mit mondjak neki? - nézett rá nagy szemekkel Nick.
- Arról fogalmam sincs - válaszolt egyszerre Kevin és Joe. Nick eleresztette egy csalódott mosolyt.
