~JB~. I'm sure it's more than us. [Ł]

28. rész




A vasárnap eseménytelenül telt. Vagyis annyi történt, hogy leckét írtam és Laurával bepótoltuk a régebben elmaradt deszkázást. :D Jól elszórakoztunk.
Hétfőn reggel eszembe jutott mit mondott Nick. Hogy biztosan van jó képű osztálytársam. Hát - gondoltam - most majd olyan szemmel nézek rajtuk végig. Szóval amikor beértem a terembe Dianával és Patival úgy néztem szét mint aki először jár itt. Csak néhányan voltak a teremben. A Savoy ikrek, Noel és Lilly. Megállapítottam, hogy Noel nem csúnya. Az ablaknál csak Mary, Isabell barátosnője állt. Leültem a helyemre, közben Laura a tegnapi deszkázást mesélte Patiéknak. Lassan kezdett megtelni az osztály Jött Isabell és Nora, utánuk Adam, akiről szintén megállapítottam, hogy nem csúnya és legjobb haverja, Will. Igen, miután már mnidenki bent volt a teremben boldogan nyugtáztam: az osztály jó pasijai: Adam és Noel. :D Egyikőjükkel sem beszéltem eddig sokat. Néhány szót, meg hát köszönő viszonyban voltunk. Hát így állunk, majd beszámolok Nicknek.
Matekon, 3.óra, már éppen ott tartottam, hogy Noel túlságosan is helyes. Laura észrevette, hogy őt stírölöm.
- Em, mit csinálsz? - kérdezte meglepetten
- Öhm.. Semmit, csak. Semmit! - összevissza beszéltem.
- De, de!Szünetben beszélünk. - figyelmeztetett sejtelmesen.
Amit ígért be is következett.
- Szóval, miért bámultad Adamot egész matekon? - suttogta, hogy más ne hallja csak én. Patiék viszont meghallották.
- kit bámultál? - kérdezték kórusban.
- Adam Keverett-et! - háborodott fel Laura.
- Nem nagy dolog. - suttogtam.
- Végül is tényleg nem. - jelentette ki Diana.
- De...
- Tetszik? - kérdezte Pati selytelmesen.
- Jól néz ki.
- Mi történt veled Emma? - nézett rám Laura rosszallóan - Eddig felé sem néztél.
Elmeséltem, hogy miről beszélgettünk Nickkel.
- És úgy döntöttem, hogy ma majd "olyan" szemmel nézek szét a teremben. - fejeztem be a történtet.
- És kiszúrtad Adamot? - mosolygott Diana
- Attól tartok. De arra a döntésre jutottam, hogy Noel sem csúnya - válaszoltam Diana kérdésére. szerencsémre Lilly, Noel ikertesója éppen akkor ment el mellettem.
- Mi van a bátyámmal? Ha ki akarjátok cikizni benne vagyok! - ránk mosolygott, majd tovább ment.
Egyáltalán nem hasonlított Noelra. Állítólag Lilly teljesen az apjára, Noel pedig az anyjára ütött. Lilly haja vöröses, szemei barnák, míg Noelnek világosbarna haja és zöld szemei vannak. Pati azt mesélte, hogy Lilly az idősebb néhány perccel, de mindig bátyusnak hívja Noelt. Szeretik cikizni egymást, de szinte mindig együtt lógnak. Mint Fred és George a Harry Potterben. :D
- Caro, Caro, Caro. Nem baj. Örülök ha bepasizol. Legalább te nem leszel sszingli. - Diana rámkacsintott, majd bement a terembe. Pati mosolyogva megveregette a hátam majd kézen fogja behúzott Diana után.
Így telt a hétfőm, a keddem egy kicsit unalmasabban. Szerdán elmentem egy matek korrepre majd rajz szakköröm volt. Ezalatt a 3 nap alatt lettem figyelmes néhány furcsaságra. Apám érdekesen viselkedett. Korán járt haza. Úgyértem, midig 6 körül járt haza, de most már 4kor itthon volt. És anya? Délelőtt dolgozik. Délután másnapra főz kaját és 5 órától eltűnik. Nem szó szerint, persze. Denise-szel vannak. Vásárolni járnak meg minden "anyás" cucc. Nem értem anyámat. :D Szombat óta nem voltunk Jonaséknál, ők se nálunk. Nem is találkoztunk. Sophie azt mondta, valamit forgatnak, de nem volt benne biztos. Viszont arra volt idejük, hogy felhívjanak. És a "nagy" beszélgetés közepette közölték velem, hogy Denise és anyám együtt elmentek vásárolni. -.-" Történnek itt dolgok, csak nem vesszük észre.;)
Csütörtökön amikor nagyjából végeztem a leckével smsem jött. "Szia,Em! ráérsz most? Van kedved lejönni sétálni a partra? Válaszolj, légyszi." Nicktől jött. Miközben elmélgedtem a viselkedésén visszaírtam neki: "Okés, ráérek! Fél óra múlva az utcátok végén vagyok."
~Fél óra múlva~
- Szia! - köszöntem Nicknek
- Hali. Kössz, hogy eljöttél.
- Semmiség. Joe? Kevin? - körülnéztem, de sehol nem láttam a bátyjait.
- Most otthon hagytam őket. Beszélgetni szeretnék. - mosolyogtt egyett majd elindultunk a tengerpart irányába.
- És miről?
- Persze, nem Chicagóról szeretnék megtudni dolgokat. Az érdekel, hogy korábban merre laktatok. Azt mondtad, hogy ez az 5. hely ahol élsz. - miközben beszélt az utcán lévő embereket nézte.
- Hát, öhm.. Sokáig tart elmesélni. - próbáltam tiltakozni.
- Utána én is mesélek. - ajánlotta, rámosolyogtam.
- De...
- De barátok vagyunk és ennyit elmondhatsz egy kíváncsi barátnak. - fürkészően nézett rám, szemeiben kételkedés.
- Oké! - adtam be a derekam.- Mit szeretnél megtudni?
- Hol laktál eddig? Hiányoznak-e azok a helyek? Vissza-e jársz oda? Milyen gyakran mész Párizsba? A rokonaidat milyen gyakran látod? Örülsz neki, hogy a költözésekkel új embereket ismerhetsz meg? - szó szerint eláraszott a kérdéseivel. Megpróbáltam sorban válaszolni rájuk.
- Páriszban születtem, utána Madrid, Montreal és Chicago. Igen, elégge hiányoznak. Chicago jelenleg nagyon is- mosolyogtam. - Montrealban azóta nem voltam, hogy eljöttünk onnan. Madridban egyszer voltam azóta, 2 éve azt hiszem. Párizsba minden évben visszamegyek.... - és így tovább. Miután ezekre a kérdésekre válaszoltam újabbakat tett fel. Jól nevelten válaszoltam rájuk. Majd mikor már nem kérdezgetett én kérdeztem.
Elmesélte, hogy New Jerseyben született, ő kapta a lemez szerződést, de már Kevinékkel vágtak bele.
- És mi van azzal a Mileyval?- néztem rá amikor válaszolt legutóbbi kérdésemre. Várt egy fél percet, talán gondolkodott, majd így válaszolt:
- Mileyval akkor találkoztam először 2006ban talákoztam. Megkedveltem, jó barátok lettünk. Sokáig titkoltuk, hogy együtt vagyunk. De aztán amikor szakítottunk, Miley írt egy dalt a "7 things"-et. Utána nyílt titok lett, de már vége. - rám mosolygott. Mintha meg akarna győzni arról, hogy semmi és senki nem áll köztünk. De miért is? :O
- Értem- elnéztem a távolba és próbáltam megemészteni a hallottakat. Az elmélkedésből hangja ébresztett fel.
- Az a csók csak azért volt, mert újra rájött a féltékenykedés. Nem értem miért.
- Értem. - ismételtem. Ránéztem az órámra és elképedtem. Fél 7? Jézus!
- Öhm... Azt hiszem mennem kéne. - mondtam
- Okés! - sóhajtott majd felálltunk a padról és hazafelé indultunk. Útközben nem sok szó esett köztünk. Amikor ahhoz a kereszteződéshez értünk ahol szétválnak útjaink megfogta a kezemet és behúzott egy fa alá. Értetlenül néztem rá amikor felém fordult.
- Emma - nézett rám-, van itt még valami.
- Hm? Mi? - vett egy nagy levegőt majd lassan kifújta. Kezdtem megijedni. Halvány lila fogalmam sem volt arról, hogy mit akar.
- Nick? - próbálkoztam újra, de választ már nem kaptam. Nem kaphattam.
Nagyon gyorsan történt, nem is láttam hogy egyáltalán megmozdult. Csak azt éreztem, hogy ajkait erősen az én ajkaimra tapasztja. Egyik keze a tarkómon hogy ne menekülhessek, a másikkal a kezemet fogta erősen. Minden erőmmel szabadulni próbáltam, de erősebb volt nálam. Csak csókolt, csókolt és csókolt. Először vadul majd gyengédebben. Nagy nehézségek árán kirántottam a kezem az övéből és ellöktem őt magamtól. Nem tudtam milyen arcot vághatok, de biztos voltam, hogy megőrülök a dühtől. El akartam rohanni, de előtte még... Emeltem a jobb kezem és felpofoztam. Majd úgy rohantam haza ahogy csak a lábaim bírtak. A nevemet kiabálta, de nem érdekelt. Gyűlöltem azért amit csinált. Soha többé nem akarom látni. Hü.lye, elkényesztett, nagyképű rocksztár. Néhány perc alatt hazaértem, minden szó nélkül fel rohantam a szobámba és bezárkóztam.

 

Sziasztok!:D Rég nem volt rész, de nem is nagyon voltam itthon.:S Köszi, a kommentet(LLL) A többiek is írhatnának. *bociszemek*. Mindegy.mindegy. Szóval itt a rész. Nem valami tartalmas, de később még fontos lesz.:D Egyenlőre nem volt ötletem. De megígérem, hogy hamarosan izgalmas és tartalmas részek jönnek.na addigis olvassátok ezt.^^ :**

27.rész


Amikor hazaért, Sophie nagyon sokat mesélt. Szó szerint az este minden másodpercéről beszámolt. Érdekel a beszámolója, de kezdtem álmos lenni. Amikor visszamentem a szobába aludni fél 1 körül volt.
/Másnap délután/
- Nem jöttök át? - kérdezett Nick telefonon. Csak nekem érdekes vagy tényleg egyre többet akar velem lenni?:O
- Hát nem is tudom. Szerintem Ron átakar. - mondtam megfontoltan
- Örülök neki. - mosolygott.
- Ne mosolyogj, nem mondtam, hogy megyünk! - szóltam rá.
- Ki mondta, hogy mosolygok? - most már biztos voltam, hogy mosolyog.:D
- Senki, senki. Na, én most megyek enni. Majd megkérdezem Ront. Addig is szia! - köszöntem el.
- Szia! - majd letettük.
Miközben Nickkel beszélgettem anya 3szor kiáltott, hogy "ebéd", de nem olyan könnyű lerázni a srácot. xD Gyorsan lementem és leültem a helyemre.
- Hol voltál, Em?- kérdezte apa.
- Telefonáltam. - közöltem kurtán miközben szedtem magamnak levest. ~Eszünk. Eszünk. Még mindig eszünk. Végeztünk~
- Em, nem kísérnétek el Ront Frankiehez? - szólt utánam és Sophie anya.
-Öhm.. miért is ne? - kérdezett vissza Sophie.
- Csak előbb hagy emésszük meg a kaját. - mondtam és elindultam fel a lépcsőn. Anya mosolyogva visszament a konyhába. Fent a szobában az egyszerű melegítő gatyát és kék pólót lecseréltem egy kék farmerre és egy sárga pólóra. Néhány perc múlva Sophie kiáltott, hogy "Gyere, Em!". Néhány perc alatt odaértünk a Jonas házhoz. Csengettem, majd Denise jött kezében kulcsal.
-Sziasztok! Örülök nektek. - mosolyogtt miközben a zárral babrált.
- Jó napot. Frankie itthon van? - kérdezte Ron izgatottan.
- Igen. Mindannyian hátul vannak. Azzal... - az utolsó szót úgy mondta ki mintha egy gyilkosról vagy nem is tudom miről beszélne.xD Elindultunk arra amerre Denise intett. Én mentem elől, mint mindig ha másik két testvérem veszélyt szimatol.
- Jajj!- kiáltottam amikor egy kiskutya szaladt felém.
- Emma! - Sophie és Frankie rémülten kiáltották a nevem. Ők nem látták mi jön felém.^^
- Elvis! - kiáltott egy harmadik hang.
Miután Nick elkapta aa kutyát, Elvist hátra mentünk.
- Sziasztok!
- Hello.
- Látom, megismerkedtetek Elvissel - mosolygott Joe sunyin.
- Igen, meg! - mondtunk hárman kórusban. Leültem Kevin mellé a földre, közben Nicket néztem, hogyan próbálja megtanítani Elvisnek hogyan üljön egy helyben. De szegény kutya csak felállt és csak elment Nicktől. Jókat nevettünk rajtuk.
- Elvis, ha azt mondom ül akkor ül! Nézd, így! - mondta a 10. próbálkozás után és elkezdte mutogatni a kutyának hogyan üljön le.XD
- Őt kaptad szülinapodra? - kérdeztem
- Igen.
- És még mit? - kíváncsiskodtam tovább.
- Vázát - itt lesújtó pillantást vetett Kevinre és Frankie-re -, a rajongóktól egy csomó levelet. Meg nem is tudom mit. - mosolygott.
- Rá céloztál, Joe, amikor azt mondtad, hogy nem törékeny? - fordultam Joe felé.
- Igen, rá. És látod, a vázákat is emgkapta! - nagyon örült:D
- Meg - értettem egyet. - Most már lesz mit összetörni ha összeveszik velem. - nevettem el magam. A többiek értetlenül néztek ránk, de a viccet ők is értették. Nem kérdezősködtek a vázákról meg a többi cuccról. Frankie és Ron elmentek valahova, hogy hova az nem derült ki.:D
- ÉS mi mit csinálunk addig amíg ők eltávoznak? - kérdeztem miközben egy fűszállal játszottam.
- Öhm. Izé. Hát, szóval. Hát, izé. Vauuu - jöttek a válaszok. :O:DxD
- Miért nem megyünk sétálni? Úgy is el akartam vinni Elvist egy körre. - ajánlotta Nick.
- Mi is? Merre? - kérdezte Sophie és Kevin egyszerre
Végül is nagy nehézségek árán elindultunk. A partot tűztük ki célul. Kevin, sophie és Joe mentek elől én és Nick mögöttük.(Elvis végül nem jött, mert nem bírtuk ráerőszakolni a pórázt.XD) És, hát beszélgettünk néhány dologról... vagyis én kérdezősködtem.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze!
- Ne sértődj meg - mosolyogtam -, de miért van az, hogy nem rég még minden miatt egymás nyakának ugrottunk most pedig tudunk normálisan beszélgetni??!!- reméltem értette, hogy mire gondoltam.
- Ez azzal a kérdéseddel kapcsolatos amit hétfőn feltettél? - kérdezett vissza. Értetlen fejemet látva visszaidézte a kérdést. - "Honnan ez a nagy érdeklődés a társaságom iránt?"
- Igen. - most már én is emlékeztem. És igen, tényleg erre céloztam, is.
- Szóval, tudod, gondolkodtam. És arra jutottam, hogy nem tettél semmi rosszat. - értetlenül néztem, folytatta. - Csak szeretnék egy olyan barátot aki nem azért barátkozik velem, mert híres vagy és én vagyok NICK JONAS - azt hiszem egyáltalán nem erre a válaszra voltam felkészülve. Az arcom elárult, mint mindig.
- Más válaszra számítottál, ugye? - kérdezte mosolyogva.
- Hát egy csöppet. - én is rámosolyogtam majd egy ideig csendben mentünk egymás mellett.
- Nem örülsz neki? - kérdezte olyan halkan, hogy csak én hallhattam.
- Minek? - értetlenkedtem.
- Annak, hogy a híres Nick Jonas barátkozni akar veled. - mi??:D
- Hát, végül is nem szomorít el. De te többet akarsz. - tettem hozzá a végén olyan halkan, hogy féltem nem érti meg.
- Ezt honnan veszed? - arca elkomorult, hoppá...:S
- Hát... Pati és Sophie. - mentegetőztem. - Szerintük te... engem... nem barátként szeretsz... - szemei kikerekedtek, nagyon meglepődött majd hangosan elnevette magát.
- Mi az? - értetlenkedtem újra.
- Egyszer muszáj bemutatnod nekem ezt a Pati lányt. - nevetett még mindig, mostmár Kevinék is hátra fordultak megnézni minket.
- Megígérem. - mosolyogtam. Épp ekkor mentünk el egy fagyizó mellett.
- Bemegyünk? - kérdezte Sophie mire mi bólintottunk. Mindenki vett fagyit majd leültünk a fagyizó teraszára elnyalogatni a fagyikat.
- Em, tetszik valaki? - kérdezte Kevin mire midenki rám nézett.
- Öhm. Nem, senki - válaszoltam zavartan.
- És neked Nick?
- Na, de... nem, senki. - válaszolt Nick is ugyanolyan értetlenséggel.
- Neked, Sophie? - Sophie a feje búbjáig elvörösödött.
- Igen.
- Hogy hívják? - kapott a témán Joe és Kevin egyszerre.
- Ri...Richie.
- Hagyjátok szegény lányt. - szóltam közbe.
Hazafelé Joeék nem szálltak le a témáról. Megint elől mentek Sophieval és csak Richieről kérdezték.
- Nem tetszik senki? Pedig jó sok csinos rajongód van. - szakítottam félbe a csendet, miközben Sophiék után mentünk.
- Honnan veszed? - nézett rám értetlenül.
- Onnan, hogy a koncerteteken állt mellettem egy csomó. - válaszoltam nyugodtan.
- Oh! - sóhajtott - Nem, jelenleg nem. - elnézett a másik irányba, hogy ne kelljen rám néznie. - Gondolom neked meg jó képű osztálytársaid vannak. - gyorsan felém fordult, szemei kényszerítettek a válaszra.
- Nos, gondolom... - tétováztam. Tényleg, van?? Nem hiszem. Vagyis, oké nem mondom, hogy Adam vagy Noel csúnya, de akkor is.
- Gondolod?
- Gondolom, ha valaki olyan szemmel keregél, biztosan talál köztük...
- Szóval vannak jó képűek, de neked egyik sem jön be. - találgatott.
- Hm.. Igen, mondhatjuk így is. De nekem a külső nem fontos. Inkább a belső, érted. - mosolygott és bólintott.
Ez után már nem beszélgettünk. Azon gondolkoztam, hogy tényleg csak a barátom akar-e lenni. Hisz, olyan érdekes. Vagy mindig és mindenkivel ilyen?! De Sophietól nem kérdezgette ki az a Richie. Amikor visszaértünk a Jons házhoz Nick elkiáltotta magát:
- Elviiiiis?!
A kutyus amint meghallotta a nevét rohant-rohant és rohant majd elkezdett ugrálni Nick körül. :D Frankiék már visszaértek és indultunk haza, de előtte...
- Nem kapok puszit?? - nézett rám Joe kiskutya szemekkel. Sohpieval egymásra néztünk majd megszólaltam:
- Ron, adj neki egy puszit!  - ezen Joe megsértődött, Sophie meg nyomott az arcára egy cuppanósat. mindketten elpirultak. XDXDXD
- Em?
- Caro? - most már KEvin is kért egyet. Sóhajtottam majd mindkettőnek adtam 2-2 puszit.
- Nick is kér!!! - mosolygott Nick, hát neki is adtam. (totál elpirultXD)
- Na, sziasztok! - köszöntem gyorsan nehogy még kérjenek.:D:D

 

26. rész

Joe nyitott ajtót, majd felinvitált Kevin szobájába, ahol még nem voltam. Egész szép szoba volt, gitárokkal a falon. :OXD Kevin az íróasztalnál ült és írt valamit egy papírra, Nick az ágyon hasalt és a laptopon csinált valamit a kis Frankie pedig Nick hátát masszírozta. :D

-Sziasztok! – köszöntem mosolyogva

- Hello – köszönt Kevin és Nick.

Frankie ekkor felmászott Nick hátára, aki elkezdett kiabálni, hogy „au” és „Frankie. ez fáj!”, mire ez volt a válasz:

-Te kértél masszírozást és én így masszírozok. – röhögte Frankie, de azért lemászott bátyja hátáról.

- Frankie, köszönj a néninek. – szólt közbe Kevin

- Na, de Ke…

- Csókolom!

- Hé!

- Viszlát. – Frankienek ma elég jó kedve lehetett. :D

Joe odahúzott egy puffra, közben kérdezett valamit, de nem értettem mit.

-Fél óra múlva. – jött a válasz.

Kérdőn néztem Joeról Kevin hátára, majd Nickre, aki elkapta értetlen pillantásom.

-Stúdiózni megyünk. Próbálni fogunk a holnapi és jövő heti fellépésekre, majd lesz egy interjú is. – válaszolt, de én még mindig értetlen fejet vágtam. Most már inkább azt nem értetem, akkor minek hívtak ide?

- Joe szeretné, ha jönnél – mondta csibészes mosollyal.

- Ne higgy neki, Emma! Ő még jobban szeretné – kontrázott Joe. Nick gyorsan visszabújt a laptop mögé, de azt még láttam, hogy elpirul. Ez kedves- gondoltam. xDxD

 -Kössz, ez kedves, de nem fogok zavarni? – mondtam zavartan, Frankie rám mosolygott.

- ÉN sem zavarok, te sem fogsz. Majd leszel velem. – bátorított Frankie, mire Joe felhorkantott. – Amúgy meg, mindhárman azt akarják, hogy gyere. Mind beléd van esve. Legfőképp… - hogy ki, az nem derült ki, mert Kevin belefojtotta a szót.

- Nekem barátnőm van, ebből hagyj ki!

- Oké, srácok. Ha nem fogok zavarni szívesen elmegyek. De ne részletezzük ki kibe szerelmes. – mikor ezt kimondtam a négy srác rám mosolygott.

Ezután Kevin megint elmerült az írni valóban az asztalán, Frankie lement enni:D, Joe pedig a sulis barátaimról kérdezgetett. A mostaniakról és a Chicagóiakról. Meséltem neki Lauráékról és Ginnyékről. Közben Nick becsukta a laptopot és ő is kérdezgetett néhány dolgot. Nem sokkal később Denise jött be.

-Fiúk, azt hiszem, lassan indulnunk kéne! Oh, szia, Emma! – köszönt, amikor észrevett.

- Jó napot – köszöntem én is.

- Te is jössz? Frankie valami ilyesmit mondott.

- Igen – rámosolyogtam ő meg vissza rám.

A fiúk felpattantak és elindultak ki a szobából, én gyorsan utánuk mentem. A stúdióba 15 perc alatt beértünk. Bemutattak egy csomó embernek, de nem nagyon emlékszek a neveikre. XD

-Ide bejöhetsz, leülsz egy székre és meghallgatsz, ugye? – kezdte Kevin szigorúan, de a végén mosolygott.

- Persze, értem! – válaszoltam és bementem Kevin után. Egy hatalmas terembe kerültünk. Az egyik sarkában hangszerek: zongora, dob, gitárok hatalmas mennyiségben és még Isten tudja mik.

- A harmadik számra figyelj – suttogta Joe a fülembe és már rohant is a hangszerekhez, ahol Nick és Kevin már a gitárjukat hangolták. Szépen leültem Denise mellé egy székbe, és figyeltem hogyan ügyeskednek. Frankie is odaült hozzánk.

- Kezdhetünk, fiúk? – kérdezte Kevin bá’

- Aha! – hangzott a válasz és felálltak egymás mellé. Joe a kezébe vette a telefonját, az volt a mikrofon és kezdődött a próba.

Számoltam a számokat, és a harmadiknál nagyon figyeltem a szövegre. Azt hiszem, „Inseparable” volt a címe. Tetszett, és még néhány másik szám is. többször is megálltak valami miatt. A próba kb. 2 órán át tartott. Kifulladva huppant le mellém Nick, egy üveg ásványvízzel a kezében.

-Na, hogy tetszett? – lihegte

- Jó volt. Néhány szám elnyerte a tetszésemet. – mosolyogtam

 - Például?

- A harmadik. – válaszoltam, mire elgondolkodott egy kicsit majd hatalmas mosoly terült el az arcán.

- Nick! Gyere, interjú! – kiáltott Kevin bá’

- Gyere! – mondta nekem, majd megfogta a kezem és elkezdett húzni.

Az interjú alatt Denissel beszélgettem, majd amikor a fiúk végeztek elindultunk haza.

-Maradsz még nálunk egy kicsit, vagy kitegyünk otthon? – kérdezte Denise

- Ő… - nyögtem, és ránéztem a fiúkra.

- Még marad egy kicsit- válaszolt Joe helyettem, mire rá mosolyogtam.

- De ha zavarok… - kezdtem, de közbe szóltak.

- Felfoghatnád, hogy nem zavarsz – mondta szigorúan Nick, majd elnevette magát. Vele nevettünk. :D

Szóval, még maradtam egy kicsit a fiúknál, majd olyan fél 6 körül csörgött a telefonom.

-Bocsi – mondtam majd felvettem.

- Emma! Gyere haza! Nem tudok mit felvenni. – Sophie szinte belesírt a telefonba, elmosolyodtam magam és ezt válaszoltam:

- 10 perc és ott vagyok. És nyugi, Sophie, lélegezz! – nyugtattam meg, majd letette.

A fiúk nem értettek semmi a beszélgetésből, mert Sophie franciául kérdezett, én pedig automatikusan úgy válaszoltam. Értetlenül néztek rám, én is rájuk, majd amikor leesett mi a baj elnevettem magam.

-Most mi van? Nem beszélünk franciául, csak annyit értettünk, hogy Sophie. – tiltakozott Nick.

- Egyszer megtanítalak titeket – mosolyogtam. - De most mennem kell. Sophienak szüksége van rám… Ő… Azt hiszem.

- Oh, oké!

- Kikísérlek – mondta Nick, és elindult az ajtó felé, így nem volt lehetőségem tiltakozni.

- Akkor, szia! – mondtam, amikor már az ajtóban álltunk.

- Szia. – köszönt ő is, majd gyorsan puszit nyomott az arcomra, és mire magamhoz tértem volna már be is csukta az ajtót.

Oké. Biztos. Gyorsan hazaértem, és segítettem Sophienak ruhát választani. Közben elmeséltem neki mi volt ma. Mikor a dalhoz értem gyorsan az asztalához szaladt, egy mappából kivett egy papírt és a kezembe nyomta. Annak a dalnak a szövege volt. Elmosolyodtam, majd meséltem tovább. Azt mondta, ezt még elemezzük, de nem értettem mire gondol. 7kor valaki csöngetett.

-Ez Richie lesz! Szurkolj! – izgatottan megölelt, majd lement a földszintre én meg a szobámba.

25. rész

/ Emma, újra/

Fú! Alig aludtam. Úgy éreztem magam, mint aki három napig a mosógépben forgott. Ha ez nem lett volna elég, a fejem tele volt méhekkel, akik zümmögtek. Azt kívántam bár vége lenne már. Szörnyen éreztem magam egész éjjel. Hajnali 5 körül végre nyugodtabb álomba szenderültem, de 7kor már megint fel voltam. :S A szerdai napon nem is ettem semmit, egész nap rosszul voltam. Éjszaka hál’ Istennek aludtam 5 órát. Aztán csütörtök reggel már jobban éreztem magam. Lementem a konyhába, anya majdnem szívinfarktust kapott, amikor meglátott.

-Jó reggelt. Nyugi, nem lesz semmi bajom. Ma már sokkal jobban vagyok. – nyugtattam meg, miközben leültem az egyik székre.

- Örülök neki, hogy jobban érzed magad. De annak azért örülnék, ha ma még nem nagyon mennél sehova. – megmosolyogta a bejelentésemet, de beszéd közben elkomorult.

- Áh! – nyögtem.

- Tőlem felhívhatod a barátaidat, de ne menj sehova. – enyhített a fogságon. XD

- Oké – egyeztem bele, majd ittam egy kis tejet és visszamentem a szobába. A telefonomat nem igazán néztem kedd délután óta, szóval most megnéztem hívott-e valaki, vagy írtak-e.

Hát, meglepődtem. 11 nem fogadott hívás. Pati. Joe. Joe. Laura. Bella. Kevin. Diana. Diana. Nick. Nick. Nick. :D Ez kedves. Ezek mellet 5 üzenet.

Emma! Sophie mondta, hogy beteg vagy. Jobbulást! Remélem, hamarosan jobban leszel. Oh, és majd hívj fel, ha kell valami. Puszi: Pati.

Egy hasonló Laurától, Dianától, Joetól, amit a saját és Kevin nevében küldött. Valamint egy Nicktől…

Emma, szia. Miért nem voltál a buliban? Baj van? És miért nem veszed fel a telefonod? Kérlek, válaszolj. Joék nem mondanak semmit. Komolyan az agyamra mennek! Ha mérges vagy, ha nem, ha haldoklasz, de légyszi válaszolj! Nick

Oaaah. Haldoklasz? Ez kedves.^^ Igaz nem voltam tőle messze, de na! Oké. Azt hiszem, illene válaszolni. Sms-ben vagy hívjam fel? Felhívom- jött az ötlet, és már hívtam is.

-Emma? – szólt bele Nick hangja.

- Igen, én vagyok az. – válaszoltam, mire megkönnyebbülten sóhajtott egyet.

- Miért nem voltál a bulin? Miért nem vetted fel a telefont? És miért csak most hívsz? – árasztott el kérdéseivel.

- Nyugi már! Azért nem voltam a bulidon, mert megbetegedtem. Valami hü.lye influenza. És azért nem vettem fel a telefont, mert most vagyok olyan állapotban, hogy egyáltalán megtaláljam rajta a megfelelő gombokat. Ez érvényes válasz a 3. kérdésedre is.

- Oh, bocsi. Akkor jobban vagy már? – kérdezte valamivel nyugodtabb hangon.

- Igen, köszönöm. – nyugtattam meg. – És boldog szülinapot utólag is.

- Köszi. – volt egy olyan érzésem, hogy fülig ér a szája.

- Na, akkor, ha nem baj leteszem. Megyek aludni. – nevettem el magam, velem nevetett.  

- Rendben. Szia!

- Szia – köszöntem el én is, majd letettük.

A többi embernek, aki küldött sms-t válaszoltam sms-ben. Ezzel elvoltam egy ideig, utána pedig felöltöztem. Nem emlékszem mivel, de valamivel elfoglaltam magam, amíg Sophie hazaért. Utána átmentem hozzá.

-Szia! Jobban vagy már? – kérdezte, amikor meglátta, hogy én jöttem be.

- Igen, köszi. Beszélgetni szeretnék veled. – mondtam miközben leültem az ágyra.

- Miről? – értetlenkedett.

- Milyen volt Nick bulija? – tértem egyből a lényegre.

Elmesélt mindent részletesen. Annál a résznél, ahol a bakancsot vette nekem meg kellett egy kicsit állnia, mert 5 percig röhögő görcsben szenvedtem. xD Aztán folytatta. Mikor végzett még egy kicsit beszélgettünk, majd megszólalt:

-Tudod mi történt ma? – szemei csillogtak az izgatottságtól.

- Na, mi? – kíváncsiskodtam, és közelebb húzódtam hozzá.

- Richie Torres ma megkérdezte tőlem, hogy van-e kedvem elmenni vele moziba, péntek este. – mondta izgatottan, hangja el-elcsuklott.

- Komolyan? – kérdeztem meglepetten, majd eszembe jutott mit kérdezett Richie kedden, a folyosón, ezen elmosolyodtam.

- Igen!!! És igent mondtam. Jaj, Emma! Annyira örülök. – szinte ugrált.

- Gratula! DE majd mindent el kell mesélned. – emeltem fel a mutatóujjam és megráztam felé. elnevette magát.

 Sokat beszélgettünk még. Richieről, elsősorban. Majd elkergetett azzal, hogy neki tanulni kell. XD

Egyre jobban éreztem magam, de anya úgy határozott, hogy holnap még ne menjek suliba. Nagy örömmel beleegyeztem.

/ Másnap délben/

Éppen a szobámban próbáltam bepótolni a hiányzásom alatt vett anyagot, amit Pati volt kedves elküldött emailben.  Szóval éppen tanulgattam, amikor rezegni kezdett a telefonom. Sms-em jött.

Szia! Ha úgy érzed, hogy egyben vagy át jössz hozzánk? Ha igen, csörgess meg egyszer és gyere. Ha nem, akkor csörgess meg kétszer és mi megyünk érted. Nick.

Hahaha! Humoros. :D Egyszer megcsörgettem, majd elmentem átöltözni. Melegítőben mégsem mehetek. xD

Mikor elkészültem lementem és szóltam anyának, hogy átmegyek Joékhoz. Nagy nehezen elengedett, és szépen elsétáltam a házukhoz.

Fúú, gyerekek! Ez nagyon hosszú lett, szóval *örül*.xD Remélem tetszik majd.;D komik jöhetnek.:P na hagylak olvasni.^^ puszii:***

24.rész

Anya sürgött forgott körülöttem, de én néhány perc után elaludtam…

/Sophie szemszögéből/

Jajj, szegény Emma! Tuti nem jön, bár nem is néz ki élőként. Nick nem lesz boldog… Mindegy, először is felhívom Joet, hogy Em nem tud jönni.

-Szia,Joe! Sophie vagyok. – szóltam bele a készülékbe.

- Szia, Sophie! Hívott már Kevin, hogy mikorra kell jönnötök?

- Igen, már hívott. De csak én megyek. – jelentette ki, mire néhány másodperces csönd volt a válasz. – Joe, Joe, ott vagy? – ijedtem meg.

- Igen, itt vagyok, csak… megdöbbentem. Miért nem jön Emma? Megint összeveszett Nickkel? Esküszöm, neki megyek ann…

- Nem, nem vesztek össze! – csitítottam- Annyi az egész, hogy rosszul van. És nincs abban az állapotban, hogy bulikba járkáljon. Igazából, olyan állapotban sincs, hogy kimenjen a szobájából. – mondtam szomorúan, Emmára gondolva.

- Oh, add át neki minden jó kívánságomat – mondta ünnepélyesen.

- JOE!

- Oké, oké, bocsi! Tényleg sajnálom. Remélem holnapra jobban lesz. De azért te tudsz jönni? – valahol még mindig reménykedett.:P

- Persze, tudok. Tudom hova, mikor és merre. Csak ennyit akartam mondani. Szia, Joe! – köszöntem el gyorsan, mert még össze kell magam kapnom.

- Szia, Sophie!

 Gyorsan kerestem valami jó ruhát és elmentem zuhanyozni. Egy piros egyrészest választottam hozzáillő fekete övvel. Fekete magas sarkú, egy kis smink, és nagyjából kész voltam. A hajamat feltűztem, csak azért, hogy ne lógjon 600 felé.XD Amikor elkészültem 5 óra volt. Még volt időm, szóval átmentem Emmához.

Alszik. Inkább nem keltem fel, had pihenjen. Lementem anyához a konyhába.

-De csinos lettél. – szólt anya, amikor meglátott.

- Köszi! – pirultam el. Ilyet nagyon ritkán mond. xD

- Akkor mikor leszel itthon? – kérdezte a vacsorát kevergetve.

- Olyan 11 és 12 között – mondtam jól nevelte, egy kicsit korábbi időpontot mondva, mint amit megengedett.

- Rendben – mosolyodott el a kijelentésemen. – Égve hagyom a villanyt az előszobában. Oh, mivel jössz haza? Lesz nálad kulcs? – aggódott, mint mindig

- Van nálam kulcs. Elméletileg taxival, de lehet, hogy valaki hazahoz.

Még aggódott néhány sort, aztán negyed 6kor kijelentettem, hogy indulok, mert lassan oda kéne érnem. Hívott egy taxit, és már mentem is.

Fél után 5 perccel értem oda a buli helyszínére. Egy szép kis kávézó. Az ajtóban Kevin állt. Amikor meglátott megölelt és „melegen” üdvözölt.

-Szia! Hallottam Carót. Remélem, jobban lesz. Gyere csak be! Ott van Joe! Menj oda, mondani akar neked valamit. – az utolsó mondatnál huncut mosoly húzódott szét az arcán, de mielőtt rákérdezhettem volna ellökött Joe irányába. Nem volt más választásom, odamentem.

- Szia, Joe! – köszöntem – Kevin valami olyat mondott, hogy beszélni akarsz velem. – néztem fel rá tétovázva, mire az ő arcán is mosoly terült el.

 - Szia, Sophie! Igen, igen! – elhúzott a terem egyik sarka felé, mint egy cselszövő, majd belekezdett:

- Szóval, mivel te vagy itt a tiszteletbeli tag, ezért rád ruházunk egy nagyon fontos feladatot. – izgatott lettem, de következő szavai mindent összetörtek odabent – Neked kell idehívnod Nicket! – újságolta boldogan.

- Mi? – döbbentem le, hangom néhány oktávval feljebb csúszott.

- Jól hallottad! – mosolygott Joe. Megpróbáltam kitalálni valamit, de nem igazán jutott semmi az eszembe. Ilyenekben Emma a jó.

- Mégis hogyan? – kérdeztem tétovázva

- Nem tudom! Légy kreatív. Van 10 perced, hogy kitaláld! Addig én odamegyek a többiekhez. – megpróbált bíztatni (eredménytelenül), majd odament néhány lányhoz. 10 percig törtem a fejem, majd az utolsó pillanatban, amikor Joe már jött felém jutott eszembe valami. :D Igen, ez jó lesz!

- Na, megvan? – mosolygott tétovázva Joe.

- Persze! – mosolyogtam, ezúttal őszintén.

- Akkor hajrá! – kezét a mosdó irányába tartotta. Vettem a célzást, szal megcéloztam a mosdót. Gyorsan tárcsáztam Nick számát.

-  Szia, Sophie! – köszönt Nick minden életkedv nélkül.

- Szia, Nick. Figyu, segítened kéne. – mondtam mosolyogva.

- Aha, miben? – most egy kicsit fellelkesült.

- Ajándékot szeretnék venni Emmának. – megpróbálkoztam egy kicsit izgatottam hangnemmel, sikerült is.

- Oh, értem. Mire gondoltál?

- Mondjuk egy acélbetétes bakancsra. – a hangomból azt lehetett kivenni, hogy nagyon büszke vagyok magamra. XD Nicket nagyon meglephettem, ugyanis 10 másodpercig meg sem szólalt.

- Nick, halló?!

- Bocsi, itt vagyok. – monda a döbbenet elszáll tával.

- Szóval akkor segítesz? – kérdeztem szépen

- Aha. – megint unott hang.

- Okés! Akkor találkozzunk a …-n. – lelkesültem fel.

- Oké. Ott vagyok 10 perc múlva. Szia – köszönt el, megint élettelen hangom.

- Köszi, szia!

Miután kinyomtam kimentem a mosdóbál. Joe lelke arcával találtam szembe magam.

-Naaaa? Mi volt? – kérdezte ingatottan.

- 10 perc és itt van. – jelentettem.

- Hogyan sikerült elhívnod? – kérdezte Kevin, aki akkor ért oda hozzánk. Elmondtam nekik mindent, mire úgy elröhögték magukat, hogy mindenki felénk fordult.

- Ezért 2 szelet tortát kapsz! –röhögött Kevin.

Az elkövetkező tíz perc azzal telt, hogy a meghívottak elbújtak és besötétíttek, kivéve engem. Én szépen kiálltam az utcára, de azért magamra vettem egy kabátot, hogy Nick ne lássa mennyire kiöltöztem. XD Néhány perc múlva jött is.

-Szia! – köszönt, amikor odaért hozzám.

- Szia. Na, megyünk? – intettem a kávézó melletti cipőbolt felé.

Bementünk, és én közöltem az eladó hapekkel mit akarok venni. Meg is mutatta a készletet. Igazából nem értettem mit beszél szóval vettem egy feketét.

-Biztos vagy benne, hogy Emma örülni fog –ennek? – kérdezett rá a „lényegre” Nick, miután kifizettem a bakancsot.

- Persze, hogy fog! Nem ismered Emmát! – jelentettem ki ellentmondást nem ismerve. XD

- És milyen alkalomra lesz? – kíváncsiskodott tovább.

- Születésnap – válaszoltam-, persze nem most lesz. De ismerem magam és addig tutira elfelejtem. – mosolyogtam el a végét.

- Mikor lesz? – hoppá, most tuti lebukok!

- Februárban. – válaszoltam kurtán.

Már le akart inteni egy taxit, de odaszóltam neki.

-Nem iszunk meg valamit?

- De, menjünk. – mondta kedvtelenül. A kávézóig egymás mellett mentünk, de előreengedtem az ajtónál.

Amikor belépett az ajtón minden fény felgyulladt, és egyszerre kiáltott mindenki:

-BOLDOG SZÜLINAPOT, NICK!!!!

 Szerencsétlen gyerek nagyon megijed. :D Miután magához tért elkezdett mindenkit végigölelgetni. Én voltam az utolsó.

-Hát nem is kellett a bakancs? – kérdezte miközben megölelt.

- Dehogyis! – szörnyülködtem – Az életben nem merném Emma közelébe vinni. –ezen elnevette magát, és együtt nevettünk. Ha ez elmondom Emmának… xD

- Oh, tényleg. Emma? – körbenézett a teremben, de sehol sem láthatta a nővérem. Hoppá! :S

- Ő… Nem tudott eljönni. – mondtam, de kerültem a pillantását.

Néhány perc múlva behozták a tortát, és Joe odahúzta Nicket az asztalhoz.

/ innen Nick szemszöge^^/

ÁH, torta. XD 16 gyertyával.

-Oké, öcskös! Itt a tortád. Fújd el a gyertyákat, de előtte kívánj valamit! – kiáltott Kevin.

 Mit is, mit is? Áh, megvan. Behunytam a szemem és: Azt kívánom… - majd elfújtam a gyertyákat.

Joe elkezdett fecsegni valamit a skacoknak, de nem értettem. Csak arra bírtam gondolni amit kívántam. Nem vagyok normális… Huh! Most jönnek az ajándékok. Jézus! :D

/vissza Sophiehoz/

Mennyi az idő? Már 10 óra! Nick úgy döntött nem kezdi el kinyitogatni az ajándékokat. Nagyon sokat kapott. :D Nagyon sokat táncoltunk, is . Nagyon jól éreztem magam. 10 órakor elmentem, tehát, Joehoz, hogy kikunyeráljam a 2. szelet tortámat. XD

-Szia, Joe! – üdvözöltem mosolyogva. – Emlékszel mit ígértél nekem?

- Oh, Sophie! Hát persze, gyere. – intett, majd elindult a terem másik vége felé. Nick éppen Demi Lovatóval táncolt.

- Köszi! - mondtam miután megkaptam a tortámat. Szépen leültem a terem szélén, és eleszegettem. :D Később még visszamentem egy kicsit táncolni, de 11 előtt néhány perccel úgy döntöttem elindulok haza. Még egy szer köszöntöttem Nicket és elköszöntem a másik 2 Jonastól, majd fogtam egy taxit és hazamentem.

23. rész

Másnap suliban beszámoltam Patiéknak a fejleményekről. Meglepetten hallgattak végig, néhány megfelelő helyen közbe iktattak egy-egy „oh”-t és „ah”-t.

-Szóval úgy néz ki, hogy megyek. – fejeztem be a mesémet.

- Oké! És mit fogsz ott csinálni? – kérdezte Pati

- Tessék? Mit kéne? Hát.. izé. Például felköszöntöm Nicket. ÉS elhúzok? – tétováztam, a válaszadás közben pedig a talpamon hintáztam.

- Igen, igen! – Laura nagyon elgondolkodó arcot vágott, valamire készül? – gondoltam

- Mehetek? – kiáltott hirtelen, mire a fél osztály felénk fordult.

- Laura!

- Bocsi – sütötte le a szemét, de láttam, hogy mosolyog.

 Folytattuk volna az eszmecserét, de pont akkor lépett be Isabel, és felénk tartott. Én igazából nem nagyon beszéltem vele amióta itt vagyok. De azt nagyon is tudtam, hogy ki nem állhatja Dianáékat.

-Áh, hát itt vagytok! – mondta, amikor észrevett minket és közelebb jött megtartva a 3 lépés távolságot.

- Már nem. – mondta Pati és elindultunk az egyik hátsó pad felé.

- Csak annyit akartam mondani, hogy új porrongyokat keres a takarítónő. Gondoltam – itt végignéz rajtunk – beadhatnátok ezeket a göncöket. Másra úgysem használhatók.

 Miután ezt kijelentette elvonult a helyére, vihorászó udvarhölgyeivel együtt. A tanár éppen bejött így nem volt lehetősége Laurának Isabelre ugrani. Egész nap fortyogott. De ez a nap nem maradt eseménytelen. Amikor kijöttünk a rajzteremből Richie Torres jött oda hozzám.

-Szia. Te Sophie nővére vagy, ugye? – kérdezte bátortalanul.

- Szia, igen. – mosolyogtam rá.

- Oké! – lelkesült fel- tudnál nekem segíteni?

- Persze! Miben is?- tettem hozzá, mire elmosolyodott.

- Szóval, el szeretném hívni Sophiet valahova. És, hogy nem lenne-e valami ötleted? Minek örülne?- egy levegővel hadarta el, végig mosolyogva.

- Hm… mondjuk mozi. Szeret moziba járni, és ha valami jó filmet találsz, akkor szerintem nyugodtan mehettek moziba. Vagy egy séta a városban… - találgattam, a mozi telibe talált.:)

- Oké! Köszi, Emma!- köszönte meg boldogan s továbbállt.

 Elmentem a lányok után, akik persze egyből tudni akarták mit akart tőlem a srác.

-De nem mondhatjátok el senkinek! – okítottam őket, miután végeztem a történettel. Erre Laura glóriát rajzolt a feje fölé, Pati összerakta a kezét, Diana pedig elkezdte ígérgetni:

- Ígérjük. ígérjük, ígérjük!

 Már csak egy óránk volt, amit szerencsésen kibírtunk, és mehettünk haza. Sophienak valamilyen szakköre volt, ezért Dianáékkal beszélgethettünk róla és Richieről. Otthon megcsináltam a házit. Nem jutottam vele sokáig, mert először elkezdett fájni a fejem aztán nagyon melegem lett. Úgy döntöttem hát, hogy átöltözök valami rövidgatyába. Felvettem az egyik sárga rövidgatyámat és egy zöld ujjatlant. Ekkor csörgött a telefonom.

-Hallo? – szóltam bele

- Szia, Caro! – köszönt Kevin

- Caro? Ez hogy jött? – nevettem

- Caroline a második neved nem?

- De, igen. Na, miért hívsz? – kérdeztem, közben visszaültem a székembe, és magam elé húztam a törit.

- Azért, hogy 6ra gyertek majd a …- ba – jelentette ki

- Khm… Kevin, fél 4 van? Nem zavar? – kérdeztem kicsit mérgesen. Ilyenkor kell szólni? Ah!

- Bocsi – könyörgött szépen.  Hahaaaaa:D

- Semmi baj. Akkor, majd megyünk! De addig tanulnom kell. Szia, Kevin! – köszöntem el, és leraktam a telefont.

Próbáltam a törire koncentrálni, de rosszul éreztem magam. Az előbb még melegem volt, most majd’ megfagytam. :S Úgy döntöttem megmérem a lázam.

/Kicsit később/

Fú! 39 fokos lázam van.:S:S:S:S:S Leszáguldottam a lépcsőn és bevetnni egy lázcsillapítót. Anya és Sophie nem néztek h.ülyének.

-Emma, mi a baj? – aggódott anya

- Lázam van! – jelentettem ki, majd bevettem a lázcsillapítót.

- Hány fokos? – kérdezte hirtelen Sophie, odajött hozzám és rátette a kezét a homlokomra.

- 39.

- Fáj még valamid? – anya röntgenszeme végigpásztázott, így nem volt okom hazudni.

- A fejem meg a hasam. És fázok. – mondtam elcsukló hangon. Kezdtem tényleg rosszul lenni.

- Azonnal föl a szobádba! – hallottam valahonnan anya parancsoló hangját. Nagy nehezen felmentem a szobámba és lerogytam az ágyra. Anya rohant fel hozzám, és megint megmérte a lázam.

- Ah, 39. Remélem, a lázcsillapító lejjebb viszi egy kicsit. Persze, így nem mehetsz semmilyen buliba! – nem is ellenkeztem. Egyrészt, mert tudtam hiába könyörögnék, másrészt pedig abban sem voltam biztos, hogy ki birok menni a szobából. Anya sürgött forgott körülöttem, de én néhány perc után elaludtam…

sziasztok!:D remélem tetszik.ma lehet hogy lesz még egy rész. oh, és jó hír, hogy mostantól gyakrabban írok.nyárii szünet.XD :D írjatok kommentárt, vagy emailt (dorikah_us5.fan@citromail.hu)  oh, és köszönöm a kommenteket.olyan jól esett.♥

22. rész

Nem, ez nem ilyen egyszerű – gondoltam.

-Nem, ez nem ilyen egyszerű – mondtam ki hangosan is. Értetlenül nézett.

- Nem, ilyen egyszerű. Komolyan, még most sem értem. Miért baj, hogy láttalak azzal a Miley-val? Félsz, hogy jó barátnők leszünk, vagy mi? – kérdeztem, egy kicsit nyersebben, mint akartam.

- Ha erről lenne szó, akkor holnap elhoznám bemutatni. – mondta a suttogásnál kicsit hangosabban. Ha egy máterrel messzebb ülök tőle, biztosan nem hallottam volna.

- Akkor meg?

- Figyelj, te akkor felhoztad ugyanezt a helyzetet Joeval. De amikor le akartad neki írni, hogy mi most mik is vagyunk barátok, ellenséget vagy szerelmesek… - hangja elgondolkodó volt, de valami más is rejlett benne.

- De komolyan nem tudtam leírni. Miért, te letudod? – tiltakoztam, majd inkább ellentámadásba kezdtem. De azért valahol reménykedtem is. Talán ő le tudja ezt írni.

- Talán barátok… Nem gondolod? – hirtelen fürkészően nézett rám.

- Gondolom. – mondtam tétovázva

- Akkor jó! – felpattant az ágyról, nyújtózott egyet és felém fordult.

- Jössz?- kérdezte

- Mégis hova? – kérdeztem, egy kis rémülettel a hangomban, bár semmi okom nem volt megrémülni.

- Ő… sétálni?

- Figyu, nekem holnap suli. – mondta, és lopva a fürdő felé néztem.

- Muszáj menned? – nagyon, de nagyon reménykedett, sajnos ki kellett ábrándítanom.

- Igen. – és elnevettem magam.

- Oh – sóhajtott csalódottan

- De… - kezdtem

- Igen?

- Honnan ez a nagy érdeklődés a társaságom iránt? Úgy értem… Szóval, érted. Eddig nem igazán… vagyis… – azt hiszem, ebből nem sokat értett. XD

- Hm… Nem tudom. – mondta elgondolkozva, majd megint rám nézett és kijelentette: - Mennem

kell, neked pedig aludni. – ezen elmosolyodott – Majd beszélünk. Jó éjt!

-Szia – köszöntem, de ekkor már kilépett az ajtón.

 Döbbenten, összezavarodva mentem lezuhanyozni. Éppen fogat mostam, amikor valaki berontott a fürdőbe. Annyira megijedtem, hogy lenyeltem a számban lévő habot. XD

-Emma! – kiáltotta egyetlen, drága húgom a nevemet.

- Sophiee! Megőrültél? :O Majdnem belefulladtam a fogkrémbe!

-  Bocsi, Emma, de most hívott Joe! – ugrált beszéd közben. Komolyan, mint egy nikkelbolha. XD

- Ééés? – kérdeztem, majd folytattam a fog mosást.

- És azt mondta, hogy te is jössz… holnap. – tette hozzá értetlen fejemet látva. Oh, ennyire jó hír?

- És anya mit mondott? – kérdeztem, miközben rásandítottam.

- Elengedett. Azzal a feltétellel, hogy legkésőbb éjfélre itt vagyunk, és nem rúgunk be. – mosolygott

- Oaaah. – mondtam, kiöblítettem a számat. Rávillogtattam Sophiera fehér fogaimat majd elpakoltam a cuccaimat. Közben Sophie visszament a szobájába.

 Nem voltam álmos, nem is tudtam volna aludni. Csak a mai nap járt a fejemben. Sok minden történt. Bella, Joe, Sophie, a buli, Nick. Igen, a legnagyobb meglepetés egyértelműen Nick. De nem baj. Ezen még gondolkozok. Csak azt nem tudom, hogyan nem lehet ismerni a saját érzéseinket. Velem ilyen még nem volt. Tudtam, hogy nekem Nick, és a többi Jonas is csak egy haver. ENNYI.^^

 Szóval, elmélkedést félretéve elővettem egy könyvet. Rég óta meg van. Régen nem értettem a lényegét, most már értem. Désirée. (olvasd el, tényleg nagyon jóóó .(L) – by szerk.)

Szal olvastam.xD Utána pedig elmentem aludni.^^

Újra van rész. Jééé.:):):)

Igen, hiányzott az írás. Szóval hoztam egy részt. Remélem tetszeni fog. Oh, és köszi a kommenteket Saky-nak és Barby-nak.:) Jól esett. Na szal nem regélek többet. Itt az új rész. :P

21. rész

Semmi kedvem felkelni. Hétfő van és én utálom a hétfőt. Na mindegy. Kikecmeregtem az ágyból és készülődni kezdtem suliba. Közben a tegnap esti vacsorán elmélkedtem. A napon nagyrészt gyorsan és eseménytelenül telt. Laura délután elhívott deszkázni, és én boldogan beleegyeztem. Csak egy kis bibi volt.

-Öhm, Laura! Én nem tudok deszkázni. - mondtam bátortalanul.

- Nem baj. Majd megtanítalak! – bátorított, és közben a hátamat veregette.

 Hazafelé Sophie kifejtette mennyire boldog. Richievel már tényleg nagyon jóban vannak. Ma elmegy vele és a haverjaival valahova. Sophie reméli, hogy hamarosan lesz valami. Valami több. Én is szeretném Sophiet boldognak látni. Ezt meg is mondtam neki, mire ő ezt válaszolta:

-És én is téged! Keresned kéne valakit. Például ma amikor Laurával deszkázni mentek. Keress valakit. Vagy… - megpróbált bátorítani, és egész jól összejött neki. De az elharapott mondata szöget ütött a fejemben.

- Vagy?- kérdeztem gyanakodva. közben már a házunk előtt voltunk.

- Semmi, semmi!- mondta gyorsan. Nem kérdezősködtem. Bementem a szobámba és felhívtam Bellát. Bells az egyik legjobb barátnőm volt Chicagóban.

- Halo?

- Szia, Bella! – köszöntem neki a telefonba

- Caro? Te vagy az?- kérdezte izgatottan. Csak ő hívott Caronak vagy Carolinenak. Nem is használta az Emmát.

- Igen, én vagyok.

- Jaj, de örülök neked! El sem hiszed. Ginny mesélte, hogy múltkor beszélt veled. Én is akartalak hívni, de nem tudtalak elérni. Na de mindegy is. Inkább mesélj! Milyen L.A?- csak úgy ömlöttek belőle a szavak. Örültem, hogy örül. Elmeséltem neki mindent. A barátaimról, a pasikról, a városról, a suliról, a tengerről, a mindenről.

- Ginny mesélt valami Nicket… - mondta elgondolkodó hangon.

- Igen – mondtam

- És? – kérdezte reménykedve

- Semmi. Barátok vagyunk, azt hiszem. –tettem hozzá – De most jelenleg fogalmam sincs, hogy mi van. Ja, és amúgy a bátyja nagyon kedves. – azt hiszem ezzel felcsigáztam Bella érdeklődését.

- Mi??! Hogy hívják a bátyját?

- Héé! – szólok rá szigorúan

- Bocsi

 - Joe Jonas, a másik bátyja pedig Kevin Jo…

- KICSODA? JOE JONAS? A JONAS BROTHERS? – ordította a telefonba. El kellett tartanom a mobilomat a fülemtől.

- Bells, nyugi! Igen, Joe Jonas. – válaszolok neki nyugodtan

- De, de, de…

- Tudo.. – kezdtem, de félbeszakított.

- Mikor lesz legközelebb szünetetek? – kérdezte

- Ő… Valamikor október végén, azt hiszem. – mondtam tétovázva, aztán beugrott mire akar kijukadni – Ide akarsz jönni? Bellaaaa! Jaaaaj! – most azt hiszem én kiabáltam.

- Persze nem most! Caro, olyan buta vagy! Majd valamikor, ha szünet lesz. Halloweenkor? – kérdezte reménykedve.

- Okés! – mondtam. – De hozd Ginny-t is.

- Hát persze, egész Chicagót! – röhögött.

- Na de te is mesélj. Mi van Chrissel? És a többiekkel? Mi van azzal az elsős Jacksonnal? És a dili unokaöccsével? – kérdezgettem.

 Elmesélt mindent. Jackson leszállt róla. Megmondta neki, hogy bocsi, de túl fiatal vagy. Igen, valahol sejtettem, hogy ez lesz. Megígérte, hogy küld majd egy képet a srácról. Állítólag göndör, barna haja van és zöld szemei. Hah. Ez volt mindig is az ideálunk.

-Oké! Akkor majd még beszélünk, de most mennem kell! Tudod, anyum hív. – mondj szomorúan, majd elköszönünk és leteszi.

  Nem nagy lelkesedéssel, de hozzáfogtam a leckéhez. Nem telt el 10 perc, amikor csörgött a telefonom. Ismeretlen szám. Ah :@

-Igen? – szólok bele

- Szia, Emma! Joe vagyok

- Áh, szia – köszönök meglepetten

- Meglepődtél? – kivette a hangomból – Pedig tegnap mondtam, hogy majd hívlak.

- Tényleg mondtad – emlékeztem vissza –, na, de mond, mi az?

- Szóval az van, hogy Nick holnap 16. És meglepetés bulit szervezünk neki. És szeretném, ha eljönnél.

- Tessék? Biztos ez?

- Igen, persze!

- Joe, a hét közepén. Én suliba járok – tiltakoztam.

- Tudom, de Emma! Biztos vagyok benne, hogy Nick örülne neked

- Ő… Ez biztos? – kérdeztem bátortalanul

- Hát persze! – kiáltotta. Azt hiszem ez volt a bátorításos rész.(:

- Nem tudom. Még gondolkozom rajta. De az is lehet, hogy anyáék nem engednek… Tudod.

- Oké! De gyorsan gondolkodj, légyszi.

-  Sophie? – kérdeztem tétovázva, féltem a választól

- Ő már beleegyezett. – jelentette ki Joe büszkén. Talán őt nem kellett bátorítani?

- Oké, akkor gondolkozok rajta. Szia, Joe! – köszöntem el, majd leraktam és visszatértem a lecóhoz. De nem igazán tudtam koncentrálni.

2         óra alatt végeztem, majd átmentem Sophiehoz.

-Szia, bejöhetek? – kérdeztem

- Hát persze! – válaszolta, és leültem az ágyára

- Hívott Joe. – kezdtem.

- Igen, engem is. Nick szülinapjáról. Szerintem tök jó ötlet, hogy meglepetés bulit rendezni neki. – válaszolt izgatottan. – Persze, én egyből elfogadtam a meghívást. Most már csak anyáékat kell megfűznöm. – kesergett. Hát persze, Ő ne fogadta volna el? xD

- Igen… Én azt mondtam gondolkozok rajta

- Mi? El kell jönnöd, Em! – meglepődött, majd leordította a fejem.

- Nyugi! Azért mondtam, hogy gondolkozok, mert nem igazán tudom felmérni a Nick és köztem álló helyzetet – vallottam be neki.

- Ó – ez sokat segített. :/

- Szerintem gyere el! És megbeszélitek Nickkel! – jelentette ki mosolyogva Sophie, egy perc csend után.

- Jó! – adtam be a derekam, majd visszamentem a szobámba.

A délután hátralévő része eseménytelenül telt.  9 óra körül éppen mentem fürödni, amikor anya kiáltotta a nevemet.

-Igen, anya? – kiáltottam vissza

- Látogatód van. Felküldjem?

- Igen! – vágtam rá gondolkodás nélkül. Amíg a látogatóm feljött bementem a fürdőbe és összefogtam a hajam. Amikor pedig visszamentem a szobába Nicket találtam az ágyam sarkánál ülve. Ledöbbentem. Nem is kicsit. :O Mit keres itt? Nem úgy volt, hogy össze vagyunk veszve? xD

- Szia – köszönt

- Szia.

- Bocsi, hogy ilyenkor zavarok – kezdte, de közbe vágtam

- Miért jöttél?

- Beszélgetni szeretnék – hangzott az egyszerű válasz. Igen, gondolhattam volna, hogy nem nézni jött. :)

- Miről? – kérdeztem, miközben leültem az íróasztalomnál álló székbe és felé fordultam.

- Néhány dologról. De nem maradok sokáig.

- Oké. Mond!

- Szóval, múltkor eléggé összevesztünk. Azt hiszem, hogy mindketten reális dolgokat mondtunk. Te nem értesz semmit, és én nem vagyok hajlandó elmondani…

- Most elmondod? – kérdeztem reménykedve

- Én sem tudom, én sem értem. – Mi? :O:O

- Szóval – folytatta-, én megbocsájtom neked azokat a dolgokat, amiket hozzám vágtál. És remélem, hogy te is megbocsájtasz nekem.

Hali!:D

Remélem tetszik a blog.(:

Báár... írhatnátok is. xD :$:$

Nembaj.Megbocsájtva.^^

Na szóval azért írok elsősorban,mert mondani szeretném, hogy talán egy ideig nem lesz rész,mert megtaláltam a neten az Eclipse-t és a Braking down-t szóval azokat fogom bújni.xD :D

Viszont ha végeztem, vagy nem lesz kedvem olvasni egyből jövök és írok nektek.:D

Addig is sziiasztok! :*

dorikah_us5.fan@citromail.hu    -> ha e-mailt írnál

tolnai.dora@hotmail.com     -> ha fel akarsz venni msn.:D

20. rész

Joe szavai olyan szinten összekavartak, hogy azon péntekig rágódtam rajtuk. Aztán rájöttem, hogy ez az egész arról szól, hogy Nick mikor mer elém állni és elmondani az igazat...vagyis, reméltem, hogy ezt jelentik. Sophienak elmondtam mit mondott Joe, de ő sem tudott segíteni. Vagy tudott volna, csak nem akart. Olyan érzésem volt, mintha mindenki tudná mi a helyzet csak én nem.  Zavart, és meg akartam fejteni. Az idő csak telt, és nem tudtam, hogy mit, mikor és hol. Laura közölte velem, hogy a vak is tudja mi a helyzet. Huh! Pedig ő nem is tudja ki az a Nick Jonas… csak a meséimből. Aztán Pati és Diana hozzátette, hogy a süket és a néma is kitalálta volna már… na, mondhatom ez felvidított. Szóval most az a helyzet, hogy mindenki titkolózik, a szobámban vagyok, és fogalmam sincs milyen nap, vagy legalábbis hány óra van…

Azt hiszem, valaki kiabál. De nem tuti. Felkelek, és kinyitom a szobám ajtaját.

-Szólt valaki? – kiáltottam le

- Igen! Gyere le! – kiáltott vissza apám. Félénken lementem, majd megálltam a nappaliban.

- Mi az apa? – kérdeztem

- Emlékszel, hogy mára egy vacsorát beszéltem meg? – kérdezte és lézerszemeivel végigmért. Mintha a gondolataimban olvasna… Fogalmam sem volt, hogy miről beszél.

- Ő… - kezdtem.

- Szóval elfelejtetted. Vagyis… Nem fogtad fel – hangja szigorú, de a szeme kinevetett.

- Bocsi, apa! Tényleg. Összeszedem magam. Mennyi az idő? Mikorra megyünk? – próbáltam védekezni, és ténylegesen összeszedni magam.

- 4 óra van, és 8ra megyünk. Szóval még van időd összeszedni magad. Remélem, tényleg meg lesz, mert felemás zokni van rajtad – most már nyíltan nevetett. Talán ezért is szeretem apámat? :D Nevettem vele egy sort.

- Oké, hova megyünk? Nagyon kiöltözzek?- tudakoltam, mert tényleg normálisan akartam kinézni.

- Egy egyszerű étterembe, szóval nem kell magad kicsípni. Érted mire gondolok. Anyád egyik barátnőjének családjával vacsorázunk. Szóval nem munkaügy. Egyszerű baráti vacsi – biztosított a legjobbról.

- Oké! – mondtam, majd visszamentem a szobámba. Megnéztem a naptárat. Szeptember 14, vasárnap. Fúúú! :D Gyorsan elmentem lezuhanyozni, majd ruhát kerestem. Egy normálisabb farmer és egy zöld blúz mellett döntöttem. Kiraktam őket az ágyra, hogy csak föl kelljen venni őket.

/Háromnegyed 8/

Már fel vagyok öltözve, és várom, hogy anya is kész legyen. Mindannyian lent vagyunk. Amikor anya leért, már mentünk is a kocsihoz. Az étterem nem volt messze. Alig néhány perc kocsival.

Valami olasz étterem, szal itt elleszek. XD Bementünk, és a pincér odavezetett egy asztalhoz. Az még üres volt, szal anya barátnője még nem volt itt. Amíg vártunk Sophieval beszélgettem néhány marhaságról. Például arról, hogy a múltkor megszólította Richiet, és a srác visszaköszönt. Végül egy szép kis beszélgetés lett belőle, és az óta szinte minden nap beszélnek. :D

-… De nem tudom, hogy holnap mi lesz! Ma megint nem aludhatok. Ah, apa, anya és az ő vacsoráik! – fejezte be az álmodozást bosszankodással.

- Ez igaz! Én is inkább aludnék! – szólt közbe Frankie is aki Sophie mellett ült. A mellettem lévő szék üres volt oda, nem mert ülni senki. Jááj! :D Hamarosan megérkeztek a vacsora partnerek. Éhezek, végre- gondoltam. (:

- Áh! Hello, Denise! – üdvözölte anyám, a felé közeledő barna, göndör hajú nőt. Mögötte jött a férje, és a fiai.

- Szia, Kathryn! Hogy vagytok? Bocsánat a késésért! A fiúk fényképésznél voltak. – üdvözölte anyám barátnője anyámat. Megölelték egymást, meg minden.

- Sziasztok, lányok! Rég láttalak titeket. Frankie tegnap volt nálunk, ti miért nem jöttetek? – kérdezte kedvesen Denise Jonas. Oké! Milyen nap volt tegnap? :o

- Legközelebb mi is megyünk- jelentette ki Sophie, miután pedig Denise elfordult rosszallóan néztem rá. Azt is észrevettem, hogy amikor azt válaszoltam Denisenek, hogy „Tanulnunk kellett”, a háta mögött valaki kuncogott. Nem derült ki, hogy ki volt. Az érkezettek leültek. Kevin bá’ a másik asztalfőre, Denise anyám mellé, mellé Nick (szerencsésen szembe velem. :/), mellé Kevin. Mellém pedig Joe. Legalább lesz kivel hülyülni^^

És tényleg. Joeval, Nickkel, Kevinnel, Frankievel és Sophieval jól elvoltunk egész este. Szegény Ron miután evett 2 villával a spagettijéből bealudt. XD Ezzel fogják egy kicsit cikizni.

-Ron szokott bealudni? – kérdezte Joe

- Holnap suli – vontam meg a vállam

- Szegényke – szólt közbe Kevin az asztal másik oldaláról – Nekünk nem kell suliba járni. Csak kicsi Nicknek kell tanulgatnia… Hogy egyszer felnőtt férfi legyen… És lehessenek saját döntései… És, hogy meg tudja különböztetni Frankiet és Ront – mondta elgondolkodó hangon Kevin, de alig bírta befejezni röhögés nélkül. Joe és Frankie elröhögték magukat, Nick fülig elpirult.

- Az csak egyszer volt!  És éppen akkor keltem fel! – tiltakozott vörös fejjel Nick.

- Ez nem kifogás, Nick! Ha Frankiék akarnak akár be is perelhetnek téged! – jelentette ki komoly hangon Joe

- Kit akarsz feljelenteni, kis fiam?- szólt közbe Denise, aki elkaphatott néhány szót.

- Senkit, anya, senkit! – sietett a válasszal Joe.

- Na! Kevin! Pereljük be Nicket! – úgy tűnik Frankie elhitte Kevin szavait.

- Nem perelsz be senkit – mondta komolyan Kevin bá’ – Kevin, ne beszélj marhaságokat.

  Hallani lehetett Kevin bá’ hangján, hogy legszívesebben elröhögné magát, de azért ezt nem kéne. Nem sokáig maradtunk 10kor apám már a számlát kérdte. Aztán a „nagy” búcsúzkodás után kettéváltak utjaink.

-Aztán majd hívlak Emma! – szólt utánam Joe, de az nem derült ki, hogy miért fog hívni. Ok-s :) Ránéztem Sophiera, aki ugyanolyan bamba képet vágott, mint én. Belenyugodtam ebbe, mert egy másik kérdés még jobban foglalkoztatott. Azt hittem, hogy Nick felém sem fog nézni, az után, hogy összevesztünk. Az ellentéte történt. Szinte folyamatosan nézett. Mintha várt volna valamire, de nem tudom mire. Az igaz, hogy nem szólt hozzám. Otthon, gyorsan elmentem lezuhanyozni és fogat mosni, majd egyből beestem az ágyba.