6. rész


- Lily fent van a szobájában - mutatott a lépcső irányába.
Rámosolyogtam, megköszöntem a segítséget és felmentem az emeletre, Lily szobájába. Az ajtó mögül kacagást hallottam pont amikor bekopogtam.
- Gyere be! - kiáltott Lily.
Benyitottam, ők mosolyogva üdvözöltem. Ott volt Lily, Pati, Diana, Laura, és még két osztálytársunk, az ablakban pedig egy számomra ismeretlen lány ült. Később Lily bemutatott neki:
- Em, ő itt Natalie, az unokatestvérem. Natalie, ő itt Emma, az osztálytársam - a lánnyal egymásra mosolyogtunk, leültem a lányok közé, amint Noel hozott egy tálcányi szendvicset Natalie is leült közénk.
- Szia, pincér bá'! - köszöntem neki.
- Hello, Jonas-né! - döbbenten néztem rá, de csak vigyorgott.
- Miért nem?
- Jó vicc! Menj ki - szólt rá Lily, majd mielőtt Noel akár egy mukkot szólhatott volna, kilökte az ajtón.
Mindannyian rágcsáltunk egy-egy szenyát, közben Rosie felajánlotta, hogy játszunk "őszintés"-dit. Lelkesen beleegyeztünk, majd alkottunk egy kört, addig Lily kerített egy üres üveget.
- Oké, aki felé a kupakja mutat attól kérdeznek, akire a másik oldala az kérdez - jelentettem ki. Mindenki bólintott, majd Rosie pörgetett először - hisz ő találta ki.
Szerencsémre nem rám jutott a sor. Lilyre mutatott az üveg és Natalie-nek kellett kérdeznie tőle.
- Rendben! Kivel csókolóztál először, és milyen volt? - tudakolta egy sunyi mosollyal. Mintha előre tudta volna, hogy ezt ciki lesz bevallania a Lilynek. És valóban: Lily elvörösödött, látszott rajta, hogy nem nagyon akarja hangosan bevallani, majd nagy nehezen kinyögte:
- Adam Keverett - a hangja a keresztnév után elcsuklott. - És igen... elég jó volt - a végére elnevette magát. Döbbenten néztem, de én is nevetni kezdtem. El sem bírtam volna képzelni, hogy valaha csókolóztak. :D
- Rendben, én pörgetek! - Pörgetett és a sor Dianára jutott, Ezúttal Pati kérdezett:
- Az osztályból gondoltál már valakire úgy...?
- Nem! - a lány hangja még csak meg sem remegett, így biztosra vehettük, hogy igazat mond.
Diana pörgetett, és az üveg kupakja rám mutatott. Egy pillanatra elfelejtettem lélegezni, aztán ránéztem a velem szemben ülő Rosie-ra.
- Hm... őszintén, de mit szeretsz Nickben?
- Komolyan?- bólintott. - A szemeit és azt, hogy megértő - mondtam. - De ne hidjétek, hogy nyálas vagyok, nem!
Rosie rám mosolygott, én vissza. Folytattuk a játékot. Kipörgettem Sam-et(másik osztálytárs), akitől Natalie kérdezett:
-  Hazudtál már valakinek arról, hogy ő a legjobb barátod?
- Öhm... - Sam zavarba jött - nem, még nem.
Ezek után egyre zavarba ejtőbb kérdések következtek, 18-as karika. Néhány válaszon halálra röhögtük magunkat, volt amikor már a kérdésen is. Persze, akitől kérdeztek az nem nevetett... :D Már 11 is rég elmúlt, de nem kellett az idő miatt aggódnunk, mert péntek volt. Utána beraktunk egy jó kis vígjátékot: 'Evan, a mindenható'
Ennek nagyjából 1kor lett vége, addigra mindannyian elfáradtunk. Elhelyezkedtünk a kikészített takarókon és megpróbáltunk aludni. Én személy szerint a fal mellett aludtam, a másik oldalamon pedig Natalie, akivel elég jól összebarátkoztunk. Miután lekapcsoltuk a villanyt még beszélgettünk pár percig, de aztán elnyomott minket az álom.

Arra ébredtem, hogy valaki benyit az ajtón, majd hatalmasat zuhan. Felültem, hogy megtudjam ki vagy mi volt az. Noel hevert Patin, aki az ajtótól pár méterre táborozott le. A srác a fejét tapogatta, Pati rémülten fürkészte s fiút, míg a többiek nevettek vagy próbálták felmérni a helyzetet.
- Mit csinálsz az ajtóban? - háborgott Noel
- Mit csinálsz itt? - kérdezte Pati.
- Anyu küldött, hogy kérdek-e reggelit...
- Öhm... kérünk? - Pati felénk fordult, páran bólintottak. -Rendben, kérünk.
- Szóval, mit csinálsz itt? - ült fel Noel.
- Aludtam - válaszolt Pati, közben kimásztam a takaróm alól és megkerestem a telefonom. A kijelzőjéről azt olvastam le, hogy még csak 9 óra. Noel kikiáltott a nyitva maradt ajtón, hogy kérünk reggelit.
- És mit csináltatok este? - tudakolta, miközben felült az ágyra.
- Filmet néztünk...
- Hm... valami vígjátékot? Csak, mert hallottam valami nevetésfélét... - megvakarta a fejét, közben lopva felém pillantott.
- Igen - Sam kuncogott -, jó film volt. Lily átírod nekem DVD-re?
- Persze! - ígérte Lily, majd felállt és kikeresett a szekrényéből egy rövid gatyát és pólót.
- Milyen idő van odakint? - kérdeztem a srácot.
- Jó... 20 fok körül, már most, szóval nem fogtok fázni - nevetett, miközben jelentőségteljes pillantást vetett a pizsamaként használt sortjainkra.
- Akkor öltözzünk fel! Enyém a fürdő! - mondta gyorsan Laura és már el is tűnt a fürdőben.
- Könnyű neki... ő direkt az ajtó mellé tanyázott le.. - morogta Natalie, mosolyogtam a megjegyzésén.
Sorban mindannyian felöltöztünk. A tegnapról marad farmeremet és pólómat vettem vissza - majd otthon felöltözök. Megfésülködtem, rendbe szedtem az arcomat és fogat mostam. Utánam még bement Rosie, aztán együtt mentünk le reggelizni.
- Mikor lesz legközelebb ilyen este? - kérdezte Diana pár perces csend után.
- Nem tudom, de nagyon jól éreztem magam..
- Igen!
Befejeztük a reggelit, felmentünk összeszedni a cuccainkat majd elköszöntünk egymástól.
- Lily, nagyon király este volt - mosolyogtam barátnőmre. - Remélem hamarosan megismételjük.
- Igen. Szia, Em!
- Szia! Sziasztok!
Elindultam hazafelé és 15 percen belül otthon voltam. Sophie épp kijött a postáért, mosolyogva köszönt rám.
- Hogy érezted magad? - kérdezte.
- Nagyon jó volt. Sokat szórakoztunk - válaszoltam.
- Majd mesélsz, de most beviszem ezt anyának - itt felmutatta a két borítékot -, aztán mennem kell Ivy-hez. Segít matekozni - egyszerre húztuk el a szánkat.
Bementem utána a házba. Apa nem volt itthon, Ron pedig kint volt a hátsó udvarban anyával. Sophie kiment, én is odaköszöntem neki, aztán felvittem a cuccomat. A pizsamának használt pólót és sortot visszaraktam a szekrénybe, bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Frissen, tiszta ruhában ledőltem az ágyamra. Pár percig feküdtem egy helyben, néztem a plafont és gondolkodtam, utána felálltam és egy könyv kíséretében leindultam a kertbe. Ám az ajtóban megtorpantam: észrevettem valami fehérséget a sötétbarna pianínón. Odamentem és elolvastam mi van a papírdarabra írva. Felismertem rajta Nick betűit: "Ha hazaértél felhívnál? Köszi, Nick!" Ahogy a nevét odafirkantotta a végére leginkább arra hasonlított, mint mikor valakinek autogramot ad.
Előkerestem a telefonom, tárcsáztam a számát, közben leültem a zongora elé.
- Szia, Nick!
- Carrie! - sóhajtott felszabadultan.
- Na, hogy érezted magad? - kíváncsiskodott.
- Nagyon jól - nevettem. - Csak egy kicsit álmos vagyok még.
- Mikor aludtál el? - kérdezte gondoskodón.
- Hm... nem tudom. Csak azt, hogy arra ébredtem ahogy Noel átesik Patin.
Hallottam ahogy jót nevet, és Joe kíváncsi hangját is a háttérben:
- Mi az? Min nevetsz?
- Üdvözlöm Joet! - mondtam csendesen.
- Átadom... Joe, Carrie üdvözöl! - kiáltott hátra bátyjának.
- Ki csoda? Milyen Carrie?!
- Emma! - mondtam egyszerre Kevinnel. Nick újfent nevetett.
- És, mit tervezel mára?
- Semmi különöset. És te?
- Nem, semmit. Bár lesz este egy fellépésünk. Talán... lenne kedved eljönni? - kérdezte lelkesen.
- Nem tudom... legyen? jó, lesz - előztem meg a közbe szólását. - Jöhet Sophie is? Tudod milyen... a nagy Jonas Brothers fant nem hagyhatjuk ki... - megforgattam a szemeimet.
- Rendben, nyugodtan hozd. Legalább lesz Jonak is egy kis társasága... Camilla nem tud jönni és el van kenődve - magyarázta.
- Akkor majd szólok neki!
- Jó, mit szólsz, ha értetek megyünk fél 7re? A koncert 8kor kezdődik, de előtte még hangolunk... meg ilyenek - ajánlotta.
- Rendben, akkor fél 7kor nálunk - mosolyogtam.
- Igen, viszlát akkor. Puszi!
- Szia, csók!
Kinyomtam, majd visszatértem az eredeti tervhez és a könyvemmel lementem a kertbe. Leültem Ron mellé a padra, a bal lábamat átraktam a másikon és olvasgatni kezdtem.
- Emma, kicsim, inkább olvasnád a kötelező olvasmányokat... - morogta bosszúsan anyám.
- Anya, minden évben elmondod és a végén mindig elolvasom - vágtam vissza. Anyu csak sóhajtott egyet beletörődőn, majd otthagyott.
Csak akkor mentem be amikor anya ebédet kiáltott, igaz addig Ronnal is játszottam. Sophie is ott volt az asztalnál, és elmondtam neki, hogy Nick meghívott a fellépésükre.
- Anyu, elmehetünk...? - kérdezte anyát. Ő ránk nézett, majd ránézett a levesére és azt sóhajtotta:
- Rendben. De ne maradjatok sokáig! - tette hozzá hangosabban.
- Köszi, köszi - hálálkodott a húgom.
Nyugiban megebédeltünk, majd mindenki ment a dolgára. Én tanulni egy kicsit, Ron egy osztálytársával és szüleivel ment vidámparkba, Sophie pedig szintén a szobájába. Hatalmasra tártam az ablakot, hadd jöjjön be a friss és meleg levegő. Bekapcsoltam a laptopomat, felmentem msn-re és szétnéztem a neten. Ezzel elvoltam egy ideig, ugyanis már nagyon rég néztem meg az üzeneteimet. Aztán msn-en keresztül kikértem Bella véleményét pár felsőről és nadrágról. Ő az egyik csillogó, ezüst farmeremet díjazta a legjobban és hozzá egy "Devil from heaven" feliratú felsőt. A felső alapjában fekete volt, a felirat pedig rózsaszínnel volt rányomtatva.
- Biztos vagy ebben? - kérdeztem tőle.
- Hát persze! Nick odalesz! - írt vissza mellette még egy tucat mosolygós fejet.
Rendben - mondtam magamnak. Leraktam a ruhát az ágyamra, kerestem hozzá rózsaszín és ezüst kiegészítőket. Találtam egypár tök jó karkötőt és fülbevalót. 6 órakor elköszöntem Bellától és az msn-es barátaimtól, mentem öltözni. A hajamat simán kivasaltam, majd copfba kötöttem. Felvettem a ruhát, a kiegészítőket, egy kis sminket is tettem fel és lesétikáltam a földszintre. A zsebemben volt egy kis pénz és a telefonom.
Jonasék pontban fél 7kor értek értünk. Beültünk melléjük a kisbuszba, köszöntünk a sofőrnek és a szüleiknek. Nick puszit nyomott a számra, majd megdicsérte a kinézetem. Egész úton beszélgettünk, majd kiszálltunk egy stadion előtt.
Én szívesen szemügyre vettem volna, de Nick húzott maga után: sietős volt a tempó. Bementünk egy hátsó bejáraton, ahol két hatalmas testőr állt. Kevin bá' felmutatta nekik a belépőkártyáját mire beengedtek.
Nickéket beküldték egy öltözőbe, addig mi kint vártunk rájuk. Sophie arról tartott beszámolót mennyire utálja és nem érti a matekot. Amikor a három Jonas testvér már a fellépő cuccban kilépett az öltözőből befejezte a szónoklatot - hisz valaminek a koncertre is kell maradni. :D
Elmentek behangolni, elpróbáltak pár számot, e csak úgy magukban, Joe csendben énekelt, Nick dobolt vagy gitározott, Kevin pedig átismételte az akkordokat. 8 előtt 10 perccel megszólalt egy csengő szerű hang és a fiúk gitárral a kezükben elszaladtak a színpad felé. Ott álltunk mellettük, amikor jött egy magas, szőke férfi.
- Helló, George! - köszönt neki Kevin.
- Srácok, híreim vannak! Bocsi, hogy csak most mondom el, de én is 10 perce tudtam meg: meglepetés vendégetek lesz - újságolta.
- Ki? - kérdezték vissza a Jonas fiúk és apjuk kíváncsian.
- Miley Cyrus.

bocsi,bocsii, hogy csak most van rész.:S de nem nagyon volt időm...aztán elfelejtettem mit akartam írni. -.-" xDremélem tetszett:*