~JB~. I'm sure it's more than us. [Ł]

48. rész


A következő pár napban igaz történtek dolgok, de ezek nem érnek annyit, hogy rájuk pazaroljam a drága időt… Annyit viszont érnek, hogy nagyjából beszámoljak róluk. Kezdem az elején. :D
Még mindig fogalmam sincs arról, hogy miről beszélt Pati, Diana és Lily Noel pizzázó estjén. Nem próbáltak összehozni se Noellel, se más osztálytárssal, se senkivel. Remélem tényleg letettek erről. Jól tennék/teszik/tették.
Ha már a pasiknál tartunk, Sophie és Richie szakítottak. Számomra eddig tisztázatlan okokból, hisz húgom nem hajlandó beszélni a fiúról. Sőt, ha valaki kiejti a „Richie” nevet azt kikergeti a házból. hogy honnan tudom? Az első áldozat én voltam, a második anya. Mindketten vigasztalni próbáltuk Sophiet.  A harmadik áldozat pedig Nick volt. Ő csak azt kérdezte Sophietól, hogy hogyan állnak Richie-vel. Szerencsétlen húgom seprővel kergette ki a házból. Ronnal és Frankievel halálra röhögtük magunkat. Nick ezután 3 napig a ház közelébe sem jött. :D
De hogyan bírtuk ki egymás mellett Nickkel? Megbékéltünk, bár nem tudom, hogy össze voltunk-e veszve.
- Barátok? - nyújtottam neki kezet.
- Barátok! - Rám mosolygott majd megrázta a felé tartott kezem.
Így történt. Nem tudom, hogy ő mit érzett ekkor, de bennem egy kis csalódottság bujkált. Ekkor döntöttem el, hogy többen senkinek nem beszélek az érzéseimről. Persze, tudom, hogy a barátnőim vagy Sophie megértenének, de azt hiszem, hogy jobb ha bent tartom őket. És, hogy ez honnan jött? Mielőtt Nickkel megegyeztünk a barátságban még bevallott néhány dolgot:
- Em, Emma, tudod én és Selena... Azt hiszem szeretem őt, és remélem, hogy több is lehet köztünk. Régebben talán volt is... -itt kíváncsian nézett rám.
- Ennek örülök - mosolyogtam elég nehézkesen.
- És még annyi, hogy... túl vagyok rajtad.
Ennél a résznél legszívesebben elájultam volna, de erőltettem egy még nagyobb mosolyt az arcomra.
- Ennek még jobban - elnevette magát.
Ezután jött a kézrázós rész, meg ilyenek.
Ő ezt a barátság dolgot boldogan fogta fel, én viszont savanyúan. És itt jöttem rá, hogy mit is érzek valójában a Jonas fiú iránt. Nagyon féltem, egyszerűen remegtem még odabent is kimondani...
Valamelyik nap átkísértem Ront Frankiehez, éppen ott volt Selena. A lány, bevallom, nem csúnya élőben és talán színpatikus is lenne... ha nem mint a ketten ugyanabba a srácba lennénk szerelmesek.
Nickkel, mint régebben, most is sokat nevettünk, leginkább egymás marhaságain. Selena ezt nem nagyon díjazta. Másfél órán keresztül árgus szemekkel vizsgálgatott.
Oké, ennyit a történtekről és az érzéseimről. November első hétfője van. Ugye, milyen gyorsan megy az idő? :D Ma készültünk Sophieval vásárolni Kevin szülinapjára. Én Nicknek is akartam venni valamit, hisz tőlem semmit nem kapott a szülinapjára. Az viszont, hogy mit veszek még számomra is hatalmas titok volt. Sophie sem tudta mit vegyen így sorra jártuk az ajándék boltokat. Az ötödikben találtunk tökéletes ajándékokat. Nicknek egy bögrét vettem amin egy baseball-ozó egér van. Ráadásul van a bögrén egy mélyedés amibe egy mini baseball labda van beillesztve. :D Kevinnek egy hógömböt amiben egy kecske volt. Sophie halálra röhögte magát amikor meglátta.
- Akkor ez a 16., azt hiszem.
Először azt gondoltam, hogy nem valami jó ajándék, de végül is más ötletem nem volt...
Mikor mindketten megvettük az ajándékokat elindultunk haza. Sophie előtte még berángatott egy könyvesboltba.
- Venni szeretnék egy CD-t - magyarázta.
- Itt? - Néztem rá nagy szemekkel.
De nem is bántam, legalább megkereshettem azt a könyvet amit már régebben is meg akartam venni. Pár perc elteltével én már a könyvet raktam el a táskába, és Sophie is mosolyogva jött felém.
- Na, mit vettél? - kíváncsiskodtam.
- Jonas, Little bit logner - válaszolt büszkén. - És te?
- Baraking dawn(hajnal hasadás).
- Majd kölcsön adod - nevette.
Még aznap 7kor - amikor a tanulásba voltam feledkezve -, megjelent 3 Jonas. Frankie, Nick és Joe, közülük a két idősebb hozzám kopogott be.
- Szabad! Oh, sziasztok - rájuk mosolyogtam, majd folytattam a körmölést.
- Szia. Szia, Caro - köszöntek.
Joe odalopakodott mögém öccse kíséretében és próbálta elolvasni a művemet.
- Mit írsz ilyen hevesen?
- 5 oldalas fogalmazást Napolenról - válaszoltam fel sem nézve az írásból.
- Az szép.
- Ő francia volt,nem? - kérdezte Nick, felemelt egyet a már kész oldalakból.
- Igen - mondtam miközben odaszaladtam a könyvespolchoz és levettem róla egy méretes és(nem utolsó sorban) súlyos lexikont.
- Azzal mit akarsz?  -ijedezett Joe.
- Nyugodj meg, semmi ártalmasat - rámosolyogtam majd megkerestem benne Napoleont. Kezdtem unni a császár fejét, de muszáj volt megírnom a dolgozatot. Néhány perc újabb körmölés után végeztem még egy oldallal.
- Amúgy, miér vagytok itt? - kérdeztem.
- Kevin szülinapja miatt.
- Szóljak Sophienak? - kérdeztem, Joe bólintott.
Gyorsan átmentem Sophiehoz, aki már jött is utánam, mint egy kis kuyta. :D
- Szóval, ugye szerdán lesz.
- Legnagyobb örömömre... -szóltam közbe Joe legnagyobb örömére.^^
- Neki is meglepetés bulit csináltok? - kérdezte Sophie.
- Nem, ő megkérte, hogy ne. Így csak egy egyszerű buli lesz.
- Királyság! Hol és mikor? - szóltak közbe újra.
- Az ××× kávázóban, 6-tól.
- Nem ott voltunk koncerten? - nézett rám Sophie.
- Amelyikre elrángattál? - kérdeztem vissza, húgom bólintott.
- De, lehet. Nem emlékszem - morogtam és visszaemlékeztem arra az estére.
Amikor dühösen álltam a tömegben és felvillant a 3 reflektor. Amikor még azt hittem a három Jonasról, hogy beképzelt és elkényeztetett kis senkik. Akkor csak találgattam, hogy ki jön be Sophienak. Ez 24 órán belül tisztázódott: Joe. Sok... azaz rengeteg dolog történt azóta. Órákig tartana felsorolni mindet.
- Em, élsz? - Nick a kezét lóbálta előttem, ijedten rezzentem össze.
- Mivan?
- Csak azt kérdeztem ráérsz-e - magyarázta.
- Mikor? - Szívem hevesen kezdett verni, talán találkozni akar velem? :D
- Hát szerdán!
- Minek? - Azt hiszem kezdett hü.lyének nézni. Leesett! - Ó, persze., ráérek.
Boldogan mosolygott rám, talán megkönnyebbült, hogy nem vagyok olyan idióta. Joe elkezdett magyarázni, a buli részleteit ismertette és megkért, hogy lehetőleg legyünk ott fél órával előbb.
- Kik lesznek ott? - kíváncsiskodott izgatottan Sophie.
Erre persze Nick felsorolt egy csomó nevet, a felét, sőt a negyedét nem ismertem. Selena gomez nevét azonban igen. Jajj, hogy fog nézni, ha meglátja, hogy Nicknek is vettem valamit. Talán most kéne odaadni neki? Talán jó ötlet. :D
Még jó negyed órán keresztül beszélgettünk, a végén már nem is igazán a buliról. Én közben visszaültem írni, mert szerettem volna még aznap befejezni a fogalmazást. Fél nyolc után szólalt meg Joe:
- Szerintem menjünk le beszélgetni. Hagyjuk Em-et tanulni - grimaszt vágtam.
- Szia! - köszöntek és már majdnem kint voltak a szobából amikor utánuk szóltam.
- Nick! Mondani szeretnék valamit - Joe és Sophie kíváncsian néztek rám, de akkor már eltűntem a szekrényben, ahová az ajándékokat rejtettem.
- Mit? - kíváncsiskodott Nick, közben visszaült az ágyra.
- Ha megtalálom... - morogtam és lehalásztam a dobozt a legfelső polcról. - Megvan!
- Mi van meg? - nézett rám hatalmas szemekkel.
- Ugye, emlékszel, hogy nem voltam a szülinapi bulidon? - kérdeztem miközben leültem mellé a kis dobozzal a kezemben.
- Igen - mosolygott keserűen.
- És ajándékot sem kaptál tőlem... Sőt helyette megbántottalak...
- Hé! Ezt már megbeszéltük! És amúgy is. 2 hétig a szobámban voltál, ez volt az ajándék - rám mosolygott.
- EZ aranyos, de ma vettem neked valamit, így utólag - motyogtam egy kicsit elpirulva a szavaitól és odaadtam neki a dobozt.
- Kösziiii - kiáltotta és, mint egy három éves, bontotta ki a dobozt.
- Ez nagyon helyes - nevetett amikor meglátta az ajándékot. - Köszönöm, Em.
- Nincs mit, örülök, hogy tetszik - visszamosolyogtam. Olyan más volt így mellette ülni. Így, hogy már tudtam, hogy mit érzek, de sajnos ezt nem mondhattam el neki... :S
- Ha Kevinnek is valami ilyet vettél, akkor halálra fogja magát röhögni  - vigyorgott.
- Remélem is.
- Na, még egyszer köszönöm, de most megyek, hagylak tanulni - még mindig vigyorgott, majd felállt, és elindult az ajtó felé.
Én mosolyogva indultam az asztalomhoz, de visszaszaladt és átölelt.
- Kösziiiii - nevetett újra és végleg elment.
Én pedig majdnem elájultam a boldogságtól.