bocsi, hogy sokat kellett  rá várni.:S a végén vannak képek a ruhákról.:D

59. rész


Péntek este Sophieval elmentünk moziba - nem akartunk unatkozni. Mivel nem volt különösebb elképzelésünk arról, hogy mit nézzünk meg így betaxiztunk a belvárosba egy mozihoz és megnéztük a kínálatot.
- Alkonyat? - mosolygott Sophie.
- Csak azért, mert olyan szépen nézel. És, mert én is szeretem - nevettem és megvettük a jegyet.
Aztán feltankoltunk kukoricából és beültünk a filmre. 10 óra után lett vége. Egész hazafelé vezető úton egymás szavába vágva meséltük a nekünk legjobban tetsző részeket. Hazaérve még neteztem egy kicsit - nem voltam álmos. Msnen alig volt fenn valaki, csak pár francia az időeltolódás miatt. Egyik ottani barátnőm meg is jegyezte: ott most nem hajnali egy van? :D
Másnap 11kor keltem. Bementem a fürdőbe, felöltöztem egy szürke melegítőbe és felvettem egy fehér trikót. Nem készültem sehová.
- Jó reggelt, anyu! - köszöntem anyámnak mosolyogva.
- Inkább délt, nem? - vonta fel a szemöldökén. Én vállat vontam majd lehuppantam mesét néző öcsém mellé.
Még 11kor is mesét néz? Ez meglepő - gondoltam. Phineas és Ferb ment ezt, ezt még én is szeretem.
- Ó, hát itt vagy Kacsacsőrű Kerry - hangzott az utolsó mondat, pont amikor Sophie lehuppant mellém.
- Jó reggelt, Carrie - nevette a szereplővel egyszerre. Ronból kitört a nevetés, kíváncsian néztünk rá.
- Kacsacsőrű Kerry, Carrie vagyis Em! Értiteeek?! - magyarázta a hasát fogva.
Belőlem és Sophieból egyszerre tört ki a nevetést. Anya kinézett a konyhából a nagy hangzavarra. Elmosolyodott rajtunk, majd visszament főzni. 5 percig nevettünk, majd mikor már a könnyünk is kicsordult felültünk.
- Jajj, Ronnie, de szeretlek - összeborzoltam öcsém haját.
- Én is téged, Carrie!
Pár percig úgy néztük a tv-t, hogy én ültem középen jobb kezemmel Ron hátát simogattam. Sophie a bal combomra tette a fejét és úgy feküdt, hogy a lábai az égben voltak. Néztük a Phineas és Ferb-öt.
- Emma, elmész nekem a boltba néhány dologért? - kiáltott ki anya a konyhából.
Kelletlenül felkeltem és kimentem hozzá. Felsorolt pár apróságot, majd fogtam pénzt és táskát és mentem.
- Én is megyek! - kiáltott öcsém és megfogta a kezem.
Pár perc múlva beléptünk egy közeli kisboltba és megvettük a szükségeseket. Nevetve mentünk hazafelé, és egy ismeretlen autót pillantottunk meg a kapunál. Kérdőn néztünk egymásra majd benyitottunk az ajtón. A nappaliban Diana és Sophie beszélgettek. Ron odaszaladt Dianához és megölelte a derekát.
- Szia, Ron! - köszönt közben rám mosolygott.  
- Szia.
- Em, arra gondoltam elmehetnénk venni ruhát a bálba... - huncut mosoly jelent meg az arcán.
- Oké, mit titkolsz előlem?!
- Alex elhívott a bálba... és még nincs ruhám - vonta meg a vállát vigyorogva.
- Hahaa! Tudtam! Ezért vigyorogtáál! - sikoltotta Sophie.
Én csak mosolyogva álltam.
- Mögöttem ül matekon... jól néz ki. Akkor, menjünk! - bementem a konyhába és szóltam anyának, hogy elmegyek. Beleegyezésként bólintott, majd felsiettem öltözni.
Közben Diana felhívta a másik 3 lányt. Gyorsan felvettem egy sötétbarna csőnadrágot hozzá egy kék-zöld tunika szerű felsőt. Megfésülködtem(XD), bedobáltam a táskámba a fontos cuccokat, feltettem  a napszemüvegem és belebújtam a legközelebbi cipőmbe.
- Szerintem az a piros cipő nem megy a nadrágodhoz - vigyorgott Sophie mikor leértem. Sóhajtottam egy hatalmasat, majd a lenti cipős szekrényből elővettem egy barna kissarkú cipőt.
- Szép vagy - nevetett Ron. - De a piros jobban állt.
- Öcsi, fésülködj meg - vágtam vissza.
Ron elvigyorodott, de azért megnézte a haját az üveges szekrényben. :D
- Akkor, menjünk! - ajánlotta Diana.
Elköszöntünk családtagjaimtól(Sophie nem jött) és beszálltunk a kocsiba. Elmentünk mind 3 lányért, majd megcéloztuk a belvárost. Az egyik nagy pláza előtt parkoltunk le és megrohamoztuk az üzleteket. Nem mintha olyan nagy plázacica-félék lennénk, de mindannyian találni szerettünk volna ruhát. A 2. boltban Pati felpróbált pár ruhát és végül(a mi unszolásunkra) a citromsárga mellett döntött. Ugyanitt Diana is meglátta álmai ruháját és egyből felpróbálta. A fehér, térdig érő ruha nagyon jól állt neki, így ő is megvette azt.
A következő boltban én és Laura találtuk meg a megfelelő ruhákat. Az én választásom egy rövid, zöld ruhára esett(Lily mondta, hogy Noel szereti a zöldet.^^) Laura egy bordó ruhát választott. [a rész végén képek lesznek a ruhákról.:D]
Mivel már megvoltak a ruhák, mentünk cipőt keresgélni. Szerencsére minden kiegészítőt megtudtunk venni egy helyen. Vettem egy zöld karkötőt és egy zöld köves fülbevalót, valamint a zöld magassarkú sem maradhatott el. Totál zöld.:D [ imádom a zöldet by szerk.XD]
5 óra után értem haza, a ruhát gondosan elhelyezve raktam be a gardróbba.
Vasárnap délelőtt anyának segítettem, délután elmentem Jonasékhoz öcsémmel. Inkább tanulnom kellett volna, hisz jön a fél év, de Nick kijelentette, hogy mindenféle képen menjek el. Oké! Értettem parancsnok!
Szóval átmentem hozzájuk és kiderült, hogy Nick a segítségemet kéri.
- Kaptam egy emailt és nem tudom lefordítani... - felvontam a szemöldököm. - Spanyolul van.
Erre meg hatalmasat sóhajtottam.
- Nick, tudod mikor beszéltem utoljára spanyolul? - elmosolyodott, majd szépen rám nézett.
- Jaj, Istenem! - sóhajtottam. - Mutasd azt az emailt...
Nagy nehézségek árán lefordítottuk. Nick folyton kérdezgette, hogy mi az a jel, meg miért van az o-n vonal... Oké! Okos vagy fiam! :D De jól elszórakoztunk. A mulatságnak Selena megjelenése vetett végét. Persze én egyből elhúztam a csíkot. Még öcsémet is ott hagytam...:/
- Mit hagytál itt Emma? - kérdezte mosolyogva Joe, mikor becsöngettem hozzájuk.
- Az öcsémet.
Elnevette magát, majd beengedett. Gyorsan felmentem Ronért majd már mentünk is. Aztán a napom hátralévő része tanulással telt.
/ hétfő-kedd-szerda/
- Na, milyen ruhát vettél? mondd el, Em! Lilytől tudom, hogy voltatok vásárolni!
Noel három napon keresztül faggatózott, és ahányszor nemet mondtam hatalmas kiskutya szemekkel meredt rám.
- Nem érdekel milyen aranyos kis kutya vagy... nem mondom el! - Válaszolgattam folyton. Barátnőim vigyorogtak rajtunk.
Csütörtök délután a rajzteremből kilépve Sophie-ba ütköztem.
- Hugi, mit csinálsz?
- John...Berky - nyögte ki nagy nehezen.
- Az ki? - lepődtem meg. Sophie sértődötten nézett fel az arcomba.
- Elhívott a bálba - hatalmasra tátotta a száját miközben beszélt. Talán attól félt, hogy nem beszélek angolul?
- Örülök neki - mosolyogtam, majd félkézzel átöleltem a vállát.
Ezután gyorsan elkezdett hadarni arról, hogy ma elmegy Ivy-vel vásárolni meg ilyenek. A felét nem értettem, de azért mosolyogva helyeseltem az apró levegő vételek miatt adódott szünetekben. A buszon Pati megmutatta a srácot. Szőkés barna haja összevissza állt, körülbelül mint Nicknek, mikor felébred. Körülbelül egy fejjel lehet magasabb nálam, laza öltözési stílusa pedig tökéletesen illet az arcához. Biztos voltam benne, hogy Sophienak bejön.
Pati mosolygott amikor véleményt nyilvánítottam a srácról. Hazaérve boldogan pillantottam a naptárra. 4 nap múlva megyek haza. :D De nem véglegesen...
Átöltöztem egy kényelmesebb szerelésbe és nekiláttam a tanulásnak. A tanárokat nem érdekelte, hogy mindjárt itt a karácsony - rengeteg leckét adtak fel. Félév, mire vártunk?
Eszembe jutott, hogy még nem vettem senkinek semmit. A fene! Szóval megvolt a pénteki programom. Ajándékot venni... Mindjárt karácsony... Milyen gyorsan megy az idő - futott át rajtam, majd elmosolyodtam és magam elé húztam a töri könyvet.
Péntek délután Sophie is mellém szegődött, hisz még ő sem vett semmit senkinek. Fogalmam sem volt arról, hogy mit vegyek. Főleg Jonaséknak...:/
Patinak találtam egy szép ékszertartót ami szív alakú volt és különböző színes valamit díszítették. Laura egy mini gördeszkát fog kapni - döntöttem el, amin egy kis emberke áll. Biztos voltam benne, hogy tetszeni fog neki. Dianával bajban voltam, de végül Sophie segítségével találtam egy szív alakú fényképtartót, amibe be lehetett tűzni a képeket. Lilynek pedig egy aranyos báránykát vettem.
És így tovább, amíg mindannyian meg nem vettük barátainknak az ajándékokat.[azt, hogy Jonaséknak mit vett Em csak később derül ki, mert most nincs ötletem.XD - by szerk.]
Szerencsére anyáék nem voltak itthon így mindent be tudtunk csempészni a házba. Aztán csak beültünk apa dolgozójába és ott beszélgettünk a holnapi bálról.
...
Szombat reggel nagyon kómásan keltem. Örültem, hogy van időm szépítkezni, mert ha ilyen fejjel jelennék meg a bálban akkor még az igazgató is hazarohanna. :S:D Be is mentem egyből a fürdőbe és vettem egy fürdőt. Aztán vizes hajamat jól megtöröltem és szétengedtem, hogy megszáradjon. Lementem a földszintre és elfoglaltam magam. Főként Ronnal szórakoztam, majd anyát bosszantottuk.
- Nagyon elemetekben vagytok - vigyorgott ránk elnézően.
- Már csak 2 nap! - skandáltuk.:)
- Holnap be kell pakolnotok...
Persze ezzel elvette a kedvünket a nevetéstől és inkább visszaültünk a tv elé. :S Aztán 5kor felmentem a szobámba és elkezdtem készülődni. Feltettem egy kicsit erősebb zöld sminket, majd begöndörítettem a hajam olyan Taylor Swift-esre. :) A cipővel szórakoztam egy kicsit, de nagy nehezen az is felkerült a lábamra. Épp, amikor odalent csengettek. Ránéztem az órára: 7:20. Noel félre ígérkezett, de lehet, hogy korábban jön. Fogtam a zöld kis táskámat - amibe már korábban bedobáltam a holmimat -, és lementem a lépcsőn. Sophie, anya és egy ismeretlen srác hangját hallottam lentről. Mikor leértem azonban már csak anyám állt az előszobában.
- Sophie most ment el - mosolygott. - Szép vagy, kis lányom!
- Köszi, anyu! - elpirultam.
Pár perc múlva megint csöngettek. Most már biztos voltam benne, hogy Noel az. Belenéztem az előszobai tükörbe, majd miután megigazítottam a hajam ajtót nyitottam. Noel nagyon elegánsan festett fekete öltönyben, de ingét most sem tűrte be a nadrág alá. Rám mosolygott, én viszonoztam.
- Csinos vagy - dicsért meg.
- Köszi. De te is jól nézel ki - mosolygott.
- Akkor, mehetünk? - kérdezte és felém nyújtotta jobbját.
- Aha! Szia, anyu! - kiáltottam hátra a vállam fölött, majd elindultunk az autó felé.
Noel felvette az "úriember kinézetet". Kinyitotta nekem a kocsiajtót és be is csukta, jókat vigyorogtam rajta.
- Ugye, nem viselkedsz így egész este?
- Persze, hogy nem! - nyugtatott meg. - Csak anyud miatt csinálom. Azt akarom, hogy legközelebb is elengedjen.
Elnevettem magam, majd az út hátralévő része egyszerű beszélgetéssel telt. Aztán a suli parkolójában megállva vadul dobogni kezdett a szívem. Féltem kiszállni a kocsiból. Noel közben kinyitotta az ajtót és látta, hogy habozok.
- Nyugi, Caroline, gyere!
Ha mással nem, hát a Caroline megszólítással visszatért belém az erő. Kiszálltam a kocsiból, de egy kicsit még mindig remegtem. Átkarolta a derekam és gyengéden megcsókolt.
- Még mindig félsz? - kérdezte pár másodperccel később.
- Már nem annyira - vigyorogtam és tényleg nem remegett a lában.
Kézen fogva mentünk a tornaterem felé.

Diana ruhája:                              Lily ruhája:

Pati:                                    

Laura:                                                                                            

Sophie:                                                                                                                                                                                                                                                              

Emma: