~JB~. I'm sure it's more than us. [Ł]

46.rész



Soha, soha, soha... ez a szó cikázott a fejemben, miközben leültünk a kertben.
A mellettem ülő 3 lány és fiú beszélgettek egy kicsit Nickről, de gyorsan elterelődött a szó másra. ÉN próbáltam belerázni magam a jelenbe, ami nem volt egyszerű dolog. Végül körülbelül onnantól fogtam fel, hogy mi történik körülöttem, hogy csöngettek.
Joe kelletlenül kelt fel és ment előre, közben Pati is megszólalt.
- Bella, te totál belezúgtál Joe-ba...
Mosolyogva néztem Bellára, aki visszamosolygott rám, ezzel talán azt jelezte, hogy végre te is figyelsz, Caro. Mielőtt Bells válaszolhatott volna Patinak Joe zsörtölődve visszatért.
- Ki volt az? - kérdeztem.
- Áh, csak Nick - morogta.
A fejünk fölött kb. 603 kérdőjel jelent meg, Joe válaszolt az értetlenségünkre:
- Kizárta magát... - rosszallón rázta a fejét, majd folytatta a korábbi beszélgetést. Legalább én is képben leszek...egy kicsit - gondoltam.
Szóval folytatódott a beszélgetés, de semmi érdemleges nem hangzott el. Később Kevin is befutott, Daniellel az oldalán. :D Elég boldognak tűntek, legalább valaki az - gondoltam. Mostanában túl sokat gondolkozok...nem?:O Le kéne róla szoknom, de mindegy is.
Másfél óra múlva mentünk haza, már sötétedni kezdett. Útközben Pati is elköszönt tőlünk, én pedig megkérdeztem a lányokat, hogy hol laknak...
- Hát, izéééé....
- Mit nem mondatok el? - néztem rájuk sejtelmesen. Összenézték, majd Bella nyögte ki:
- Hát azt mondtam anyáéknak, hogy elég ha kettőjüknek fizetik a szállodát... És te talááááááán befogadsz.... aludni... egy hét..
- Légysziiii - segített Ginny is barátnőjének.
- Légysziiii - szólt közbe Ron, aki megint Ginny kezét fogva haladt.
Először úgy néztem rájuk, mint aki szellemet lát, majd nevettem egyet az ijedt ábrázatukon.
- Persze, nyugodtan aludhattok nálunk. De én hétköznap suliba járok - tettem hozzá kicsit szomorkásan.
- De jó! - ujjongott öcsém.
- Semmi baj! Mi majd felfedezzük a várost - nyugtatott meg mosolyogva Bella.
Haza is értünk, és elmondtam anyának, hogy Bells-ék maradnának. Beleegyezett, szóval felkísértem a barátnőimet a vendégszobába. Ott még jó sokat beszélgettünk. Programokat terveztünk elsősorban a hétvégére. Végül abban maradtunk, hogy szombaton elmegyünk vásárolgatni és este bulizni, vasárnap pedig csak úgy járkálunk a városban.
Így is lett. Szombaton vettünk néhány cuccot, amiket később a buliban avattuk fel. :D Vasárnap rengeteget gyalogoltunk, de nevetéssel vegyítve nem volt fárasztó.
Hétfőn viszont nekem suli volt. Igaz, elég gyorsan eltelt, hisz azzal nyugtattam magam, hogy délután jó lesz. Igaz, semmit nem terveztünk a délutánra, de a sulinál csak jobb lehet, nem?
Ebédnél belénk (én, Pati, Laura, Diana, Lilly) kötött Isabell, de nem is törődtünk vele.
Így telt a keddi napom is, és a szerdai is... egész pontosan addig amíg hazafelé menet meg nem szólalt a mobilom. Nick volt az, nem kis meglepődésemre.
- Igen? - szóltam bele.
- Em... Emma! Mi újság? - kérdezte.
- Élek. Mond csak, miért hívtál? - Igen, ezt teszi a kíváncsiság. Csak néhány másodpercig élvezhettem Nick hangját, már el is uralkodott rajtam.
- Hát... nem tudom láttad-e már a *** magazin legújabb számát - mondta kicsit zaklatottan.
- Őszintén? Még soha nem néztem bele abba a lapba - hát ez tényleg őszinte volt.
- Ohh, nos akkor próbáld meg megszerezni. Csak ennyit akartam. Szia.
Azt sem várta meg, hogy elköszönjek, máris kinyomta. Gyorsabbra vettem a tempót, hisz tudtam, hogy Bella mindig megveszi a lapot. Amint hazaértem rohantam fel a szobámba ledobni a táskámat. Azt terveztem, hogy majd utána átmegyek Belláékhoz, de nem volt rá szükség. A két lány az ágyamon hevert, és a Nick által említett lapot olvasta.
- Bella, azonnal látnom kell! - mondtam határozottan, közben leültem Ginny mellé.
Láttam az arcukon, hogy már olvasták, hát gyorsan belevetettem magam a lapba.
- 20. oldal - segített Bella.
Egyből megtaláltam, és olvasni kezdtem.
"Nick Jonas szakított titokzatos barátnőjével?" - ez volt a főcím.

"Úgy látszik, hogy Nick Jonas(16) szakított korábbi, ismeretlen barátnőjével. Ezt még ugyan nem erősítették meg, de minap a Jonas fiút (újra) Selena Gomez-zel(16) látták sétálgatni.
Ez talán azt jelenti, hogy Nick korábbi kapcsolatának vége? Vagy a Gomez lánnyal csak barátok? Nos, ha más nem is, de az biztos, hogy Selena és Nick korábban már randizgattak és több minden is volt köztünk mint barátság.
Ami a másik, ismeretlen barátnőt illeti, őt a hétvégén 2 barátnőjével kapták le egy bevásárlóközpontban. Talán a lányok közt is Nickről ment a beszélgetés? Ezt nem tudhatjuk.
Az pedig, ami Nick Jonas szerelmi életét illeti, hát az biztos, hogy mostanában nagyon elfoglalt...Talán kialakult egy szerelmi háromszög?
Reméljük hamarosan többet is megtudunk a három fiatalról, addig a rajongók pedig csak szurkolhatnak a számukra szimpatikusabb lánynak."

- Ekkora marhaságot még életemben nem olvastam! Nick cáfolt mindent myspace-n! - fakadtam ki amikor befejeztem az olvasást.
- Nyugii - veregette meg a hátam Bella.
- Ezt nem hiszem el - mosolygott Ginny.
- Mit? - kérdeztem Bellával egyszerre.
- Benne vagyok egy újságban!!!! - sikította izgatottan.
A képeket még meg sem néztem.
Az egyik még régebbi, amin én és Nick vagyunk. Alatta Nick azzal a Selena valakivel sétál az utcán és nagyon jó kedvük van. Az alatt én és barátnőim amikor vásárolunk és épp azon nevettünk, hogy Bella cipőjének a sarka beragadt a mozgólépcsőbe. :D Aztán az alatt, az utolsón egy régi kép Nickről és Selenáról, valami ünnepély szerű valamiről. Erre abból következtettem, hogy mindketten nagyon ki voltak öltözve.
- Örülök - mondtam, majd megcsörrent a telefonom.
- Nick az- lökte felém Bella a mobilomat. Szóval ő az, újra. Kíváncsi mit szólok? Vagy talán valami más...

A beszélgetés részletei a következő részben. :D

Sziiasztok!

Először is bocsi, hogy ritkán van rész, de nagyon elfoglalt voltam:S Megígérem, hogy mostmár ha nem is minden nap, de 2 naponta lesz rész. ;D

Remélem ez is tetszeni fog, bár egy kicsit hosszű lett, na nem baj.:D Ha tetsz ikírjatok ide komit, vagy az email címemre(dorikah_us5.fan@citromail.hu)

Puszii, Dórii :**

45. rész


Kopogtak.
Miután kikiáltottam egy "szabad"-ot, Pati kíváncsi arca kukkantott be az ajtón. A 2 lány láttán nem mutatott meglepettséget, így arra következtettem, hogy anyám már beszámolt neki a látogatókról. Miközben bejött én elkezdtem a bemutatást.
- Pati, ők itt a Ginny és Bella, Chicaago-ból. Bells, Ginny ő itt Pati, az osztálytársam - beszéd közben pedig mutogattam.
- És a legjobb itteni barátnőd - tette hozzá mosolyogva Pati, miközben leült mellém. Nevetve bólintottam. A 3 lány elkezdett ismerkedni. Hogy ez miből állt? Hát abból, hogy megvitatták melyik a leghelyesebb angol, amerikai színész... :/ ÉN nagy részben csak nevettem rajtuk.
- Orlando Bloom? - kérdezte enyhe pirrel az arcán Ginny.
- Hm... a Karib tenger kalózaiban jól néz ki - állította Pati, Bells hátba veregette Ginnyt.
- Látod, örülhetsz. Úgy látszik Orlando neked lett teremtve.
- Azt leszámítva, hogy nem tudja, hogy egyáltalán létezel - mosolyogtam. Pati kérdőn nézett rám. - Tudod, mióta Ginny meglátta a pasit a Gyűrűk urában, bele van esve.
Ginny most már teljesen elpirult, gyorsan el is terelte a témát.
- És most jársz valakivel? Vagy tetszik valaki?
Jajj - nyögtem csak magamban. Ez nem jó téma, tuti rám fog terelődni a szó. Igen, rám, és én nem tudom ,hogy mit válaszoljak. Ki tetszik? ... Ki is? ...
Mi közben én ezt elméletben végig gondoltam Pati válaszolt a kérdésre, sőt Bella is.
- Nem, nem - Pati ráadásul még a kezét is felemelte, mintha bűn lenne. Már nyitotta Ginny a száját, hogy tőlem is megkérdezze, de akkor kopogtak... Ma már hanyadszor?!
- Áhh - nyögtem szinte hangtalanul, majd odamentem az ajtóhoz. Féltem, hogy ha megint kiáltok egy "szabad"-ot ahelyett inkább egy olyan ordítás lesz, mint "húzz el", vagy "kit érdekelsz? Menj haza akárki vagy is!". Ezt nem akartam, hisz még a végén sértődés lesz. Kelletlenül felálltam hát, a 3 lány nem kis meglepődésére, majd odabicegtem az ajtóhoz. (Elzsibbadt a lábam.)
Az ajtó mögött Ron állt.
- Szia, öcsi - mosolyogtam rá, közben átmászott a kezem alatt és odaszaladt Ginny-hez. Mindig is nagyon szerette a lányt.
- Sziasztok. Em - mondta, miközben már Ginny ölében ült -, el szeretnék menni Frankie-hez.
- Hát akkor menj, nyugodtan - válaszoltam kicsit értetlenül, hisz nem értettem miért közli ezt velem. Ha csak...
- Anya azt kéri, hogy kísérj el - dalolta öcsém, eltátottam a szám.
- Miért? - Enny telt tőlem, persze chicago-ból szalajtott barátnőim átvették tőlem a beszélgetést.
- Szívesen elkísérünk, ha akarod mindannyian - nézett le az ölében ülő fiúra Ginny. Gyilkos pillantást kapott.
- Igen, jól esne egy kis séta - erősítette meg barátnőjét Bella. Még egy gyilkos pillantás.
- Én is elmegyek. Nem akaródzik még haza menni - mosolygott mellőlem Pati. Itt a 3. gyilkos pillantás- ha így folytatom tömeggyilkos leszek...
Mind a 4en rám néztek, mintha várnák az ítéletet. Nem volt választásom, bár ez volt az utolsó dolog amit a pénteki napomra terveztem.
- Jól van, gyerünk - sóhajtottam tehetetlenül.
Ron mosolyogva szaladt elől, kézen fogva húzta Ginny-t. Anyámnak még odakiáltottam egy"elkísérjük Ront" szöveget, majd követtem a többieket a szabadba.
Az úton Ron és Ginny beszélgettek, ők mentek elől kézen fogava mint egy pár. Ott volt, persze a több mint 8 év korkülönbség. Szóval ők mentek elől, mögöttük Bella, középen én és Pati. Érdekesen festhettünk, de nem baj. :D
- Szóval mi most ahhoz a Frankiehez megyünk? - kérdezte Bella, Pati mosolygott.
- Igen, ahhoz - válaszoltam, közben nézegettem a házakat amik mellett elhaladtunk.
Ron elég gyorsra fogta a tempót így körülbelül 3 perc alatt Jonasékhoz értünk. Ez alatt a rövid idő alatt azon imádkoztam, hogy csak Frankie legyen otthon... és talán Denise. Csak Nick ne, csak Nick ne - ezt ismételgettem. Ron akart csöngetni, de nem érte fel a csengőt, így Ginny rásegített. :D Én gyorsban belopakodtam Ginny mögé, aki hál' Istennek magasabb volt nálam.
Az ajtó kinyílt, és bennem félig összeomlott a világ, Joe volt az. A haja érdekesen állt, mint aki most szabadult egy párna csatából. Miközben a kulccsal közeledett Bella érdekesen sóhajtott.
- Mi az? Bejön? - kérdeztem suttogva, hogy csak ő hallja.
- Tudod, kb. egy hónapja láttam Joeról egy képet. Élőben sokkal helyesebb - elfojtva nevettem, Bella sértődötten nézett rám.
- Elhiszem, Sophie meg sem bírt szólalni amikor meglátta - motyogtam bocsánat kérésként, miközben Joe már nyitotta a kaput.
- Azt elhiszem - kaptam még a választ, majd Joe berángatott minket a kertbe.
Ron már megkapta az infót Frankie hollétéről, Joe a hátsóudvar felé invitált minket.
- Bocsi, de csak Ront kísértük - tiltakoztam gyorsan, mielőtt Nick megjelenhetne.
- Emma, tudom miért akarsz elmenekülni - nézett le rám Joe, nagyot nyeltem.
- Utál engem - vontam vállat szomorúan.
- Dehooogy iiis - sóhajtotta Joe. - Azon már réges- rég túl van.
Mindannyian kérdőn néztünk rá, közben hátra rángatott engem kézen fogva a hátsókertbe. A többi lány követett.
- Hogy érted, hogy túl van? - értetlenkedtem.
- Most saját magát utálja.
Mögöttem felhangzott egy elfojtott, prüszkölős nevetés. Bella és Ginny egymás száját fogták be, nehogy hangosan felkacagjanak. Joe szavain én is elmosolyogtam, de még mindig kíváncsiskodtam.
- Hogy érted?
- Gyertek, megmutatom... de előbb mutass be a barátnőidnek - Joe rámutatott a mögöttem álló 3 lányra. Bella és Ginny egyszerre hagyta a abba a nevetést. Az, hogy Joe Jonas a nevüket kérdezi most fontosabb volt. Azon, hogy Nick utálja magát még lehet majd nevetni. :D
 - Ő itt Pati, az osztálytársam - mutattam a tőlem balra álló lányra. És ők itt Bella, és Ginny, Chicagóból.
Joe mindhárom lánynak megrázta a kezét, Bella kicsit el is pirult.
- Remek, most már mehetünk is. A hátsó ajtón keresztül bement a házba, mi követtük. Azt hittem, hogy az emeletre fog menni, de nem. A "hangszeres szoba" felé indult. Az ajtó be volt csukva, de lehetett hangokat hallani mögüle. Joe rá is tapasztotta a fülét az ajtóra, követtük a példáját. Nick magában beszélt.
- Ez nem jó. Mi rímel arra hogy "alone"?! - kérdezte csak úgy saját magától. - Emma, Emma...Caro... Carrie - az arcomra rémület és félelem ült ki, míg a többiek nagyon mosolyogtak.
Most nekem ír dalt? Vagy mi? közben folytatódott a szóáradat odabent.
- Szólni fogok apának, hogy vegyen egy új gitárt...
- Még egyet? - Joe még jobban fülelt, közben pedig:
- Vagy majd mondom Carrienek, hogy vegyen egyet. Azzal leüthetem magam.
Miután ez elhangzott Pati gyorsan elszaladt a lépcsőhöz, hogy kiröhöghesse magát.
- Leüthesse magát? - tátogtam Joe felé.
- Látod?! - Tátogta vissza.
- Nem is. Inkább bele verem a fejem a falba, igen ez jó lesz. Majd mondom Sophie-nak, hogy menjen rajtam végig az acélbetétes bakancsával... azt is Em-nek vette - hatalmas sóhaj -, szegény én. Talán... - eszébe juthatott valami, közben Pati visszatért.
- Kiröhögted magad? - suttogta neki Ginny, a kérdezett mosolyogva bólintott.
- Kéne egy gördeszka - kiáltott Nick odabent, majd lépteket hallottunk. Amilyen gyorsan csak tudtunk iszkoltunk, de sajnos mindenki más felé, ennek viszont az lett a vége, hogy elestünk egymás lábában és a földön kötöttünk ki. Közben Nick kinyitotta az ajtót és meglátott minket a földön.
- Joe most azonnal szedd ki a lábad a számból - nyögtem a kupac legaljáról, miközben próbáltam nem megfulladni.
- Mit csináltok? - kérdezte Nick csak úgy, mellékesen.
Talán már ment volna a gördeszkáért, ha nem foglaltuk volna el az egész folyosót. Talán nem is foglalkozott volna azzal, hogy ott vagyunk és hallgatózunk. Talán nem is foglalkozott volna... velem...
Ahogy ezt végig gondoltam hatalmasat rándult a gyomrom. Mintha egy szörnyeteg lenne benne... Egy szörnyetek aki kiállt valamiért, csak nem tudom miért.
- Az a füleeeem - hallottam egy sikkantást, de nem tudtam megállapítani a hang tulaját.
Közben Nick átlépett Patin, rá egyenesen a kezemre, de csak ment tovább. Nagy nehezen feltápászkodtunk, majd mielőtt akárki egy szót szólt volna, kiszaladtunk a kertbe, hogy ott vitassuk meg a hallottakat.
Bennem viszont csak 2 érzés tombolt, de azok nagyon-nagyon erősen.
Az összezavarodottság. Igen, össze voltam zavarodva. Hisz odabent a szobában Nick még a nevemet sóhajtotta, úgy mintha attól várna gyógyítást. De amikor kinyitotta az ajtót és meglátta a kupacunkat, velem együtt, nem mondott semmit. Nem mutatta a meglepettséget, nem nézett úgy rám mint aki ufót lát. Egyszerűen csak észrevett és elfordította a tekintetét?
Na, ez meg mit jelent? Jajj, Istenem - gondoltam magamban - , megoldódhatna ez a probléma végleg, örökre. Az lenne a legjobb ha mindenki tisztázná az érzéseit és békében élnénk...
De itt, ennél a pontnál volt a következő probléma, a másik tomboló érzés.
A csalódottsággal keveredett szomorúság.
Szomorú voltam, amiért nem vett észre, nem köszönt, nem tett semmit. Csupán elfordította a tekintetét? Miért? Miért tette ezt? ÉS miért érzem én ezt?
Miért is vagyok csalódott? Talán, mert azt reméltem, hogy felsegít? Hisz most éppen én vagyok a köz ellenség... Vagy ha az nem is, de talán az utolsó ember akit felsegítene...
ÉS legfőképp miért van bennem ennyi kérdés???? Miért vagyok ennyire összezavarodva? Ha Nick a barátom lenne, egy haverom akkor tuti nem ezt érezném - futott át rajtam.
De mekkora hü.lye gondolat ez, Emma! Hiszen mégis mit érzel iránta? Barátságot, hisz neki is megmondtad.
Barátságot. Sokszor éreztem már azt, hogy valakit barátként szeretek. Például Joe vagy Kevin, hogy, fiút említsek.
De soha nem volt ILYEN nehéz...

Ímeee. :D

44.rész


Szóval elrohant és hiába kiabáltam utána. Körülbelül úgy érezhettem magam mint ő, miután megcsókolt... Pedig én csak válaszoltam a kérdésére, ez lett volna az oka? Az, hogy én a barátja akarok lenni? Vagy én vagyok túlságosan is büszke, vagy ő érzékeny. De vajon melyik?
Sophie szerint mindkettő.
Miután elmondtam neki mi történt a parton, hogy úgy érzem túl büszke és makacs vagyok közölte, hogy szerinte mindkettő. Talán húgomnak igaza van, remélem. Persze én is csak olyan vagyok aki mindig arra gondol- nem is mondtam semmit ami megbánthatta, szóval ő a hibás. Igen, ilyen vagyok, de most próbáltam máshogy gondolkodni.
Pati szerint az önemésztés nem segít. Szerinte inkább fel kéne hívnom és megkérdeznem mi baja. Igen, válaszoltam neki, de ezt már próbáltam. Szombaton kb. 50szer hívtam, de vagy kinyomta vagy hagyta csörögni. Aztán írtam 2 sms-t vasárnap, de azokra sem válaszolt - valószínűleg kitörölte őket.
- Em, gondolkodj már! Hiszen beléd van zúgva. Egy jó hétig abban a reményben élt, hogy igent mondasz neki. Te nem lennél egy kicsit sem összetörve? - Lily így próbált vigasztalni, de ezzel csak azt érte el, hogy még jobban bűntudatom lett.
Barátnőim és húgom próbáltak vigasztalni, de én csak azt válaszoltam:
- Semmi baj, már nem törődök vele. Nick szeszélyes. Ha akar majd valamit akkor odajön hozzám... és elmondja.
Ebben persze én sem voltam 100%-ig biztos, de ezután a válasz után legalább 2 órára békén hagytak. Békén, egyedül a gondolataimmal. Aztán újra kezdődött minden. Egészen péntekig...
Igen, eltelt egy hét a hatalmas csendben. Bár a csend csak Nickre vonatkozott. :D
Szóval pénteken, miután anyám és öcsém elmentek vásárolni, Sophie pedig elment a barátaival, beültem a nappaliba egy könyv kíséretében és elmerültem benne. Nem jutottam sokáig, csöngettek.
- Pati - motyogtam az orrom alatt.
Barátnőm megígérte, hogy délután valamikor beugrik "társasozni", ahogy ő fogalmazott. Féltem, hogy a társasozásból nem lesz semmi, legalább is Patit ismerve. Szóval letettem a könyvet az asztalra és mentem ajtót nyitni. A vendég nagyon türelmetlen volt, már vagy ötödszörre csöngetett.
- Megyek már - kiáltottam.
Elfordítottam a kulcsot az ajtóban és...
Először is megráztam a fejem, nem hittem a szememnek.
Most persze mindenki azt hiszi, hogy a Jonas Brothers legifjabb tagja áll előttem... tévedtek. Az ajtóban 2 lány állt, fülig érő mosollyal. Amint meglátták döbbent arcom megöleltek.
- Bella... Ginny! - nevettem boldogan.
Igen! Ez kell nekem most! Két rég látott barátnő! Nagyon boldog voltam, izgatottan húztam be őket a házba. Érdeklődve néztek körül a házban, egyből ledobták magukat a nappaliban.
- Em, mi a fenét olvasol? - Ginny nagy szemekkel nézett rám, miközben felemelte az asztalon fekvő könyvet. - Alkonyat... nem vagy te szerelmes?
- Persze, hogy az vagyok! - Grimaszt vágtam, közben kivettem chicagó-i barátnőm kezéből a könyvemet. - Lányok, ez nem az a pillanat amikor a szerelmi életemről akarok beszélni.
- Hogy hív... - kezdte volna Bella, de Ginny fejbe vágta.
Míg én rajtuk mosolyogtam csengettek.
- Ahhh! - A hatalmas sóhajtás után felkeltem a kanapéról és mentem újra ajtót nyitni. Szerencsére csak anya és az öcsém voltak azok.
- Anya, talált ki kik vannak itt? - kérdeztem anyát miközben elvettem tőle az egyik zacskót.
- Kik? - Ron kíváncsian rohant be a nappaliba. - Sziaaasztok! - kiáltotta mikor meglátta a két lányt.
Anyám érdeklődve nézett utána, majd követte Ront.
- Jó napot, Mrs. Lamont - köszönt Bella és Ginny jól nevelten.
- Áh, lányok! - Sóhajtott anyám meglepetten. - Ti itt? Iskola idő alatt, ráadásul?
Erre a kérdésre persze számítottam tőle, de a hangjából ítélve örült barátnőimnek.
- Igen. Anyuméknak van egy elintézni való dolguk itt, L.A-ban. Szóval rávettem őket, hogy jöhessek és Ginny is - Bella rámosolygott anyámra, aki bólintott egyet, majd bevitte a vásárolt cuccokat a konyhába.
- De jóó - nevetett Ron.
- Milyen elintézni való? - Néztem Bellára, eddig én sem kérdeztem, hogy hogyan kerültek ide. :D
- Lehet, hogy anya itt kap munkát. Szóval eljöttek megnézni a várost és elsősorban, hogy milyen a munkahely...
Ginny szomorúan nézett le a kezére, miközben Bella beszélt. Talán arra gondolt, hogy "de jó, egyedül maradok Chris-szel!". Ekkor újra csöngettek. Nem érdekelt ki az, odaszóltam a két lánynak:
- Gyerünk fel a szobámba. Ott nyugodtan beszélgethetünk, nincs átjárás.
Egymásra mosolyogtak, majd követtek a lépcsőn. A szobámban szintén jól körbenéztek, majd helyet foglaltak. Ginny Sophie foteljában, Bella pedig az asztalom előtti székben. Én az ágyra ültem.
- Szép a szobád - mondta Bella.
- Igen, hasonlít a chicagóira... - bólogatott Ginny, én mosolyogtam.
- Szóval, Ginny... egyedül maradsz? - néztem rá, hirtelen szomorú lett az arca.
- De még nem biztos, hogy Bells-ék elköltöznek. Ha meg igen? Vele jövök! - Ginny dacosan kihúzta magát a fotelban. Arra gondoltam, hogyan jöhetne Bellával ide? Hisz neki a családja mégis csak Chicago-ban van...
- Bells, visszamentek még Chicago-ba? - kérdeztem.
- Persze, most csak egy hétre jöttünk. Ezért is jöhetett Ginny is. Jövőhét pénteken visszamegyünk Chicago-ba. Ha anya elvállalja a munkát akkor csak elintézzük a költözést, meg az ottani dolgokat és jövünk vissza. Ha nem,? Hát akkor azt hiszem Ginny lesz a legboldogabb.
 - Az tuti - nevettem egyszerre Ginnyvel.
Kopogtak.
De hogy ki? Az csak a következő részben derül ki.... :D

Pacsee!:D

Először is bocsi, hogy eddig nem volt rész. Unokatesómnál voltam Bgyarmaton, tegnap pedig falunap volt...XD Szóval értiteeek..:D Na, szóval ma még mindig nem lesz rész, mert még alakítgatom, meg ilyenek.^^ De holnap biztosan felteszem nektek. :D Remélem tetszeni fog majd. Addigis kommenteket kéreek.xD Vagy ide vagy email címre.^^ dorikah_us5.fan@citromail.hu

Köszii. N, csak ennyit akartam.^^ Majd jelentkezem.

keep faith. ♥ lovee, dórii.:]

42.rész



- Eléggé összetett kérdés lesz. Úgy értem, egyszerre többet teszek majd fel...
- Térj a lényegre! - Vágtam közbe indulatosan.
- Voltál már szerelmes? Úgy igazán! És ha igen, akkor mit érzel most... irántam?
Nyeltem egy hatalmasat, majd sóhajtottam. Közben, nem tudom miért, de hátráltam egy lépést. Nem gondolhatja komolyan, hogy erre most csak így válaszolok. Persze, az első kérésre könnyű...
Igen, voltam már. Montrealban, és nagyon hiányzik. Szerettem volna maradni, de nem megy... Oké, Em, ezen később is bánkódhatsz! - szólítottam fel magamat.
Lenéztem a tornacipőmre, és megrágtam a szavakat, végig gondoltam mit is akarok mondani.
- Én... - mit akartam?! A fenébe! Most miért néz rám ekkora szemekkel? Mint egy ház - vissza a csukámra. Jó, szóval, mit akartam mondani?... Áh, megvan. :D
- Én igen is voltam már szerelmes! - jelentettem ki talán egy kis büszkeséggel a hangomban.
- Igen, és mikor, hol? - követelte.
- Montrealban.. csak.. nem tartozik rád a szerelmi életem!
A helység név megvan, legyen boldog. És amúgy is igaz amit mondtam, nem? Ki ő nekem, hogy ilyet kérdezzen?
- És a másik kérdésem? - érdeklődött fél perc csend után.
- Azon...
- Gondolkoznod kell? - Várt, amíg sután bólintottam, majd beleegyezően sóhajtott. - Rendben, gondolkozz rajta. És... majd hívj, ha döntöttél.
Felnéztem az arcára, amin csak egy erőltetett mosolyt találtam.
- Majd hívlak - biztattam. Azzal elmotyogott egy szia-t és ott hagyott a sziklán.


/egy kicsit...kicsit sokkal később.../


Nem foglalom össze mi minden történt az elmúlt néhány napban. Túl sok minden. A fontosabbak: Nick kérdése; a hiány érzet még mindig, bár már tudtam az okát; felhívtam Davidot( Montreali "pasi") - nem tudom miért; Patiék "oooh" - zása amikor meghallották a történetet... és Nick kérdése és Nick kérdése és Nick kérdése és... Szóval kivagyok. Nicket valóban nem láttam azóta a hétfői óra óta, és nem is hallottam róla semmit.
Tegnap persze még írtunk egy matek röpdogát. Kb. olyan lett mint Lauráé szokott lenni. Kerek 1es. :/
Ezzel tovább tetéztem a bajt, nem mehetek sehova amíg ki nem javítom. De jóóó! Most a kérdés mellett még matekot is tanulhatok - ez volt a csütörtök éjszakai leggyakrabb gondolatom.
Igen, csütörtök este(fél 11) volt és én matekot tanultam.
Sajnos, tudtam, hogyan lenne könnyebb megérteni az anyagot, de erre gondolni sem mertem. A matek tanár 2 hétig abban a hitben élt, hogy én megszerettem a matekon, s nem utolsó sorban meg is értettem. De nem. A dolgozat óta érdekesen néz felém, majd ma kijelentette, hogy pénteken javítsak...


/Másnap/

- Tanultál?
- Igen.
- Tudod is?
- Nem.
Ez a párbeszéd köztem és Lily között zajlott le. Szegény megpróbált segíteni, de feladta...
Végül a feleletem egy gyengécske hármasra sikerült.
A napom további része azzal telt,  hogy Diana ujjongását hallgattam. Szerette volna, hogy elmenjek vele vásárolni. Sajnos beleegyeztem, de közel voltam az esemény lemondásához.
Végül nem tettem  meg, hisz anya elengedett és legalább addig nem Nicken elmélkedek.
Épp az egyik cipő boltból jöttünk ki, amikor megláttam egy csoportosulást. Szembe jöttek velünk, és lassan kirajzolódott az emberek alakja. Egy rakás fotós és riporter vett körül egy napszemüveges srácot. És akkor felismertem. Dianát, aki látszólag nem vette észre a felénk tartó társaságot, elkezdtem húzni az egyik lift felé.
- Mi a fenét csinálsz, Em?! - kérdezte rémülten.
- Az újságírók és Nick - suttogtam neki, miközben megnyomtam az 1-es gombot. Még láttam, ahogy belépnek abba az üzletbe ahonnan és és Diana egy perce kijöttünk.
- Áldhatod az eget, hogy nem vettem meg azt a csukát. Mert akkor bizony még bent lennénk - motyogta kifulladva barátnőm.
- Áldom is - válaszoltam, kezemet a mellkasomra téve.
Szóval ez volt pénteken... és akkor este döntöttem arról, hogy vége! Eldöntöttem mit akarok és azt is, hogy holnap elmondom Nicknek.

/Szóval másnap/

Félek - és ez az érzés hatalmas gátat állított a napom elé. Az elé, hogy felhívjam Nicket és közöljem vele: döntöttem. Az elé, hogy egyáltalán kikeljek az ágyból. Nem tettem ezt meg, inkább fekve tárcsáztam a számot.
- Emma? - szólt bele volt szobatársam izgatott mégis félénk hangja.
- Igen, én vagyok az - sóhajtottam. - Figyelj, beszélhetnénk?
- Igen, hol? - még mindig félénken beszélt.
- A parton... - megvontam a vállam jobb ötlet nem lévén.
- Rendben! 15 perc múlva?
- Áh, nekem még fel kell öltözni - motyogtam. - Mondjuk egy óra?
- Ah, rendben - sóhajtott.
- Akkor ott, szia.
- Szia...
Kelletlenül keltem ki az ágyból és mentem készülődni...
Egy óra múlva pedig már a parton álltam és vártam Nickre. Nem sokkal után futott be, tétován mosolyogva. Miután köszöntünk egymásnak türelmetlen kíváncsisággal nézett rám, de én most is a tornacipőmet vizsgáltam.
- Várj egy percet - mondtam, ugyanis még egyszer végig akartam gondolni mindent.
Volt bennem egy kis félsz. Próbáltam nem gondolni rá, de ott volt bennem. Attól féltem, hogy - mivel az utóbbi időkben (talán) megváltozott a véleményem Nickről - meg fogom bánni. Igen, a döntést. De hisz ez hü.lyeség! Én nem... - nem ezt még gondolatban sem.
Végig néztem az előttem álló srácon. A kezeit zsebre vágta, egy kicsit meg van görnyedve. Fekete farmer volt rajta, egy kék póló és fekete napszemüveg - igaz az most a hajára feltolva. Az most rövidebb, mint mikor megismertem. A nagy barna szemei (amit ugye nem takarnak szemüvegek) rám szegezte. Egy fél percig még csendben álltam és fürkésztem az arcát, talán okokat kerestem. Ám miután lenyeltem egy kérdést belekezdtem.
- Te egy olyan srác vagy... aki.. Oké, ez így nem megy! Gondolkodtam és döntésre jutottam. Nem tudom, hogyan fogsz reagálni. Talán örülsz majd, talán nem... - megköszörültem a torkom, majd kimondtam...
- Én csak mint egy barát szeretlek. Mint egy nagyon jó barát, egy báty, aki mellettem van.
Le lehetett olvasni az arcáról a csalódást, talán ezért is tettem oda a második mondatot. Belém nyílalt a bűntudat, s tudtam, ennek nem szabadna megtörténnie. Közben ő lehajolt egy kavicsért, majd behajította azt a tengerbe.
- Hisz tudhattam volna. Valahol éreztem, hogy nemet fogsz mondani - volt egy olyan érzésem, hogy magához beszél. - Talán megpróbálok vele élni - fanyarul elhúzta a száját -, talán...
Kezdtem megnyugodni, hisz láttam egy kis mosolyt a szája szélén. De akkor hirtelen elfordult és elrohant. Rémülten néztem utána. Valamit tettem? Vagy valami olyanra gondolt ami így elkeserítette?
Hiába kiáltottam utána, nem állt meg, csak rohant és rohant, hogy minél messzebb legyen a parttól, a sziklától... és tőlem.

41.rész


Az utolsó este Denise egy francia ételt csinált vacsorára. Kevin, miután megkérdezte mi az, azt hitte egy betegség, ám miután Nick belekóstolt ők is feláldozták magukat. :D  Utána megnéztünk egy filmet, amiben Joe kedvenc színésznője játszott. Az egész játékidő alatt azt beszélte, hogy milyen csinos, milyen jól alakít és milyen jó lenne, ha itt lenne.
Később Elvis nem hagyott aludni, szóval kb. fél 2ig beszélgetünk a sötétben Nickkel. Persze, ne gondoljatok semmire! A későn elalvás is az oka lehetett annak, hogy Denise dél körül jött fel ébreszteni minket.
Mikor nem járt sikerrel beküldte Frankiet és Ront, hogy ugráljanak az ágyon. Én reflexből megragadtam az első dolgot ami kezembe került, hogy leüssem valamelyikőjüket. Sajnos, Nick hajába kaptam bele, szegény gyerek ordítozott.
Igen, már a reggelünk is elég mozgalmas volt. Viszont mikor felöltözve lementünk a földszintre még érdekesebb jelenet tárult a szemünk elé. Joe egy francia(?) szótár fölé hajolt és irkált valamit.
- Sophie, Joe mit csinál? - néztem húgomra, aki a Jonas fivér mellett ült.
- Kitalálta, hogy néhány óra alatt tanítsam meg franciául... - megforgatta a szemeit, majd válaszolt egy kérdésre.
Szóval a délelőtt hátralévő része és a délután első 2 órája nagyjából így telt. Majd lecuccoltunk és indultunk. Kevin bá' volt kedves elvitt kocsival( <3 ). A ház még üres volt - anyáék gépe csak 11kor landol. Boldogan dobtam le magam a fotelembe, majd húztam fel a bőröndöt a szobámba. Wá, de hiányzott - gondoltam. Gyorsan kipakoltam, majd  levetettem magam az ágyamra. Ez is hiányzott. 2 hét, istenem, de hosszú volt. Nem baj, itt vagyok, itthon vagyok. Ez a legjobb. És még mi? Nem kell Nickkel egy szobában dekkolnom. :D
Ahogy elgondolkoztam ezen a hasam érdekes hangot hallatott. Kérdőn néztem rá.
- Éhes vagy? - kérdeztem tőle. Más hü.lyének nézne, de mindig megkérdezem a hasam. Beszélek hozzá.
Szóval mikor újra megkordult a hasam lementem a földszintre, de ekkor eszembe jutott, hogy a hűtő valószínűleg üres. :/
Gyorsan felmentem a szobámba egy táskáért, majd vettem ki pénzt a szekrényből és elmentem venni kaját.
- Elmentem vásárolni! - kiáltottam a hátam mögé és már az utcán is voltam.

/ egy kicsit később. Kb. annyival amíg vásároltam, ettünk,tv-ztünk/


Már 9 óra is elmúlt. Estére nem volt programom, hát elmentem zuhanyozni meg minden.
Már az ágyban feküdtem, álmatlanul. Arra gondoltam, hogy talán azért nem jön álom a szememre, mert későn keltem. De nem...
Valamit hiányoltam. Valami hiányzott és ez nem hagyott nyugodni. Szétnéztem a szobámban, de nem hiányzott semmi. Agyaltam ezen, nem hagyott nyugodni. Végül hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó. Anyáék - gondoltam boldogan.
Hirtelen ötlettől vezérelve, csak hogy ne a hiányérzetem uralkodjon rajtam, lerohantam a földszintre és megöleltem az elől jövő apámat.
- Emma, szia! Hát te még fent vagy? - viszonozta az ölelésemet.
- Nem tudtam aludni. Érdekesen érzem magam - mosolyogtam anyámra, majd őt is megöleltem.
- Hiányoztál - nézett le rám, miután elengedtem.
Segítettem nekik behurcolkodni, majd beszélgettünk egy kicsit. Ők nem voltak álmosak, aludtak a gépen.
- Nem kéne aludni menned? - kérdezte apa, mikor ránézett az órájára és az fél 1et mutatott.
- Nem vagyok álmos - jelentetem ki makacsul.
Ám ezt az állításomat hamarosan megcáfoltam. Nem sokkal később elaludtam a kanapén.

A vasárnap egész átlagosan telt. A gyerekek segítettek a szüleiknek a ház körül, közben mindenfélékről beszélgettek. Majd ebéd után mi 3an(a gyerekek) elmentünk tanulni. Később apával focit néztem...

/Hétfő/

A nap eseménytelenül telt. A rajz szakkör után az egyik lánnyal, Lucy-vel sétálgattam a buszmegálló felé. Ő beszélt, én pedig helyeseltem, ilyen szempontból jó társ volt. A téma, kedvenc bandájára a Jonas Brothers-re terelődött. Kedvence, legnagyobb meglepetésemre, nem Joe, a tinilányok álma, hanem Nick volt. Mikor ezt meghallottam gyomrom érdekesen összerándult. Késztetést éreztem arra, hogy egyszerűen leüssem Lucy-t.
- Azt hallottad, hogy új barátnője van? - kérdezte.
- Én azt hallottam, hogy megcáfolta a cikket - számomra ez volt az ésszerű válasz, tudva, hogy én vagyok az a lány.
- Érdekes volt, ahogy olvastam a cikket és nézegettem a képeket... valahogy ismerősnek tűnt a lány - segélykérően nézett rám.
- Nekem nem volt... lehet, hogy már találkoztál vele, nem?
- De lehet - helyeselt, miközben zavart arcomat kémlelte.
Ekkor megállt mellettünk egy kocsi, megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, de már hallottam is a hangot...
- Sziasztok!
- Hello - Lucy meglepetten köszönt míg én valamilyen szinten kelletlenül.
- Emma van kedved velem jönni? - kérdezte Nick Jonas. Ránéztem Lucy elképedt arcára, minden jel szerint felismerte az előtte álló srácot. Felém nézett és bólintott egy olyan arckifejezéssel : menj nyugodtan, meg vagyok egyedül is!
- Értem - válaszoltam.
Elköszöntünk a még midig csak tátogó Lucytől, majd már mentünk is.
- Azt hiszem felismert téged - mondtam, mikor befordult az első kereszteződésnél.
- Igen, azt hiszem egy rajongó volt...
- Viccelsz? Arról áradozott milyen jól nézel ki - tört ki belőlem, de meg is bántam. Féloldalas mosolyával nézett rám. Néhány percig nyugodtan ültem és néztem ki a szélvédőn de aztán...
- Hé, hova megyünk?
- Kérdezni szeretnék valamit... a partra - kicsit zavartan beszélt, ezt nem vettem jó jelnek.
Az út hátra lévő részében azon agyaltam, hogy mit akar kérdezni. Felvetődtek bennem elég félelmetes kérdések. Ezeket azzal hesengettem el, hogy valószínűleg az óriásteknősökről akar beszélni. Bár, ezt nem tartottam valószínűnek... sajnos.
Mikor megállt és kiszállt a kocsiból intett nekem, hogy kövessem. Nagyjából sikerült is. De volt valami a gyomromban, ami azt mondta, hogy fussak el. Minél messzebbre, annál jobb. Nem mertem, érdekelt mit akar mondani. Érdekelt, és féltem, hogy ez lesz a vesztem. Persze, tudtam, hogy nem akar vízbe fojtani, de akkor is. A kíváncsiságom, úh, hogy mennyire utáltam.
Most, miután szembe fordult velem, éreztem, hogy valami meg fog változni. Nyeltem hát egy nagyot, mire ő belekezdett.
- Na, szóval! Azt hiszem kezdem az elején. Az elmúlt két hét... szóval érdekes volt.. és zavart. Nem tudtam, hogy mi van, mi történik... Na, és most... Tegnap és tegnap előtt este alig aludtam. Valahogyan hiányérzetem volt. Hiába emlékeztettem magam arra, hogy semmi sem hiányzik, de nem nyugodtam meg. - Nem tudom az arcom miről árulkodott, de nagyon meglepődtem, én is ugyanezt éreztem az elmúlt 2 este... Nem baj, Em, hallgasd végig...
- De ma reggel, mikor 7kor felébredtem(ez tőle csoda), rájöttem mi hiányzik. Az, hogy nem keresed a matek könyvedet, hogy nem esel el a szoba közepén lévő tornacipődben, hogy nem mosolyogsz rajtam, mikor nem tudom a nevem. És.. na szóval, te nagyon jól tudod, hogy.. hogy velem mi van... - még mindig nem meri kimondani.
Még egyszer sem mondta a képembe. Gyerünk, itt az alkalom! Persze, nem azért, mert hallani akarom azt, hogy belém szeretett. De merje kimondani. ÉN ki merem mondani, hogy soha nem leszek a barátnője... Vagy nem?! LÉNYEGTELEN!!!!!
- Igen...?
- Azt szeretném ha válaszolnál egy kérésemre - fúúúúú, ezzel kezdte. :D
- Mond! - szóltam kíváncsian. Nagyot nyelt, majd kinyögte:

40. rész


Péntek reggel elmondtam Noelnek miért nem tudtam előző nap vele menni. Megértett, ami jól esett, s azt mondta majd pótoljuk.
Az  ebéd szünetben a Savoy ikrek közül csak Lily ült mellénk. Noel Adamék asztalához ült, egy fontos megvitatni való dolog miatt. Alig ültünk le, de Pati már azt kérdezte elmegyek-e vele a szekrényéhez.
- Előbb eszek, utána? - mosolyogtam.
Kelletlenül bólintott, majd nagyon feltűnően a pultot bámulta, ahol kiadják a kajákat.
- Pati, mond, jól vagy? - gyanakodtam.
- Igen - vágott ártatlan képet. A következő pillanatban - amikor azt hitte nem figyelek -, odasúgta Laurának:
- Nora!
Diadalittasan kaptam fel a fejem és néztem Isabel-ék asztalához, ami kb. 4 méterre volt tőlünk. Először csak azt fogtam fel, hogy Nora egy újságot olvasgat, de eztán...
- Na, neee! - sikkantottam rémülten és felugrottam az asztaltól.
Miközben az ajtó felé rohantam Lauráék is utánam vetették magukat. Ránéztem az órámra: még 15 perc van az ebédszünetből. 3 barátnőm a suli főbejáratánál ért utol.
- Em, hova rohansz? - ragadta meg a karom Diana.
- Meg kell szereznem az az újságot - minden szavamnak egy rántással adtam nyomatékot. Nehezen, de leráztam magamról Diana kezét és már rohantam is a suli melletti újságoshoz.
Miután megvettem a Nora kezében látott lapot Diana visszarángatott a suliba, ott is be az 1. lányvécébe. Ott mindannyian a cikk fölé hajoltunk és együtt olvastuk:

                                                NICK JONASNAK(16) ÚJ BARÁTNŐJE VAN?

             A Jonas Brothers legfiatalabb tagját a minap egyik fotósunk kapta rajta, amint egy, számunkra    eddig ismeretlen lánnyal töltötte idejét. Nicket a pletykák szerint Selena Gomezzel randizgatott, ám a párt majd' 1 hónapja nem látták együtt. Talán ez a lány az oka? Nos, erre a kérdésre egyenlőre nem tudjuk a választ, ám az szinte biztos, hogy a Jons-fivér és a titokzatos lány kapcsolata több mint baráti.

Felmerül a kérdés, hogy ki a lány? Az biztos, hogy nem egy befutott tini-sztár. Talán NickJ most a civilek keresett párt? A képeken kívül szemtanúk állítják, hogy amikor a párocska betért egy gyorsétterembe sokat nevettek, sőt még át is ölelték egymást.

Csak remélhetjük, hogy a pár hamarosan többet is közöl velünk kapcsolatukról. Addig is a rajongók vagy együtt örülnek egy újabb Jonas boldogságának, vagy dühöngenek, hisz a hírek szerint már csak Joe a szingli.



Néhány másodpercig mindannyian csendben meredtünk a cikkre. Végignéztem a képeken. Kettő akkor készült, amikor elvitt "ebédelni". Egy 3. pedig tegnap, amikor nem tudta miért sírok és vigasztalni próbált. Oké, persze nem a legjobb helyszín volt erre, de na!
- Ez mikor készült? - bökött szörnyülködve az egyik képre Pati.
- Tegnap... megpróbált megvigasztalni. De én.. nem gondoltam, hogy ez lesz - fakadtam ki tehetetlenül.
- Nyugi. Figyelj, Em, ez a cikk egy marhaság. Te is tudod, hogy a fele sem igaz. Akkor meg? Tudom, ez nem segít, de nevess rajta egyet - próbált vigasztalni Laura.
- Nem, persze, én tudom, hogy hü.lyeség. De azok akik nem? Ők most az gondolják, hogy Nickkel járok! Nickkel! - teljesen tehetetlenül leültem az egyik kuka tetejére. Barátnőim összenéztek. Talán egymástól várták a segítséget? Az égi áldás nem jött. Senki nem tudta mit csináljon. Pati leguggolt mellém és megsimogatta a hátam.
- Igaza volt. Jól mondta, ha egy lány a 3 méteres közelébe kerül akkor már a barátnője. De miért pont én? - néztem fel kétségbe esetten.
- Megoldjuk. Biztos vagyok, hogy már ők is olvasták és abban is, hogy kitalálnak valamit. Megoldjátok - Diana bátorítóan rám mosolygott és felhúzott a kukáról.
- Gyere, szólok a bátyámnak, majd ő felvidít - Lily megfogta a másik kezem és kihúztak a mosdóból.
- Meg amúgy sem lehet felismerni téged azon a képen - mondta Laura. Ezzel egy kicsit jobb kedvre derített. Már mentünk volna megkeresni Noelt, de becsöngettek.
A buszon leültettek Noel mellé, aki miután felvázolták neki a helyzetet(mi szerint rossz kedvem van), viccekkel traktált. Mikor már a leszálláshoz készülődött megkérdezte:
- Van kedved eljönni ma valahova?
- Ha csak nem vásárolni viszel, akkor bocsi, de nincs - bűnbánóan néztem fel az arcába.
- Hát, izé - mosolygott -, semmi baj, akkor majd máskor. Még több idő a rókás viccre.

Mikor beléptem a Jonas házba érdekes jelenet tárult a szemem elé. Sophie, akinek elmaradt 2 órája gyalog már hazaért. Ő és a Jonas Brothers tagja összedugták a fejüket és valamit néztek. Nagyon el voltak foglalva, mert csak akkor vettek észre, mikor már 3szor köszöntem és megköszörültem a torkom.
- Emma! - sóhajtotta meglepetten a nevemet húgom.
- Mi történik? - kérdeztem, miközben ledobtam a táskám egy fotelba. Joe a kezembe nyomott egy újságot. Egyből felismertem benne annak a lapnak egy másik számát, amit én is megvettem. Undorodva tartottam el magamtól, majd előhúztam a táskámból a délben vásárolt másik példányt.
- Már olvastam - válaszoltam kelletlenül. - Hazugság az egész.  
- Erre már rájöttünk.
- De hogy lehetnek ennyire pofátlanok?! Nick, igazad volt- néztem az említettre - , ha a 3 méteres körzetedbe kerül egy lány akkor már a barátnőd. És amúgy is... amíg a képükbe nem vágom, hogy a barátnőd vagyok nem kéne ilyeneket írni - ráböktem az asztalon heverő újságra.
- Nem kéne, de ez a munkájuk - válaszolt Joe.
- Ki kell valamit találnunk - szólalt meg először Nick, mióta hazaértem. - Le kell tagadnunk...
Jól láttam? Nehezen bírta kimondani? De látom rajta, hogy érzékenyen érinti. Az arcára van írva, hogy leginkább kiállna az utca közepére és világgá ordítaná az igazságot. Azt, hogy ő mit érez és, hogy nem járunk... Vagy legalább is valami ilyet.
- Biztos, hogy jól vagy, öcsi? - nézett rá gyanakvóan Joe.
- Persze - mondta Nick miközben megvakarta a fejét.
A délután hátra lévő részében azt tervezgettük, hogyan tisztázzuk a helyzetet. Végül Sophie ötlete mellett maradtunk. Mi szerint Nick  a myspace-s blogjukba egy bejegyzést, amiben cáfolja a cikkben megjelenteket. Majd ezt felrakja a hivatalos oldalukra is.
Míg Nickkel a bejegyzést szerkesztgettük Kevin elment Daniellehez, Sophie Ivy-vel vásárolni, Joe pedig leszaladt megetetni Elvist. Szóval, ha nem is sokáig(hál' Istennek), de kettesben maradtunk.
- Szerintem azt kéne írni, csak barátok... - néztem rá, mire grimaszolt. tudtam, hogy mit írna, igen. De hát, naa!
- Rendben - válaszolt végül, majd begépelte. További néhány perc és Joe segítsége meghozta a végeredményt. Gyorsan feldobtuk myspace-ra meg az oldalukra, majd elmentünk fagyizni.
Igaz, nem tartottam a legjobb ötletnek a cikk után. Még a végén valami olyanba kevernek bele, hogy Joeval is kavarok. :/

39. rész



miután mindketten jól laktunk fogtuk magunkat és hazaindultunk.
A délutánom tanulással telt. Másnap egy töri dogát írtunk, szóval arra kellett tanulnom. Plusz ott volt még a rajz, a kézfejről. :/ Nem sok kedvem volt megcsinálni, de végül rávettem magam. Úgy határoztam, hogy annak a kezét rajzolom le, akivel először találkozok. Kivétel Sophie és Denise. A saját szerencsémet ismerve, volt egy belső félelmem arról kivel hoz össze a sors. Így is lett. A lépcső közepén találkoztam szobatársammal, Nick Jonas-szal.
Mosolyogva jött felém, de ábrázatom elég szörnyű lehetett, mert félénken nézett rám és kérdezte, jól vagyok-e.
- Igen, persze - válaszoltam miután rendezni tudtam vonásaimat. - Csak van egy számomra rossz hírem.
- Kíváncsi vagyok!
- Szóval, megfogadtam magamban, hogy akivel először találkozok az lesz a modellem... - nyögtem ki nagy nehézségek árán.
- Az én lábamat is le akarod rajzolni? - ugratott, lesújtó pillantást vetettem rá.
- Öhm.. csak a kezedet - féloldalas mosolyra húzta a száját, közben szemügyre vette a kézét.
- Rendbe, gyerünk - egyezett bele és visszaindult a szobájába.
Az íróasztal mellé állított egy széket, arra ült ő, én pedig az eleve ott lévőre. Bal kezét felrakta az asztalra és nézte, hogyan ügyködök. Rajzolás közben franciául szidtam a tanárt, de csak nagyon halkan. A csendet ezen kívül néhány kérdés szakította félbe. Értetlenül néztem fel az arcába, mikor megkérdezte milyen volt a film. Aztán rájöttem, hogy reggel Sophieal beszélgettem erről. Tehát innen tudta, hogy később jövök. De ez nem ok arra, hogy értem jöjjön.
Már egész jól haladtam, mikor egy pillanatra megállt a kezemben a ceruza. A gyűrűsujján lévő gyűrűt eddig nem is vettem észre. Vagy észre vettem, csak nem néztem meg jobban.
- Tisztaság gyűrű - magyarázta, mikor meglátta, hogy a gyűrűt nézem.
Elmotyogtam egy értemet s levettem a szemem a gyűrűről. 10 perccel később  megkönnyebbülten sóhajtottam:
- Kész vagyok! Király! Ezért Nobel-díjat érdemlek.
mosolyogva kivette a kezemből alkotásomat és megnézte. Néhányszor megfordította, közben érdekesen nézett, majd kijelentette:
- Szép kezem van -.-"

 A keddi napon rengeteg kérdésre kellett válaszolnom( a töri doga mellett is). Lauráék tudni akartak mindent. Amennyire lehetett elmondtam nekik a történteket. Utána pedig egyre idiótább kérdésekre kellett válaszolnom. Szóval így telt a keddem a suliban.
Nem mentem rajzra, csak odaadtam a rajzot a tanárnak. A busz felé Pati még valamilyen újságot beszélt, de nem értetem mit, majd megkérdezte, ma is Nickkel megyek-e haza.
- Nem! - kiáltottam rémülten, majd gyorsan témát váltottam.
Nick tényleg nem jött értem, és ezért hálát adtam az égieknek. Így húgommal sétálhattam haza, aki az angol dolgozat miatt háborgott. A házban nem találtunk senkit, csak Ront.
- Szia, öcsi - köszöntem.
- Sziasztok - nevetett ránk.
- Jonasék? - nézett körül Sophie, közben lehuppantam Ron mellé a kanapéra.
- Kb. fél órája mentek el. Tessék - a kezembe nyomott egy cetlit.
"Sziasztok! Elmentünk dolgozni. Majd jövünk, de lehet, hogy csak késő este. Nick üzeni, hogy etessétek meg Elvist. Joe és a többi Jonas."
- Joe írta, arra az esetre felkészülve, ha nem hinnétek nekem - motyogta Ron miközben én olvastam. Nevetve összeborzoltam a haját, majd  vele néztük a tévét.
Szóval a keddi napom Jonasék nélkül telt. Igaz, sokat kellett tanulnom így nem éreztem Joe hü.lye vicceinek hiányát. Éjszaka érhettek haza, mikor én már boldogan alukáltam. ^^
A reggeli ébredésnél csak azt tartottam érdekesnek, hogy a fejem valaki vállán fekszik. Persze, hogy Nickén. Rémülten ültem fel. Szobatársam félálomban megtapogatta azt a vállát ahol néhány másodperce az én fejem volt. Fogtam a cuccomat és beviharoztam a fürdőbe. Összeraktam magam egy emberi lénnyé valamint felöltöztem. Nyugi, Em, már csak 3 nap - gondoltam magamban. Igen, 3 nap, de mi fog addig történni. Hisz ez nagyon zavaros. Egyszer úgy foglalkozik velem mint a legjobb barátjával, haverjával. máskor teljesen máshogy néz rám. Szinte ki lehet olvasni a szemeiből, hogy belém van zúgva. Anya, miért itéltetek ekkora szenvedésre. Miért nincs Jonaséknak két személyes vendégszobájuk???!!!
Jobb lesz máson elmélkedni.
Ma matek doga - fúú, ez nem sokkal jobb téma. Nick az ágyon ült és érdeklődve nézett rám. Nem mertem megszólalni, túlságosan össze voltam zavarodva. Intetem neki s már kint is voltam a szobából.
- Jó reggelt, Denise
- Reggelt, Em - üdvözölt a fiúk anyja. - Kérsz tojást? - ránéztem a serpenyőre, nem volt étvágyam.
- Nem, köszönöm. Van csoki? - Az asztalnál evő Sophie szörnyülködve nézett rám.
- Csoki? - ismételte Denise-szel kórusban.
- Igen. Ma matek dogát írok és a csoki agyserkentő - válaszoltam meglepődött képükbe.
- Oh, ott van -  a ház asszonya rámutatott az egyik szekrényre.
Odamentem és kivettem egy fél táblát, amit mosolyogva csúsztattam a táskámba. Míg Sophiera vártam a legidősebb fivér mászott be a konyhába és anyja nem kis rémületére egy hajtásra lehúzott két pohár kávét.
- Mikor értetek haza? - kérdeztem mikor befejezte az ivást.
- Éjfélkor - válaszolt fia helyett Denise.
Épp mikor Sophie bejelentette, hogy mehetünk Kevin belefejelt az előtte lévő rántottába. Gyorsan elköszöntünk és kispuriztunk a szabadba.
Túléltem a szerdát. Míg Lily-vel (aki levázolta a helyzetet és kiderült, bátyja erőltette ki az infókat) a matek tanárt szidtuk, Pati egy csomó embert odarángatott az asztalunkhoz. Ez a csomó ember Lily és Noel volt. XD A sráccal végig röhögtük az ebéd szünetet. Alig ettünk valamit, mert kitalálta, hogy a konyhás nő az ebéd fölött vágta a lábkörmét. :D Akárhányszor valamelyikőnk bele akart harapni (az amúgy otthonról hozott szenyába), elkiáltotta magát :
- Vigyázz, köröm-invázióóóó!
Aznap sem jött értem senki, és már kezdtem örülni, hogy Nick felhagyott e szokásával.
Viszont...
Csütörtökön hátra kellett hagynom Lillyt, Laurát, Patit és Dianát sőt még Sophie húgomat is. Mindegyikőjüknek valamilyen foglalkozásra kellett menni. Így Noellel ballagtunk a buszhoz. Megint viccekkel traktált, amik a nyuszikáról szóltak.
- A következőt? - ezt kérdezgette minden elmondott után.
- Persze, de most mondj egyet a rókáról is.
- Arról nem tudok - vallotta be, kinyújtottam a nyelvem.
- Jah, de kereshetek néhányat - mosolyogta.
- Oké, legalább holnap is tudsz szórakoztatni - biztattam.
- Ne várjunk addig! Ma délután? - incselkedett mosolyogva.
- Miért is ne?
- Rendben, akkor ott - az utolsó szót nagyon sejtelmesen mondta.
- Igen, ott - ismételtem.
A járdán ekkor megállt egy autó. Nevetve elhaladtunk mellette, de valaki utánunk szólt:
- Emma?
Megdermedtem, a mosoly lefagyott az arcomról. Noel kíváncsian fordult meg, de amikor meglátta amit meglátott visszafordult felém.
- Már nem azért, Carrie(így hívott, hiába mondtam, neki, hogy ne tegye), de ez a srác tisztára úgy néz ki mint Nick Jonas és ismer téged - suttogta.
- Attól tartok ő Nick Jonas - motyogtam -, és ismer is engem. És most arra vár, hogy megforduljak - szavaimat csak a mellettem álló Noel hallhatta.
- Fussunk el? - suttogta mosolyogva.
- Rendben!
- Emma?
- Jajj, várj már! most azt tervezi, hogy fusson el - fordult Nickhez Noel.
Mi??! Megfojtom - zsörtölődtem magamban. Mivel már Noel is Nick felé volt fordulva, hát én is odanéztem.
- Hello - köszöntem.
- Szia, Em. Van kedved velem jönni? - tudtam, hogy ezért jött. Pedig már örültem.
Ránéztem Noelra, egy olyan nézéssel, hogy segíts.
- Nyugodtan menj, elvagyok egyedül is. Majd kérdezek rókás viccet a sofőrtől - ha azt hitte, hogy a végére tett irónia megmenti, akkor tévedt. Azt reméltem, megment és nem kell Nickkel tartanom,de úgy látszik, ő ürül a szenvedésemnek. Kelletlenül megszólaltam:
- Rendben! De aztán ne favicc legyen - néztem Noelra, majd Nickre: - Gyerünk.
- Sziasztok!
- Szia
Ha ezek után azt reméltem, hogy csendben megúszom az utazást, hát tévedtem.
- Ő ki volt? Osztálytársad? - kíváncsiskodott sofőröm.
- Igen - válaszoltam kurtán.
- Naa, Emma. Ne légy ennyire mérges. Nem akartalak elrángatni tőle - ez bocsánat kérés volt?
- Oké, nem leszek! - vágtam rá, még mindig egy kicsit dühösen. Megcsörrent a telefonom.
- Hallo? - szóltam bele.
- Emma, kicsim - a nagyim volt az Franciaországból, hangja elgyötört. Mi történt? - gondoltam rémülten.
- Nagyi, örülök, hogy hallak! Mi történt? - kérdésemre elsírta magát, félősen nyeltem egyet.
- Nagyapád... - csak ennyit bírt kinyögni, de megértettem.
A papa mindig nagyon beteges volt. Sokat volt kórházban, de mindig nevetve jött ki onnan. Hát, most már nem...
- Én... - kezdtem, de elfelejtettem mit akartam mondani.
- Semmi baj, Emma. Csak azért hívtalak, hogy tudd. Anyádat már hívtam, ő mondta, hogy hívjalak - a nagyi hangja néhány helyen elcsuklott, még mindig sírt, de megpróbálta elfojtani.
- Értem.
- Leteszem. Tudom, hogy nem tudtok jönni a temetésre, nagyon sajnálom. A papa örülne nektek - a végét nagyon nehezen bírta kimondani, majd egyből le is tette.
Próbáltam nyugodtan lélegezni, de nem jött össze.
- Emma, mi történt? - kérdezte Nick, aki persze egy szót sem értett a beszélgetésből. Talán rájött abból, hogy egy könnycsepp csordult le az arcomon. Gyorsan letöröltem, majd megráztam a fejem. Talán, hogy kitisztuljon, talán, hogy tudassam Nicckel, most nem vagyok képes válaszolni. Az út hátra lévő részében néhányszor még rákérdezett, arra, hogy mi történt, nem válaszoltam. Mikor megállt a Jonas ház előtt, én nem fogtam fel, hogy ki kéne szállni.
- Emma? - újra megráztam a fejem. Kiszállt és néhány másodperccel később kinyitotta az anyósülés felőli ajtót. - Mi történt? Nekem elmondhatod.
Fejrázás, majd megfogta a kezem és kihúzott a kocsiból. Megint megkérdezte mi a baj, majd kitört belőlem a sírás. Próbáltam elfojtani, de nem ment. Nick értetlenül nézett rám, majd - talán hirtelen ötlettől vezérelve -, átölelt. Minden más esetben ellöktem volna magamtól, de ez volt az egy amikor nem. Inkább viszonoztam az ölelést és belesírtam a vállába.

38. rész




Visszaérve először Joe idióta kérdéseire kellet válaszolnom. Volt egy olyan érzésem, hogy válaszaimat később továbbítja, de nem foglalkoztam vele. Eközben Denise 1000szer kiáltott, hogy ebéd. A kérdezősködést még evés közben is folytatta, míg apjától nem kapott egy lesújtó pillantást. :D
Ebéd után Ronnal szórakoztam egy kicsit, majd Sophievel mentem beszélgetni. Beszámoltam a történtekről, majd ő is a tegnap estiekről. Épp indultam volna tanulni amikor Nick lépett elém.
- Szia, álomszuszék - köszöntem neki, közben próbáltam elmenni mellette.
- Bocsi, de Joe küldött - lenyugodtam. - Van kedvetek eljönni a mai koncertre? Előtte lesz egy rádiós beszélgetés.
- Várj egy percet - böktem meg -, nekünk holnap suli.
- Igen - most ő bökött meg - , ezt tudjuk. Nyugi, 10re itthon vagyunk.
Ránéztem húgomra, aki mosolyogva bólogatott.
- Rendben, mikor indulunk?
- Fél 6 - ránéztem az órámra: 4 lesz. Még van idő tanulni. :D
Átmásztam Nick keze alatt és mentem tanulni. 6 körül amikor már mindennel kész voltam és  mentem ruhát keresni, belépett szobatársam. Gitár volt a kezében és egy összefirkált papír. Leült az ágyra és amíg én a bőröndben keresgéltem elkezdett pengetni egy dallamot.
- Ez mi? - kérdeztem, mert megtetszett.
- Egy új dalt írok. Csak elkergettek a zongorától - kelletlenül mosolygott.
- Meghallgathatom? - kíváncsiskodtam, közben felmásztam az ágyra.
Először elkezdett pengetni, majd énekelt:
- If it's you and me forever, if it's you and me right now, that'd be alright, be alright....
- Naaa! Ez nagyon jóó - nevettem.
- Igen, de nem jutok tovább - húzta a száját.
- Nick! Nem tudom kinek énekelgetsz szerelmes dalokat, de ideje készülődni! - kiáltott Kevin.
Mindketten elvörösödtünk, majd követtük Kevin utasítását. Nick bespurizott a fürdőbe, én pedig gyorsan magamra kaptam kék gatyát, sárga pólót és a zöld converse-met. Együtt mentünk le, röhögve egy viccen.
Egy kis busz várt ránk a ház előtt, az vitt -értelemszerűen-, a koncert helyszínére. :D A rádió beszélgetés alatt Frankievel és az öcsémmel nevettünk. Sophie és én, mint akik visszafejlődtek. Csak Sophie kapott el néhány szót, abból arra következtettünk, hogy a nemrég megjelent CD sikereiről beszélgetnek. A koncerten Sophie tombolt. XD ÉN is jól éreztem magam. - Jézus mit írtam!!?? XDXDXD
A színpadról a három fivér fülig érő szájjal jött le. Ezt a mosolyt egész hazaúton nem lehetett letörölni az arcokról. Ron egész hazaúton azt beszélte, hogy " Ils sont en amour!", ami annyit jelent: "Szerelmesek!"

/Másnap/
Reggel nagyon jó kedvem volt. Mosolyogva mentem öltözni és fogat mosni. Legnagyobb ámulatomra Nick is kimászott az ágyból és letámolygott utánam a konyhába. Nem tudom mi lelte. Nem voltam éhes, így csak néztem ahogy Sophie megreggelizik.  Evés közben azt kérdezgette tőlem, hogy melyik busszal jövök haza.
- A másodikkal. Az osztály valamilyen filmnézést tervez. Will hozza a filmet. Már most félek - fakadtam ki.
- Adam haverja? - nézett rám Sophie elég érdekesen.
- Hm...? Ja, igen! - sóhajtottam. - Komolyan, agyilag Chris szintjén van.
- Sprite! Akkor megint egyedül megyek - csalódottan rázta a fejét.
Elköszöntünk Deniséktől majd indultunk.
/Néhány óra múlva/

- Will egy állat! Nem tudom milyen filmet hoz, de Mrs. Johnson azt mondta, hogy...
- Nem tudjuk befejezni a filmet - fejezte be Laura megkezdett mondatát Diana. Közben megszólalt a mellettünk elmenő Isabel mobilja.
- Már nem azért, de ez a szám ismerős... - megvakartam a fejem.
- Talán, mert ez a szobatársad? - nézett rám Pati, értetlenül néztem rá.
- Oh - sóhajtottam, mikor leesett.
Volt még 2 óránk, majd jött a filmnézés. A film nem kötött le: valamilyen vígjáték volt. Korgott a gyomrom. Nem ettem ma még semmit. Reggel nem voltam éhes, délben nem volt étvágyam. :/ Egy órát néztünk meg a filmből.
- A másik felét jövő héten ilyenkor nézzük meg! - jelentette ki Mrs. Johnson.
A buszmegállóba mentünk, ahol Diana és Laura leültek a padra, én és Pati pedig szembe álltunk velük. Egy kis idő után arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik elsős srác Laurát stíröli.
- Na, Jó! Odamegyek és megmondom a magamét! - fakadt ki Laura.
- Miért? Hisz összeilletek! - szórakozott Pati.
- Persze, egyből - mosolyogtam.
- Annyi az esélye annak, hogy összejöjjünk, mint annak, hogy Emma és Will - vágott vissza Patinak Laura. Csak azt nem értettem miért engem hozott fel. :/ Közben a hátunk mögött száguldoztak az autók.
- Hogy jövök én a képbe? - érdeklődtem. - És miért éppen Will?
- Talán, mert vele soha nem fogsz összejönni - nevetett Diana.
- Szellemes vagy... - sóhajtottam.
- Talán Nicket kellett volna mondanod - mosolygott Pati, kapott egy lesújtó pillantást.
- Ez..
- Talán nem most kéne... - nyögte Diana.
- Nicket!? - horkantam mosolyogva.
- Emma...
- Persze! - nevetett a markába Pati.
- Talán, nem! Mondjuk azzal kellett volna visszavágnod, hogy... - próbálta más vizekre evezni Diana, de Laura közbe vágott.
- Talán azzal, hogy Noel még mindig jól néz ki, ugye, Emma?
- Kezdem unni a témát! - sóhajtottam, majd, csak, hogy szétnézzek megfordultam. Egy napszemüveges, nagykabátos valaki állt előttem. Az álruha ellenére egyből felismertem: Nick volt az. Eleresztettem egy félős mosolyt, erre a Joe féle 2 km-es mosoly terült el az arcán.
- Sziasztok! - köszönt a három barátnőmnek.
- Jó napot - mind hárman elég érdekesen néztek. Eltátogtam, hogy "Nick", erre meglepetten sóhajtottak. Szerencsére csak mi voltunk csak a buszmegállóban.
- Nick, ezek itt az osztálytársaim. Pati, Diana és Laura - sorban rámutattam a lányokra. - Lányok... ez itt Nick.
- A szobatársad - gúnyolódott Laura.
- Az - sóhajtottam.
- Bocsi, hogy megszakítom a beszélgetést... Emma, hazavihetlek? - kérdezte.
- Nos, miért ne? - néztem rá kíváncsian. Diana megbökte Laurát.
- Remek! Lányok, örültem - rámosolygott barátnőimre, majd ment a kocsihoz.
- Erről még tárgyalunk - kacsintott rám Pati.
- Félek... - nyögtem feléjük, majd elköszöntem és bemásztam a kocsiba.
Tudtam, hogy legalább a beszélgetésünk végét hallotta, ezért néz most kíváncsian rám. Elhessengettem néhány bolond gondolatot.
- Miért nézel ki ilyen nevetségesen?
- Csak, hogy ne kergessenek az újságírók és a rajongók... - egy újabb óvatos pillantást vetett felém, amit megelégeltem.
- Mi az? - kérdeztem.
- Semmi...
Az elkövetkező fél perces csöndet a gyomrom korgása törte meg.
- Csss! Mindjárt eszek - magyaráztam a hasamnak. Új sofőröm elnevette magát, és a következő elágazásnál nem a megfelelő irányba fordult.
- Hova megyünk? - néztem rá kíváncsian.
- Enni - nevette.
Megforgattam a szemeimet. Egy Mcdonalds- hoz vitt, megállt a parkolóban, majd rám mosolygott és kiszállt. Kelletlenül követtem. Ennyire azért nem voltam éhes. A pultnál megkérdezte mit kérek.
- Sajtburger...
Miután megkaptuk a kaját leültünk egy asztalhoz. Nagyon jó kedve volt, nem kérdeztem miért. Inkább azon agyaltam, hogy nem lesz-e ebből baj. Mármint abból, hogy itt ebédelek Nick Jonas-szal...

37. rész


Mikor felébredtem egy fél percig próbáltam visszaemlékezni valamilyen álomra. De semmi nem rémlett, így nyugodtan kászálódtam ki az ágyból. Bementem a fürdőbe felöltözni meg ilyenek. Felvettem egy sárga, feliratos ujjatlant és egy farmer térdnadrágot. A fehér dorcóm a szoba közepén hevert mint mindig. :] Megmostam a fogam és megfésülködtem. Nick még aludt szóval csendesen kislisszoltam a szobából. mióta felkeltem először néztem az órámra. Fél 7 múlt néhány perccel - elképedtem. Akkor ezért van ilyen csend! Vagyis nem.. Joe lépett ki a szobájából egy melegítőben, gondolom futni készült.
- Jó reggelt - köszöntem.
- Neked is! Hát te? - értetlenül mosolygott.
- Nem tudtam aludni.
- Oh, értem. És mit fogsz csinálni ilyen korán?
- Átmegyek hozzánk és felhívom anyáékat. Ott már 9 körül van.. - válaszoltam, közben leértünk a földszintre és kimentünk a bejárati ajtón.
- Az utcátokig megyünk együtt? Úgyis a partra készülök - mosolyogva bólintottam, majd a tegnapi randiról kérdezősködtem. Beavatott néhány részletbe.
- Tudod, Taylor nagyon tetszik nekem... ÉS, nem tudom, hogy miért, de tegnap megkérdeztem, hogy járna-e velem - elpirult.
- Ez király!! - ujjongtam. - És mit válaszolt.
- Igent mondott, szóval elméletileg együtt vagyunk. De erről semmilyen újságnak ne beszélj - megrázta felém a mutató ujját.
- Nem, nem - mosolyogtam. - Na, én itt bemegyek. Szia - köszöntem el.
- Pápá.
Mikor már befordultam az utcában a gondolataim egész érdekes vizekre eveztek. A többiek nagyon boldogak. Sophie és Richie. Bár még nem volt alkalmam Sophieval beszélni, de tuti jól érezte magát, meg minden. :D Joe most közölte, hogy összejött Taylorral. Kevin és Danielle? Ők már rég együtt vannak. Dúl a love. [Ł]
Közben hazaértem. Kinyitottam az ajtót és felmentem a szobámba. Mivel arra a napra semmilyen programom nem volt, úgy döntöttem, hogy megcsinálom a rajzot. Gyorsan fogtam a rajzceruzáimat, amiket a múltkor itthon hagytam, és bedobáltam őket egy táskába. A szobából kimenet pillantottam meg egy cetlit a zongorámon. Ki rakhatta oda? Ki járt a házban? Odamentem és elolvastam.
" Emma! Lilynek kicsúszott néhány dolog a száján. Nem tudnánk találkozni? Öhm...ne ijedj meg, nem akarlak megenni vagy ilyesmi. Ha benne vagy a találkában akkor hívd fel a cetli másik oldalán lévő számot. Előre is kössz. Noel."
OGUAH! Mit csinált Lily? Elmondta a bátyjának, hogy szerintem helyes? x/ Meghaaaalsz! De.. lehet, hogy mást mondott el neki. A fenébe a kíváncsiságommal. xS
Felhívom - gondoltam kíváncsiságtól túl fűtve. Megfordítottam a cetlit és tárcsáztam a számot. 3szor csörgött ki mire beleszólt Noel, számomra nem igazán ismert hangja.
- Halló?
- Szia, Emma vagyok! - mutatkoztam be.
- Áhh, szia! Már azt hittem, hogy sosem hívsz.
- Csak meg kellett találnom a cetlit - mosolyogtam.
- Így van! Szóval, ma ráérsz?
- Igen. Neked mikor jó? - kérdeztem.
- Olyan 11 körül?
- Persze, remek. De hol?
- Mondjuk... a Stanley utcai fagyizó előtt?
- Persze, tökéletes - jelentettem.
- Oks, akkor 11kor a fagyizónál. Szia!
- Szia - köszöntem el, majd letettük.
Míg telefonáltam leültem az ágyamra. Most felkeltem és elindultam vissza a Jonas házba. Útközben felhívtam anyáékat.
...
Pont akkor kellett letenniük amikor megérkeztem. Megtudtam tőlük, hogy előreláthatólag szombat este érkeznek meg, de ez még nem biztos. Magyarul még volt egy hetem, itt. Király...
Negyed 8 volt. Az előszobába lépve szemben találtam magam Denissel.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Jó reggelt, Emma! Hol voltál?
- Haza kellett mennem néhány cuccért - megmutattam neki a tasakot.
- Oh, értem - rám mosolygott, majd kiment. Kevin bá' a épp ekkor jött le a lépcsőn.
- Csókolom! Kevin bá' van egy szabad órája? - szépen néztem rá.
- Igen, van. miért? - értetlenkedett.
- Remek! Egy perc és elmagyarázom.
Felszaladtam Nick szobájába, ott csendben megkerestem a rajz cuccomat és visszamentem a földszintre a srácok apjához. Elmagyaráztam neki, hogy mi a leckém, mosolyogva beleegyezett. :)
Miközben rajzoltam újságot olvasott. Fél óra elteltével hazaért Joe és Denise. Érdekesen néztek ránk. Kevin bá' nagy vonalakban elmondta nekik, hogy mi történik. Mindketten eleresztettek egy mosolyt majd mentek a dolgukra.
- Kész! - újságoltam egy újabb fél óra elteltével.
Kevin bá' megnézte a rajzomat és megdicsért. :$ Felvittem a cuccomat, miközben pakoltam Nick felébredt.
- Éneklő madárka...- motyogta.
- Jól vagy?
- Remekül - megvakarta a fejét és felül. - Te ilyen korán, ilyen friss vagy?
- Már másfél órája fel vagyok - válaszoltam.
- Olyan késő van? - rémült meg és már rohant is a fürdőbe.
- Nem, dehogy. Fél 9 - nyugtattam meg.
- Akkor jó éjt! - motyogta és visszafeküdt az ágyba, fejére húzta a párnát.
/ Háromnegyed 11/

A hátsó udvarban ültünk, mikor ránéztem az órámra.
- Bocsi, skacok - álltam fel -, de nekem mennem kell
- Hova mész? - kíváncsiskodott Joe. Sophieval egymásra mosolyogtunk. Neki még korábban beszámoltam a történtekről, mire ő kelletlenül bevallotta, hogy neki kellett odarakni a cetli. :D Csak nagy vonalakban, de ő is elmondta, hogy mi történt tegnap. A részletes beszámolót délutánra terveztük.
- Egy osztálytársammal találkozok - válaszoltam. - Ha lenne valami hívj - tettem hozzá franciául, S0phiehoz intézve szavaimat. Rábólintott.
- Fiú vagy lány?- folytatta a kíváncsiskodást Joe.
- Hibrid. Na, de megyek, mert soha nem érek oda. Sziasztok!
- Szia.
 Mielőtt még eltűntem volna a ház mellett észre vettem Nick dühös ábrázatát. Talán féltékeny?! Haha, sprite.^^ Szerencsémre a Jonas házhoz közelebb volt a fagyizó, bár így is késtem néhány percet.
- Szia - köszöntem Noelnek -, bocsi a késésért.
- Nem történt semmi - mosolygott. fogalmam sem volt arról mit modott neki Lily, de ez a mosoly... wááá :D
- Szóval... Lilynek kicsúszott néhány dolog a száján - nyeltem egyet. - ÉS kíváncsi lennék, hogy igazak-e.
- Öhm... mit mondott? - kérdeztem félénken.
- Azt, hogy szerinted... jól nézek ki - fülig elpirultam. Egy jó percig nem bírtam válaszolni. Közben pedig leültünk egy asztalhoz.
- Ez elég ciki... - húztam végül a számat.
- Ez jó jel - felnéztem az arcára, még mindig mosolygott.
- Miért? - értetlenkedtem.
- Csak, csak. :D
- Értem- válaszoltam, de nem volt igazán tiszta minden. xD
- Azt szerettem volna még kérdezni, hogy lehetnénk-e barátok. Lily mást is mondott rólad. Kedves, vicces... ilyeneket. Szóval, mit gondolsz?
Egészen elképedtem. Ő nem az a srác aki a képembe vágja, hogy tetszel nekem. Bár még mindig kellemetlenül érzem magam, és Lily-t mindenféle képen megölöm, de ez akkor is tök jó.
- Persze, rendben. Ez egy jó ötlet - mosolyogva kezet nyújtottam neki, amit ő nevetve megrázott.
- Akkor beszélgessünk - nevetett.
Nagyon jól elbeszélgettünk. Részben hü.lyeségekről, de jól éreztem magam.
Már fél egy körül járt az idő amikor megkordult a hasa. XD
- Azt hiszem valaki éhes...
- Én is - mosolyogta.
- Akkor szerintem menjünk - álltam fel.                      
- Rendben.
- Hát szia! - köszönt amikor elértük az elágazó pontot.
- Szia.