~JB~. I'm sure it's more than us. [Ł]

63. rész


Reggel 6 előtt megszólalt az ébresztőm. Gyorsan kinyomtam, hogy Ron ne ébredjen fel, majd kimásztam az ágyból megkeresni a Noel által átadott ajándékot. Néztem az órámat és amikor az pontosan 6ot mutatott kinyitottam.
Egy lánc volt benne, 'Emma' szövegű medállal. Mint Katy Perrynek is van... by szerk.] Mosolyogva felemeltem, majd miután megvizsgáltam felakasztottam a nyakamba.
Csendben fogtam a többieknek szánt ajándékaimat és lelopóztam a nappaliba. A ház még üres és csendes volt - mindenki aludt. Bepakoltam a cuccokat a fa alá és visszalopóztam a szobába.
7kor öcsém rám ugrott és azt kiabálta: "ajándékok". Kirángatott az ágyból, dobott egy köntöst és leloholt a lépcsőn. Egy kicsit homályos látással, de követtem.
- Emma, a fürdőbe mentél, nem a nappaliba! - hallottam a nagyi kiáltását.
Megvakartam a fejem és döbbentem észleltem, hogy igaza van. Törökülésben leültem a csomagokat bontogató Ron mellé. Megkerestem az 'Emma' feliratúakat.
Rontól egy saját készítésű rajzot és fakarkötőt kaptam.
- Köszi, Ron - vigyorogtam és összeborzoltam a haját.
Sophie egy aranyos pingvint vett, el is pirult amikor kérdőn ránéztem. Azt  motyogta, most már lesz valaki akinek elmondhatom az érzéseimet. :D Hát nem aranyos? <3 Anya és apa ajándéka pár könyv volt, ugyanúgy mint az enyém anyának. A nagyitól egy nagy, színes táskát kaptam. Ebbe biztosan minden cuccom bele fog férni.
- Párizsban minden lánynak ilyen van. Gondoltam tetszeni fog - magyarázta, mikor látta, hogy nézegetem a táskát.
- Nagyon tetszik  - vigyorogtam és megöleltem.
Miután mindenki kibontotta az ajándékát és megköszönte a másiknak leültünk reggelizni. Igaz nem nagyon voltunk éhesek - 3 után fejeztük be az ünnepi vacsorát.
10 körül mindenki felöltözött egy normális ruhába és elmentünk meglátogatni az egyik unakatesónkat. Előtte elmentünk a temetőbe is...
A hét hátra lévő részében egyszer bementünk a nagyvárosba. Nagyon szépen fel volt díszítve, több helyen is énekelő kórusokba ütköztünk. Ilyenkor szerettem a legjobban Párizst. Ennél nagyobb felhajtás ritkán van. Ha foci VB-n játszik a válogatott, vagy a Tour de France zárószakaszán.
A második héten 1 órán keresztül beszéltem Jonasékkal. Vagyis 1 órát telefonon, egy órát msn-en és kamerán keresztül. Megkérték, hogy rakjam ki a kamerát az ablakba, így láthatják Franciaországot. A betegek. -.- :D( <3 )
Noellel is beszéltem. Beszámolt arról mi van LA-ban én meg arról, hogy Franciaországban. Lily is belekiáltott néha a telefonba, de ezzel csak azt érte el, hogy 5 percig mindenki röhögjön. :D
Szerdán megnéztünk egy filmet, majd Hollyval sétáltunk a sok minuszos időben. A szilveszter estét is Hollyéknál töltöttem. Annyit még talán Joe közelében sem nevettem, mint azon az estén. Holly bátyja, Éric nagyon nagy arc.
Csütörtökön átjöttek a második unokatesómék. Roland 2 éves kis hapek akivel csak játszani lehet. És csak szeretni lehet őt. Egész délután vele játszottunk. Olyan kis aranyos. :D
Pénteken pakolásztunk és még bepótoltuk az elmúlt napokban elfeledetteket. Aztán szombaton 9kor indult a gépünk. A nagyi nem tudott kikisérni minket, de rengeteg puszival köszönt el.
...Pár órával később...
Már a New York-ból LA.-ba tartó gépen tanyáztunk. Egy papírra firkálgattam, amit a farzsebemben hoztam fel a gépre. nem nagyon figyeltem mit rajzolok, de pár perccel később, amikor lenéztem a papírra gyorsan összegyűrtem. Azt írogattam rá: Emma+Nick.
Szétnéztem. Meg akartam róla győződni, hogy senki nem látta mit irkáltam. Testvéreim aludtak, mögöttem anyáék beszélgettek. Hála Istennek! Az út hátra lévő részében már csak zenét hallgattam.

Los Angelesben délelőtt volt, de a szemeim majdnem leragadtak. Amint hazaértünk bevágtam egy kávét. Tudtam, hogy ha most elaludnék másnap reggelig fel sem kelnék, de gondolnom kellett az időeltolódásra és az átállásra.
Volt rá két napom, de megoldottam így hétfő reggel már frissen keltem. Ritka jó kedvvel öltöztem és az, hogy ma megint találkozok a barátaimmal még jobban felvidított. Felvettem egy fekete pólót amin színes napszemüveg minták voltak, egy szürke farmert és kardigánt. Az időváltozás jobban hatott rám mint az időeltolódás - megfáztam.
A konyhában a tízóraimmal együtt beraktam pár csomag pzs-t is a táskámba. Megvártam húgomat, majd indultunk.
Pati és Diana már a buszmegállóban kérdezősködtek, de úgy voltam vele, hogy elég lesz egyszer elmesélni a történteket. Negyed óra múlva, amikor Laura elfoglalta törzshelyét az ablakban, én nagyjából elmondtam mi történt velem, majd a többiek is. Megköszöntem a lányoknak az ajándékokat, ők is nekem.
- Teszik? - kérdezte félénken Noel az első szünetben. Az asztalomnál ültem, ő meg az asztalon. Megmutattam neki a láncot a nyakamban és elvigyorodott.
- Köszönöm.
- Á, nincs mit - tiltakozott gyorsan.
- És az én ajándékom? - kíváncsiskodtam.
- Apával még az este felavattuk - felelte. Egy fa-sakk készletet vettem neki.
Bár az első nap senkinek nem volt kedve tanulni, még is muszáj volt. A matek tanár egyből 2 oldalt adott fel, aztán töriből is 5 oldalas volt az anyag. Adam kiakadt, Will az iskola felgyújtását követelte  - legfőképp a biológia tanárét. Pedig nem is volt biológiánk... :/ Érdekes.
Rajzom is volt így egyedül jöttem a második buszon.
- Megjöttem - kiáltottam hazaérve az ajtóból.
Egy göndör frizurát pillantottam meg, majd Frankie jött felém. Ezek szerint a bátyjai is itt lesznek.
- Neked...nincs..ilyenkor... suli...  -nyögdécseltem levegő után kapkodva.
Frankie csak a derekamig ért fel így ott szorított. Aztán a vigyorgó Nick képe is megjelent majd - legnagyobb meglepetésemre - félre lökte egyetlen öccsét és megölelt.
Döbbenten néztem magam elé, majd megveregettem a srác hátát. Olyan jó illata volt, úgy hiányzott. Végül Joe is kinézett az előszobába.
- Nick, engedd el! - szólt rá öccsére.
Egyből el is engedett és egy kicsit vörös fejjel követett a nappaliba.
- Szia, Em! - köszöntek a többiek.
- Sziasztok. Ti, itt? - kérdeztem miközben leültem.
- Jaja. Eljöttünk meglátogatni titeket, hiányoztatok...
Nick feje még mindig a vörös egyik árnyalatában játszott, Frankie viszont nem zavartatta magát - az ölembe ült. Ezt annak tulajdonítottam, hogy Ron még nem ért haza.
Beszélgettünk és beszámoltunk egymásnak egyes dolgokról.
- Igen és most épp azon dolgozunk. Februárban jön ki - vigyorogta büszkén Joe, egy DVD-re utalva.
- Igen. Ma lesz egy fellépésünk Demivel - jegyezte meg Nick. Megint csendes volt és a kezeit bámulta.
- Kedves lány - motyogtam magam elé.
5 körül léptek le Jonasék a koncert miatt. Én egyből felmentem tanulni és fél 9ig le sem jöttem. Pedig még volt néhány szóbelim. Az agyam nem fogott... 11 után kerültem ágyba.