Hát van rész, már hétfőn. Nem voltam nyaralni, családi okok miatt. :( de remélem tetszeni fog. szeretnék kapni véleményeket vagy valamit... Előre is kössz.:D
36. rész
Mi...? - értetlenkedtem. Tudtam, hogy készül valamire, de hogy mire arról fogalmam sem volt. Az is félelemre adott okot, hogy bár mosolygott, szemei komolyan fürkészték az arcom. És mire számíthatok egy sráctól? Egy sráctól aki szerelmes belém? Egy sráctól aki nem adja fel még akkor sem amikor a képébe ordítom, hogy "HAGYJ BÉKÉN!" Egy sráctól akivel egy hete egy szobába vagyok zárva és már egyszer, "csak úgy", meg is csókolt? Most megint elvisz valahova ahol letámadhat? Elvisz randizni? Na neeeem! Elfutok! Mi járhat a fejében? Egy újabb csók? akkor megint kap egyet. Várjunk csak? Miért rándult görcsbe a gyomrom a csók szóra???!!! Remélem semmi ilyet nem forgat a fejében.
- Ugye, nem eszel meg? - kérdeztem, mikor már a lépcsőn közepénél jártunk.
- Nem bántalak - nyugtatott meg.
- Tudod, félnem kéne...
- De nem teszed - állapította meg. Elhúztam a számat.
- Szia, Anya, majd jövünk! - köszönt oda anyjának.
- Rendben, sziasztok. - Kevin bá' érdekesen nézett utánunk.
A kocsiban ülve próbáltam kitalálni hova visz. Megint átfutott az agyamon a csók, a gyomrom megint megrándult. Körülbelül 3 percig tudtam elmélkedni, ugyanis megérkeztünk - a partra hozott.
- Miért jöttünk ide? - értetlenkedtem, de nem válaszolt. Inkább felhúzott egy sziklára.
- Figyelj, Em...
- Emma! - vágtam közbe. Megmosolyodta közbe szólásom, majd folytatta.
- Emma, én... próbálok megváltozni, de nem megy. Próbálok... jobb lenni - értetlenül néztem fel az arcába. - Sajnálom.
- Mit sajnálsz? Egy mukkot sem értek! - fakadtam ki.
- Én.. megpróbáltam... de nem megy - megszorította a kezem, én pedig még mindig értetlenül hallattam őt. - Tudod, hogy érzek... és én...
- Attól tartok, hogy még mindig nem értem.
- Szeretlek...
- Oké, ezt értem. Sajnos - megszorította a kezem, és közelebb lépett hozzám. Ösztönösen hátráltam.
- Tudom, és... Nick, menjünk vissza! - próbálkoztam, de hajthatatlan volt.
- Emma, most mondtam ki, hogy mit érzek! Ne szórakozz! Mond el, hogy te mit érzel!
- De... - mélyen a szemembe nézett, nyeltem egyet és végig gondoltam mindent. A gyomor rándulásoktól addig, hogy miért nem is rántom ki a kezem a kezéből és rohanok haza. Döntöttem a választ illetően. biztos voltam benne, hogy ezt akarom. Teljesen átjárt, majd megpróbáltam kinyögni.
- Oké! Én... is...
- Te is? - elkerekedett a szeme, úgy nézett rám.
- Én is... szeretlek...
Jézus! Kimondtam. Nem vagyok normális, de most már biztos, igen! Szeretem. Magamban ismételgettem ezt a szót, közben mosolygó arcát néztem. Hirtelen minden olyan szép lett - gondoltam. Megint közeledett, de most nem hátráltam. Két kar ölelt át... Várjunk csak, hisz mindkét kezével az én kezeimet fogja!... Már csak pár centi... Behunyom a szemem...Valami kisimítja a hajat az arcomból, biztos a szél... most a nevemet mondogatja valaki, de hisz ez lehetetlen! Csak mi vagyunk a parton, és éppen most tapasztotta ajkait az enyémekre... Vajon ki szólítgathat?
Hirtelen felültem, mint akit áramütés ér. Össze is fejeltem a fölém hajoló Nickkel.
- Au - nyavalyogtam. - Mit csinálsz?
- Bocs, de elaludtál a földön és felhoztalak az ágyra, mert az szerintem kényelmesebb.
- Oh, köszi - a fejemet vakargatva gondoltam vissza az álmom részleteire. - De... miért hajoltál fölém?
Mikor meghallotta a kérdésem az egész feje elvörösödött és elfordította a fejét. Kérdőn néztem a hátára. Egy perc múlva már tudtam, hogy nem fog válaszolni, így feltettem egy másik, létfontosságú kérdést.
- Lementünk a földszintre? Vagy a partra?
- Nem - értetlenül fordult felém, eleresztettem egy kis mosolyt majd elmentem zuhanyozni.
Észre sem vettem, de körülbelül 10 percig sikáltam a fogaimat. xD Hát igen, elkalandoztak a gondolataim. Mikor elkészültem és visszamentem a szobába Nicket nem találtam ott. Talán elment valahova... (ekkora felismerést XD). Ránéztem az órára: még csak fél 10. Áhhhh. :/ Felültem az ágyra törökülésben és megint az álmomon gondolkoztam. Tudni kell rólam, hogy ha valami érdekes történik napokig képes vagyok gondolkozni rajta. :D Szóval éppen azon elmélkedtem, hogy mennyi az esélye annak, hogy ez teljesüljön amikor nyílt az ajtó majd csukódott. Eldöntöttem: ez egy hatalmas marhaság! Én soha nem leszek szerelmes Nick Jonasba! És még hogy szerelmet vallok neki?! Röhögnöm kell magamon. Közben alig érzékeltem mi történik a közelemben. Talán Nick beszélt is valamit, majd elment zuhanyozni. Néhány perc múlva egy szál törülközőben lépett ki a fürdőből.
- Vááá! Nick, te barom!- sikkantottam.
Igen, ezt már érzékeltem. rémülten húztam a fejemre a takarót.
- Ne röhögj, nem vicces! Tudod, vannak hátrányai is annak, hogy veled kell egy szobában lennem. - szóltam ki a takaró alól amikor meghallottam, hogy kuncog.
- Például?
- Például az, hogy félmeztelenül szaladgálsz! És olyan szerencsétlen vagy, hogy még a törülköző is leesik rólad!
- És mi az előnye? - kérdezett újra.
- Az, hogy... nos... mégis csak egy tinibálvány vagy.
Hangosan nevetve ment vissza a fürdőbe.
Hogy lehet ekkora barom?! Rászántam egy fél percet arra, hogy franciául káromkodjak. Hozzávágtam volna néhány dolgot, de úgy döntöttem, hogy inkább nem. :D
Mikor, már felöltözve, kijött a fürdőből már megint törökülésben ültem és bámultam ki a fejemből. Elkaptam a tekintetét: majd' megfulladt az elfojtott röhögéstől.
- Mi olyan vicces?
- Úgy ülsz ott és nézel ki a fejedből, mint Demi szokott amikor elmélkedik.
- Csak tájékoztatás képen: épp azt csinálom. - egy kis szünet után: - Demi Lovato?
- Aham. Ismered? - most rajta volta a kíváncsiskodás sora.
- Sophie valamelyik nap nézett egy filmet amiben ti játszottatok. És egy csaj akit Demi Lovatonak hívnak. Azt hiszem... Camp Rock volt a címe - válaszoltam, közben próbáltam visszaemlékezni a film egyes részleteire. Én is leültem Sophie mellé, de csak az utolsó 20 percet láttam. Sophie szerint, a 20 legjobb percet.
- Oh, nos igen. Arra a Demire gondoltam.
- Nem jön be? - reménykedtem.
- Össze akarsz hozni vele? - rájött a hátsó szándékaimra. Na bumm. :/
- Nem, nem - hesengettem el a választ.
- Na, de min elmélkedsz ennyire? - kérdezte, miközben megint maga elé húzta a laptopot.
- Rosszat álmodtam... - mégsem közölhetem vele, hogy miről! Hogy szerelmet vallottam neki álmomba, mikor semmilyen késztetést nem érzek egy ilyen tettre. Mégis milyen képet vágna? Mit mondana? Azt, hogy: kár, de nem tudhatod mi lesz?! Oguaah! Na, neeem!
- És próbálok rájönni mennyi az esélye annak, hogy teljesüljön - ezzel a válasszal meg voltam elégedve, őt viszont meglepte.
- Oh - sóhajtott.
